Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-09-03 / 71. szám

Békéscsaba, 1908. szept. 17 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY évvel meghosszabbítja. A jogvédelmi bizottság sérelmesnek tartotta, hogy az elméleti képesítés hiánya ily jogfosztás okául szolgáljon. Dr. Herzog, a bizottság előadója, külön véleményében az eredeti szakasz fentartását javasolta. Az értekezlet a külön véleményt elvetette és a bizottság javaslatát fogadta el. Nagyobb vitát támasztott még a tervezetnek az a rendelkezése, hogy üzletátruházás esetén az átvevő felelős a korrábbi főnöknek az alkalmazottakkal szemben fennálló tartozásért, Dr. Herzog kijelentette, hogy ez ellentétben áll a kereskedelmi törvénynyel, mely az uj üzlettulajdonost csak akkor teszi felelőssé, ha a tartozásokat magára vállalja. Az értekézlet ezt a véleményt sem tette magáévá és a szakaszt eredeti alakjában fogadta el. Végül kritika tárgyává tették azt az intézkedést, hogy az alkalmazottnak az üzletből való egy napi igazolhatlak távolmaradása azonnali elbocsátását vonja maga után. Rosenthal Ignác és Klein Gusztáv a szakasz változatlan elfogadása mellett plaidiroztak, de az ér tekezlet Káldor Miksa indítványára a szakasz oly módosítását javasolta, hogy ez a következmény csak akkor álljon be, ha az alkalmazott az üzletből ismételten egy napig igazolatlanul elmarad. Végül Rosenthal Ignác az ankét ne. vében köszönetet mondott az elnöknek és a jogtanácsosnak fáradozásukért, mire Szemere Kálmán elnök lendületes beszédben a tanácskozást késő este berekesztette. Maros György nyugdíjba megy. Egy csabai jegyző lemondása.. Békéscsaba jegyzői karának súlyos veszteségét jelenti az a kérvény, melylyel Maros György hagyatékügyi jegyző jelenti be, hogy állásáról lemond és nyugdíjba megy. Maros György jegyzőt hosszú idők óta tartó betegeskedése késztette erre a lépésre. Az élete delén álló férfiú SZÍVÓS kitartással küzdött a szervezetét gyöngítő kór ellen s a legutóbbi időkig még betegen is feljárt hivatalába. Sokoldalú elfoglaltságai s több erkölcsi testületben viselt tiszteletbali állásai is folyton munkára szólították. Maros pedig mindig a kötelességteljesítés embere volt, aki egészségének veszélyeztetésével bár, de fáradhatatlanul dolgozott vállalt feladatainak telje sitésén. Mint a szinügyi bizottság, továbbá a Muzeum-Egyesület titkára és az Aradbékési ev. egyházmegye számtartója, keresve-kereste az alkalmat, hogy hivatalos elfoglaltságán kivül a köz érdekében munkálkodni tudjon. Ilyen nemes intenciók indították évekkel ezelőtt arra is, hogy a „Békésmegyei Közlöny"-nek felelős-szerkesztését átvegye s a testetlelket sorvasztó, idegeket pusztító újságírói munka kétségtelenül nagy mértékben járult ahhoz, hogy Maros György egészsége alapjában is megrázkódjon. A kifáradt, megrongált szervezet most már alig képes munkát teljesíteni. Maros György érzi is ezt s ezért elhatározta, hogy egészsége érdekében lemond állásáról s pihenni fog. E határozását a következő kérvényben terjeszti most az elöljáróság utján a községi képviselőtestülete elé: Tekintetes Képviselőtestület! A reám nehezedett súlyos végzetnek szomorú okmányát mutatom be a mellékelt orvosi bizonyítványban s elborult lélekkel jelentem, hogy harmincnyolc évvel testben megrokkanva, erőben megfogyva, munka- és keresetképtelen vagyok. Kétségbe kell esnem, ha a mindenható kegyelmében való bizalom, s a tekintetes Képviselőtestületnek hozzám való jóságába vetett remény lelki egyensúlyt nem tartana bennem. Mert hiszen nincs kétségbeejtőbb, mint amikor a munkára kész s lelkiismeretes munka által, önérzetes ember, önhibáján kivül munkátlanságra kárhoztatva, hivatását betölteni képtelen, a kenyérkereső szerszámot kezéből