Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-01 / 79. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY val az uj választási törvény, már a nyilvánosságra jutott tervezetek szerint is, biztosítani tudja a magyarság hegemóniáját. Pedig azok a tervezetek változtatásokon mennek még keresztül, természetesen a magyarság javára. A szenzációt keltett táblázat szerint Békésmegyében a szavazatok a következőképen oszlanak meg: Három szavazata lesz: 5149 egyénnek, két szavazata 16,216, egy szavazata 34,129 egyénnek; ősválasztó (akik bár analfabéták, de közvetett szavazati joggal birnak), 11,253 egyén. Az összes szavazatok száma: 83,136, melyből 73 3% magyar, 2-8% német, 22-6% tót. A munkás-szavazatok ennek 43-2

J/

0-át képezik. Tájékozásul ide iktatjuk még, hogy a műveltségi cenzus alapján három szavazata azoknak lesz, akik középiskolai érettségivel birnak, két szavazata azoknak, akik legalább 4 középiskolát végeztek és 1 szavazata azoknak, akik magyarul írni-olvasni tudnak ugyan, de magasabb iskoláztatásban nem részesültek. A hármas szavazat mennyisége tehát os-ipso fokmérője az illető törvényhatóság kulturális nivójának. Büszkeséggel konstatálhatjuk, hogy Békésvármegye a hármas szavatok tekintetében magasan fölötte áll az összes környező törvényhatóságoknak. Mig ugyanis Békésben 83,186 összes szavazat közül 5149-re rug a hármas szavazatok száma, addig például Biharban a 93,386 szavazat közül 3056, Aradmegyében az 53,029 közül csak 2445, Jász-Nagy-Kun-Szolnokb m a 97,176 közül 5345-re megy föl a hármas szavazatok száma. Ugyanilyen kedvező Békésmegyére a kettős szavazatok arányszámainak összehasonlítása is. Ellenben az analfabéta ősválasztók szempontjából a környéken Bihar- és Aradmegyék vezetnek; Békésmegye messze mögöttük marad. Még hozzávéve azt, hogy Békésmegyében a szavazatok nemzetiségek szerinti megoszlása is kedvező a magyarságra : nyugodtan mehetünk a választási reform által involvált uj helyzet elé . . . « Békésvármegye költségvetése. Békésvármegye állandó választmánya, mint már emiitettük, csütörtökön tartott ülésében tárgyalta a vármegye jövő évi költségvetését s a pótadó költségelőirányzatát is. i Alább közöljük a költségvetést, melyben a mult évihez képest eltérés az, hogy emeli a rendes kiadások tételét az alügyészi állás rendszeresítése által 2160 koronával, továbbá a központban 800 korona fizetéssel egy hivatalszolgai, a járási főszolgabirák mellé küj lön egyenként egy uj huszári, úgyszintén az árvaszéki elnök, tiszti főügyész és tiszti főorvos részére 480 koronával egy-egy huszári állást szervez, mint ez más vármegyéknél is megvan. Ezen főtisztviselők hivatali állásuknál fogva ugyancsak igényt tarthatnak arra, hogy representationalis terheik ellenszolgáltatása képan külön tisztiszolgával rendelkezzenek. Különben az 1909. évre előirányoztatott: Kiadások: Korona. Tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet illetményei 238000 Dijnokok járandósága 12775 Altiszti és szolgaszemélyzet fizetése és lakpénze 283000 Altiszti és szolgaszemélyzet ruházata és egyéb felszerelése 3275 Hivatalos helyiségek és fogházak bére 1000 Irodai költségek 10200 Fűtési és világítási költségek 7987 Utiátalányok 13600 Napidijak és útiköltségek 4200 Épületek fentartása 10733 Különféle egyéb kiadások 4864 í Rabtartási költségek 800 i Hivatalos lap költségei 4500 Rendes kiadások: Bevételek : Álla mi rendes javadalmazás Állami pótjavadalma?ás Cselekvő tőkék kamatai Alppok járulékai Különféle egyéb bevételek Pótadó Hivatalos lap bevételei Terményekből Első M.' Ált. Bizt. Társ. járuléka Korona A várm. székház nagytermében függönyök és roletták beszerzésére 2000 A várm tiszti nyugdij-alaphoz való hozzájárulás . 2000 Az orosházai főszolgabírói lak megváltási összege 3000 Kegydijak és segélyekre: Háromházi Ignác ny. szolga 216 özv. Hivesy Károlyné ny. szolgabiróné 150 özv. Jancsovics Péterné nyug. árvasz. elnökné 440 özv. Somogyi Ákosné nyug. árvasz. ülnökné 440 Székház kibővítési s építési alapra 5000 Előre nem látható kiadásokra a maradvány összege 1188 Kiadások összege 447/5 Bevétel: Az iy

