Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-09-03 / 71. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai levél. - Fővárosi munkatársunktól. A politikai csöndességet fölzavarni kezdik a beszámolók. A pártok fúziójáról szóló hírekkel szemben többé-kevésbbé enervált már a közvélemény, mely ma nagyobb érdeklődéssel kísér egy-egy képviselői beszámolót, mint a találgatások mistum compositiumot. — Ilyen alkalmat kinált a vasárnap is, mikor Z b o r a y Miklós tartotta beszámolóját. Zboray beszámolójában a fúzióról is megemlékezett. Szerinte a fúzió főbb vonásaiban Andrássy ós Kossuth között már létre is jött. Nem ismeri a megállapodást, de tekintettel arra, hogy az alkotmánypárt vezérei, gróf Andrássy Gyula és Széli Kálmán az év folyamán és különösen a tavasszal, mikor a fúzió megállapodásai a vezérek között köttettek, folytan a 67-es kiegyezés csodás voltát, maradandóságát hangoztatták, mig ezzel szemben Kossuth Ferenc ugy Pécsen, mint csak röviddel megelőzőleg Budapesten egy banketten azt állította, hogy nemsokára egy táborban, a negyvennyolcas függetlenségi táboiban lesz az ország, fokozott kíváncsisággal várja, hogy most már melyik párt vezéreinek álláspontját fogja kifejezni az uj program m ? Azt hiszi, fölfelé 67-es, lefelé 48-as lesz, vagyis reáhelyezkedik a 67-es alapra, hogy ezen az alapon igyekezzék kivívni a 48-as eszméket őfelségével egyetértésben és akkor, mikor azokat békés eszközökkel kivívni lehet. Majd ha a programm ismeretes lesz, fog a nép párt is állást foglalni, fuzionál-e vagy fenmarad mint 1 ülön párt a többi pártokkal koalícióban, avagy még koalícióban sem marad, hanem külön halad. A maga részéről nem fektet súlyt a közjogi különbségekre, 67-nek hívja e valaki magát vagy 48-asnak; 67-es alapon is meg lehet tagadni az újoncot, viszont 48-as alapon is be lehet menni a delegációba ós fel lehet emelni a kvótát. Az egész 67-es 'ós 48-as megkülönböztetés jelszó, melylyel nem törődik, mert a lényeget abban látja, hogy a magyar nemzeti állam kiépítésére, a polgárok szellemének és erkölcsének fejlesztésére és vagyoni megerősödésére törekedjünk Lényeges kijelentéseket tett gróf Apponyi Albert is Sághy Gyula képviselőnek beszámolóján. Apponyi a függetlenségi párttal foglalkozott s ezeket mondotta a többek között: — Vádolják a függetlenségi pártot azok, akik egy kanál vizbe fojtották volna azelőtt a függetlenségi eszmét ós most egyszerre ugy lépnek fel, mintha rajonganának érte,' mintha egy félórát sem tudnának várni, hogy megvalósuljon. Azt mondják : a hires függetlenségi pártnak három tagja benn van a kormányban, hát most hol van az ország függetlensége ? Nincs meg a külön vámterület, a katonát még ma is németül kommandirozzák, mint azelőtt, hol van hát az a nagy függetlenség? Megmondom hol van. Ha valaki egy meredek hegynek nekimegy s fel akarja a szekerét vinni a hegy tetejére, befog két lovat; ha nem bírják, befog négy lovat; ha azok sem bírják, befog hatot, befogja ökreit is és a végén látja, hogy sehogysem tudja a szekeret a meredek hegyen felvinni. Akkor észreveszi, hogy a hegy körül egy szépen görbülő ut megy fel, azon bár kissé lassabban, de feljut Mikor okosabb: ha tovább fog menni a meredek uton és jószágait elcsigázza, vagy ha kerülő utat választ a nélkül, hogy a jószága erejét fogyasztaná ? Az okosabb ember az utóbbit cselekszi. Elsőnek lenni nem azt jelenti, hogy bolondnak kell lenni, hanem hogy az okos uton kell haladni. Mivel tapasztaltuk, hogy a meredek uton nem tudunk feljutni, ha a nemzet minden erejét megfeszítjük is, mert az csak elcsigázza a nemzetet és mivel fölfedeztük, sőt merem mondani, tudjuk, hogy van egy kerülő-ut, amelyen lassan felérünk a csúcsra: mint okos emberek, ezt az utat választottuk. Megyünk ezen az uton anélkül, hogy a nemzettől nagy áldozatokat kérnénk. Ez a két beszámoló adja most meg a