Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-09-10 / 73. szám

156 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 szept. 13. engedni, hogy a beszerzési ár 70%-át két esztendő alatt kamatmentesen fizethessék vissza az államkincstárnak. Azonban elvileg megjegyzi és ennek széles körben való közzétételéről a miniszter maga is gondoskodni fog, hogy a kisgazdáknak legelső sorban a készpénzzel leendő fizetés ajánltassók. Gépekkel stb. való segélyezés. Lényeges kedvezmény birtokába kivánja juttatni a miniszter a vármegye kisgazdáit az által is, hogy gondoskodni óhajt arról, miszerint a nélkülözhetetlenül szükséges takarmánykószitő gépek (tengeriszártépő, szecskavágó stb.) birtokába juthassanak. E tekintetben legcélszerűbbnek véli, ha az Egyesület vagy az érdekeltségek ily gépeket vásárolnának, mely esetben a beszerzési ós szállítási költség bizonyos részét tárcája terhére segélyképpen elvállalná. Ebben az irányban az Egyesülettől mentől előbb véleményes jelentést vár. Állatok teleltetése. Takarmányhiány esetén a tenyésztő gazda a baj orvoslására nézve azon két alternatíva közt választhat, hogy vagy pótolja a hiányt vásárolt takarmányfólóvel, vagy pedig oly számra csökkenti állatállományát, melynek eltartását a meglevő takarmány készletével fedezhetni véli. Ugy a múltban, mint a most beállott takarmányhiány alkalmából az ország állattenyésztésének nagy kárára és az eddigelé elért sikerek kockáztatásával tapasztalhatni, hogy különösen a kisgazda a takarmányinség okozta szorult helyzetében leggyakrabban a második alternivával él. Csökkenti állatállományát, még pedig oly mértékben és azon anyag terhére, mely mértékkel a vásárok tulhajtását és a kínálat sürgősségét idézvén elő, ezen körülményekkel az állatok árát mélyen a reális érték alá szorítja és épp9n azon anyagot vesztegeti el legkönnyebben, melyben a tenyésztés folytathatásának biztosítása rejlik, vagyis a növendék-tenyészállatokat és borjukat, mely anyagot ez idő szerint azonnal beálló károsodás nélkül a legkönnyebben nélkülözhetőnek tart. Ez végzetes tévedés, mely milliókra károkat okoz. Az idei takarmányinség elsősorban és főleg azon .országrészt sújtja, melynek szarvasmarha-tenyésztése a legfejlettebb és állománya a legértékesebb. Országos érdek tehát, hogy a takarmányhiány folytán beállott bajon az állam, a társadalom és maga a gazdaközönség karöltve segítsen és hogy a takarmánypótlás elősegítésével párhuzamosan az eladásra szánt anyagból a tenyésztési célokra alkalmasnak minősített növendéküszők az országos tenyésztés céljaira megtartva, a levágatás vagy kivitel elől megmentessenek. Ennélfogva a miniszter elhatározta, hogy a takarmányszük vidék gazdaközönségének ez irányban is támogatására kiván sietni és amennyiben ily különös tenyészértókkel biró Va—2 éves korú üszők más vidékbeli és takarmánynyal rendelkező gazdáknál elhelyezhetők lesznek, ily anyagnak értókesitésót, illetve beszerzését elő fogja mozditani. A takarmányhiány miatt leginkább sújtott dunántuli vidéken beszerzendő tenyészanyag vásárlásához hajlandó, nemcsak az utóbbi gyakorlathoz képest, az e célra fordított kölcsönök kamatterhéhez államsegélylyel hozzájárulni, hanem teljesen megbizhajó jótállás esetén kisgazdák részére három egyenlő részlettel törlesztendő kölcsönt is hajlandó 2V«%-os kamat fizetése ellenében kivételesen