Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-09 / 55. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. julius 26 alatt hozott s amelyek mig egyfelől nagy áldozatokkal megjavítják a magyar kultura derék katonáinak sorsát, másfelől utat nyitnak a népmilliók elméjébe az igazán magyar, igazán nemzeti közművelődés számára. Nagy, nemzeti és egyúttal szociálpolitikai reformgondolatok valósulnak meg Andrássy Gyula gróf belügyminiszternek törvényekké vált javaslataiban ós Darányi Ignác, meg Günther Antal kezdeményezéseiben. Mindezekben vezető gondolat a nemzeti erők immunitása, régi mulasztások pótlása, az uj idők szellemének gyakorlatias érvényesítése, a gyöngébb társadalmi rétegek védelmezése s általában a nemzet szervezetének a reánk váró viharokkal és küzdelmekkel szemben való megedzóse. Nagyjelentőségüek ugy a nemzeti erőforrások, mint a szociális haladás szempontjából Wekerle Sándor pénzügyminiszternek törvényekké vált reformjavaslatai s ezek közt szinte korszakos jelentőségű a munkásházak építéséről szóló törvény, mely ország-világ előtt tanúságot tesz a nemzeti kormánynak és ennek a mostani parlamenti majoritásnak a munkásvilág érdekei iránt érzett nagy fogékonyságáról. íme, ez az a munka, melyet elvégzett a mai parlament. Politikai beszámolómban lényegesebb dolgokról nem is tehetnék említést. Ugy a kormány, mint a koalíció rábízhatja az Ítéletet a nemzet józan közvéleményére, amely tudni fogja mérlegelni a mai rendszert ért támadásokat is. A nemzeti kormány és a koalíció ez alatt az időszak alatt igazán imponáló módon felelt meg a nemzet iránt tartozó kötelességnek. E nagy munkában mindig a függetlenségi párt vezetett. Nem gáncs, hanem a legteljesebb elismerés illeti. Akik gáncsolják: vagy éretlenek, vagy gonosz törekvésekkel teljesek. Népfürdő Békéscsabán. Felhasználják a villanytelep vizét. Nem egyszer volt már alkalmunk szóvá tenni azt a közerkölcsi és közrendészeti szempontból sok kifogás alá eső állapotot, hogy a csabai villanytelep gépházából lefolyt melegvízben naponként száz és száz ruhanélküli férfi és asszony fürdőzik. A néphit különös tulajdonságokkal ruházza föl ezt a vizet, amelynek tetejét sürün befolyja a korom ós az olaj. E tulajdonságok között első helyen szerepel a reuma elleni gyóg.yhatás. Szinte pazar látványosságot nyújt az, ha a kora esti órákban elsétálunk a villanytelep csatornájához. Megszámlálhatatlanul sok felnőtt ós apróság lubickol a piszkos vízben. E ,'y-egy öreg anyóka, meg apóka két marókkal keni izmaira a bokáig érő viznek piszkos, bűzlő, korommal összevegyült iszapját s olyan kéjjel fetreng ebben a pocsolyában, mintha legalább is mennyei üdvözlésre készítené elő porhüvelyót. A másik kiváló tulajdon, melylyel a néphit felruházta e vizet: a vérszegénység ellen való gyógyerő. Sápkóros asszonyok s titkon lopott gyönyöröktől hófehér képű leányok ós gyerkőcök hosszú csapata váltja föl a reúmásokat. Belemeritik aztán testüket a vizbe s a felszínen uszó sárgás, zsiros foltokkal bepiszkítják a bőrüket. Ha megkérdi aztán valaki valamelyik apókától, hogy miért teszik ezt, igy felel "az öreg szent meggyőződéssel: — Hejh, áldott viz az, uram, még a tetején is vas úszik! ... Ne adj Isten, hogy magáévá tenné a felvilágosító szavakat. Csökönyösen vasnak nézi az olajat ós égetett kénnek a kormot. Innen van, hogy ezt a pocsolyát, mely a nép szerint még v i 11 a m o s s á g g a 1 (?!) is telítve van, épp ugy fölkeresik a környéken lakók, mint a csabaiak. Szóval a legideálisabb gyógytényezőnek vélik a villanytelep condeusalt vizét szerte a vármegyében s ma már szinte elkerülhetetlen szükséggé vált, hogy e viz felhasználására gondot fordítsanak illetékeseink. Ugy értesülünk, hogy a tanács már legközelebbi ülésének egyikén azzal a kérdéssel foglalkozik majd, vájjon nem volna-e célszerű két cement-medencében felfogni ezt a vizet, amelyet ez esetben megtisztítanának. Egészséges nek ós időszerűnek