Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-09-27 / 78. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 78-ik szám. Vasárnap, szeptember 27. EOZLONT POLITIKAI LAP eiefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellem' részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EIiOPIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSflzetni bármikor lehet évneavcdcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: 5ZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A többes szavazati jog. Békéscsaba, szeptember 26. A választói jog reformjának kérdése lassankint tisztázódni kezd. És eloszlik a homály, mely sürü ködlepel gyanánt vette körül a kérdést és egyre tisztábban, egyre világosabban látjuk, milyen elvek vezetik a kormányt e reform megalkotásában. Mázsányi teherrel könnyebbülünk meg, hallván, hogy a jövendő választói jog a plurálitáson fog alapulni. Mindig attól rettegtünk, hogy oly reformról lesz szó, mely megbuktatja a magyarság hegemóniáját és amely tökéletes anarchiát fog teremteni ebben a hazában. Az egy ember, egy voks elvnek ez lett volna föltétlen következménye. Mert kétségtelen, hogy az agresszív pártokon, a támadó és a mostani renddel elégedetlen osztályok pártján, sokkal lelkesebb lett volna az agitáció, mint a hazát eddig fentartott, konszolidált osztályok pártján. Nemcsak, mert a támadás rendesen hevesebb szokott lenni a védelemnél, de már csak azért is, mivel ez esetben a támadóknak nincs mit veszteniök, mig a védőknek igen sok egyéni és közjót, erkölcsit és anyagit, kell féltenie. Természetes, hogy ilyen körülmények között a nagy tömeg lett volna a győztes, az a tömeg, mely minden mérlegelés nélkül tisztán a maga ösztönére és indulataira hallgat és a köz érdeke helyett kizárólag csak a saját egyéni érdekét óhajtja megvédeni, biztosítani. Mérhetetlen veszedelem keletkezett volna a szemre egyenlő szavazati jogból. Azért mondjuk ezt csak szemre teljesen egyenlőnek, mert tulajdonképpen ez az egyenlőség lett volna a legnagyobb aránytalanság, egyenlőtlenség és igazságtalanság. Hogyan, hát vagyon, műveltség, szorgalom nem biztosítanak nagyobb helyet, több súlyt az állami ügyek vezetésében ? Ki igyekezett volna helyzetén javítani, ha ennek semmi hasznát se látná? Hiszen már ma is ott tartunk, hogy a kétkézi munkás sok esetben jóval többet keres a diplomás, iskolákat végzett embernél! És ilyen körülmények között a tanult embernek még erkölcsi jogait is megcsorbitsuk ?! Hol lenne akkor az egyenlőség nagy elve, ha a kevesebb fáradsággal és kevesebb türelemmel megemberesedett munkás nemcsak többet keresne a számtalan iskolán végigkinlódott orvosnál, ügyvédnél vagy hivatalnoknál, hanem még fölébe is kerekedne, azt minden alkalommal leszavazhatná?! Köszönjük az ilyen egyenlőséget. Azt talán még a szociálista apostolok sem fogják mondani, hogy a tanulás, az elméleti tudományok megszerzése meddő és fölösleges fáradozás. Nos, ; az ilyen fáradtság jutalom nélkül maradna ? Hiszen egyforma jogunk lévén, a Í cipésznek is joga van ahhoz, hogy vasúti mozdonyra ülve, azt vezesse, ! irányítsa, hajtsa! Miért ültetnek mégis I vizsgázott, iskolázott gépészeket oda és miért nem találnak Áchim és Brindusz urék abban sérelmet, hogy ők tanulás nélkül nem lehetnek mozdonyvezetőkké ? Vagy talán az állami gépezet hajtása kisebb, kevesebb tudást követe!, mint egy mozdonyé? Hiszen egy vasúti baleset csak' 30—40 ember életét és vagyonát kockáztathatja, de borzalmas elgondolni is, milyen következményekkel járhat az állami gépezet j kisiklása. Ezért tartjuk mi az egyenlőség elvével igenis összeférhetőnek, hogy a tudás külön szavazatra képesit, mert a tudóké az elsőbbség mindenütt. A tudás pedig mindenki által megszerezhető és éppen ez az igaz egyenlőség, hogy a tudatlanok is szert tehetnek a többes szavazatra, csak szerezzék meg ennek a feltétleiét, a tanultságot. Andrássy bátran és vakmerően kettévágta ezt a fenyegető és megoldhatatlannak látszó