engedélyezni. Hajlandó továbbá a jelzett vidéken ilynemű tenyészanyagot beszereztetni azon esetre, ha a piros-tarka hegyi fajta berni-simmenthali jellegének oly tenyészkerületében, mely takarmánynyal rendelkezik, ily anyag egy évi tartásra és ápolásra megbízható kisgazdáknál párosával ós akként elhelyezhető lenne, hogy egy év leteltével ós a kifogástalan tartás és ápolás szoros feltétele mellett az általa kijelölendő egyik állatot a tartás és ápolás fejében a vállalkozó kisgazda birtokába bocsájtja a miniszter. A m. kir. állattenyésztési felügyelők feladatát képezi, hogy a takarmányinség enyhítésére kifejtendő egyéb teendőkön kivül a kérdéses tenyószanyagnak az előadottak értelmében való megmentése tekintetében szintén fáradozzanak és idevágó javaslataikat részié:esen ismertetve a miniszter elé terjeszszók. A gazdasági egylet igazgató-választmánya szintén tárgyalta a miniszter leiratát és Pfeiffer István titkár jelentette, hogy állattenyésztési felügyelővel beutazta az orosházai ós szarvasi járás községeit, hol azt tapasztalta, hogy bár ínség szállastakarmányban nincs, de bőségről sem lehet beszélni. A miniszter segélyakciójából a kedvezményes erőtakarmány, kisgazdáknak gépek beszerzésére való támogatást vegye igénybe. K i s Antal ugy véli, hogy kisgazda alig etet jószágával korpát. S e r 1 y Kálmán éppen erre való tekintetből, úgyszintén Wagner István is ajánlja a miniszter segélynyújtását igénybe venni. D ő r y főispán a növendékjószág kiteleltetésót, feliben, igen fontosnak tartja. Csak a napokban győződött meg, hogy takarmányhiány folytán bonyhádvidóki ezelőtt 500 600 koronás borjas teheneket kénytelenek a gazdák 250-300 koronáért elprédálni. Az igazgató választmány magáévá tótte Beliczey Géza igazgató-elnök ama propozicióját, hogy az egylet elnöksége e segélyakció igénybevólelóre felhívja a kisgazdákat s a minisztertől erőtakarmány és gépek kedvezményes átengedését kéri. Egyben e segélyakció megindításáért a gazdaközönség köszönetéről is értesítik Közgyűlés Csabán. Egy kis vihar. „Szinte szégyen csabainak lenni." Csaba képviselőtestülete hétfőn közgyűlést tartott s a napirenden szürke, érdektelen ügyek szerepeltek. Mégis a már oly sokszor feltálalt csabai közkórházi élelmezési ügy, (a szakácsné állítólag élelmiszert tulajdonított volna el), mint már a megyegyűlésen, most is Áchim L. András újbóli vádaskodása folytán, ismét vihart keltett. Ugyanis a parasztpárt nincs megelégedve az alispánnak ez ügyben elrendelt és a főszolgabíró által lefolytatott vizsgálat eredményével. Belügyminiszteri vizsgálóközeg kiküldését kívánják. Áchim L. András az elsőjegyzővel tűzött össze, kit nem tekint köztisztviselőnek, hanem különös felfogása szerint, a község szolgájának. E vita kapcsán mondotta igen helyesen Haan Béla tiszti ügyész, hogy bizonyos oldalról annyi rágalmat és oly panamákat 1 kürtölnek Csabáról világgá, hogy az em- j ber szinte szégyenli, hogy csabai lakos. A közgyűlésről szóló tudósításunk különben a következő: A gyűlés megnyitása után tudomásul vették a megye törvényhatóságának jóváhagyó határozatát a Fiume-szálloda átalakítására vonatkozólag. Itt bejelentette az elsőjegyző, hogy Fáy Samu dr. e határozatot a miniszterhez is megfelebbezte. — Az állami polgári fiúiskola építési segélyét s a Gazdasági Egylettől az iskola helyéül megvett teleknek 20 ezer korona összegét