Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-09-27 / 78. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 szept. 13. hiányában egyenesen megoldhatatlan problémának tekinthető a jelenlegi állapotok tovább húzódása mellett. Egyszóval a jelenlegi megyeháza semmiképen sem méltó egy nagy vármegyéhez és kibővítése elsőrangú követelmény. Igaz, hogy mikor az átalakítás aktuálissá válik, a törvényhatóság államsegélyt kór s azt minden valószínűség szerint meg is fogja kapni, de még e mellett is terhet ró az az építkezés a törvényhatóságra, amely teher fizetésére a mostani házi tartalékalap elégtelen volna. A pótadónak iy

s%-ra való emelésével azonban már olyan helyzetbe kerül a vármegye, hogy 5000 koronát a kibővítés céljaira beilleszthet a jövő évi költségvetésbe. A közgyűlés tárgysorozatába ujabban a következő fontosabb tárgyak vétettek fel: A megyei számvevőség elkészült már a községi jegyzők és segédjegyzők fizetésének állami kiegészítésére vonatkozó kimutatásokkal, melyek a belügyminiszminiszteri rendelet intencióit követik. Már be is terjesztette az alispánhoz. Ha a közgyűlés elfogadja, a jegyzők és segédjegyzők a jövő óv januárjától fogva a kiegészített fizetésüket fogják kapni. Ugyancsak januárban lép életbe a községi jegyzői fizetési alapra vonatkozó szabályrendelet, melynek értelmében a jegyzők és a segédjegyzők nem a községtől mint eddig, hanem az illetékes adóhivataloktól kapják fizetésüket. Az adóhivatalok bonyolítják le a fizetési előlegekre, nyugdijakra stb. vonatkozó kó relmeket is. Somogy- és Háromszék vármegyék megkeresték a törvényhatóságot, hogy a takarmányhiány enyhítése tárgyában a földmivelésügyi miniszterhez intézett felirataikat hasonló szellemű felirattal támogassa. A Vármegyei Gazdasági Egyesület meghallgatása után az állandó válaszmány ily felirat mellőzését javasolta a közgyűlésnek, mivel egyrészt a földmivelésügyi miniszter gondoskodott már a takarmányinsóg enyhítéséről a takarmány kivitel korlátozása által, másrészt pedig mivel Bókósmegyóben előrelátó gondoskodás folytán a takarmány hiány ismeretlen. Fontos tárgya lesz móg a közgyűlésnek a vármegyei építkezési szabályrendelet revíziója is. Az uj gazdasági cselédtörvény értelmében ugyanis a vármegyék kötelezve vannak a gazdasági cselédlakásokra vonatkozó szabályrendeletet elkészíteni. Ilyen rendelkezések az építkezési szabályrendeletben eddig is voltak. Minthogy pedig az uj törvény szerint módosítások szükségesek, az egész szabályrendeletet revideálta és a változott viszonyokhoz alkalmazta egy arra a célra kiküldött bizottság. A bizottság munkálatai közzé lesznek téve a megyei hivatalos lapban, hogy a közgyűlésig az érdekeltek áttanulmányozhassák. A vármegyei dijnokok drágasági pótlékot kérnek a közgyűléstől. Erre a célra fedezettel nem rendelkezik a vármegye s a közgyűlésnek kell módot találnia, hogy a kérvényezőkön segítsen valamiképen. Az uj ipartörvény bírálata. Ankét az aradi kereskedelmi és iparkamarában. Az aradi kbreskedelmi és iparkamara kerületébe tartozó Békés, Arad, Csanád ós Hunyadmegye iparosságának képviselőiből összehívott ankét hétfőn kezdette meg tanácskozásait az uj ipartörvóny tervezetéről. A kereskedelmi ós ipartestületek tagjai nagy számban jelentek meg a gyűlésen, hogy a törvénytervezet áttanulmányozása után megállapított nézeteiknek kifejezést adjanak s sérelmeiket, panaszaikat és óhajaikat a kamarán keresztül a kereskedelmi mi niszter elé juttassák. Legnagyobb számmal azonban Bókésmegye ipartestületei képviseltették magukat. Csaba, Gyula, Orosháza, Békés, Szarvas, Gyoma, Öcsöd és Endrőd mintegy 25 kiküldöttel szerepeltek az ankéten és tevékeny részt is vettek a vitákban. Csabáról megjelented Wagner József elnök, Horváth Mihály jegyző és Márton József az ipartestület, K á 1 d o r Miksa