Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-23 / 68. szám

115 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY mondatott, hogy az egyház elszakad az Arad-békési egyházmegyétől és a Csanád-csongrádi egyházmegyéhez csatlakozik. Aradi források szerint a közgyűlés befolyásának hü'képét látták tudósításunkban olvasóink. Ám ez a tudósítás i felszólalók szavainak értelmezésében lem volt mindenben kielégítő és helyes lyomon járó. Ezt igazolja az egyik 'elszólalónak, Ábrái Lajosnak hozzánk ntézett s alább közölt nyilatkozata is: Tisztelt szerkesztő úr! Becses lapja mai számában, az aradi ág. ev. egyházközség kiválásáról szóló cikkben, azt méltóztatik irni, hogy az én aradi felszólalásom nem fedi a tényeket. Ez töké letesen igaz; de csak abban az egy esetben, ha valaki tisztán a hírlapok közleményeire alapítja az ítéletét. Én az aradi presbitérium indítványához csak azon feltétel alatt járultam hozzá, ha a közgyűlés a kérdés tárgyalása előtt világosan és határozottan kimondja, hogy a.zokkal a támadásokkal, amelyeket a napi sajtó e kérdéssel kapcsolatban .akár az egyházmegye egésze, akár ^,edig annak csabai része ellen eseti ?g intézni fog, semminemű közösséget nem vállal. Nem vállal közösséget még abban az esetben sem, ha utólag kiderülne, hogy a támadó cikket, vagy cikkeket aradi evangelikus hívünk irta volna. Ezt a feltételt pedig azért kötöttem ki, mert ismerve a hazai viszonyokat, előre láttam, hogy .amely gyűlésről nem adnak hivatalos értesítést a lapok részére, ott a hírlapi tudósítók — egyrészt menthető és megbocsátható tájékozatlanságból, de másrészt hivatásbeli érdekeiknél fo^va is — bőven fogják adni a feltálalan dó szellemi táplálékhoz ;a hazai fűszert: a paprikát. Fölpaprikázott ked ólyekkel pedig olyan nehéz és olyt n komoly kérdést, mint aminő a mienA, békés uton és eredményesen megoldani nem lehet s vége-hossza neic lesz a rekriminációknak és rektifikációknak. Ezt az indítványomat a közgyűlés elfogadta, benne van tebát a közgyűlésről fe.vett jegyzőkönyvben. Hogy a hirlapíudósitók erről nem vettek tudomást, az nagyon is érthető és természetes dolog. Sőt azon sem csodálkozom, hogy a többi között olyan kijelentéseket is imputáltak nekem, amelyeket a csabai viszonyokban való tájékozottságom mellett egyáltalán nem is tehettem. (Pl. a tanítók működése, gimnáziumi felügyelő bizottság stb.) Ismerve b. lapjának szigorú pártatlanságát s egyházi ügyeink iránt való meleg érdeklődését, tisztelettel felkérem, kegyeskedjék a feimerüít kérdésben bevárni az aradi ev. egyházközség hivatalos beadványát. Azt hiszem, lesz abban is elég anyag a közérdekű eszmecserére. Amit ott elmondunk kérelmünk támogatására, azért vállaljuk a felelősséget bárkivet szemben, de semmi egyébért — nem. Kiváló tisztelettel: Ábrái Lajos. Készséggel teret nyujtunk ezeknek: i soroknak, megjegyezvén azt, hogy ídósitásunkat az „Aradi Közlöny" cimü. tptársunk hasábjairól merítettük. Teret, yujtunk annyival is inkább, mert éppen, .brai kijelentéseit mérlegelték Csabán legsúlyosabban. Ámde kitűnik a fenti orokból, hogy a felszólalótól távoL llottak a neki imputált kijelentések.. . rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve gyébként már a napokban megérkezik z esperességi hivatalhoz. A szegedi iparkamara és a békésmegyei uj vasutak. Felterjesztés a miniszterhez. A vármegyénk közgazdasági érde- • eire oly nagyfontosságú vasútépítések vről-évre eltolódnak. Hiába való min- i Len sürgetés. Az építkezés ügyét misem iszi előbbre s maholnap igazán helyén- f aló lesz már lemondanunk minden re- : lényről, amely e vasútépítések kérdé- ; ében még fokozni képes érdeklődésűn- j ;et. Most azonban egy