névszerint megszavazta a közgyűlés. K o r o s y főjegyző felolvasta ezután az alispánnak azon jelentését, melyet a közkórházi élelmezés tárgyában a vármegye közgyűlésén tett alaptalan feljelentésre lefolytatott vizsgálat eredményeként küldött. Az alispán jelentésében tudatja a községgel, hogy a vizsgálat során semmi irányban nem nyert bizonyítást az, amit a panaszos hangoztatott. Mert a három vádaskodó cselédleány közül, kiknek bemondására Áchim L. András alapította a súlyos vádakat, kettő csak „azt gondoltaméra ós egyik „ugy hiszzem, hogy az élelmező J o m á n Ferencnó élelmiszert rejtett el szobájában" — vallott. Alapja a vádnak nincs s igy megtorló intézkedésnek sincs helye. D a rab o s János nem veszi tudomásul az alispán jelentését a vizsgálatról, megfelebbezi azt a belügyminiszterhez. Indítványozta, hogy minisztériumi közeg kiküldését kérje a közgyűlés. Áchim L. András: A kórházi panama már valóságos tengeri kígyóvá növi ki magát, bár ő is tudomásul óhajtja venni a vizsgálatról szóló jelentést. Miért hozták ezt itt újra szőnyegre? A kórház, ez a közintézmény, melybe ő is, más is, öreg napjaira nyugodni óhajt térni, a panamák melegfészke és ő azon lesz, hogy országos dologgá váljék, mert nem bizik seTfőszolgabiróban, se alispánban. Mikor ez ügyben a vizsgálat folyt, ő is meg volt idézve s neki nem engedte meg Seiler főbiró, hogy a tanúkihallgatáson jelen legyen. Az emiitett tisztviselők lehetnek igazságosak, de ő mégis miniszteri kiküldöttet óhajt s a vizsgálat a nyilvánosság előtt tartassék meg. K o r o s y főjegyző : A felszólaló újra vádaskodik. Vádjainak most nincs alapja. Az a három cselédleány, kikkel a szakácsné szigorúan bánt, boszuból panaszkodtak Áchimnak. Se az alispán, se a királyi ügyész nem találtak alapot a büntető eljárásra, bár ezt a község kérte ; különösnek találja, ha azt mondja Áchim, hogy ez ügyben nem mernek cselekedni. A kórháznál rend ós pontosság van s Áchimnak sérelme ugy látszik abban összpontosul, miért nem engedte őt a főbiró jelen lenni a tanúkihallgatásnál s miért nem tartotta meg a vizsgálatot a C s i r k e-p i a c o n . . . Kéri, hogy a közgyűlés a jelentést vegye tudomásul. Felebbezni, mint érdekelt félnek, egyedül Áchimnak van joga. Haan Béla régebben látja már sajnálattal, hogy a nagyobb felzudulás elkerülhető lenne, ha disztingválnák a dolgokat. Ha a súlyos vádak alappal is bírnának, az a kérdés: a közigazgatáshoz, vagy a bírósághoz tartozik-e az ? Mondjuk, hogy egy szakácsné lop, ahhoz nincs köze a közigazgatásnak. Igy áll ez a jelen esetben is. Csabáról különben annyi rosszat kürtölnek világgá, hogy szinte szégyen csabainak lenni. Dr. Szondi Lajos kötelességének tartja kijelenteni, hogy a békéscsabai közkórházat volt alkalma a belügyminiszternek a kórházak vizsgálatára kiküldött közegészségügyi felügyelő szakközegével együtt alaposan megvizsgálni . s ezen vizsgálat alapján őszintén mondhatja s megnyugtathatja a képviselőtestületet arról, hogy a közkórházban minden tekintetben szabályszerű állapotok vannak. Kocziszky Mihály : A közgyűlés ne avatkozzék bele ebbe a kérdésbe. Végre felállással^szavaztak, 24-en a tudomásul vétel, 11-en (a parasztpárt) a belügyminiszteri vizsgálat mellett. A tanfelügyelő a polgári fiúiskolánál egy igazgatói iroda átalakítását kérelmezte. A közgyűlés kimondotta, hogy nem hajlandó e célra 400 