Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-09-24 / 77. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 77-ik szám. Csütörtök, szeptember 24 fia II KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szátn ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr, LÁNG FRIGYES Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Az állami költségvetés. Békéscsaba, szeptember 23. Kedden megnyílt a képviselőház uj ülésszaka. S mintha a Ház mindjárt kezdetben igazolni akarta volna azokat a reményeket, melyeket az ország közvéleménye ez ülésszakhoz füz: első napi működése is kellemes szenzációt keltett. Wekerle ugyanis beterjesztette a jövő évi költségvetést s expozéban világította meg főbb sajátságait. A költségvetés immár túlhaladja a másfél milliárdot és negyvennyolcezer korona fölösleggel záródik. Megnyugvással, sőt büszkeséggel tekinthet mindenki e költségvetésnek egyes tételeire, mert azok nagyszerű gazdasági, kulturális és szociális munkáról beszélnek. Nagy dolgok küszöbén állunk, melyek gyönyörű perspektívát nyitnak a jövőbe s egyszersmind világosabbá teszik a mi meglehetősen hideg közvéleményünk előtt a törvényhozás fontosságát Ujabb időben, mondhatjuk, hogy a kiegyezés óta, a magyar közéletnek nem voltak olyan ágas bogas problémái, mint amilyen problémák most kerülnek megoldásra a törvényhozás elé. Nem mondhatnók, hogy az idő valami kedvező volna súlyos természetű problémák megoldására, korszakos reformok életbeléptetésére. Nagy problémák megoldása, korszakos, sok ivadék életét szabályozó reformok átültetése az életbe nyugalmat, megfontoltságot kiván. A mi közvéleményünkről pedig bármit is több joggal állithatni, minthogy nyugodt, megfontolt, higgadt volna. A mi közvéleményünk, s ezt nem dicséretére mondjuk, voltaképpen két egymással mereven szemben álló táborból áll. Az egyik tábor példátlanul közömbös, házi dolgain, kenyér-gondjain kivül semmivel sem törődik, talán nincs is semmiféle véleménye a közdolgokról. A másik tábor mindenben ellenlábasa ennek a nagy, de tehetetlen masszának. Hangos és hatalmaskodó. A közdolgok természetét nein érti, a közdolgok irányítására sem tanultsága, sem rátermettsége nincs. E két tábor között áll magános, hullámvert szigetként a törvényhozás s az a nem túlságosan nagy értelmiség, amelyet érdekelnek a közdolgok, amelyre a törvényhozás biztosan támaszkodhatik, amelynek támogatásával meg kell vívnia és meg kell nyernie a küszöbön álló csatát. De amilyen nagy hiba volna, ha könnyűnek találnók a megoldandó feladatot, biztosnak, erőfeszítések nélkülinek a győzelmet, épp oly nagy, talán még nagyobb hiba volna, ha a döntő pillanat küszöbén tétováznánk és búslelküsködnénk. Hasonló nagy válságokon nem egyszer ment át már közéletünk. Politikai rátermettségünk épp a legnehezebb helyzetben szokott excellálni. Az a nehézség pedig, amelylyel most kell küzdenünk, nem ismeretlen valami, nem most támadt dolog; ugy ahogy elkészülhettünk rá. A nagy munkából a legnagyobb osztályrész, a legnagyobb felelősség természetesen a kormányt s a törvényhozást terheli. Mind a két faktornak ismernie kell a megoldandó kérdések egész területét. Most olyan munkáról van szó, ahol nem lehet és nem szabad toldozni foldozni. Ezalatt természetesen nem azt értjük, hogy megtagadjuk egész multunkat, hogy a földet rugjuk ki magunk alól, hogy az okvetetlenül és sürgősen szükséges épités kedvéért leromboljunk mindent. Sőt most van csak igazán helyén, hogy okosan és becsületesen cselekedjünk. Az a probléma, amelynek megoldására a kormánynak és a koalíciónak vállalkoznia kell, kétágú kérdés és kettős természetű vállalkozás. A politikai és társadalmi mulasztások sokban és veszedelmesen hasonlítanak a fölhalmozott adóssághoz. A maga idején aránylag mind a kettőt könnyű lett volna rendezni. Ma már nem az. Nagyon felhalmozódott, nagyon égetővé vált az életnek az a sok szüksége és föltétele, amelynek ellátásával eddig egyáltalán nem törődtek. Ezt a mulasztást most feltétlenül pótolni kell s amidőn igy toldozgatjuk a multat, meg kell alapoznunk jövendőnket is. Ebben áll annak a feladatnak