olyan momen- ; mii történt, amely alkalmasint előbbre •iszi a vasútépítések ügyét. A szegedi kereskedelmi és iparkamarának ugyanis most jelent meg terjedelmes évi jelentése, melyben jólesőleg olvassuk, hogy a kamara a kereskedelmi miniszterhez nemcsak a városunkban tervezett keskenyvágányu mezőgazdasági vasút érdekében, de az államvasúti vonalnak elsőrangú pályává történő fejlesztése érdekében is feliratokat intézett. A kereskedelmi miniszter ugyanis tájékozást óhajtván szerezni a vasútépitési programra összeállítása előtt az egyes vidékek részéről támasztható igényekről, véleménynyilvánításra hívta fel az iparkamarát, melynek vezetősége beszerezve a közgazdasági ós forgalmi adatokat és tárgyalva a törvényhatóság vezetőivel, a kereskedelem és ipar mérvadó tényezőivel, felterjesztésben kérte a minisztert egyebek között arra is, hogy a Szeged—nagyváradi vonal, a bajai dunai hid elkészülte után, elsőrangú pályává építtessék ki és a folyton növekedő forgalom könnyebb lebonyolítása céljából több vasúti állomás raegfelelőleg kibővittessék, illetőleg átalakíttassák. Tekietettel továbbá a Alföld hatalmas mezőgazdaságára ós e nemű kultúrájának intenzivebb fejlesztésére, terményeinek biztosított értékesítésére: felhívta a kamara a miniszter figyelmét a gazdasági vasutak létesítésének fontos kérdésére s mint fölötte fontos és szükséges dolgot jelölte meg a tótkomlósvásárhely—tiszaparti keskenyvágányu mezőgazdasági vasút kiépítését, melynek esetleg állami támogatással való létesítése az Alföld közgazdaságának nagy •előnyére vélnék s a forgalom emelésében jelentős szerepet játszana. Ázt hisszük, hogy az iparkamara ezen felterjesztéseinek nem is fog elmaradni a kivánt és óhajtott eredménye. Kétnejü béresszolga. Kifosztott menyasszony. Egy vésztői férj bűne. Vésztőn kínos szenzációról suttog a parasztnép. Ebben a jámbor körben eleddig c^ak a leghótköziiapiabb dolgokról beszélhettek. Nem zavarta semmi azt a mindennapiságot, amely költőivó teszi a falusi óletet és távol tartja a nép egyszerű fiainak lelkét a bűntől. Ezért hatott oly kínosan az az esemény, amelyről itt híradással leszünk. Még január hónapban törtónt, hogy megjelent Vésztőn egy dunántuli szolgalegény, aki munkába állott Jarka János gazdálkodóhoz. A legényt Kovács Pálnak hívták. Korra nézve 28 éves volt s határozottan megbízhatónak ismerte meg a gazdája. Kovács elmondta, hogy tul a Dunán van egy kis földje is, de mert abból nem lehet megélni, azért állott szolgálatba. Jarka nem is bánt ugy vele, mint idegennel, hanem mint családtaggal. Március hó folyamán egyszer csak Jarka elé toppant a legény s megkérte leányának kezét. — Úgyis régen szeretjük egymást ! S ha nem adná nekem a Julist: megszökünk ! . . . Erre azonban nem került sor. Jarka semmi akadályt nem látott arra, hogy leányát ne adná a legényhez. Igy aztán rövidesen megtartották az eljegyzést s Kovács Pált még erősebb kapocs fűzte a Jarka-familiához. Ezt a viszonyt ki is használta a legény. Küiönfélecimeken kisebb-nagyobb összegeket csalt ki hol a leánytól, hol pedig apósától. Több mint kilencszer kért pénzt Jarkáéktól, de a házasságkötést mindig halogatta. Az elmúlt hónapban aztán suttogni kezdték, hogy Kovácsnak már van egy felesége s azért nem akar házasságot kötni. Erre még türelmetlenebbül sürgette Jarka az esküvőt, amelyet meg is tartottak. Esküvő uián azonban nyomtalanul eltűnt Kovács Eí gyanús volt Jarkáék előtt s kutatni kezdtek a legény múltja után. Igy tudták meg, hogy a szóbeszéd csakugyan igaz s hogy Kovácsnak még van egy felesége. A kétnejü ember ellen megtették a feljelentést, melynek alapján megindult a bűnvádi eljárás is. csovai rendőrkapitány csak