tartjuk ezt az eszmét s közegészségügyi szempontból feltótlenül megvalósitandónak is. A nép ez idő szerint úgyszólván el van zárva attól, hogy annak a köztisztasági és közegészségi követelménynek, melyet a fürdőzés szolgál — eleget tegyen. A modern gőzfürdők árait nem fizetheti le minden szegény ember s igy valóságos áldás volna a népre ez a fürdő. A befektetett tökét visszatérítenék a fizetendő fürdődijak, melyeket a legminimálisabb összegben — esetleg 6, vagy 10 fillérben — kellene megállapítani. Ezt mindenki szívesen fizetné, csak adassék meg az alkalom, hogy zárt helyen, tiszta medencében fürödhessék a nép. A tanácstagok hangulata kétségtelenül e fürdő felállításának szüksége mellett szól s ha a közgyűlés sem talál a fölvetendő kórdósben kifogásolni valót, akkor nemsokára ki is épitik a medencéket. Egy újságíró öngyilkossága. Frank Zo*tán kálváriája. Megölte magát egy szerencsétlen ember, akit a végzet kegyetlenül korbácsolt végig a nyomor véres stáción A vidéki sajtónak egyik derék munkása, az újságírás mártírja volt Frank Zoltán volt miskolci lapszerkesztő, ki négy év előtt Csabán is működött és lapunknak volt szerkesztője. Frank Zoltán Csabára Debrecenből jött. Ott R u dnyánszky Gyula költő mellett működött. Csabai rövid működése alatt társadalmunk a szimpatikus ujságirót csakhamar megszerette. A javakorbeli bohémnek azonban nem volt ínyére a szűk keret, melyben megyénk társadalmi élete forog, újra Miskolcra ment szerkesztőnek, hol előkelő állású rokonai is laknak. Miskolcson is állását veszítvén, Budapestre ment, ahol ezer alakjában látogatta meg a nagyvárosi inség. A 47 éves férfi szótlanul, szinte heroikusan viselte a szenvedéseket. Pályája nem adott neki kenyeret, akikórt lelkesedett, dolgozott, nem tettek érte semmit, csak egy napidijasi állás kieszközléseig erőltették meg magukat. De Frank Zoltán nem tudott megválni az irótolltól, irtózott a két koronával fizetett másolói munkától. Frank Zoltánnak különben polgári iskolai tanítói oklevele volt s Yerseczen kezdette tanítói működését, melyet felcserólt a hírlapírással. Utóbb egyedüli szenvedélye az öltözködés volt. Napjában négy ízben is ruhát cserólt. A mult héten eltűnt Budapestről s csütörtökön holtan találtak a soroksári Akácos-erdő sűrűjében. Uri szemérmessóggel vonult el az élők sorából, senkit nem zaklatott, senkihez nem irt levelet, föbelőtte magát és vérző halántékkal bukott az avarba. A soroksári elöljáróság, a községi orvos és a csendőrörsparancsnok megállapították az öngyilkoaságot, kikutatták a halott zsebeit s táláltak benne egy postatakarókkönyvet, amely egy korona betétről szól és egy okmányt, a földmivelésügyi minisztérium kinevezését napidíjas állásra. Frank Zoltán hetekig a Miksautca 3. számú ház egyik kis szobájában lakott, egy pincér jóvoltából. Másnap | eltemették, nem volt, aki megkönnyezte, | barátai nem is tudtak a katasztrófáról, j A balsors még halála után se hagyta j el F r a n k Zoltánt. Julius másodikán oltotta ki életét ós másnap szerződést kapott. Vasárnap levél jött a New Yorkkávéházba ; L i n g a u e r Albin szom- ; bathelyi lapkiadó havi 250 korona fize- J tóssel hívja munkatársnak a „Vasvármegye" napilaphoz. Ez a szerződós, amelyet epekedő reménységgel várt az öngyilkos, megrázó befejezése ennek a ruíiiáii'i . Terjed a tífusz. Csabán nem szabad fürdeni. Az Élőviz-csatorna veszedelme. Bókósmegyónek a tüdővészen kivül van még egy járványos betegsége. Épp oly lassan csúszó, veszedelmes rém ez is, mint a tüdővész s veszedelmességére sem jelentéktelenebb. Ez a betegség: a t i f u s z-h asihagymáz. Nyár idején szinte orvosi jelzés nélkül is időszerű erről a betegségről írni. Pontosan megjelenik, amint a fürdőidény beáll s hol veszedelmesebb, hol pedig kevésbbé súlyos mérvben veszélyezteti a polgárok egészségét és életét. Mióta az úgynevezett Élővíz-csatornát kiépítették s mióta ebben is vigan folyik a fürdőzés, mintha nagyobb