Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-09 / 55. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 55-ik szám. Csütörtök, julius 9. BEHSME6YEI EOZLONT Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegycdcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKEL? BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZK? JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A ország. Békéscsaba, julius 8. Magyarország gazdasági függetlenségének ellenségei és különösen — mert most az a kérdés van napirenden — az önálló magyar banknak ellenségei, folyton azzal a frázissal érvelnek, hogy Magyarország tőkeszegény ország, tehát reá van utalva a külföld és elsősorban Ausztria jóakaratára és bizalmára. Ha meg lesz a gazdasági és elsősorban a pénzügyi függetlenség, tehát ha meg lesz az önálló magyar bank, akkor ebből a függetlenség ellenségei szerint két súlyos baj származik. Az egyik az, hogy Magyarországnak nem lesz elég pénze arra, hogy külföldi adósságait fizesse. A másik az, hogy Magyarország nem kap majd ugy kölcsönt a külföldtől és Ausztriától, pedig erre — ha csakugyan tőkeszégény — nagyon rá van utalva. A tőke alatt, a melyről itt szó van és amelyben állítólag olyan szegények vagyunk, a mozgó tőkét kell érteni. Az a tőke, amely birtokokba, gyárakba, vasutakba, épületekbe van befektetve, a fizetéseknél csak másodsorban jöhet számításba. Elsősorban az a tőke fontos, amely teljesen rendelkezésre áll, amely minden percben pénzzé tehető. Lássuk tehát, hogy csakugyan olyan rettenetes-e a mi közmondásos tőkeszegénységünk. Mozgó tőke alatt nemcsak a készpénzt kell érteni, mert az ember csak annyi készpénzt tart rendelkezésére, amennyire éppen szüksége van. A felesleget elhelyezi a bankban, a takarékpénztárban avégből, hogy — ha szüksége van rá — bármikor rendelkezhessék vele. A kormány 1906-iki évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentésben erre vonatkozólag nagyon érdekes adatokat találunk. A magyarországi pénzintézetek öszszes saját tőkéje az 1906. év végén kereken 13273 millió korona volt. Az emelkedés 1905. óta 173 millió korona. A pénzintézetek kezelésében levő takarékbetétek összege 1906. végén kereken 2682 millió koronára rúgott. Az emelkedés az előző évvel szemben 184 millió korona. A jelentés itt megállapítja, hogy ez az emelkedés állandó és nagystílű. 1902. év óta az emelkedés öt egynegyed, hat egytized, hét és fél és hét nyolctized százalék. A kép teljessége kedvéért meg kell még említeni, hegy a folyó-számlán, csekk-számlán és pénztári jegyek ellenében elhelyezett betétek összege 440 millió korona. Ez adatokban nincsen benne a magyar királyi postatatakarékpénztár betéti állománya, mely az 1906. év végén 78 és fél illió korona volt, az emelkedés az előző évvel szemben kerek tíz millió korona. Meg kell még említeni, hogy a pénzintézetek tárcájában levő értékpnpirok értéke az emiitett esztendő végén kereken 610 millió korona volt. Foglaljuk össze már most ezeket az adatokat. A magyarországi pénzintézetek 1327 millió korona saját és kereken 3200 millió korona idegen tőkéket j kezelnek. Ez kereken ötödfél milliárd ! korona. Ez igen tekintélyes összeg és | az évről-évre való emelkedés is igen I jelentékeny. A magyar munka, a magyar takarékosság, a magyas gazdálkodás gyümölbse. Nem vagyunk mi tehát olyan szegények, mint amilyeneknek híresztelnek bennünket. Csak a kényelemszeretetünk nagy, csak a magunkban való bizakodás gyenge. Igaz, a tőkekpződés nálunk nem volt olyan gyors olyan nagyszabású, mint más nagy európai államokban. De éppen azért volt lassú, mert gazdálkodásunk nem volt önálló, mert idegen érdekek, mert idegen pénzhatalmasságok jóakaratától fügtünk. Megszoktuk Ausztria gazdasági és pénzügyi túlsúlyát, belenyugodtunk, mert kényelmeseknek találtuk, ha tettünk is egy-egy bátortalan kísérletet, hogy felszabaduljunk e terhes gyámkodás alól. Magyar tőke igenis van, de még inkább lesz. Csak megszokás, kényelem volt az oka, hogy minden jelentősebb pénzügyi vállalkozásunkban rögtön Ausztria segítségére apelláltunk és hogy oly kevéssé bíztunk saját