politikai helyzet ízelítőjét. Amiéit még feliélekzik az érdeklődés, az a választói reform. Talán semmiről sem aktuálisabb beszélni most, mint erről a kérdésről. A közel jövőben várható alakulatok azonban elejét veszik minden kombinációnak. Hogyan gazdálkodott a „Gyvhév". Tönkretett mozdonyok. Károsodik-e az állam ? Ki ne ismerné a cimben idézőjel közé tett rövidítésnek jelentőségét ? Egy vasutvállalatot jelent ez az öt betű. Egy olyan vasutvállalatot, amelynek székhelye Gyulán van és melynek járatai Gyula - Simonyfalva között bonyolítanák le a közforgalmat, ha egyáltalán alkalmasak lennének arra. Erről a vasutvállalatról komoly és az ügygyei ismerős újságoknak meg volt a maguk véleménye. S bár a következmények igazolása szerint ez a vélemény sohasem lépte át a tárgyilagosságnak kereteit — mégis akadt békésmegyei sajtóorgánum, amely hamis álhireknek jelenté és jelentető ki az egyesek által kolportált újságokat. És a következmények fényesen igazolták azt is, vájjon az állitónak, avagy a tagadónak volt-e igazsága. Köztudomásu immár, hogy ez a vasút a maga lábán megélni nem tudott. Nem volt elegendő tőke ahhoz, hogy a könnyelműen előidézett anyagi válságot megoldani lehetett volna. Igy aztán a szerencse s egy igen magas| rangú urnák közbenjárásával rásózták a vasutat az állam nyakába, amely határozottan rossz üzletet csinált ezzel a transaktioval. Kiderült ugyanis, hogy ez a vasút nemcsak nem hajt jövedelmet, de a berendezése is alul áll minden kritikán. A gyulavidéki helyiérdekű vasútnak, mint részvénytársaságnak emberei tönkretettek minden tönkretehetőt s ma csak értéktelen lim-lom az, ami már állami tulajdont képez. Legkivált a vasút mozdonyai sinylenek nyomorúságos állapotban. Tegnapelőtt nem messze Gyulavarsandtól hirtelen megállott a délutáni vonat. A mozdony nagyot zökkent s az utasok ijedten ugráltak le a kocsikról. A baj okát nem kellett sokáig kutatni. A mozdonyvezető, aki mint uj állami alkalmazott, most tette első útját ezen a gépen, hamarosan rájött, hogy a dugattyu törött el és pedig a hengerben ami a legritkább esetek közé tartozik s csak teljesen elhanyagolt gépeknél fordul elő. A motorjáratok is egyre késnek, mert nem tudják betartani az előirt menetsebességet. Mindezek után valóban kiváncsiak vagyunk, hogy akad-e még valaki, aki I szerencsésnek és előnyösnek tartaná az állam részéről ezt az átvételt ós kétségbe vonná mindannak az állitásnak igazsái gát, melyet arról a vasutvállalatról egyes beavatott újságok irtak ? . . Értekeztek a megyei kereskedők és iparosok, Állásfoglalás az ipartörvénytervezet ellen. Egészséges, életrevaló eszmét valósított meg a Békéscsabai Magántisztviselők és Kereskedő Ifjak Egyesülete, I midőn vasárnap közös értekezletre hivta i össze a megye kereskedőit, iparosait ós ! kereskedelmi egyesületet az ipartörvény' tervezet fontos, életbevágó kérdéseit j kellett megvitatni és, bár az aradi kei reskedelmi és iparkamara csupán az i egyesület véleményét kérte ki, a veze! tőség szükségesnek tartotta, hogy az ily j nagyjelentőségű gazdasági problémák ! megvitatásába az összes érdekelt tényezőket belevonja. Az ellentétes nézetek kiegyenlitésóből szűrődik le az a com( promissum, mely az egymással szemben álló felek érdekeit lehetőleg összhangba hozza. Délután 4 órakor nagy közönség töltötte meg az ankét színhelyét, a városháza nagytermét. Ott láttuk kereskedőink, iparosaink színe-javát, de képviseltették magukat a vidéki kereskedelmi egyesületek is. A tanácskozást S z e m e re Kálmán egyesületi elnök nyitotta meg. Üdvözölte az egybegyűlteket, kik megjelenésükkel bebizonyították, hogy a kar érdekeit szivükön viselik és szolidárisán, egyetértéssel óhajtják az azokat érintő kérdéseket megoldani. Azután felhívta dr. H e r z o g Henrik ügyvédet, az egyesület jogtanácsosát, hogy az ipartörvény tervezetét ismertesse és terjessze