korona kiadást vállalni, hiszen egy év múlva az iskola úgyis uj otthonba költözik. A lőszer-raktárhoz vezető ut kikövezését kérte a katonai parancsnokság, Megkérdezte az ezredest, ez az alezredest, az alezredes az őrnagyot, ez a kapitányt, de senki se tudta, hogy miért állt a zöldkeritóses ház előtt a katona. Nem tudta még az őrmester ur Sólyom sem. Szigorú vizsgálat indult meg a dologban. Ez aztán napok múlva kiderítette a rettenetes titkot Három év előtt az ezred ugyancsak Szamoborban táborozott. Akkor a végrehajtó házában lakott az ezredes ur s a ház kerítését akkor festették be zöld festékkel. Azért állítottak őrt a ház elé. hogy figyelmeztesse az ezredes ur vendégeit az uj festésre. Most, hogy az ezred megint Szamoborba került az ezredadjutáns, jól emlékezett, hogy tavaly is, három év előtt is őrt állott a zöld kerítéses ház előtt. Odaállította hát most is. Minek állott akkor ott: azt nem kereste, de abban bizonyos volt, hogy ott állott. Igy került a végrehajtó háza elé csákós, fegyveresőr. A kerítés zöld festéke már régen megszáradt, jórészben le is verte már az eső, de az őrt azért most is odaállították. És szigorúan meghagyták neki, hogy mindenre jól vigyázzon ! Maga a vártaszolgálat tulajdonképpen kétféle. Tiszteletbeli ós biztonsági. Azt a nagy urak, magasrangu generálisok tiszteletére állítják fel, ezt őrködni, vigyázni. Az parádéban teljesíti a szolgálatot, ez csak közönséges mundérban. Oda nem vezényelnek vártára akárkit, csak daliás termetű bajuszos legényeket. A kötelesség, a felelősség azonban itt is, ott is egyforma. Nincs más dolguk, mint hogy huszonnégy óráig folyton őrködjenek, vigyázzanak. De jól vigyázzanak. Hat lépést menjen előre az őr, hat lépést hátra ós necsak ugy komótosan sétáljon, kihúzza magát daliásan, kifeszítse mellét, kinyújtsa járás-közben a lábát, hogy a kék nadrágon keresztül is meglássák az izmok munkája, senkivel a világon szóba ne álljon Asszonynépre rá ne nézzen, dohányozni ne merjen, hanem ha valamelyik tisztur jön a számára kijelölt helyen villámgyorsan megálljon, egyenesen, mint a bérci fenyő, mozdulatlanul, mint a kőszikla ós keményen, ugy szalutáljon. És különösen vigyázzon kapitány ur Komorovcsákra, ha garnizon-inspekciós. A reglamához tartsa magát, mert a legkisebb szabálytalanságért áristomba kerül. Kapitány ur napjában többször megvizsgálja a vártákat, sőt éjjel is folyton mászkál, mint a kísértet. Ilyenkor teszi próbára a legényeket. Tudják-e kötelességüket, nem ijednek-e meg ? Igy tette próbára Vári Szabó Jánost is. A nagy tahó a város végén, a tematő mellett, a katonai barakkokat kerülgette. Mielőtt káplár ur Csorba kiállította, egész sereg rémhistóriát mesélt el neki a szellemekről, melyek éjfélkor kikelnek a sírokból s a barakkok közt sétálgatnak egész éjfél után egy óráig. Vári Szabó János nem félt ugyan, de mégis megborzongott, mikor éjfélt ütött a városban a toronyóra. Eszébe jutottak a szellemek. Megállott egy percre, jobban magához szorította feg}'verét s csendesen fütyülni kezdett. Nem sokáig fütyürészett. Alig hangzott el az utolsó óraütós, irtózatos alak tünt fel az egyik barak háta mögött. Ember-e, állat e, nem tudta kivenni hamarjában. A szörnyetegnek fehér szőre volt és hatalmas két szarva. Feje, lába mint az ököré. Szeme ugy égett, mint a lámpavilág. Két lábon, bömbölve közeledett Vári Szabó János