erőnkben. A takarékbetétek évről-évre emelkedő milliói azonban határozottan, világosan és hitelesen beszélnek. Elérkezett tehát az ideje, hogy tisztábban lássunk és ne vezettessük magunkat félre a bátortalanság és a cinizmus foszlányos érveivel. Ne hirdessenek bennünket folytonosan szegényeknek és gyámolitásra szorulóknak, mert nem vagyunk azok. De még sokkal gazdagabbak leszünk, ha gazdaságunk felszabadul az idegen és ellenséges gyámság alól. Az önálló bank kérdése nemzeti energiánk első hatalmas erőpróbája lesz. Ezt az erőpróbát diadalmasan kell megállanunk. G. J, Politikai levél. - Fővárosi munkatársunktól. A dunapardi palotában holnap befejeződnek már a tanácskozások ós a parlament tagjai elszéledtek a nyári szünetre. Aktuális ilyenkor fölvetni a parlamenti esztendőnek eredményét ós időszerű megkérdezni is, vájjon a munka minősége van-e olyan, mint a mennyisége ? El kell ismernünk, hogy a meghozott törvényeknek egész rengetege az, melyet ez a parlament az ország elé hozott. Vannak ezek között a törvényalkotások között olyanok, melyek hatalmas, nagyarányú koncepciók : amelyek mólyen belevágnak a nemzeti organizmus erejébe, hogy uj lüktető erőket vigyenek bele. Ilyen hatalmas, nagy koncepciójú alkotások azok, amelyek az iparfejlesztésre. a vasúti beruházásokra s általában a gazdasági élet föllendítésére irányulnak. Az imént letárgyalt költségvetés már egészen uj képet alkot, mely mutatja, hojy a nemzeti élet vezetésébe Kossuth Ferenc uj szellemet vitt bele s minden ponton lerakta a megalkotandó gazdasági függetlenségnek azokat a pilléreit, amelyekre biztossággal lehet építeni a jövendő számára. Az uj kiegyezés, mely nem szövetség, hanem nemzetközi szerződós formájában jött létre, teljes mórtékben kifejezésre juttatja a magyar állam önállóságát s e mellett megszünteti mindazokat az akadályokat, melyek az önálló vámterület, vagyis a teljes gazdasági fü jgetlenség megteremtésének útjában állottak. Tisztán a nemzet akaratától függ immáron, hogy 1917-ben megvalósuljon ez a gazdasági függetlenség. Nagy koncepciójú alkotások azok is, melyek Apponyi Alb9rt gróf kultuszminiszter kezdeményezéséből válnak a nemzeti szellem fejlődósének mélységes erőforrásaivá. A magyar nemzeti kultura lendületes terjedésének adnak szárnyakat azok a törvények, melyeket az országgyűlés a legutóbbi időszak Bekesmegyei Közlöny tarcaja. Pacsirtadalok. A nagy, hullámos búzatenger Tele van dalos szerelemmel, Ezeréves melódiákkal, Ős ugarok nagy érző lelke, Beszédes hite, lángszerelme Ölelgetődzik a virággal. Kék ég alatt, szárnya kitárva, Dalol a róna poétája S a nap aranysugárba vonja, Ég mindenütt a dal varázsa S belepirul a hallgatásba Vándorfelhők fehér korongja. Ős rithmusok lágy csengése Magasraszálló büszkesége Ott lobog a pacsirtadalban, Mintha keleti rengetegből, Valahonnan őrtüzek mellől Szállna ide egy síró dallam. Nem érti azt meg avatatlan Szomorúan szép mi van abban Hallgatni a pacsirtaszóra, Hogy amerre ez a dal elszáll Mért szebb az ég, a föld, a fűszál, A pillangós, virágos róna. Miénk e dal. Ez a mi vérünk . . . Rokon szivével száll elébünk Pipacsos, ringó búzaszélen, E dal, ez a sírva csattogó, Nagyapáink szívéből való, Ott buzogtak valaha régen . . . Miénk e dal. Ezekbe égnek Nagy álmai a szittya vérnek, A zord erők, a diadalmak, Álmok, amik törnek az égig S pacsirtadalba szállnak végig Göröngyein az ős ugarnak. Kató József. Polgári csendélet. - Irta: Armand Silvestre. — Minaret Antal ur, egy jobbfajtáju kereskedő-cég irodafőnöke, a szokottnál korábban távozott kellemes otthonából egy szép áprilisi reggelen. Minaret urnák alapos oka volt a távozásra: papagályt akart vásárolni a felesége számára. Olyan papagályt, amely okos legyen és ékesen szóló, — úgymond - mint valami hires képviselő. A végtelenbe nyúló hivatalos órák során egyszer az eszébe ötlött ott az irodában, hogy milyen unalmas lehet az ilyen délelőtt egy fiatal, életvidám asszonykának, aki nem szeretett egyedül maradni. Gondolatai lassankint nem valami biztatóan alakultak, sorakoztak egymás mellé. A magányos, hosszú órák veszedelmesek az asszonyokra