a%-tóii pótadó 3122724 kor. 89 fillér állami adó után kitesz 46840 Mely összegből levonva az 1886. évi XXI. t.-c. 16. §-a alapján Gyu a város és B ikéscsaba község állami adója után minthogy önálló árvaszókkel bir, leírandó 80—30%-tóli 2064 Marad előirányzati bevétel 44775 vármegyei Gazdasági 340234 118680 186335 1400 G020 1568 21301 2730 1900 300 Rendes bevételek: 340234 Kiadás; A vármegyei háztartási pénztárba hozzájárulás 21301 Az aiügyészi állás jóvá nem hagyása esetén tiszteletdíj 1000 A gyula—Szeghalom—füzesgyarmati uj távbeszélő vonal költségeire 4040 A várm. közművelődés céljaira 1000 A várm. levéltár rendezésére : dologi kiadásokra 2000 Antalóczi Nándor várm. levéltáros részére 600 kor., Dubányi László levéltári segéd részére 400 kor. működési pótlók 1000 Ülés az épitkezési szabályrendelet módosítása tárgyában. A földmivelésügyi miniszter a takarmány-hiányról. Említettük már, hogy a megye október 14-iki közgyűlése tárgyalni fogja a módosított vármegyei építkezési szabályrendeletet. Ebbe a törvény értelmében felvétetett a gazdasági cselédlakások mikénti építkezésre vonatkozó intézkedés is. A Békésvármegyei Gazdasásági Egylet igazgató-választmánya október hó 7-ón, szerdán, délelőtt 9 órakor Békéscsabán, saját helyiségében ülést tart, melynek egyedüli tárgya a megyegyülés elé terjesztendő építkezési szabályrendelet ismertetése lesz. Tekintettel az ülésnek a gazdákra nézve ez igen fontos és egyedüli tár] gyára, kéri az elnökség a választmány 1 tagjait, hogy minél számosabban jeleni jenek meg a kitüzöttidőben, hogy gazdák j esetleges kifogásait ismerve, azoknak a törvényhatóság előtt is kifejezést adhasson az Egyesület. Érdekes és nagyfontosságú leirat érkezett a földmivelésügyi minisztertől az Egylethez a takarmányhiány folytán előállott állattenyésztési mizériák megszüntetése, illetőleg orvoslása tárgyában. A takarmányhiány az ország Tisza—Duna közötti részét, különösen pedig a Dunántuli megyéket sújtja legjobban. A gazdák, ha a hiányt nem tudják pótolni, rendesen ugy szoktak magukon segíteni, hogy csökkentik az állatállományt. Mégpedig azt az anyagot vesztegetik el legkönynyebben és legolcsóban, nelyben a tenyésztés folytathatásának biztosítása rejlik, vagyis a növendéktenyészállatokat és borjukat, mely anyagot a legkönnyebben nélkülözhetőiiek tartanak. Á magyar állattenyésztésnek nagy veszedelmet rejt magában ez az eljárás. Mert az igy elvesztegetett állatok vagy kiviteli cikket képeznek, vagy levágásra kerülnek. A miniszter ezt a veszedelmeimet szándékszik elhárítani akkor, midőn lehetővé akarja tenni, hogy a takarmányhiánytól fenyegetett vidékeken eladásra szánt állatok, különösen az y

2 — 2 éves üszők más vidékbeli és takarmánynyal rendelkező gazdáknál helyeztessenek el. Ezért a Gazdasági Egyesületek után felhívja a gazdatársadalom figyelmét az állam által nyújtandó kedvezményekre. Nevezetesen ha valamely gazdának vásárolni való szándéka van ós készpénzzel tud fizetni: az állam hajlandó a \éI telár 10 százalékát és a vasúti szállítási \ diját fedezni. Azok számára, pedig, akik i nem tudnak készpénzzel fizetni, de váj sárolni akarnak, a miniszter hajlandó | megbízható jótállálmellett 2