pedig a kereskedelmi alkalmazottak egyesületének képviseletében; Békésről Hencz Antal ipartestületi elnök és Mészáros István jegyző, Orosházáról Kun Imre ipartestületi elnök s a fentebb felsorolt községek hasonló ipari vezérfórfiai. A tanácskozás széles mederben indult meg. Sorra vették a törvénytervezet egyes paragrafusait s amelyek ellen kifogás esett, azokon átsiklottak, a kifogásolt fejezetekkel szemben pedig az egyes testületek megbízott előadói fejtették ki és indokolták meg a nézeteltéréseket. Nagyobb vitákat különösen azok a részek provokáltak, melyek a munkaadó és munkás közötti viszonyt szabályozzák. Az aradi munkásszakszervezetek jelenlévő képviselői ugyanis — ami természetes — nem voltak egy véleményen a munkaadók képviselőivel és ez a körülmény nem egy ízben heves összetűzésre adott alkalmat a két ellentétes tábor között. Ilyen összetüzési pont volt például a csoport- és akkord munka kérdése. Az aradi építőiparosok szövetségének képviselői külön értelmezték a csoport munkát és az akkord munkát. Velük ellentótben a munkásképviselők és a többi kiküldöttek egyenlőnek tekintették a kettőt s áz ankét nagy többsége ezt az értelmezést is fogadta el. Sok olyan fejezet, melyet a munkások helyesnek találtak, a munkaadók ki szerettek volna törülni a tervezetből és viszont. Általában szenvedélyesebb és szélesebb vita a kereskedelmi és ipari testületek felügyeletének kérdése, a tanulók munkaviszouya, továbbá a munkaügyi választmányok és munkáskamarákról szóló fejezetek körül volt. Szakszerű felszólalásaikkal a békésmegyei kiküldöttek közül feltűntek W á g n e r József, Horváth Mihály, Márton József, Kun Imre, Hencz Antal, Mészáros István és K á 1 d o r Miksa. A tanulságos beszédekben bővelkedő tanácskozás, mely három napon keresztül szakadatlanul tartott, szerdán este 6 órakor ért véget. Kristyóry János, az aradi kereskedelmi és iparkamara elnöke, ki az ankétet is vezette, összegezvén a tanácskozások eredményeit, köszönetet mondott a résztvevőknek és kijelentette, hogy a 1 an.ara az ipartörvény tervezete ellen í hozott kifogásokat és módosításokat momorandumszerü felterjesztésben jutatja a kereskedelmi miniszter elé. A kiküldöttek szerdán este el is utaztak Aradról. Gyula város közgyűléseHanyagok a városatyák. Gyula rendezett tanácsú város csütörtökön közgyűlést tartott. A közgyűlésen azonban a városatyák oly elenyészően csekély számban jelentek meg, hogy nagyobb fontosságú határozatokat egyáltalában nem hozhattak s az eg^sz gyűlés tulajdonképpen csak az elnöki bejelentések tudomásulvételére szorítkozott. A határozatképtelenség miatt egy pár fontos ügy tárgyalását jobb időkre kellett halasztani. A legközelebbi Máskor sohasem tette. Azt mondta a kapitány, hogy ma eljön . . . Amália szintén a halántékig elpirult. Hát már ő is szerelmes! Lindenburg ur meg özvegy Darvasnó éles, átható tekintettel nézett reá. Erre a kis leány zavarában kisietett a szobából. — Csak nem őt szereti a kapitány ? — pattant fel az özvegy. — Szent Isten ! Bácsi! — Hehehe ! Szeretni! Hát csak szeresse ! Hisz nincs semmije annak a leánynak. Á tied minden. Lakatos Tibor pedig kaució nélkül nem nősülhet. Légy nyugodt. Nur Geduld und Flegma! — De én ugy érzem . . . — Ne érezz te semmit. Bizd rám, ón majd elintézek mindent. Ismerem a katonáimat! Ha valamelyik bolondot csinál, az csak kivételes dolog. Lakatos kapitány pedig nem bolond. Dóíután néhány tiszt jött látogatóba Kugliztak a Darvas-kertben, ahol még a boldogult házigazda pompás lugast építtetett. Itt teritettek ma uzsonnára. Egész lukuliusi lakoma volt az. Ami csemege csak előkerült a füszeresboltból, az mind a legpompásabban elrendezve jutott az asztalra. Az uzsonnából vacsora lett, ójfól utánig együtt maradt a társaság és a finom halakat, a rózsás sonkát, az ízletes