Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-09-13 / 74. szám

Vasárnap, szeptember 13. BÉKÉSMEdY EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak ulssza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EkOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. előfizetni bármikor lehet éunegvedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr, LÁNG FRIGYES Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Idegen forgalmunk. Békéscsaba, szeptember 12. Ha a gazdasági téren azt tapasztaljuk, hogy hiába minden igyekezet, szorgalom, munka s törekvés, mindezt siker nem koronázza, azonnal felhangzik a védelem, avagy a vád, hogy hát mindennek az ország tőkeszegénysége, a pénzhiány okozója. Ahol nincsen tőke, ahol idegenek pénzén alakulnak a vállalatok s idegen befolyás érvényesül minden téren, ott az egészséges fejlődés már eleve kizártnak látszik. S miért nincs tőke országunkban? Mert nincs iparunk s nincs kereskedelmünk ! S mindez miért nincs? Mert hiányzik ezekhez a tőke! Ez az örökös circulus vitiosus, mely évszázadok óta kering legnagyobb kárára országunknak s előrehaladásunknknak. De hát hogyan kezdték meg más országok a tőkegyűjtést ? Nincsenek példák arra, hogy a tőkeszegény országok vagyonilag megerősödtek volna, avagy gyarapodást mutattak, tisztán törekvésük, akaratuk s előrelátásuk segélyével ? De igen! Nem egy ország története s jelene mutatja, hogy tőkét kovácsolhat olyan dolgokból is, mely egyenesen a természet ajándéka, melyhez sem örökség, sem háborús rablások, avagy váltságdijak nem szükségesek. Svájc hótakart bércein nem a ringó gabona acélos gyümölcse hordta teli kincseskamráit lakóinak. Olaszhon napsugaras téréin nem az emberkéz szorgalma juttatja bő aratáshoz a benszülötteket s egyéb száz és száz, csupán a természet szépségeivel felruházott vidék gazdagságra, tőkére tesz szert az odasereglő idegenek költekezéséből. S a mi országunk, mely a természet ajándékaival úgyszólván elhalmozott, a mi hazánk ne tudná értékesíteni mindezt? Magyarországon nem lehet idegen forgalmat csinálni ? Nem lehet! vagy legalább is nagyon nehezen. Mert néha jól tudják, hogy tőkeszegény országokat az idegen országokból befolyó jövedelmek segíthetik fel csupán, noha mindenkinek vérébe ment át már az a tudat, hogy egyedül az idegen forgalom segíthetné fel anyagiakban szegény hazánkat. Minden tényező vállvetve működik közre abban, hogy ezt megakadályozza, hogy útját szegje annak, hogy nálunk az idegenek a természet szépségeiben gyönyörködjenek se gyönyöröket csengő ércben fizessék meg. Sőt a magyar közönség is idegen fürdőkbe hordja pénzét. Ne beszéljünk arról a hihetetlen drágaságról, mely az idetévedő idegennek egyszer s mindenkorra elveszi kedvét attól, hogy bennünket másodszor is felkeressen; ne beszéljünk azokról a primitív berendezésekről, melyek kedvét szegik még a legfanatikusabb természetimádónak is, hogy a valóban páratlan istenadományokat megtekintse. Az idegenek oly feltűnő módon hanyagolják el országunkat, néha sokkalta közelebb, sokkalta kényelmesebb utazásokkal, fárasztó kényelmetlenségekkel megnehezített külországokat. Közmondásos élhetetlenségünkcsak hozzájárul ahhoz, hogy az idegenek nem jönnek hozzánk, de a közönséggel érintkező közegek elkergetik még a tájékáról is hazánknak azokat, akiket egy szerencsés, vagy talán szerencsétlen véletlen körünkbe hozott. A határszéli goromba vámvizsgálat, azután a többi kellemetlenkedők. A vasutak, tisztelet a kivételnek, szűkszavú, semmi előzékenységet nem tanusitó közegei. Azután a zsaroló kocsisok s mindenkit becsapni akaró szállodai és vendéglői alkalmazottak. Mindezek elűzik azokat az idegeneket is, kik netán idetévednének a mi tájunkra. Hogyan segítsünk e bajokon? Régi és elcsépelt közkérdés! Igyekezzünk mindenben a müveit külföldet utánozni s ha nem is szolgalelküleg, avagy majom módjára, de vezessük