1/^százalékos kölcsönt nyitni, mely 3 óv alatt részletben törleszthető. Az ínség sújtotta vidékek gazdáin többféle módon igyekszik segíteni a miniszter. Egyik mód az, hogy a vásárolt takarmánynemüek árának bizonyos százalékát a kincstár fedezi. Aztán kiadott egy „Takarmányban szűkölködő gazdák figyelmébe" cimü népies füzetkót, melyben sok hasznos tanács foglaltatik. Most pedig sorozatos kimutatások készülnek arról, hogy mely vidékeken, mily menynyisógben és milyen árakon lehet szálas takarmányt beszerezni ? Békésvármegye gazdáit — istennek , hála ! — takarmányhiány nem bántja. Épen ezért most módjukban volna a Duna—Tisza közéről s a Dunatulról olcsó pénzen ós állami segítség mellett tenyészállatokat beszerezni. Kötelességünknek tartjuk tehát a fentebb vázolt állami kedvezményekre felhívni figyelmüket, amit különben a Gazdasági Egyesület is meg fog tenni. Közelebbi értesítéssel és részletesebb tanácsokkal, utasításukkal szintén a Gazdasági Egyesület szolgál. A kisbirtokosok és a mezőgazdasági kamarák. A „Magyarországi Kisbirtokos Szövetség" Békésen tartott népgyülésének zett kikialtotta felette utolsó szavát. Meghalt Agyszélhüdés érte. Szabina figyelmesen hallgatta az öreg asszonyt, majd mellé fórkőzött és félénken kérdezte: — Mondja, néném, melyik volt az ő szobájának ablaka ? — Az ni, lelkem — felelte szives hangon az öreg asszony és a második emeletre mutatott, mire Szabina arca elváltozott, a szemei pedig elhomályosultak, mint akit szédület fog el . . . . . . Szabinát, mikor hazatért a városból, a szerelmes rokon levele várta. Felbontotta, átfutotta a sorokat. — Mit irt ? — kérdezte az anyja. — A határozott válaszomat várja. Akarok-e felesége lenni ? Az anya elvette tőle a levelet és kissé keményen szólt: — Szegény férfi! Nem érdemled meg ezt az aranyos sorokat. Te makacs, rossz leány. Most én fogok írni neki. Megírom, hogy egy betűt se írjon többé neked. Mert nem érdemli meg az én makacs leányom. Szabina szótlanul elvette anyjától a levelet. Leült és irni kezdett. Az ott állt mellette és nézte mit ir. — No csakhogy megjött már az eszed! —mondta öröteljes arccal az anyja, mikor olvasni kezde Szabina sorait, mely a szerelmes rokonnak szólt és kedvező választ tartalmazott. Szabina pedig irt . . . Irt. És mialatt lassan, bizonytalanul sercegett a toll kezében, az ajkát összeszorította, nehogy kitörjön a inély nehéz sóhaj, melylyel egyetlen, édes illúzióját tbmette. A modell. Harnol Róbert és f'-lesége, Eve-Lise boldogan érkeztek vissza háromheti nászutjukról Párisba. A rokonok látogatása, lakásuk berendezése időt vett igénybe, néhány hét után azonban Róbert mégis munkájához láthatott. Az elkezdett vázlatok kidolgozásába fogott, néhány uj csecsebecsével díszítette föl műtermét és azon gondolkozott, hogy milyen képpel szerepeljen a nemsokára megnyíló tárlaton. A művészetért való rajongása nem kisebbítette egy cseppet sem felesége, a bájos Eve-Lise iránt való szerelmét; de Róbert most egy meztelen leány-testet akart festeni, egy leányt az első szerelmes után, arcán az első izgalmak pirjával ós a boldogság sugárzó örömével. Ehhez azonban nem közönséges modellre volt szükség; Róbert már jó ideje keresett megfelelő modell után, amikor végre barátai figyelmessé tették őt egy gyönyörű leányra, aki képfaragónak volt a kedvese. A leány tényleg csodaszép volt. Amikor levetette ruháit és az egyik kapocscsal nem tudott boldogulni, mosolyogva kérte a festőt, hogy segítsen neki. Róbert éppen teljesítette a leány kérését, amikor a műterem küszöbén