Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-01 / 79. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 79-ik szám. Csütörtök, október I. POLITIKAI LAP elefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. szamű ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegvedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. — Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Laptulajdonos : A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. Kéziratok nem adatnak vissza. Dr. LÁNG FRIGYES. GULYÁS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A delegációk. Békéscsaba, szeptember 30. A magyar országgyűlés meleg napjai csak késő őszszel kezdődnek. A magyar közvélemény bár feszült érdeklődéssel néz a történelmi fontosságú őszi ülésszak elé: most a delegációk ezidei munkássága köti le figyelmét, mert azok a kérdések*, melyek a tanácskozások rendjén homloktérbe kerülnek, oly nagy horderejűek, hogy kihatással lehetnek az egész ország jövőjére. A külügyi politika terén most egy érdekes ügy került felszínre : Bulgária királysággá alakulásának ügye. Ferdinánd fejedelem budapesti látogatásában ugyanis igen előkelő politikusok nem tisztán udvariassági aktust látnak, hanem összefüggésbe hozzák azt Bulgária régi vágyával, a királysággá alakulással. A szépen fejlődő kis Balkánország ambiciózus népe nagyon szeretné már fejedelme fején a királyi koronát látni. Igaz, hogy e híreszteléseket mértékadó körökben megcáfolták, de azért mégis erősen tartja magát az a nézet, hogy ez a Balkán-politikára annyira fontos kérdés már a delegációk mostani ülésszakában szőnyegre kerül a külügyek megvitatása alkalmával. Sokan tudni vélik azt is, hogy a király a mostani delegációknak bejelenti lemondását a trónörökös javára. A király elaggott már s ujabb időben gyakran betegeskedik. Így egészen természetesnek látszik, hogy nyugalmat kiván s a kormányzás súlyos terheit öcscse fiatalabb vállaira óhajtja helyezni. Hogy e híresztelésnek mennyi alapja van, az a delegációk megnyitása alkalmával fog kitűnni a király megnyitó-beszédéből. A delegációk munkája különben előreláthatólag lefoglalja az egész október hónapot. A megnyitás napja a formaságoké lesz: megalakítják a tisztikart és elintézik az egyéb alakiságokat. A magyar delegáció elnökségében mindössze annyi változás történik, hogy ezúttal Zichy Tivadar gróf lesz az elnök és Barabás Béla az alelnök, mivel tavaly képviselő vezette a tanácskozásokat, az idén szokásjogon főrendet illet meg az elnöki szék. A szokáshoz hiven azonban a külügyi, hadügyi, az egyesült négyes-albizottság és az egyeztető-albizottság tanácskozásain az alelnök fog prezideálni. A felség a legnagyobb valószínűség szerint másnap, október 9-én fogadja budai palotájában a delegátusokat. A szokásos királyi megnyitóbeszéd ezúttal, hir szerint, a keleti j kérdésre is ki fog térni. A közös költségvetések beterjesztése után pár napig nem üléseznek, hogy a delegátusoknak idejük legyen a budgettel behatóan foglalkozni. Az már most is megállapítható, hogy a delegációk munka-anyagának előterében a bosnyák kérdés lesz. Burián István báró közös pénzügyminiszter, hogy megelőzze az esetleges interpellációkat és kérdezősködéseket, önszántából fog nyilatkozni a bosnyák helyzetről és autonómiájuknak kiszélesítését fogja expozéjában javasolni, olyan irányban, hogy kerületi elöljáróságokat alakítanak. Ezzel a javaslattal szemben a horvátok felvetik a bosnyák alkotmány kérdését. A második fontos kérdés, a tiszti fizetések rendezése, már kellőképpen el van készítve. A zsoldjavitásra vonatkozólag két irányban óhajtanak kísérletet tenni: vagy a készpénzjárulékot emelik, vagy pedig a legénység aprólékos fölszerelését a kincstár fogja beszerezni. A hadügyi és külügyi viták rendjén fogják feleleveníteni magyar részről a nemzeti követeléseket és ez alkalommal számolnak be a közös miniszterek arról, hogy miként hajtották végre a tavalyi határozatokat. Hadügyi téren, egyebek során, a magyar delegáció a katonai büntetőtörvénykönyvnek korszerű reformját, a szóbeli eljárás behozatalát és a magyar nyelv érvényesítését követelte legutóbb, továbbá a magyar ipar érdekeiért szállt sikra a hadsereg-szállitásoknál. A létszámemelés kérdése a magyar delegációban nem kerülhet szóba. Ha azonban az osztrák