be minálunk is mindazt, amit ott előnyösnek, jónak találtunk, de elsősorban az európai jó modort, bánásmódot s bízvást remélhetjük, hogy a mi idegen forgalmunk is fel fog lendülni, amely az egyedüli biztos módja a tőkegyűjtésnek, a vagyonosodásnak. A bányai ág ev. egyházkerület közgyiile'se. Békésmegyei ügyek a kerület előtt. Szerdán délelőtt kezdte meg a bányai ág. ev. egyház idei közgyűlését. Az ezen közgyűlésről szóló referádák kapcsán is konstatálható, hogy különböző vallási ós egyházi sérelmek miatt a magyarországi protestánsok körében mind nagyobbra nő az elkeseredés. Felháborodásuk a tetőpontra hágott, mikor a róma pápa kiadta „Ne temere!" bulláját. Az ország összes református és lutheránus egyházközségei, egyházmegyéi s egyházkerületei a legszenvedélyesebb tiltakozással tárgyalták a pápai rendeletet. Követelik a kormány erélyes intézkedését s ma a bányakerületi közgyűlésből immár a királyhoz fordulnak orvoslásért, segítségért. Az egyházkerület j világi elnöke: Zsilinszky Mih ály kerületi felügyelő, megnyitó beszédében történeti alapon ismertette a protestánsok eddig szenvedett sérelmeit s kiadta a jelszót az összes magyar protestánsoknak, a klerikálizmussal szemben való egységes védekezésre. A beszéd, melyet Zsilinszky Mihály csendes, méltóságteljes hangon mondott el, rendkívüli hatást tett és a közgyűlés S c h o 11 z püspök javaslatára azt az összes hazai nyelven kinyomatni s a magyarországi protestánsok között terjeszteni rendelte. Hétfőn és kedden az egyes bizott| ságok üléseztek, kedden este pedig a közgyűlést előkészítő kerületi előértekezlet volt. Az értekezleten főként a szervezendő országos lelkészi nyugdíj1 intézet ügyét tárgyalták. Scholtz Gusztáv ismertette a két eddigi tervezetet, amely j a nyugdíjintézet elvi és matematikai alapjára vonatkozólag készült. Az egyik szerint minden lelkész a 2400 kongruális fizetés alapján egyenlő nyugdijat kapna s nem volna egyáltalán kivétel senki részére sem. A másik tervezet szintén 2400 koronás alapon épült, azonban megengedi a nagyobb egyházak nagyobb fizetésű lelkészeinek azt, hogy ha sajátukból több nyugdij-járulókot fizetnek be, aszerint nagyobb nyugdijat is élvezhessenek. Természetesén anélkül, hogy ebből a nyugdíjintézet egyetlen tagjának hátránya volna. A matematikai munkálatok eredménye szerint ez lehetségesnek is bizonyult. A tárgyhoz Zsilinszky Mihály rövid ismertetése után elsőnek H a v i á r Dániel szólt, aki a Békésmegyei Közlöny tárcája. Síri rózsák. Vergődik gyötrő kínban a lelkem, S én fájó búmat kacajba rejtem; Csengő kacajba, tréfás szavakba S majd összeroskad e szív alatta. S mig nem is sejted, mig nem is véled, Hogy a pokolnak gyötrelme éget, Nagy vidámságom feltürí sokaknak : — Síron is néha rózsák fakadnak . . . Zoltán Vilmos. A selyemruha. Marcella nagyszerű leány. Az első leány életemben, akit érdekesnek találok. Mert a lányok — bármit mondjanak is — csak szépek, sokszor okosak és elvéltve jók is, de kevés bennük az eredetiség, az önálló érték, a tulajdonság, mely bár jó, bár rossz, de csak egy leányé lenne s ne forgácsolódnék szót a többi, az egész nem között. Ám a legerősebb egyéniség is csak túlzott utánzata a gyöngébb, félénkebb mintáknak. S a merész vonalak mögött sokszor üresség van. És kicsinyesek vagyunk, lányok; én is, te is, mindannyjan. És félünk, végig az egész életen, valami érthetetlenül gyáva félelemmel. Kicsinyesek vagyunk és félünk, kivéve Marcelíát, aki egyedül nagyszerű és értékes, bár csak varrólaány ; fehérujju, huszonhatóves és művészek között legnagyobb művész. Ha őszinte akarok lenni, — ugy vélem — ennél a Marcellánál nincs mindan rendben. A feje (sürü ós haragosan gyűrűző fekete haj borítja) nem normális, kicsi koponyája van, de furcsa módon hosszúkás és csodálatos gondolatok fogannak benne; sok jutott neki bizonyos esszenciákból s örökké forrong és lázad. Ha ugy