kolbászféléket, párolgó paprikáscsirke követte. Hát még a jófajta borok behűtve és a legjobb ásványvizekkel vegyítve ... — Hm ! Csak jól táplálkozunk, mi ? Szervusz Kamerad! És Lindenburg Oszvald koccintott | minden tiszttel. Már az illatos havanna szivarokat füstölték, amikor Lakatos j Tibor sétálni ment a kertbe. Bántotta valami. Valahányszor föl- i nézett az asztal mellől, tekintete egye- ' nesen a falsoron tul lévő konyha ablakra esett. Abban az ablakban feltűnt neki egy szelid, szőke lányfej, a kedves Amáliáé. És a kapitány elnézte, mint buzgólkodott a házi kiasszony, hogy a sonkás és a halas tálak minél szebbek legyenek. Ott fáradozott a vacsorafőzéssel, segitveja szakácsnénak. És sem uzsonnára, sem vacsorára nem jött a kerti lugasba. Bezzeg a szép özvegy: ő ki sem mozdult innen. El nem hagyta.volna a tiszturakat egy pillanatra sem. Ünnepeltette magát és osztotta a parancsokat... Amellett kacérkodott Lakatos kapitánynyal . . . Egyszerre észrevette, hogy a kiszemelt vőlegényt mindjobban lehangolja valami. De nem tudta az okát. Amikor aztán Lakatos kapitány sétálni ment, az özvegy rögtön utána küldte a nagybácsit, biztatva őt, hogy biztassa a sétálót. A rosszkedvű udvarló a konyhaablakhoz ment és mire odaért, már Harmatos Benő főhadnagyot találta ott. Nesztelenül megállt egy fa árnyékában és nézte a jelenetet. Ezúttal nem a leány adott virágot a tiszt urnák, mint őneki ma délelőtt, amikor kórt Amáliától, hanem Harmatos főhadnagy adott át egy pompás tearózsát a boldogan mosolygó leánynak. A kapitány semmit sem értett a beszélgetésükből, de azt érezte, hogy ez a Harmatos főhadnagy boldog és szerencsés ember ! . . Aztán elment a kardos lovag ós a leány utána nézett hoszszan. Végre sóhajtott egyet... A szemei mintha könnyektől csillantak volna meg. És utána hirtelen ajkához emelte a tearózsát, melyet az elébb kapott ós csókolta hevesen, amíg zokogásba "nem tört ki. Csak ugy fuldokolt a kis leány szívszaggatóan. Lakatos kapitány elsietettt. Nem bírt magával. Az a zokogás mindenfelé elkísérte. Egyszerre csak Lindenburg, a nagybácsi állt előtte, gg — Jó, hogy négyszemközt lehetünk, — kezdte a kapitány. — Mond csak, miféle végrendeletet hagyott hátra Darvas? — Semilyent. Minden a húgomé. — Bis auf den letzten Nagel! — És Amália ? O mit kap ? — A vagyont tisztán Darvas szerezte. Amália szüleitől semmisem maradt. Azért semmit sem követelhet a bátyja vagyonából. — És a húgod ? Mit hozott a házhoz ? — Hisz tudod, hogy egy katonatiszt lánya ! Szegény de rangbéli, — sietett hozzátenni Lindenburg. — És hány évig volt Darvasnak a felesége ? — Csak kettőig. —• Csak? És örökölt utána . . . mennyit is ? — Százhúszezer forintot. Hehehs ! Most már letelt a gyász. Az üzletet eladja, mert tudod, á tiszt lanya móg se maradhat örökké fiiszerkereskedöné! — De Lindenburg ! Szeret-e engem a húgod ? Hozzám jönne-e ? A nagybácsi szeretett volna felkiáltani örömében. — Hát hiszen . . . No persze ! Hisz fülig szerelmes beléd . . . — Eiveszem, de egy föltétel alatt. 1 Ezalatt odeért a szép özvegy is hozzájuk ós hirtolen megszólalt: — Föltétel? Milyen föltétel? S szinte reszketett. Lakatos a szeme közé nézett a szép asszonynak : — Becsületbeli tartozást kell előbb elintéznem. | — Ah ! S mennyi az ? — Harmincezer forint. Nem nősülhetek másképp ! — S kinek adós? — Kérdezte az özvegy. — Amáliának ós Harmatos főhadnagynak ! Szeretik egymást. S a kaució harmincezer forint . . . Illő, hogy a kis sógorasszonyka előbb jusson főkötő alá, mert fiatalabb ós csak aztán az özvegy! III. Félévre rá kettős esküvő volt. közgyűlést október 12-re hivta össze a polgármester s akkor kerül tárgyalásra újból a Toldi-féle 10 holdnyi föídörökség, melyről — mint már lapunktan emiitettük — elvileg az augusztusi közgyűlés kimondotta, hogy el kell adni