felé. A nagy tahó ereiben egy pillanatra meghűlt a vér, de csakhamar magához tért, lekapta válláról fegyverét s dörgő hangon rákiáltott a szörnyetegre : — Halt, mert lövök! A szörnyeteg azonban nem állt meg, hanem nagy ugrándozva közeledett Vári Szabó János felé. Ez se vette tréfára a dolgot, arcá hoz emelte a töltött fegyvert, célzott és megrántotta a ravaszt. Á fegyver eldördült, de a szörnyetegnek nem történt semmi baja Már csak öt lépésre volt a katonától. Ugy látszott, nem árt neki a golyó sem. Vári Szabó János újra rátüzelt, de megint csak eredmény nélkül. Borzasztó kétségbeesés vett erőt a nagy izmos legényen. Két lépést hátrált, de aztán két kézre kapta a puskáját ós nagy káromkodás között rárohant a szörnyetegre : — Hadd látom, kibirod-e a puskatusát is ? ! De erre már nem volt kíváncsi a szörnyeteg. Hirtelen ledobta magáról a az ökörbőrt és ott állott a tajtékzó legény előtt Komorovcsák kapitány. Vári Szabó János még jobban meglepetve, katonásan tisztelgett és zavartan igy szólott: — Ejnye, bizony majdnem agyonütöttem a kapitány urat. Csak az nem ment a fejébe, hogyan nem fogta meg a golyó a kapitány urat. Nem tudta szegény feje, hogy káplár ur Csorba mielőtt kiállította, kiszedte fegyveréből az éles töltéseket s nyomorult execirpatronokat rakott be helyettük. Kapitány ur Komorovcsák megdicsérte bátorságáért a legényt s nemsokára megtette fraiternek. A sok várta között akad természetesen olyan is, amely veszedelemmel jár. Ilyenek mostanság már csak talán Boszniában vannak. Régebben akadt itt is ott is. Volt a horvát fővárosban is. Ilyen volt másfél órányira a várostól a hegyek között, erdőktől övezve a katonai lövöldénél. Lakóház sehol a közelben. Ember arra nappal is alig járt. Itt történt a nyolcvanas évek elején. Karácsony tájt csikorgó hideg decemberi éjszakán. Hat emberből állott a várta. Ebből öt nyugodtan pihent a meleg várta szobában, a hatodik őrt állott kint a golyófogók között. Töltött fegyverrel a vállán, bajonettel a puskáján Jó másfél órája sétált már fel és alá, majd megvette az Isten hidege. Kínjában lépteit számlálgatta s elnézegette hogyan csillognak, villognak a nagy. hidegben a csillagok. Mi törtérnik körülötte, arra nem ügyelt. Úgyis tudta, hogy lopni ilyenkor még a tolvaj se jár. Háta mögött a bokrok között pedig hat sötét alak leskelődött. Kettő óvatosan melléje lépett. Egyik elkapta fegyverét, a másik e pillanatban szivébe mártotta handzsárját. Égy jaj-szó nélkül esett össze a szegény katona. Annyi ereje se volt, hogy kiáltson s igy figyelmeztesse társait a veszélyre. Azok nyugodtan aludtak a vártaszobában. A horvát rablók észrevétlenül elszedték fegyvereiket, azután az alvókra támadtak. Egy perc alatt lemészárolták az egész vártát. Alvás közben érte mindnyájukat a halál. A gyilkosok kikutatták zsebeiket, ami pénzt és értéktárgyat találtak, elrabolták és elmenekültek. Ma se tudja senki, hogy kik voltak. A borzasztó mészárlás emlékét kegyelettel őrzik a katonák. Halottak napján kivezeti őket őrmester ur Sólyom a régi temetőbe. Hat virágtalan, süppedező sírdomb jelzi a helyet, hol az áldozatok örök álmaikat alusszák. Valamikor fejfájuk is volt, de lelketlen emberek régen ellopták, eltüzelték. A legények virágot szórnak sírjukra, őrmester ur Sólyom pedig elmondja szomorú történetüket, lelkükre kötve, hogy soha a vártán ne aludjanak.