a mostani romlott korban. Ez ellen pedig nincs jobb orvosság, mint valami ártatlan szórakozás szerzése. És van-e ártatlanabb szórakozás, mint valami kedves madárral való játszadozás ? Igy sütötte ki Minaret ur azt a pompás ötlelet, hogy papagályt vesz a feleségének. Jókora, szürke papagályra esett a választása, amilyenről a madárkedvelők azt szokták mondani, hogy vetekedik az emberrel, ami az értelmességet és tanulékonyságot illeti. — Mit beszél a papagály ? — kérdezte nagy gondosan a madárkereskedőnél. — Mindent, uram! Utána mondja mindazt, amit csak hall! — Remélem, jól nevelt madár? — Hogyne, kérem, hogyne ! — felelt a kereskedő. — Illemtudó, akár ön s csak rossz környezetben lesz neveletlenné, akár ön! Megkötötték az üzletet és Minaret ur boldog arccal vitte haza a tudós ma' darat. A menyecskét valósággal meghajI totta a gyöngéd figyelem. Ha rossz | szándéka lett volna, bizonyára elhalasztja , — egy időre — a kedves élő játékszer I láttára. A madárkereskedő nem hazudott. Jack — ez volt a tarkatollas állat neve — igazolta jó hirét, amely őt megelőzte. Érthetően ós okosan beszólt, amit nem minden emberről lehet elmondani. A férj meg a feleség oda is voltak az örömtől és roppantul elkényeztették a tanulékony madarat. Ám egy szép napon Jack kacéran oldalra hajtotta bóbitás fejét ós valami különös hangon, amely megdöbbentően hasonlított a Minaretné csengő beszédéhez, gyöngéden ezt fuvolázta: — Jó reggelt, imádott Emil! — Mi a manó! — mondta Minaret ur kissé ingerülten. — Tudtommal Antal a nevem ós nem Emil. Erre igazán meg kell tanítanod Jackot, kedves Márta. A papagályok általában derék, becsületes madarak, de ha egyszer makacskodni kezdenek, akkor szép szó, fenyegetés — mind hiába. Akár azért, mertJack gyakran hallotta az Emil nevet, akár azért, mert nagyon tetszett neki, szóval, Jack következetesen megmaradt az imádott Emil kifejezés mellett, míg aztán végre Minaret ur enyhe dühre gerjedt. — Ugyan, . drágám, mit törödől vele ? — kérdezte Minaretné mosolyova. — Hogy mit törődöm vele ? .. . Igazán furcsa vagy! Nagyon sokat. Nem akarom, hogy *az emberek azt higyjók, hogy a távollétemben talán valami Emil nevü urat fogadsz. — Kikérem magamnak . .. — Jó, jó édesem. Nem kell mindjárt megsértődnöd. De hát nagyon rossz a világ, kivált amikor szép, fiatal aszszonyról van szó. — Bizony rossz a világ, Tónikám. De hát mit tehetünk róla! Előre kijelentem, hogy sohase fogok megválni ettől az édes madártól, amely annyival drágább nekem, mert a te ajándékod. — Nem is kell megválnod. A dolog nagyon egyszerű. Miután a papagály nem akar engedni, hát én leszek az okosabb és egyszerűen az Emil névre kereszteltetem magamat. Minaretné elálmélkodva tekintett a férjére, aki aztán igy folytatta: — Igenis, kincsem, erre a névre keresztelkedem. A dolog könnyen megy, az Emil név nekem különben is szebben hangzik, mint az Antal. Sohase is tetszett nekem ez a név. Mától fogva tehát Emil a nevem Megyek is rögtön, megrendelem az uj névjegyeket!... Mihelyt a névváltozás kitudódott, Minaret urat nyomban faggatni kezdték a kollégái. Miért változtatta meg a nevét ? Mit jelentsen ez ? — Névváltozás ? — felelt Minaret ur nyugodtan. — Szó sincs róla ! Éppen olyan joggal viselem az Emil, mint az Antal nevet. Bizonyság rá a keresztle- . velem. S most csak azért használom inkább az Emil nevet, mert az Antal néven egy idő óta nagyon sok a névrokonom . A feleségem különben is mindig Emilnek szólított és a régi papagályom is ezt a nevet rikkantja. Ez a kis variáció egyébként mit sem változtat a régi szokásainkon s ezért, kedves barátaim, mint más esztendőben, az idén is szívesen látlak benneteket a nevem napjára. Csakhogy Szent-Antal helyett Emil napján jertek hozzám, amelyen — remélem — épp oly jól fogunk mulatni, mint máskor Antal napján. És akkor látni fogjátok, hogy otthon tényleg Emilnek hivnak. A papagályom majd megmondja, ki az ur a házban. Három hónappal ezután teritett asztal ós behütött pezsgő várta a vendégeket Minaret ur lakásán. A háziasszony uj toalettben pompázott s egyáltalán feltűnt, hogy milyen előnyösen meg-