volna a tífuszban megbetegedettek száma. Különben ezt igazolja a tapasztalat is. Különösen Gyula város közegészségügyi statisztikája hanyatlott a jelzett idő óta. Itt határozottan megállapították az elmúlt évben azt, hogy a tífuszt az Élő vízcsatornák vize terjeszti. Ezen a nyáron is szokatlanul súlyos mértékben lépett fel a hasihagymáz. Legelőbb Békéscsabán jelentkezett az idén ez a fertőző betegség. Eleintén csak két udvaron feküdtek ebben a betegségben s ma már tizenhat családban van tífuszos beteg. A megbetegedések száma pedig nem apad, hanem folyton emelkedőben van, ami szükségessé tette azt, hogy a hatóság betiltsa az Élővíz-csatornában való fürdőzést. Gyulán is helyénvaló volna ilyen intézkedés, mert ott sem különbek az állapotok. Gyula városában igazi betegség-fószek az Élőviz-csatorna, amely sok szennyvizet visz az eleven Körösbe. Ebben a megfertőzött, bűzös csatornában kell fürödnie a gyulai polgárnak s nem csoda, ha itt még több és nagyobb a megbetegedettek száma, mint Békéscsabán . Mindenképpen helyénvalónak látnók, ha a közegészségügyi hatóság vármegyeszéltében szigorú óvintézkedésekkel igyekeznék a baj terjedését megakadályozni, mert ugy látszik, hogy Gyulán és Csabán járványszerüleg lépett föl a hasihagymáz. A csabai tifuszmegb 3tegedé3ek tárgyában egyébként kérdést intéztünk dr. változott. Az előbbi ideges nyugtalanság helyett csöndes elégedettség áradt ki lényéből. Meglátszott rajta, hogy boldog ós Minaret urnák száz oka volt arra, hogy hálás legyen az ő okos Jackja iránt. Folyton egyebet se tett, mint az ő boldog családi életét emlegette barátai előtt. Az ebédet kitűnő hangulatban költötték el és végezetü behozták Jackot, ennek a nagy boldogságnak a megalapítóját. Mindenki megcsodálta, megsimogatta és türelmetlenül várta azt a pillanatot, amelyben Jack végre megszólal. Jack pedig meg-meglebbentette szürke szárnyait, ragyogó piros szemével körültekintett, mintha keresne valakit s aztán egyszerre lágy, női hangon, végtelen gyöngédséggel igy szólt : Adieu, édes Paulom ! Minaret ur — mintha kigyó marta volna meg, — fölugrott, neje nyakig elpirult s a jó barátok alig tudták elfojtani a kacagásukat. A hosszú Jovin urnák szerencsétlenségére az az ötlete támadt, hogy valami élccel tünteti el a kinos helyzetet. — Ejnye, milyen okos ez az állat, — mondta, kissé zavartan mosolyogva. — A papagály íme kitalálta, hogy Pál a nevem! Egy csattanás ... És Jovin arca piros lett attól a pofontól, amelyet Minaret eme kellemetlen Pál ur számára tartogatott a tenyerében. Ilyenformán ' történt, hogy Emil napja éppenséggel nem végződött olyan derűsen, mint tavalyi elődje, a SzentAntal napja. Régi magyar szokások. Amikor valami külföldi lap foglalkozik velünk, akkor rendszeresen ugy festi a magyart, mint valami méteres bajusszal rendelkező rettenetes alakot, sőt a néhai való jó Mikosch bárónál is arasznyi bodros bajusza szúrja ki a szó szoros értelmében embertársai szemét. Érdekes utána járnunk, van-e valami igaz abban a hagyományban, hogy a magyar csakugyan olyan hatalmas bajuszokat viselt hajdanában, vagy pedig ez is csak a mesék birodalmába tartozik, akár a nyereg alatt puhított hus ? Tény az, hogy a magyar ősidőktől fogva sokat tartott bajusz, szakáll és hajzatra, annyira, hogy ezek nélkül férfias főt el sem tudtak képzelni. Innen volt, hogy amikor az ausztriai ház magyar trónra jött, a koronázás fejei, hogy a nemzeti ízlésnek eleget tegyenek, jónak látták nagy hajat, szakállt, sőt bajuszt növeszteni, legalább az első királyok, mint I. Ferdinánd, Maximilián, Rudolf igy jelennek meg pénzeinken. A magyar legtöbb súlyt a bajuszra fektetett. Innen a közmondás: bajuszra jár, mi eredetileg a pohár sorát jelöló. Európa bajusztalansága a görögök és rómaiak utánzása. S amennyire idegenkedett tőle a germán elem, épp oly szerelmesek belé a keleti népek s ezek között a magyar. Már Ázsiából bajuszosan jöttünk ki. A régiek ugy viseltén, amint