kiejti s testi és lelki erőben megfogyva, a köznek nemcsak hasznára nem válik, de kegyelemkenyérért kopogtatni kénytelen Ennek a sorsnak nézek eléje én is. Fiatalságom delén, amikor más csak kezdi az élettel való ismerkedést, ón egy erőszakosan befejezett rövid munkálat 1 romjai fölött kesergek. Vigasztalóm a rövid múltra való visszaemlékezés. Harmincnyolc életévemből, pár hónap hiján, két évtizedet Csaba község szolgálatában töltöttem. Ezen két évtized alatt minden percben a kötelességérzet volt parancsolóm. Ahhoz tartottam magamamat, hogy a köztisztviselő rideg paragrafusokba sorolt kötelességeinek teljesítésével nem több annál a gépnél, mely a természet j törvényei szerint konstruált szerkezeté- j nél fogva öntudatlanul végzi munkáját, j A köztisztviselő működésének tartalmat j csak a kö/.jóra törekvő céltudatos munka ad. Végcél tehát a közjó előmozdítása, mely a köztisztviselőben nemcsak a hivatalnokot, hanem a gondolkozó és érző embert is munkára serkenti. Hogy sikerült-e rövid két évtizedes munkásságom alatt ezirányban hasznos tevékenységet kifejteni, ennek megállapítása nem az ón feladatom. Ugy érzem azonban, hogy állandó munkakészségem, mely egész valómat betöltötte, a tekintetes Képviselőtestületnél mindenkor méltánylásra talált s jóindulatának akkora mértékben tett boldog részesévé, hogy ennek emlékezete mindenkor a lelkimegnyugvás kiapadhatatlan forrása lesz s/ámomra. Ez ad nekem bátorságot következő tiszteletteljes kérésem előterjesztésére: Hivatalomat, a csatolt orvosi bizonyítvány szerint, életemnek — melyből esetleg csak hónapok maradnak fenn számomra — veszélyeztetése nélkül immár többé el nem láthatom. Nyugdíjaztatásomat kell hérnem s ez'.el megpróbálom a gyógyulás utolsó eszközét. Ez a próbálkozás iá kétséges, de nincs más menekülés. Szabályrendelet szerint 13 befejezett községi jegyzői munkaév után 3500 korona törzsfizetésem 46%-a, a milleniumi ajándék címen a törzsíizetés 2% a, összesen tehát 48% nyugdíj illet meg, ami évi 1600 korona összegnek felel meg Ez a summa annál kevésbé elegendő a megélhetésre, mert hiszen rövid közszo'gálatom alatt nemcsak tőkét nem gyűjthettem öregségem napjaira, hanem az évtizedet meghaladó drága gyógykezelés költségeiért folysulyos anyagi megterhelést kellett magamra vállalni, melynek gondjai igazán csak most fognak roskadozó vállaimra nehezedni. Arra kérem ezek után a tekintetes Képviselőtestületet, legyen kegyes annak a nehéz életnek súlyát, melyeta Mindenható rendelése szerint még el kell szenvednem, megkönnyiteni az által, hogy csekély nyugdijamat törzsfizetésem magasságára életem fogytáig havi előleges részletekben esedékes évi 1800 korona keervdijjal kiegészíteni. Amint a tekintetes Képviselőtestület erre vonatkozó véghatározata jogerőssé válik, nyugdíjaztatás iránti kérelmemet illetékes helyen azonnal benyújtom. Addig pedig, mig mindez jogerős befejezést nem nyer, kegyeskedjék részemre szabadságot engedélyezni. Halódó ember hálája nem sok értékkel bir, mégis ki kell jelentenem, hogy a tekintetes Képviselőtestület iránt hozzám való kitüntető jóságáért érzett hálám csak életem fonalával együtt fog megszakadni. Isten áldása legyen e nemes városon s minden lakosán! Mélységes tisztelettel vagyok a tekintetes Képviselőtestületnek Békéscsabán, 1908 aug. hó 31. Maros György jegyző. Nem zaklatják többé a fogyasztókat. A gyulai villamos-telep üzemvezetője igérte ezt. Fel is mentették a vád alól. Sehol az országban nincs annyi baja az áramfogyasztóknak a villamostársaságokkal, mint Gyulán, ahol nemcsak gyatra világítást szolgáltatnak drága pénzért, hanem ki vannak téve a fogyasztók annak is, hogy a társaság kénye-kedve szerint változtatgatja a világítási szerződéseket