szokatlan nehézsége, amely mindjárt az ülésszak kezdetén egész nagyságában áll a kormány s a koalíció előtt. Hogy mi minden van abban a gordiusi csomóban, amelyet meg kell oldanunk, — mert kettévágnunk nem szabad, mert kettévágásra nem is gondolhatunk, — azt most nem részletezzük. Jórészt tudja is mindenki, aki valamicskét érdeklődik a közdolgok iránt. Vármsgyei közgyűlés. Külön költségvetés a pótadóról. Ujabb tételek. Békésvármegye októberi közgyűlésére nagy készülődés folyik a megyeházán. A közgyűlésen sok olyan érdekes tárgy kerül napirendre, melyek arról tanúskodnak, hogy a megye ügyeinek jelenlegi vezetői át vannak hatva a változott idők kívánalmaitól és a fejlődés utján nem akarják még áldozatok árán sem a törvényhatóságot megakasztani. Egyik legfontosabb ujitás az lesz, hogy a pótadóról külön költségvetés készül. Eddig a pótadó beilleszkedett az összköltségvetés keretébe. Jövőben azonban teljesen különállóan kezeli a megyei házipénztár és belőle fognak fedeztetni mindazok a kiadások, amelyeket a megyében szükséges, de a házipénztárból nem fedezhető újítások követelnek. A pótadó nagyságát tehát mindig az uj szükségletek szabályozzák. Jövőre például, tekintettel arra, hogy több uj állást szervez a törvényhatóság, a pótadót 1 százalékról 17B százalékra emeli. Az ily módon előálló bevétel többletből a következő uj kiadások kerülnek a közgyűlés elbírálás alá: Régen érzett hiányt akar pótolni a vármegye azzal, hogy a szeghalmi járás és a megyei központ között ujabb telefonvonalt létesít, mely Gyulától Szeghalmon keresztül Füzesgyarmatig vonul. A mostani telefon már nem elégséges az egyre bővülő forgalom lebonyolítására. , A vármegye közművelődési bizottságának mint eddig, ugy a jövő évre is kiutal népszerű ismeretterjesztő előadások tartására 1000 koronát. A vármegye tiszti nyugdijalap, bár eddig megfelelt rendeltetésének ós — hiánnyal móg egyik évben sem záródott, ki van téve annak a kedvezőtlen esélynek, hogy a változott tisztviselői fizetések és nyugdíjigények folytán a jövőben már kevésnek fog bizonyulni. Hogy ez a baj lehetőleg elhárittassók, 2000 korona vétetett föl a költsógvetésbe az esetleges hiányok fedezésére. Régi tartozását rója le a vármegye Orosháza községnek az idén. Az oros Békesmegyei Közlöny tareaja. A boldogság. Akkor tudjuk csak mi a boldogság, Mikor már elszállt, messze van, Mikor öröknek tetsző éjszakákon Sírunk utána hasztalan. Ilyenkor a muló tavaszoknak Egy szál virága hogyha hullna ránk, Ezerszer is megáldanánk. Amig örömbe fúl a sóhajunk S szivünk melegség járja át, Mintha piros rózsák borítanák, Azt a szegényes kis szobát. Amig, ha egyszer ránkszakadt a tél S álmot, virágot elfödött a hó, Mii Ár a bársony takaró. Hiába kinál italával sorra Száz változatban a világ, fia a szivünk mélyén ott zsonganak A régi bús melódiák. Hazug, könnyelmű álmodással Megcsalhatjuk magát az életet: Csak a szivünket nem lehet. Kató József. Mózes. Irta: Sasmussen Knud. A grönlandi tél a hold s a csillagok ideje. Ha a nappal eltart is egypár óra hosszat, a világossága már nem sokat jelent. Még a nap közepén is meg kell gyújtani a lámpát, ha az ember dolgozni akar. Ha a grönlandiak halászni mennek, a nappal erre se elég hosszú. A sötétség leszáll, mielőtt elérnek a halászat területére, ha bizni akarnának abban a kis fénycsíkban, mely a sötétség idején a vidékre dereng. Ilyenkor meg kell szokni a bágyadt fényt, melyet a hold és az éjszakai fény ad és lehetőleg ki kell használni a nappali világosságot magára a halászat idejére. Tény az, hogy a grönlandi képzeletre tartósan semminek sincs olyan hatása, mint a bágyadt holdfónynek. Ami odakünn van a szabadban, az mind fantasztiknssá és titokzatossá válik. A hatalmas sziklák még némábbak, a nagy jégsiyatagok még végtelenebbek. Ünnepeiyes csend fekszi meg a természetet. És az árnyak! A hegyek sötét kísérteteket vetnek maguk köré és a szánkót vagy embert, aki künn mozog a szabadban, a fehér havon keresztül üldözi a fekete árnyék. Gyönyörűek a grönlandi éjszakák ; de mégis nyomasztó hatással vannak az emberekre, kik mindig újra meg újra átélik