delegációban határozati ja/aslat formájában felvetnék, abban a formában, ahogy tavaly LatourSchraff a tiszti fizetés dolgát napirendre erőszakolta, akkor is zátonyon marad, mert az osztrák delegációnak ezzel semmi más célja nem lehetne, tnint hogy nekünk kellemetlenkedjék. Ebben az esetben megismétlődnék a tavalyi eljárás: a magyar delegáció nem foglalkoznék érdemlegesen az erre vonatkozó osztrák üzenettel. többes szavazati jog> Részlet az ellopott statisztikából. A békésmegyei szavazatok arányai. A Károlyi György féle nyomdából, hová a Központi Statisztikai Hivatal a választási reformra vonatkozó tervezeteket ós táblázatokat adta kinyomatás végett: egy nj'omdász ügyeskedése folytán nyilvánosságra kerültek az uj választási törvénytervezet aktái a szociálisták vezérlapjában: a „Nópszavá"-ban. ' A rendőrség hiába tartott házkutatást ugy a szerkesztőségben, mint az illető nyomdász lakásán, nem talált semmit. Ellenben napról napra ujabbnál-ujabb szenzációs részletek jelennek meg a nevezett lapban, melyek már jó előre felkavarják az ország nyugalmát. Ha jobban a dolog mélyére hatolunk, a kormány szempontjából még előnyösebbnek tartjuk ezeket az időelőtti leleplezéseket. Mert azok az elemek, melyek a többes szavazati jogtól fáznak, | most bátran kidühönghetik magukat. 1 Heteken keresztül körmenetezhetnek, gyűlésezhetnek, rekedtekké kiabálhatják magukat ugy, hogy mire a választási reform parlamenti tárgyalásra kerül, a nyughatatlan kedélyek is elcsitulnak valamennyire s Andrássynak nem lesz nehéz dolga meggyőzni az egész nemzetet törvényjavaslata helyességéről. Legújabban napvilágot látott az a táblázatos kimutatás, mely törvényhatóságonként tünteti fel nemzetiségek szej rint a szavazatok megoszlását. E tábláj zatból kitűnik, hogy 90 törvényhatóság közül harmincháromban a magyar szavazatok aránya alul marad az 50 százalékon, 5 törvényhatóságban pedig alig haladja meg az 50 százalékot. Ez az eredmény, bár alul marad várakozásunkon, mégis megnyugvással tölthet el bennünket, mert láthatjuk belőle, hogy 57 törvényhatóságban feltétlenül bizonyos a magyar többség. A 33 nemzetiségi többségű törvényhatóságból is javunkra Írhatunk néhányat, mert például a szepességi németek mindig jó magyarok voltak, az erdélyi sziszokat pedig különböző ellenszolgáltatások fejében eddig is meglehetett nyerni a magyar jelöltek számára, ami remélhetőleg ezután is sikerülni fog. A tót kerületek közül sem mind pánszláv, sőt legtöbbjükben magyar a képviselő. SzóBékésmegyei Közlöny tarcája. Ne kérdezd . . , Ne kérdezd tőlem, hogy: szeretlek-é? Szemem megmondja, csak tekints belé. A sziv hangján nem szól ugy semmi más S hogy ajkam hallgat, az is vallomás. Hogyha szemem majd szótalan marad S csak ajkam ejt sok hízelgő szavat, Ha majd szerelmem erősítgetem : Akkor ne higyj, akkor ne higyj nekem ! Balla Miklós. Illúzió. Irta : Lla. Az anyja már harmadszor szólította nevén de, ö csak ipozdulatlanul ült az ágy szélén. Összefonta karjait és ugy sóhajtott fel! — Ó Istenem! — Szabina! — kiáltott be hozzá újból az anyja. Erre öltözködni kezdett. Magára kapta fakó házi ruháját, bekötötte fejét ós kedvetlenül indult a konyha felé. Egyszerre visszatántorodott. Valami makacs elhatározás vett rajta erőt, mely visszatartotta. Miért is sietne ? Mi várja őt a a konyhában? A munka. A fárasztó, testi munka, mely leköti minden percét, mely kiöl belőle minden finom érzést és e helyett kifejezéstelenséget kölcsönöz egész lényének. Pár nap óta különösen sokszor analizálta életének menetét és arra az eredményre jutott, hogy az ő élete legjobban hasonlít az erdőn nyiló virághoz, mely virul, virul anélkül, hogy felfedezné valaki. Igen, ilyen az ő élete ! Eddig sohasem zavarták ily gondolatok. A legnagyobb megelégedésben élt. Apja hivatalnok volt és egyszerűen bár, de tisztességesen fentartotta családját. Szabina boldog is volt egyszerű kis otthonában, amig egyszer csak az ő életében is beállott egy rendkivülibb momentum, mely nagy dúlást vitt véghez lelki világában . . . Hogy mi volt ez ? Egy tavaszi estén kezdődött a dolog, amikor is Szabina kinézett utcai szobájuk ablakán. Nézte az utcán a tarka néptömeget. Közben tekintete az átellenben levő ablakra esett, honnan egy férfi nézett ki. Tekintetük összetalálkozott. A férfi