s ha a fogyasztó nem veti alá magát a társulat akaratának, hát egyszerűen kikapcsolják a vezetékből. Mult évi november hóban is változtatott ezeken a szerződéseken a társaság. Fel is szólította a fogyasztókat, hogy alkalmazkodjanak ezután az ujabb feltételekhez. Martos József dr. gyulai ügyvéd nem vette tudomásul ezt a felszólítást, mely a szerződés egyoldalú megváltoztatását jelentette. Ennek következtében Hajnal Albert üzemvezető azzal a meghagyással küldte ki P o m u c z Tódor villanyszerelőt, hogy Martos lakását a vezetékből kikapcsoljaA szerelő el is ment s furni-faragni kezdett a kapuköz falán. Az ügyvéd tiltakozott ez ellen, de a társaság emberei csak akkor távoztak, mikor a rendőrség megakadályozta őket küldetésük végrehajtásában. Martos z s a r o1 á s cimén följelentést tett a társaság, illetve Hajnal Albert üzemvezető ellen s hétfőn tárgyalta ezt az ügyet a gyulai királyi törvényszék. Tényként állapíttatott meg a tárgyaláson, hogy a társulat Gyula várossal kötött és a magánfogyasztókkal szemben is hatályos eredeti szerződéstől eltérő és ennél terhesebb feltételeket kiszabó szerződési blankettákat köröztetett a magánfogyasztók között s Martostól, aki nem vette figyelembe az ujabb „rendelkezéseket", fenyegetéssel akarta kicsikarni az aláírást. Ez a kö rülmény beigazolja azt, hogy a társaság jogtalan anyagi hasznot akart szerezni ós a mód, melylyel ezt elérni akarta, fedi a zsarolás alapelemét képező erőszakot, vagy fenyegetést. A hétfői tárgyaláson Hajnal Albait beismerte, hogy Martost többször sürgette a nyilatkozat aláírására, de ezzel — úgymond — nem volt célja jogtalan anyagi hasznot szerezni s kijelentette, hogy a jövőben óvakodni fog kellemetlenségeket okozni a fogyasztóknak. Hajnal Albertnek ezen nyilatkozata után Martos nem kívánta az üzemvezető megbüntetését, de az ügyész nem ejtette el a vádat. A bíróság mindazonáltal felmentette Hajnalt. Az ügyész a felmentő itélet ellen felebbezéssel élt. Elmozdított bírósági díjnok. Egy fiatal ember bűne. Bélyegeket hamisított. Újból szenzációja van a gyulai kir. törvényszéknek. A könnyelmű élet, éjszakai tivornyázás, szeretkezés és meggondolatlan költekezés kergette a bün útjára azt a jobb sorsra érdemes fiatal embert is, aki, mint az igazságszolgáltatásnak egyik tisztviselője, felejtkezett meg magáról és akinek cselekedete épp ezért esik súlyosabb beszámítás alá. Ez a fiatal, alig 23 esztendős tisztviselő, aki az elmúlt esztendőben szolgálta le a katonaságnál önkéntesi évét, bélyegeket hamisított. A hamisítást olyképp követte el, hogy a beadványokról leáztatta a tiszta bélyegeket s régi bélyegekkel látta el azokat. A régi bélyegeket aztán keresztül irta. Manipulációját már régebben üzi a megtévedt fiatal ember. A törvényszéknél gyakorta megforduló vidéki ügyvédek előtt ugyanis régebben feltűnt, hogy a ma már elmozdított tisztviselőnek mindig akadnak eladó okmánybélyegei, melyeket, ha nem értékesíthette az ügyvédek között, átvitt a törvényszéki épülettel átelleni füszerkereskedésbe s ott adott tul rajtuk — potom árért. Több hónapon keresztül zavartalanul folytathatta üzelmeit. De egyszer csak különös hirek kezdtek szállingózni a fiatal, bűnös útra tévedt emberről. Figyelemmel kisérték cselekedeteit s igy rájöttek arra is, hogy a gyanúsító hirek nem alaptalanok s hogy a tisztviselő tényleg bélyegeket hamisít. V. Szakmáry Arisztid kir. ítélőtáblai biró, aki mint Nóvák Kamill helyettese, most az elnöki teendőket végzi, több konkrét ténynek alapján a könnyelmű embert pénteken reggel elmozdította állásától. Az ügy most büntető útra terelődik. A vósztőiek földje. Nem kapnak ügyvédet. Deputációzás nagyban és kicsinyben. Vésztő község derék szociálistáit még mindig izgatja