most rendezett épületes hajszát két betörő ellen. Végig kergette miattuk a vármegyét s riasztó alármérozással szállt a hir, hogy Csabán: nyomoznak. Egyik-másik embertársunk illúziója utolérte már, szintén Békósmegye keretei között, a vácrétsági rablógyilkosokat is. S mig a derék pancsovai prefektus urbis a maga egere után macskázott és kiváló szimatu redőrkopóink „segítségével" valahol messze, németalföldön (!) nyakoncsipték a vácrétsági rablókait is, azalatt szép csöndben beszállingóztak Csabára az ország többi részeiből menekülő kétes egzisztenciák és kiválóan dicsérik egymás között ezt a puha, meleg azilumot. Ezen a héten megint betörőjárás volt vármegyénkben, amelyet előbbutóbb a betörők menhelyének kell elneveznünk. Még olyan messzi helyekről is, mint a Nyirság, ide menekülnek Papakoszta-ivadókok. Tegnapelőtt Békéscsabán járt a nyíregyházai rendőrkapitány. Nagy paksaméta, meg egy fénykép volt a hóna alatt. Beült a rendőri hivatal legrejtettebb szobájába, összehívta a csabai rendőrség legélénkebb észváltásu Serlok Hulineseit és előadta aztán, hogy egy Munkácsi Márton nevü kifliárust keres, aki Nyíregyházán betörést követett el és 1400 korona értékű aranyneműt ellopott. Miután mindezt tudomásul vették az egybegyűltek, megindult a tanácskozás. Ennek végeredményeként pedig konstatáltatott, hogy Munkácsi csakugyan járt Csabán, de nem óhajtott látogatást tenni a rendőrségen s mielőtt a nyirsági főkapitány megérkezett volna, odébb utazott Szabadka felé. Minden valószínűség szerint a csabai pályaudvaron szombaton talált betörő-készlet pedig azé a jeles uré volt, aki Nagyszalontán tört fel egy ékszerészüzletet és akiről megállapítást nyert, hogy szintén Csabának utazott. A már közölt személyleírás alapján még inkább megerősödik az a feltevés és a szalontaí rendőrség is ebben az irányban nyomoz. Ez a .nagy betörőforgalom örvendetes jele a mi rendőrségeink népszerűségének. De ebből a népszerűségből igazán nem kívánunk többet . . . Betörőjárás Békésmegyében. Egy rendőrkapitány Csabán. A szalontai tolvaj is erre menekült. Mióta a mi derék rendőrségünknek hírét széthordta az országban Kolin Márton gyilkosa, alig akad olyan hét, amely egy-két átutazó betörővel ne örvendeztetné meg vármegyénket. A pandelkezett fölös számban Komlósi. Nem volt baj ez sem. Nap-nap után megvárta, amíg esteledni kezdett s mikor már elég sötétnek találta az időt, kilopódzott a faluvégre, bedűlt a W e n c kh e i m-uradalom egyik kukoricásába és ott várta a jő szerencsét. Minap sem tett különben. Egyszerre két iegyvert is vitt magával és csendes pipázgatás mellett lesegette a nyulakat, meg az őzeket. De egyszer csak figyelmessé lett valami gyanús zajra. Hátranéz s gyors léptekben közeledni látja Oláh Gábor erdőőrt. Komlósinak sem kellett több. Beszaladt a kukoricásba s lelapult egy nagy tök mellé, mint a nyul. A szemfüles erdőőr azonban nem tévesztette össze Komlósit a nyúllal s gyöngéden fülön fogta, aztán a puskáját kérte. A derék végrehajtó nam tehetett mást az engedelmességnél. Mikor másnap vallatóra fogták a csendőrök, kegyetlen vakmerőséggel tagadott. Szathmáry János ésBerczi István tanuk azonban bevallották, hogy őket is hívta egy izben vadászni a derék végrehajtó. Akkor az volt szándéka, hogy „csak egy őzikét lőjjön! . . Most azonban bakkot lőtt Komlósi János. Ügyét áttették már az illetékes hatósághoz. Végrehajtó a kukoricásban. Komlósi uramat megcsípték. Nyulakra is vadászott. Komlósi János igénytelen szántóvető embere volt egyidőben Doboz községnek. Mindennapos egyformaságából azonban kizökkentette a népszerűség, amely sokszor fonák helyzeteket is teremt. Nem volt különb Komlósi János helyzete