elő általánosságban az egyesület jogvédelmi bizottságnak a javaslatra vonatkozó észrevételeit. Dr. Herzog beszében utalt azokra a nagy átalakulásokra, melyeket a gazdasági forradalom a kereskedelemben és iparban előidézett. Régi törvényeink, melyek a néhány évtized előtt fennállott primitív viszonyait szabályozzák, a mai álláspontoknak már nem felelnek meg A kormány megértette a kor intő szavát, midőn oly törvényjavaslatot készített, mely tekintettel van a gazdazdasági életben végbement metamosphosisra és igyekszik a kereskedők és alkalmazottak részéről felhangzott sérelmeket orvosolni. Azután tüzetesen ismertette a javaslatnak a tanoncviszonyra, a kereskedelmi és ipari alkalmazottak munkaviszonyára, munkaidejére, a zárásra, a községi, kerületi és központi munkaközvetítő intézetekre vonatkozó rendelkezéseit ; kiemelte azokat a nagyfontosságú intézkedéseket, melyek a sztrájkra, a bókéltető e járásra vonatkoznak és végül az egész tervezetet általános bírálatban részesítette. K á 1 d o r i Miksa előterjesztette az egyesület jogvédelmi bizottságának munkálatát. A bizottság ugyanis sorra vette a tervezetnek kifogás alá eső rendelkezéseit, megtette azokra észrevételeit ós előterjesztette azokat a módosításokat, melyeket a kartársak érdekében szükségeseknek tart. A nagyszabású vitában, melyben többek között Reisz Hermann, Kohn Sámuel, Rosentha Ignác, Vajda Dezső stb. vettek részt, különösen a tervezetnek következő pontjai okoztak különösebb emóciót. A tervezet ugyanis az oly tanoncoknak tanidejét, kiknek iskolai előmenetele nem megfelelő, legfeljebb egy csak három fala volt. Már messziről nagy lármája hallatszott a legkülönfélébb madárhangoknak. Mit jelentsen ez ? Harminc-negyven kalitka tűnt szemembe. A pajta egész környékét ellepték s valamennyiben a legtarkább madarak. Csízek, tengelicók, zöldikék, vadgalambok, kanárik, sárga ós fekete rigók papagályok, pintyőkék, fülemilék, cinegék, összevissza, válogatlanul! ... S ebben a rettenetes zsivajban, a kalitkák tömegében ült Hajagos Pista s mellette egy fekete, borzashaju, apró asszonyka. Ott nézték az ugrándozó sok madarat és hallgatták a rikácsolás, a csattogás, a fütty, a turbékolás, a trillázás, a csipogás rendezetlen hangversenyét. S olyan áhítattal tekintgettek ideoda minden madárra s figyeltek minden hangra! " ! Megálltam és néztem én is és hallgattam én is. Jó helyen járok-e ? Ez volna az én világlátott barátom ? A rettenetes huszár, a vérszomjas tigrisvadász ? Végre ő vett észre. Hirtelen felszökött ós felém sietett. A fekete asszonyka ámulva emelte rám szemeit, aztán el akart illanni. De a házigazda rászólt idegen nyelven, amelyből semmit sem értettem. — Feleségem, Dalajanti — mondta bemutatáskép, amint az asszonycsudát szemügyre vettem. De nem beszélhetsz vele, mert semmiféle ismert nyelvet nem ért. S valóban, amit ők ketten morogtak és sziszegtek, annak semmiféle nyelvtanát még meg nem írták. A fekete nő leguggolt a dívány sarkába és maga elé merengett. Többé ! nem is törődött velünk. — Lásd, ennek a csöppségnek, Da- ! lajantinak, köszönhetem az életemet. ' Amikor az indiánok rám támadtak, ő eléjük állt, felfogta a késüket; sebekkel borítva maradt ott, míg engem elhurcoltak ; de aztán éjjel rájuk zárta a pajtájukat, felgyújtotta, hogy mind ott vesszenek s engem kiszabadított. Azóta hűségesen velem tartott s elkísért hazámba is, mert nem birna élni nélkülem. Nem győztem eleget bámulni, milyen más emberré lett Pista. A sárgaláz annyira elgyötörte, hogy daliásságából nem maradt meg semmi. — Hm ! Vizsgálgatsz, ugy-e ? — és vigyorogva nézett a szemem közé. — Tudom, azt kérded magadban ! Mit akar ezzel a sok madárral? Ápolgatja őket, kereskedik velük ? A legártatlanabb foglalkozás a világon ! No hát nem okoz már más örömet, mint a feleségem örötne és ő bolondul a madarakért. Ez most már a sorsom. És