gordiusi csomót s felelősségének azzal a tudatával, a jól végzett munka azzal a férfias önérzetével hozza majd javaslatát az ország szine elé, amely őt egész politikai pályáján jellemezte. Előreláthatólag heves támadásoknak lesz kitéve a javaslat különösen a nemzetiségiek és a velük rokonszenvező szociáldemokraták részéről. Itthon és külföldön megindul ellenünk ismét az áskálódások és rágalmak özöne. Talán az agitátorok által felizgatott nép itt-ott zavargásokban is tör ki. Mindez azonban hagyjon hidegen bennünket. — Magyarország nemzeti fenmaradásának érdeke lebegjen szemünk előtt és nem törődve a rendbontó elemek üvöltéseivel, támogassuk és vigyük diadalra a többes szavazati jog ész- és jogszerű elvét! Az úgynevezett „ellenkoalició", mely a darabontokból, a parasztpártból, a szociáldemokratákból és a nemzetiségiekből akar alakulni, már készülődik is a harcra. Pénteken e frakciók kiküldöttei értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy 400 gyűlésen agitálnak az általános választójog érdekében. Az értekezleten természetesen Áchim L. András és Boros Brindusz barátja is jelen volt . . . Nevetséges erőlködés! ... A nemzet hatalmas ereje, ha haragosan nekifeszül, elsöpri őket, mint a zivatar a fűszálat! . . . A megyei közgyűlés előkészítése. Nagyobb lesz a pótadó! A megyei közgyűlés ujabb tárgyai. Bókósvármegye központi választmánya csütörtökön délután tartott ülését Ambrus Sándor alispán elnöklésével. Az ülés az október 14-én tantandó őszi közgyűlés előkészítésével foglalkozott. Elsősorban mint legfontosabb, a házipénztár és a pótadó költségvetése került napirendre. A házipénztári költségvetéshez kisebb módositások után hozzájárult az állandó választmány, a pótadó költségvetését azonban az alispáni javaslattal szemben olyképen változtatta meg, hogy nem 1

1/b%, hanem l

1^

0^ pótadó kivetését hozza javaslatba a közgyűlésnek. A pótadó ez emelését ^indokolttá teszi az a körülmény, hogy a vármegyeháza — tekintettel a megyei árvaszék elhelyezésére is — rövid időn belül okvetlenül kibővitendő ós átalakítandó lesz. A megyeház jelenlegi állapotában csak nagyon nehezen felelhet meg rendeltetésének. Berendezése célszerűtlen. Irodahelyiségei szűkösek, egészségtelenek. A levéltár elhelyezése pedig, különösen a rendezés után, kellő helyiség Békésmegyei Közlöny tárcája. Vadrózsák. Letörtem azt az ágat, Mely akkor ránk hajolt, Hogy ajkon-ajk bevallá, Mi szivünk titka volt. És hogy meglátogattam A régi fát megint, A puszta, száraz ágról Ah, egy levél sem int! A fa milyen virágos, Mily gazdag volt az ág, Tekinteted mily égő, Csengő szavad, mily lágy! Letörtem azt az ágat, Amely reánk borult, Beszéltem egyre hozzá S könnyem reája hullt. S bár sirtam, bár beszéltem, Az ág üres maradt: Tört szivén, tört fa-ágon Lomb többé nem fakad. M. G A tartozás. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Prém József. I. Özvegy Darvas Károlyné egy dél" előtt nem öltötte fel többé a gyászruhát, hanem pompás, szürke nyers-selyem pongyolában nyitott be a nála lakó nagybátyjához. — Jó reggelt, bácsi! — mosolygott rá a szép asszony és kövéres, piros arcán megjelent az a két pajkos gödrocske, melyet a kis városban mindenki ellenállhatatlannak tartott. Lindenburg Oszvald nyugalmazott őrnagy elégedetten nézte a húgát. — Hm! Ezt már szeretem. Das ist eine Idee ! A többit hozzáköhécselte, amiben az özvegyke is segített neki. Mert rettenetes füst tolongott a különben tágas, magas szobában. Az őrnagy ur már néhány cigarettát szítt el, utána egy havanna-virginiát, aztán egy ezüstös nagy szivart és most fejezte be a csibuk élvezetét. Valóságos nikotin-tobzódást rendezett minden délelőtt. Könnyen tehette, hisz a város főtrafikja éppen özvegy Darvas Károlyné tulajdona volt. S hogy ne csak a pompás dohányféle fogyjon, hanem a likőrök se maradjanak szégyenben, Lindenburg Oszvald pontos sorrendben egy-egy pohárka cognac-ot, chartreuse-t, állás-t és szilvóriumot kapott be. Tehette, mert