a Wenckheim-birtok. Nem tudnak belenyugodni azon tudatba, hogy követelésük, melyet a Wenckheimföldek tulajdonosaival szemben támasztanak — jogtalan. Követeléseiket naprólnapra megújítják s már-már olyan formában, hogy kellemetlenséget okoznak az érdekelteknek. Ezeknek a követeléseknek érdemi részéről már régebben megemlékeztünk. A vésztői munkások s általában a nép szegényebb részének nevében P e t e s András és Csülök János földmunkások, akik üres óráikban szociálista vezéreskedéssel foglalkoznak, hónapokkal ezelőtt beadványt intéztek a megyéhez, majd később a miniszterhez is. Beadványukban azt kérték, hogy W e n c kheim Ferenc, Wenckheim Dénes, Géza grófoknak Vésztő község határában levő uradalmából 32.000 holdat adassanak vissza a községnek, mert ehhez a földhöz, amely községi tulajdon volt, jogtalan uton jutottak a Wenckheim grófok. Ezzel az ügygyei nemcsak Petesók hozakodtak elő. 1851.. évben már az úrbéri törvényszéket is foglalkoztatta e kérdés. Akor is 32.000 holdat követeltek a vésztőiek és a Wenckheim grófok egyezséget ajánlottak föl, mondván, hogy 16.000 holdat engednek át. Ezt az ajánlatot azonban nem fogadták el a vésztőiek s pörre került a dolog. Hosszas pörösködés után végre jogérvényes Ítélettel az mondatott ki, hogy csak 6000 holdat kötelesek a földtulajdonosok átengedni a községnek. Petesék olyan forumok előtt kívánták érvényesíteni követeléseiket, a melyek nem voltak illetékesek dönteni e kórdósben. Később Nemes Zsigmond dr. aradi ügyvédhez fordultak aztán, aki 750 koronáért vállalkozott is arra, hogy az iratokat kikeresi s ha a felvetett kívánság jogos — megígérte, hogy pört is indít. Nemes Zsigmond dr. kutatásainak eredménye azonban beigazolta, hogy az úrbéri törvényszék Ítélete igazságot tett s erről fel is világosította a vésztőieket, akiket nem elégített ki ez az eredmény. Ezóta állandóan zaklatják Nemes Zsigmondot. Deputációk keresik föl az ügyvédet s ki kellett végül jelentenie Nemes Zsigmondnak, hogy ebben az ügyben nem fogadhatja többé a vésztői elégedetlenkedőket. Most a községi elöljáróságot zaklatják Petesék. Minden vasárnap 20, 50,100 tagu deputációk keresik föl T a r d y Lajos főjegyzőt a megújított követeléssel. Tardynak levelet kell írogatnia a Wenckheimokhoz s zaklatják a grófokat is. E zaklatások hatása alatt kijelentették most a Wenckheim grófok, hogy ha okvetlenkedéseikkel föl nem 'hagynak Petesék — elvonják a vésztőiektől azt a földet is, melyet a szegónyebbsorsu emberek potom árért bérbe kapnak az uradalomtól. Garázdálkodnak a cigányok. Elfogtak egy karavánt. A tanyák rémei. Újból kézrekerült egy cigánykaraván, amely Békésmegye területén akart garázdálkodni. A telefon ós táviró korszakában azonban csak nagy elvétve menekülhetnek a közbiztonságra felügyelő hivatalos közegek gyűrűjéből a tanyák fekete, napbarnított arcú rémei, akik előszeretettel keresik föl Békésvármegyét. Csak nem régen irtuk, hogy egy cigánykaraván disznókat lopkod a békésmegyei tanyákról. A nyomozat csupán annyit állapithatott meg, hogy a tettesek cigányok voltak, de nem lehetett konstatálni menekülésük irányát. Most aztán az a feltevés merült föl, hogy a kézrekerült cigánykaraván tagjai között lesznek azok a tettesek is, akiket ezekért a lopkodásokért kutat a csendőrség. Ezt a kóbor cigánycsapatot a csendőrőrjárat épp akkor lepte meg, amikor a kigyósi határban egy kukoricaföldet pusztítottak. A csendőröknek csak nagynehezen sikerült a karaván összes tagjait, számszerint 28-at, elfogni. Sokat segített az elfogatásban az a körülmény, hogy csak a felnőttek lopták a kukoricát, mig a rajkók a kocsikon maradtak. A két csendőr elől több cigánynak lehetett volna megszökni, de a cigány sohsem hagyja el gyermekét.