Isten teremtette, hogy némelyeknek egész ajkát beárnyékoíá. Később idomitás alá jött, de azért egész korunkig bizony egyetlen telivér magyarnak sem jutott eszébe azt levágatnia. A római katholikus papokat utánozva, a mult század közepén az ev. protestáns papok is elkezdték volt leberetválni, de az utóbbi időben is csak kevesen viselnek bajuszt. A bajusz után a szakáll foglalta el a második rangot. Régen a férfiasság kifejezése, mit Nagy Sándor korában kezdtek először beretválni. Tőlük tanulta el Európa, mig a keleti népek s azok közt mi is, sohasem bírtuk határozottan utánozni. A dán, mint szittya faj, szakállosan jön elő Traján oszlopán, mi is szakállosan jöttünk ki, annyiban mégis már az első századokban Európa ízléséhez látszottunk hajolni, amennyiben az áll két feléről két hegyben eresztettük le a szakállt röviden. Igy jelenünk meg a régi képes krónikák képein, ily szakállal maradt reánk trencséni Csák Máté szobra a pesti Nemzeti Muzeumban. A török Európába való nyomulását, Erdély elfoglalását nagy kerek szakáll viseletének divatja követte. Már a mohácsi napok előtt akkora szakállt viseltek, hogy 1524-ben, midőn egy tanácsülés alkalmával Szálkái Lászió esztergomi érsek Frangepán Kristóffal össszejött, ennek szakállába kapott, miért az annak sima arcán vett elégtételt. Ily szakállal jelennek fejedelmeink pénzeinken s köztük a török legnagyobb kegyence, Bethlen Gábor, a legnagyobb szakállal. E tekintetben szabály, hogy a fiatalság szakállt nem visel, de mihelyt megházasodtak, mintegy a férfiúi gondok kifejezésére, azonnal szakállt hagytak. Ezen szokás annyira tartotta magát, hogy Apor feljegyezte: mikép a tizennyolcadik században egyedül Béldi Pál nem hordott szakállt, ő is csak azért, mert a tatár rabságában ura gyakran megrángatta s ekkor megfogadta, hogy ha az Isten megszabadítja, szakállát áldozatul hozza. S Kemény János mintegy önvádként hozza fel, hogy már első fia is megszületett volt ós csak akkor hajtott a szakálla ki. Bár nagy szakállt viseltek, bizonyos idomitás alatt tartották. Mikor át kezdték engedni a természetnek, annak volt a jele, hogy a nemzet elégületlen. Minél inkább nyomta valami elháríthatatlan baj a nemzet szivét, annál hosszabbra hagyta szakállát a bus magyar. S mivel igy viselni nem szerették, ha meghagyták, gyásznak volt kifejezése. Már az őskorban megjegyezték, hogy a nemzet Szent-László királyt szakálla meghagyásával gyászolja meg. Perónyi Péter, ki a politikai intrikusok nagymestere volt s végre e bűneiért börtönbe esett s csaknem végső percóig ott szenvedett s bújában már középig érő szakállt növesztett. A tizenhetedik század vége felé, amint az osztrák kormány benyomult, ugy látszik, a borbélymüvészetnek is felhozta a csillagát. Beretválkozni kezdettek, de csak azok, akik jól érezték magukat. Mert azt mondta Cserey: hogy midőn a bukott forradalmár, gróf Thököli Imre török segítséggel Erdélybe rontott, a zernyesti fónyes győzelem után magát fejedelemmé választották, társai azonnal megborotválták, hogy méltó külső csínnal vihesse szerepót. Ezen kor után mindinkább gyérült a szakáll viselete. De sohasem ment ki egészen a szokásból, mintha azon hitregét kapcsolták volna hozzá, mit a Sampon hajához Mígnem a nemzet 1825-ben történt felébredése a szakállviselést ismét életbe lépteté, a negyvennyolcadiki szabadságharc pedig végkép helyreállította. Nem kevéssé fontos szerepet visz a magyarnál a hajzat. A dus hajzat nőknél az érzelem dusságát, a férfiaknál dus szakáll és bajusz társaságban a férfiasság fokmérője. A hajviselet körül a nemzeti ízlés nem sok befolyást tartott fenn magának s ez igy volt minden nemzetnél. A rómaiaknál az ifjak nagy hajat viseltek s a vének rövidre nyíratták, mert asszonyosnak nézték a hosszú hajat. Nálunk azonban sohasem jött divatba az a meglehetősen csúnya európai szokás, hogy vállat verő hajtengerbe fullasztották a fejet, a magyar szinte mindig nyíratta a haját.