estefelé kis piros kalapjában hazaindul, igazán nem néznék ki belőle semmit, de mikor a kalapját leveti és szembe fordul velem, megreme gek. Semmi fény, semmi derűsebb folt a szemében; két nagy, mindenütt egyformán mély és titkozatos golyó ; két fekete, szomorú világ. Félni tudnók a Marcella szemeitől. .. Varrás közben beszélgetünk; senki sincs itthon s szeretettel suhognak ujjai az orgonaszinü selyem között: — Csípőben feszesebbre veszem, — kezdi s — ha tetszik: a nyakára gázrózsát teszek. — Maga nagy mester, Marcella! Marcella felkacag: — A kisasszony azt hiszi, hogy ezzel örömet szerez nekem ? Dehogy ! Én nem azért igyekszem a dolgommal, mintha valakinek kedvét keresném. Dehogy ! Nekem a munka gyönyörűség, élvezet, cél. Az én munkám nem napszámmunka, de alkotás. Tessék megérteni : nekem lennem kellett valamivé, de nem volt rá módom. És kellett. Kellett! Ha éheztem, ha csavarogtam, ha nélkülöztem, mindig gyilkolt a vágy, hogy valami legyek. Hogy kiadjam azt a nagy erőt, amit belém alkottak odafenn s ami eddig csak átkomra volt ós kerestem a módot, meg az utat, az én utamat. De olyan sok az ut, egyik belészakad a másikba, egyik keresztezi a másikat. Itt is ut, ott is és valamennyi hívogató és gyönyörűséges messziről. Tüskés és undok közelről. És hogy az utat kerestem, valami a kezembe akadt: egy bábu, egy félszemű, kócos viaszkbábu. ... Mit nevet a kisasszony, ez igen komoly dolog; nekem sohasem volt addig babám, én a játszások korát egyszerűen keresztül-léptem. És tizennégy esztendős voltam akkor és akkor került a kezembe először bábu . . . Érdekes; a Marcella mindig változatlan szemei most szint cseréltek; derűs, opálos zománc csapódik rájuk: — És rongyból ruhát varrtam a babának, — folytatja — de micsoda ruhát! Kisasszony! Nincs az az első párisi mester, aki azt utánam csinálja. Abban a ruhában volt valami: nem izlós, nem forma, nem tökéletesség, hanem lélek! ö Ujjong Macella, hogy megtalálta a szót s még kétszer elismétli: Lélek ! Lélek ! . , . — És azután rongyosan, éhesen eljártam a varrodába ós varrtam. A többi lányok pletykáztak, cifrálkodtak, ón varrtam. Ok az ablakból boltossegédekkel kacérkodtak, én varrtam. ŐR eljártak tánciskolába, parkba, én varrtam. És varrtam vasárnap ós varrtam kora hajnalban, sokszor éjszaka is, belemámorosodva, nekiszódülve, már-már eszméletlenül.. . Pihen . . . s engem megkap az erő, ami ebből a fekete rác leányból árad. Ovális feje kimagaslik a bordos, gyöngéd leányfejek közül s érzem, hogy mi többiek aprók vagyunk, kicsinyek s minden tiltakozásunk ellenére gyáva ős-leányok, csak Marcella, a huszonhatesztendős, fehérujju varróleány a nagyszerű kivétel. — És a szerelem? —• kérdem ekkor ; — maga nem tud semmit a szerelemről ? — Bocsásson meg, kisasszony, ha kacagok 1 (És kacag.) A szerelemről tudok ón is, de igen furcsákat; azt tudom, hogy a szerelmet gyenge asszonyok bolonditására találálták erős férfiak, már mint a szót, az elnevezést. Maga a szerelem — ej de szép neve is van! — igen bolond dolog; nekik levegő, nekünk mákony. Nekik kell ; őket élteti, erősiti, nekünk méreg; minket elpusztít, tönkretesz! Nézem a Marcella szemeit, újra feketék és ijesztően mélységesek: -- Maga csalódott, Marcella! Rám néz és nagyon hirtelen feleli: — Nem én, soha ! — Hát akkor miért beszól igy ? — Mert ilyennek tudom a szerelmet, ilyen furcsának. Mindenki másképpen látja. Én igy. Alkonyodik, a vadgesztenyefa besóhajt a nyitott ablakon. Marcella összerezzen, odanéz, azután dolgozik tovább. Sirolin Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár ós orvos által naponta ajánlva. Jj* tmell az étvágyat és a testsúlyt, megszűnteti a köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boohe* eredeti csomagolást. F. HoffmannLa Boohe & Cie. Basel (Sváje.) 99 Roehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban ' Ára üvegenként 4 — korona, i