s árát a városháza újjáépítésére fordítani. Ugyancsak a csütörtöki közgyűlés tárgysorozatában szerepelt Gyula város közrendészeti szabály rendel t-terve etónek tárgyalása is. A Gyula fejlődésére oly nagyfontosságú tervezettel szonban szintén nem foglalkozhatott a csonka közgyűlés s igy az is október 12-re halasztatott el. A Gyula város tulajdonában lévő elemi és iparostanonc-iskolák költségvetését változtatás nélkül fogadta el a közgyűlés annyival inkább, mert a mult évitől nincs benne semmi eltérés. Ugyanazok a tételek szerepelnek benne ugyanannyi összeggel. Végül az aradi-uti cédulaház bérleti szerződése került napirendre. A közgyűlés K o v á c 3 Mihály, t ddigi bérlő szerződését további egy évre meghoszszabitotta. Békésmegyei ügyek a kamara előtt. Az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlése; Az Aradi Kereskedelmi ós Iparkamara a nyári szünet után csütörtökön délután tartott először teljes ülést a tagok nagy érdeklődése mellett. Megyénkből a közgyűlésen részt vettek: R os e n t h a 1 Adolf, Fekete Sándor és Sal József A közgyűlésnek sok fontos, köztük több országos érdekű tárgya volt s ezek azt az örvendetes helyzetet jelentik a kamarák számára, hogy a közgazdasági érdekű országos kérdések tárgyalásánál immár nem mellőzik a kamarák véleményének meghallgatását ós igy az a panasz, amelyet a kamarák legjogosabban a végrehajtási novella megteremtésénél emeltek amiatt, hogy fontos törvényjavaslatokat a kamarák véleményének előzetes meghallgatása nélkül terjesztenek az országgyűlés elé, — orvosoltaknak látszik. A közgyűlésen nem kevesebb, mint öt törvényjavaslattal foglalkozott a kamara. Az alsóbbrendű vasutakról szóló törvénytervezet bírálásával indult meg a törvénytervezetek tárgyalása; e vitában nagy koncepciójú beszéddel résztvett Fábry Sándor dr., kamatai levelező tag, az arad-csanádi vasutak vezérigazgatója, vármegyénk volt főispánja is, kinek felszólalásai nagy rokonszenvvel és tetszéssel fogadta a közgyűlés. Az ipari munkások vasárnapi szüneteléséről készült törvényjavaslatot a kamara az érdekeltség bevonásával, az előbb tárgyalt törvényjavaslatnál követett eljárás mintájára, értekezletileg tárgyaltatta. A közgyűlés nagyrészt az értekezlet megál apodásait tette magáévá, amelyek között legfontosabb az, hogy a kamara a teljes vasárnapi munkaszünet mellett foglalt állást. Ehhez a megállapodáshoz a kamara kereskedő tagjai is hozzájárultak s igy a határozat egyhangú volt. Az elnökség javaslatára a teljes ülés elhatározta, hogy a kerületbeli munkásbiztositó-pénztárakat a munkásbiztositási törvény hiányai, a gyakorlatban be nem vált intézkedései, valamint a pénztárak adminisztrációja körül uralkodó bajok és ezek orvoslásának megbeszélése céljából november hó foJyamán értekezletre hívja össze s a megállapítandó sérelmek orvoslása ós a szükségesnek látszó intézkedések megtétele céljából a miniszterhez fog fordulni. A csabai kereskedelmi alkalmazottak szaktanfolyamának felügyelő-bizottsága anyagi támogatást kért a kamarától. Fekete Sándor kamarai tag hosszabban érvelt a támogatás megadása mellett. Kimutatta, hogy a csabai kereskedők tisztán az alkalmazottak továbbképzésére mintegy 1000 korona költséget vállaltak magukra. A kamara közgyűlése, mely az aradi hasonló tanfolyamot 100 koronával támogatja, ugyanannyit szavazott meg a csabainak is. — R os e n t h a 1 Adolf gyáros, csabai kamarai tag, ez ügynek tárgyalása folyamán a tanfolyam költségeinek fedezésére 50 koronát adományozott. Az eltávozott Rasovszky Emil csabai kamarai kültag helyére a közgyűlés behívta póttagul Reisz Simont. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy az uj ipartörvény tervezetének ismertetése és bírálata céljából a kamara az érdekeltséggel három napon át tartott ankétet rendezett s hogy a szaktanács-