belenyugodtál? — Hát ki nyugodhatik bele a sorsába ? Tudod, ki a szerencsés ember? Az, akinek nem a körülmények, hanem ő maga tűzi ki élete legfőbb célját; akinek a célért való küzdelme egyúttal legédesebb vágya, legédesebb szenvedélye s akinek e vágy és szenvedély kielégítése nemcsak gyönyört, hanem anyagi sikert és dicsőséget is szerez. — Hol tanultad ezt a bölcsesóget? Te, aki sohase bújtál könyvet. .. — A magány, az volt az én mesterem. S az élet cenzorom. Levizsgáztam előtte becsülettel... Most már tisztában vagyok mindennel. Jaj annak, becsvágyát nem birja összeegyeztetni a mindennapi kenyérkeresetével: akinek csak a kényszerűség jelöli meg hitvány céljait; aki sisipusi köveket gördít, amikor jupiteri villámokat kívánna és tán tudna is olimpusi játékot űzni! — Akkor hát te boldog vagy ? — Eh! — szakított félbe hirtelen, — még mindig jobban jártam, mint száz iskolatársunk. Hányan készültek Athénbe és Kutya-Bagosra' jutottak ! Kacagott keserűen ezen az ötletén s magam is nevettem. — Ott van Kelemen barátunk. Tán költő volna, de csak szabad idejében lantol, mert polgári állása : életbiztositóágens. Akik e hivatalt adták neki, nyilván abból indultak ki, hogy ha már a verseivel él, legalább biztosítsa ember társai életét .. Sajó Peti hányszor verte be az ablakokat s rendezett utcai harcokat a rendőrökkel. Ki hitte volna, hogy ez az „örökös korhely" valamikor a főváros egyik rendőrkapitánya lesz, bár semmi kedve hozzá ... Nem is hiszem, hogy néha nem rendez sutytyomban egy kis ablakbeverést — ugy álarcosbáli mulatságok után ós inkognitóban birokra megy a saját rendőreivel ... Hát Zsiga báró, vitéz huszárpajtásunk, a jövő nagy hadvezére, nem volt-e kénytelen asztaltársulati felügyelőnek szegődni? Lóhátról beszélt mindenkivel, onnan kommandirozta pompásan a svadrónját s most gyalogosan vigyázza, mint szurkolják, kátrányozzák talián napszámosok a gyalogjárót !... Perkátai Laci a fia-verebet is sajnálta lelőni s nevettük, milyen gyáva vadász, most meg dühös közvádló s mindig kötél általi halált követel, mert ugy kívánja — az állása. III. Belemelegedett Hajagos Pista, amint kiöntötte szive keservét. A búcsúnál halkan szólt, hogy a szunyadó kreol-feleség fel ne ébredjen : — Engem is hiába csúfoltok még mindig tigris-vadásznak. Már elpuhultam, elgyávásodtain. Tegnap este is ... A feleségére nézett 03 hirtelen el• hallgatott. Dalajanti mintha megértette ' volna, miről foly a szó, hirtelen felugrott és a lakásába sietett. Hajagos Pista aggódva nézett utána. — Mi történt ? — kérdeztem. — Szerencsétlenség. Hát van egy gyönyörű tengelicünk. Még az oceánon túlról hoztuk. Feleségemnek első kedvence. Olyan okos állat, hogy kanálból kóstolta a levest Ebédnél az asztalunkon sétált, de közben hol az én fejemre, hol a feleségem vállára repült s ott fütyülgetett. A feleségem fejére sohase szállt, mert tudta, hogy az tilalmas, belegabalyodott volna karmaival a bozontos hajba. Tegnap este baleset érte. A vacsoranál röpködött az égő lámpa körül. Valamikép ügyetlenkedett és megpörkölte a begyét. Aléltan hullott le az asztalra . . . Azóta . . . A fekete asszonyka visszajött és hozta a beteg madarat. Már be-behunyta szemeit az exoíikus tengelice s csak pillanatokra nézett föl szomorúan a haldokló tekintetével. S amint hárman néztük a kis áldozatot, ahogy ott pihegett a háziasszony barna tenyerén: egyszerre csak elszunnyadt örökre. Fuldokló zokogásba tört ki az aszszony. Szemeiből csak ugy patakzott a köny s végigfutott fekete kis arcán. El se takarta kezével, csak nézte, egyre nézte a kiszenvedett madarat . . . Oly különös volt ez a túlzott érzelmesség ... Ez a csöppnyi tragédia az ő aránytalan hatásával szinte furcsán érintett. Ránéztem Hajagos Pistára, aki megindultan, aggódva nézte hol az asszonyt, hol a madarat. És a rettenetes tigris-vadász szemei köny éktől csillogtak . . .