a huga a város első füszerüzletét birta. A nyári nap hosszú sugarakat bocsátott be a szobába és ezen sugársávon kékes-sárga fehér szinben hullámzott a maró füst. Mintha folyó opállá változott volna a levegő. Az özvegy szokatlanul vidám volt. A nagybácsi rögtön megértette. Félretette a csibukot és kedélyeskedni kezdett : — Teringette ! Heut bist aber flott! Nem győzlek nézni, hugocskám. Hej, ha tiz évvel fiatalabb volnék ! Mi ? — Ugyan bácsi! Hisz félek ettől a rettentő Haynau-bajuszától! — Akkor is, ha nem volna szürke ? — Akkor móg jobban ! Mindakettea nevettek ós az özvegy ké

f kezével meghúzta a hatalmas bajusz két végét. Aztán cuppanós csókot adott az őrnagy szájára, de mégis inkább a levegőbe. — Na, beszéljünk okosan, húgom. Letetted a gyászt. Bravissimo ! És most \ Keine Faxén mehr! Nem azért vagy te szép, hogy örökké sirasd Darvas Károlyt. Derék ember volt, jó ember volt, de csak füszerkereskedö volt. Remélem, nem akarsz örökké a „Fekete Elefánt" specerájosnó maradni ? Mi ? He ? Potztausend — das könnt ich noch brauchen ! Elég volt! — De bácsi! Sohasem szégyeltem. S ha szegény Károly meg nem hűl a vasúton . . . — Ha tüdőgyulladást nem kap, ha meg nem hal végrendelet nélkül . . . — Kegyetlen vagy, Oszvald bácsi! — Javadat akarom. Ja wohl. Te örököltél mindent. A kis sógornőd, az Amália, majd csak kap fórjet. Ha megfeledkezett róla Károly, ki tehet róla! — Kiházasitom ! — sietett hozzátenni az özvegy. — Ne mondják, hogy az uram kis testvórhugáról megfeledkeztem. --De előbb te menj férjhez. Igen! Most majd megválogatjuk, kinek add a kezedet. Nem is mégy az üzleted első segédjéhez, mint özvegy Galambos Póterné, ott a Főúton. Hahaha ! Kezét adta az üzletvezetőjének! A bolond aszszony ! ... El ne feledd, hogy katonatiszt lánya vagy ! Már születésednél fogva is jogod van, hogy fenn hordjad a fejedet. S valóban, özvegy Darvas Károlyné büszke volt. Házában móg férje életében is a hadsereg délceg, daliás tagjai fordultak meg és most, hogy a háziúr tisztjét az őrnagy ur képviseli, az egyenruhás alakok, délceg hadfiak mindsürübben uzsonnáinak és vacsoráznak a Darvas házban. És Lindenburg Oszvald nekihevül a mint a terveket főzi: — Ne feledd, hogy amikor Darvashoz mentél, voltakép leszálltéi hozzá. Apád őrnagy volt, ón is a császár kabátját viselem ós te közönséges nyárspolgárhoz, egy fűszereshez mentél! Igaz, szegény voltál, de most gazdag vagy, Hányan vetekedhetnek veled itt a városban ? Ne feledd, hogy ennek a jólétnek is ára volt és hogy családunk fénye ellen vétettél. A csorbát ki kell köszörülnöd. Ez pedig csak ugy lehetséges, hogyha katonához mégy feleségül. Lakatos kapitány nem hiába jár ide olyan sürün. Jól megfigyeltem. Hát meghallgatod-e ? A szép asszony a halántékáig elpirult az izgatottságtól. Szinte ijedten kérdezte: — De hát szeret e igazán a kapitány ? Hisz mindenkinek udvarol! Félek, csak szokásból jár ide . . . Azt is mondják, hogy adósságai vannak . . . — Adósságai ? Hát melyik tisztnek nincs tartozása ? Nekem is van, apádnak is volt. — Ó, az apus! És az özvegyben igen szomorú emlékek támadtak. A hitelezők zaklatásainak, pörösködéseinek, végrehajtók látogatásainak ós a hirtelen penzionáltatásnak rettentő emlékei . . . Lindenburg őrnagy sietett a megnyugtatással : — Az a pár száz, vagy mondjuk, pár ezer forint: semmi! Hisz Lakatos már novemberben őrnagynak lép elő. — Nem megyek hozzá, ha csak a pénzemre vágyik ! Mert jól tudja, hogy a kaució háromszorosan is megvan. De amint ezt mondta, a szép aszszony halántékáig elpirult. Éz a pir elárulta, hogy már halálosan szerelmes a kapitányba. II. E percben nyilt az ajtó s a félénk, bodrosfejü Amália lépett be sietve, mintha valakitől menekülne. — Mi lelt ? — kérdezte a sógorasszony. — Semmi! A kertben voltam s a kerítésen át beszélgettem Lakatos kapitánynyal. Egyszerre aztán virá;ot kért tőlem és amikor odanyújtottam neki, ugy megszorította a kezemet s oly hirtelen megcsókolta, hogy megijedtem.