átmosolygott. Szabina bekapta fejét és elszaladt. De egy negyedóra múlva újból ott volt az ablaknál és ekkor már bátrabban nézett át . . . És Szabinát ettil kezdve valami erős ösztön egyre az ablakhoz vonzotta. S nem hiába ! Mert valahányszor az ablaknál megjelent, mindig a „vis-á-vis" momosolygó ábrázatával találkozott. Mind bizalmasabban lövelt át hozzá a mosoly. Szabina pedig áhítatosan, leányos lelkének öntudatlan naivságával viszonozta ezt . . . És itt kezdődtek azok az esték, amikor Szabina titokban egy vaselinos dobozt rejtegetett párnái alatt, hogy lefekvés előtt bedörzsölje vele arcát és ke-eit. Reggelenként pedig kíváncsian nézte ennek hatását. Ezatán következtek az álmatlan éjszakák, a mélabús sóhajok, a titokban hullatott könycseppek, az étvágytalanság, szóval mindaz, ami olyankor szállja meg a leányt, amikor valami különösebb mozzanat állt be érzelmi világaban. Különösen olyankor törnek elő a bágyasztó jelenségek, ha valami elérhetetlen óhajjal vannak kapcsolatban. Szabinát is elfogta egy vágy, melyre csak félve mert gondolni, miután érezte, hogy : hiu remény marad . . . E vágya az volt, hogy közelebbről szerette volna hallani a szavát, látni a szemeit, melyek oly bűvös hatással voltak reá. Ha az utcán volt, tekintete fürkészelve siklott végig a néptömeg között, vájjon nem látja-e őt? De eme ártatlan vágyódásában nagyban megzavarták azok a levelek, melyeket egy vidéki unokafivérétől kapott. E levelek forró szerelmi ömlengésekkel voltak tele és Szabina anyja ragyogó arccal konstatálta a levelekből, hogy a jó unokafivérének „komoly szándéka" van. Egy szép csillagos este Szabina szivében még jobban megelevenedett a „vis-á vis" képe. Körülbelül egy óra hosszáig állt az ablaknál és szerelmes áhítattal konstatálta, hogy a férfi beszédes tekintetében valami elnyomott bánat rezeg. — Szeret! Szeret! — suttogta remegve Szabina. —E tekintet csak mély, őszinte vonzalmat árulhat el. Egy nap utálattal tépte össze a szerelmes rokontól jött levelet és kedvetlenül mondta: — Eh, minek is firkál ez a szamár örökösen. Én nem megyek férjhez . . . Ha ilyenkor az anyja megpirongatta, haragosan visszavágott : — Talán nem megyek oly emberhez, akit nem szeretek, akit utálok . . . Még semmit sem késtem el. A levelek csak egyre jöttek s a szerelmes rokon mind, tüzesebben nyilatkozott szerelméről. Ám hiába ! Szabina gondolatai egyre a «vis-á-vis"-nál kalandoztak és egy napon arra eszmélt, hogy nemcsak a gondolatai, hanem a szive is azé . . . Történt egyszer, hogy a szokott ! időben Szabina hiába várta a vis-á-vis-1. I Elmúlt két nap, három nap, majd I egy hét, de az átellenben levő ablak j még csak ki sem nyilt. E helyett sürün le volt függönyözve. Szabina lesújtva érezte magát. — Valami baja lehet, — gondolta szomorúan. Vagy talán elutazott. Erre a gondolatra kissé nyugodtabb lett, de csak pár pillanatra. A rákövetkező nyolcadik napon Szabina a városba készült. Mikor kilépett a kapun, feltűnt neki, hogy az átellenben levő ház előtt nagy népcsődület van. A kíváncsiság odahaj'otta. Egy halottas kocsi körül álltak az emberek. — Kit temetnek? — kérdezték egymástól az emberek. Egy öreg, jóképű asszony kielégítette a kíváncsi tömeget. — Szomorú temetés ez. Nemcsak magábavéve a temetés szomonu, de szomorú annak élete, akit most kikísérnek. Nagyon korán végzett vele a halál. Fiatal volt szegény. Fiatal és boldogtalan. Egy évben egyszerre vesztette el szép ifjú hitvesét, aranyos hajú leánykáját és az édesanyját. Ez a rettenetes csapás elvette az öntudatát. Homály borult az j agyára, nem ismert fel senkit. Itt a máI sodik emeleten elzárkózva élt szegény .,. I N^-ha egy-egy pillanatra tiszta volt a , fantáziája, ilyenkor sirt, mint egy csöpp gyerek. Én voltam szegénynek a gazdasszonya. Ápoltam, gondoztam őt. És szenvedtem vele. Rajta látszott meg a sors csapása, mert ahogy a homály elborította elméjét, meghaltak benne az érzések. Aztán mániájává vált a mosolygás. Mindig mosolygott. Órák hosszat kibámult az ablakon a szabadba és belenevetett a világba, mintha ő volna a legboldogabb . . . Szegény ember. Tegnapelőtt bementem a szobájába. Sötét volt. Az ablakok sürün le voltak függönyözve. Félrehúztam a függönyt. És akkor meghűlt bennem a vér. 0;t feküdt a divánon sápadt arccal — mozdulatlanul. A vég-