megjelent a bájos Eve-Lise. Meglátta Róbertet a szép leány közelében, meglepetten sikoltott, aztán elszaladt, erősen becsapva maga után az ajtót. Róbert magára hagyta a modellt és a felesége után sietett. Éve-Lise a pamlagra vetette magát ós keservesen sírt. — Ó, Róbert . . . hogy tehettél ilyesmit . . . — Nem értelek . . . hisz csak modell ... Az én eszemben nem olyan, mint a többi asszony. Sokszor mondtam már ezt neked. Eve-Lise tovább könyezett. — De azt nem mondtad, hogy ilyenszabadon bánsz velük . . . Róbert két kezébe vette az asszony kedves fejecskéjét és mosolyogva szólt feleségéhez : — Aranyos gyermekem . . . legyél elnéző! A művészetem kedvéért. — Nem, nem, Róbert — szólt a fiatal asszony makacsul. — Küld el, küld el azonnal. Nem akarom, hogy más asszony levetkőzzék előtted. — De hát honnan készítsem el akkor a képet? — A képet 1 — ismételte az aszszony. — Hát nem fogod elkókósziteni... első kötelességed, hogy szeress engem... és ha tényleg szükséged van modelJre... nem vagyok én itt ? — Te ? Te ? — kérdezte meglepetten Róbert. — Igen ... én ! Eve-Lise fülig pirult ós szerelmesen vetette magát Róbert karjaiba. — És mikor kezdjük el ? — kérdezte még mindig kételkedve Róbert. — Amikor akarod . . . talán holnap . . . A „holnapiból két hét lett. Eve-Lise számtalan kifogással halasztotta a munkát és akkor volt végre hajlandó bemenni a műterembe, amikor Róbert azzal fenyegette, hogy elhivatja a modellt. Eve Lise bájos zavarodottsággal, valósággal remegve vált meg ruháitól, Róbert ellenben nyugodtan, hidegen magyarázta meg neki, hogy miképen álljon, megigazította karját, gyöngéden meghajlította testét — most csak művész volt, nem férj, nem hitvestárs — és komoly arccal fogott a munkához. Eve-Lise pedig, amint megfigyelte Róbertet, lassanként ugy vette észre, hogy most egy teljesen idegen férfi előtt áll, aki nem a feleségét, nem a ragaszkodó szerelmest látja benne, hanem valami idegen aszszonyt, akinek csak a testét figyeli a művész. Már előtte is mint valami idegen férfi tűnt fel a festő ós Eve-Lise már szégyelte magát, mélyen elpirult. Róbert ezt nem vette észre, ő most már munkájába merült el teljesen. — Ne mozdulj 1 — szólt modelljére. — Elrontod az állást! — Fáradt vagyok, — sóhajtott EveLise. Elmozdult helyéről. Fáradt volt, a karjai, baloldalában valami szúrást érzett és a tagjai reszkedtek a sok állástól. Mérges volt már az egész modellségre, amely valósággal elidegenítette a férjétől. Róbert azonban nem nyugodott. Folytatni akarta munkáját és ismét odament modelljéhez, hogy kellő állásba igazítsa. Elhelyezte Eve-Lise karját, fejét, majd mikor újból feleségének jobbkezéhez ért, fejcsóválva mondotta: — Nézd, itt milyen hibás a tested! Ez már sok volt. Eve-Lise mérgesen toppantott apró lábával és könyezve kiabálta: — Menj ... ne nyúlj hozzám . . . gyűlöllek 1 Róbert meglepetten tekintett reá, aztán megbékülve mosolygott felé. A művész helyébe ismét a szerelmes férj lépett. Át akarta Ölelni feleségét, de Eve-Lise kibujt az ölelése elől. — Gyűlöllek . . . téged ós a művészetedet is . . . már nem szeretsz . . . Sohasem szerettél! Mikor aztán a szerelmes Róbert pillantása alatt elmúlt a haragja, kedves durcássággal szólt hozzá: — Nem bánom, idehozhatod a modelledet ... ugy sem törődöm vele ... Én nem leszek többé a modelled . . . ! Láttam, hogy amikor rajzoltál, nem voltam számodra semmi . .. Tovább akarta folytatni, de Róbert csókokkal borította el az ajkát... Aztán Eve-Lise bájos kacérsággal kérdezte : — Miután mint modellel nem voltál ; velem megelégedve, feleségedben is i fogsz hibát találni?