ezeket az éjszakákat. A csend és a magány ránehezedik a kedélyre. A dánok, akik itt laknak, idegesekké lesznek tőle, a grönlandiak babonásakká. A család késő este összegyűl. A férfiak haza hozzák a halászat eredményét, ezt megfőzik. Vacsora után — rendesen annyit esznek, hogy a jóllakottság kéjes érzése vesz erőt az egész háznépen — a nők és férfiak levetkőznek ós félig mezítelenül a fekhelyükre mennek. A férfiak kényelmesen leheverednek, a nők előveszik a ládából finom bőrhimzésüket és mialatt ők dolgoznak és a férfiak pihenve gyűjtenek friss erőt másnapra, az estét megrövidítik mesékkel. Nem tart soká és már nekihevül az emberek képzelete. A tél folyamán nem egy estét töltöttem ilyen kedélyes grönlandi otthonban és emlékeimnek legtöbbjót az ilyen mese-estéken gyűjtöttem. Hol mondákat hall az ember, melyek cselekményét a legvadabb képzelet szülte; erős férfiak csudás tetteket visznek végbe; varázslók halomra boszorkányoznak egy egész telepet; törpék, óriások, emberevők ós a föld aiatt lakó emberek lépnek a szinre. Majd közvetlen élményekről van szó; vadásztörténetekről, kísértetekről, vagy más természetellenes, hihetetlen dologról. A grönlandi valósággal szükségét érzi annak, hogy borzongjon. Csudás képzelete van és egy-egy kisértet-történetet ugy tud előadni, hogy halálos csend követi szavait. Egyszer ott időztem Éjszak-Grönlandnak Claushavn nevü félreeső telepén. Egy délután elindultam szánon, hogy kutyáimnak vadásszam. Amint eljutottam á Tassingortagra, a claushavni házak mögött elterülő tóra, egy fiúcska, — azt hiszem Mózesnek hivták — megfogja a szánom talpát és megkér, hogy vigyem magammal. Megengedem neki azzal a feltétellel, hogy jól járható utat mutat oly irányban, amerre még nem voltam Mózes kicsiny, piszkos fiu volt, rossz ruhában és még rosszabb szokásokkal. Szülei nem voltak és a lakótársai, akik csak megtűrték maguk közt, mert néha mégis csak halászott egy keveset, mint fölösleges családtaggal bantak vele. Tízesztendősnek tartottan, de később kitűnt, hogy már tizenhét éves. A sors mindent megtagadott tőle, móg a nő vést is. Megmutatta az utat az Autdlariafiktavon keresztül. Ezen vonulnak át nyáron a grönlandiak, amikor vadászni mennek a Tassiusakra, mely mélyebb mellékága a Jakobshavn jógfjordnak. Nagyon fagyott és a kutyák lehellete ködként szállt fel előttünk. Magas ködbe burkolt sziklák vesznek körül bennünket; az ut kitűnő ós a kutyák pompásan szaladnak. Mózest valóságos ünnepi hangulat fogja el a körülöttünk uralkodó csendben és a meredek sziklafalak közepette, melyek a félhomályban mintha csak felénk hajolnának. Azután beszélni kezd. — Hallottál már a barlangról, amott messze, benn a hegyek közt ? Azt mondják, hogy egy szörnyeteg lakik benne. A közelben találtak félig felfalt iramszarvasokat, hanem a barlangba még senki sem mert bemenni. Azt mondják, hogy alighanem óriás lakik benne, aki ért a varázslathoz is. — Felhajtsuk oda a kutyákat, Mózes ? Az ilyen nyaktörő ajánlatra nem is felelt. Azután újra kezdi. Nem szereti, ha mind a ketten hallgatunk. De a képzelete akarata ellen is kényszeríti, hogy azzal foglalkozzék, amit e pillanatban inkább elkerülne. — Látod a sok szakadékot ? Nagyon alkalmas búvóhelyei a hegyi szellemeknek ! Közelebb húzódik hozzám. A „kutyák valósággal vágtatnak ós hegyezik a fülüket. Most Mózes elmond egy mesét egy nagy fehér emberről, aki egykor ugyanezen uton kúszott felfelé, amelyen most mi megyünk, mig egy pár halász a parton volt. A fehér ember nem látta őket és éppen a közelükben hevert a napon. Hosszú, világos-szőke haja volt, kék szeme ós kedvesen mosolygó, szelíd arca. A halászok elfutottak, csak az egyik közülök, egy félkegyelmű, megfordult és nevetett. Ekkor a szellem meglátja őket eltűnik egyenesen a földbe. Egy sereg jégmadár zajongva felszáll előttünk, a kutyák ugatva vágtatnak tova ós Mózes, akire megint nyomasztóan hat a csend, belekezd egy másik történetbe : — Itt fenn, a sziklák közt, nagyon jó menhelyük van az olyan lényeknek, melyekből az ember nem tud kiokosodni. Hallottad az Ottó meséjét, a .. . A beszéde közepén Mózes elakadt,