sem, amikor belepottyantottá a népszerűség a dobozi községi végrehajtói állásba és kezébe nyomott egy csomó paksamétát, hogy azok szerint sorba járjon a végrehajtói bottal a falu utcáin. Ez az állapot sehogysem tetszett Komlósinak s minden igyekvése abban a célban összpontosult, hogy valami rossz fát tegyen a tűzre, ami lecsorbitsa népszerűségét. Természetes eszével jól sejtette azt, hogy ezzel a végrehajtói botnak elveszítése jár. És ő csak ezt akarta. De ezt aztán oly lelkiismeretes szivósággal akarta, hogy a nemrég lezajlott választások alkalmával Komlósít csakugyan ki is buktatták. Ez volt az a második processzus, amely megint alkalmat nyújtott arra, hogy Komlósiról beszéljenek. Ámde ez sem volt olyan érdekes alkalom, mint a harmadik. Ez j már a hivatalos aktákban is vörös tintával jegyzi föl a volt végrehajtó nevét. Ugy történt a dolog, hogy mióta kipottyant Komlósi a végrehajtói állásból — túlontúl sok a szabadideje Erre I való tekintettel elhatározta, hogy vásá- ! rol két puskát s vadászgatással tölti majd az idejét. Igen ám, de a vadászat sok pénzbe kerül Ezzel pedig nem renMegkezdődött a törvénykezés. Négy ítélet. Még tart a törvénykezési szünet a gyulai kir. törvényszéknél, de azért megkezdték már a bűnpörök letárgyalását. A törvényszék birói karának egy része még szabadságon van s csak kevesen tértek még vissza vakációzásukról. A bünügyi tárgyalásokat őfelsége születésnapján, folyó hó 18-án kezdték meg s mindjárt az első napon négy ügyet intéztek el. Rafael István pusztaföldvári lakos bűnügyével nyitották meg a tárgyalások sorát. Rafael egy leányt szeretett Piti János pusztafö'dvári legénynyel. A leány egyiküket sem tüntette ki különösképpen kegyeivel ós éppen ez fájt Rafaelnek, aki nem tudott megférni egy fedél alatt Piti Jánossal. Egyszer összekerültek aztán az egyik korcsmában. Piti a bátyjával, Pállal mulatgatott. Itt kötött beléjük Rafael s botját rögtön működésbe is hozta. Amikor Piti Jánosra sújtott, a másik Piti fiu átnyalábolta Rafaelt. Az átnyalábolt legény eközben ugy megharapta Piti Pál hüvelykujját, hogy a sérülése 20 napon tul gyógyult. Rafaelt törvény elé citálták és a gyulai kir. törvényszók 2 hónapi fogházra Ítélte el őt. * Mult évi október 31-ón nagy botrány történt a gyomai pályaudvaron. A botrányt Sipeki Jánes gazdálkodó inscenálta, aki hajba kapott a portással. Sipekinek sehogyse ment a fejébe az, hogy a kapus az elhasznált jegynek leadását kívánja. Ki is jelentette nyomban, hogy ő nem ad tul a drága pénzen megfizetett portékáján, mert az az ő jogos tulajdona, amelyet el nem kívánhat tőle senki. Mialatt Sipeki imigyen morfondírozott, a kapus többször utána nyúlt a jegynek. De ezt már nem tűrhette a gazdálkodó. Neki ugrott a portásnak s alaposan eldögönyözte. A folyó hó 18-án megtartott tárgyaláson Sipeki tagadni igyekezett tettét, de a tanuk reábizonyitották s ez alapon, hatóság elleni erőszak cimén, 3 napi fogházra Ítélték a derék gazdálkodót. * Nagy rettegéssel nézett a tél elé tavaly Szeles Mihály csorvási lakos. Se ruhája, se fája nem volt. Szeles azonban nem azért járt már be jókora földet, hogy ne tudna magán könnyűszerrel segíteni. Mult évi november hó 24-én este belopózott P a n á s z András kamrájába és onnan 150 korona értékű ruhaneműt ellopott. Éppen odébb akart állani a holmival, de nyakon csípték. Ezért az ügyetlenségeért 2 hónapi fogházbüntetést kapott. * Jeles triumvirátusa van a gyomaiaknak. E triumvirátus tagjai Megyeri János, ifj. W á g n e r Mihály és M eg y e r i László, akik — felváltva — hol verekedéssel, hol meg tolvaj lássál töltik idejüket. Az elmúlt esztendő november 30-án G y ü r i c z a György tanyáját látogat-