Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-20 / 67. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Ábrái — a békéscsabai viszonyokat; ott minden más felekezet erősödik ós fejlődik, csak a mienk hanyatlik. Békéscsaba a politihai kalandorok mekkája, ott minden képzelhetetlen politikai és társadalmi irány teret talál. A nép gyűlölettel van minden úriember iránt és teljesen ismeretlen embereket, mert jó kabátot viselnek, inzultálnak a piactéren s az utcákon. Egy pár lelkésznek működése romlásba viszi a legnépesebb protestáns magyar egyházat. Nem vádolok itt senkit pánszlávizmussal, de kétségtelen, hogy a csabai lelkészeknek az anyanyelvről való felfogása igen téves. Előfordult nemrég egyik esperességi közgyűlésen, amelyen mi aradiak is jelen voltunk, hogy a csabai lelkészek protestáltak a magyar nyelvű istentisztelet ellen. A lelkészek és tanitók nem gondoskodnak a nép értelmi felvilágosításáról, mert a tudatlan néppel könnyen elbánhatnak. Megtörtént, hogy a csabai Rudolf főgimnázium működésére felügyelő-bizottságot a lelkészek indítványára tudatlan parasztokból alkották rneg. Leszavaztatnak minden haladást célzó indítványt. Próbáljuk meg, talán más egyházmegyében jobban dolgozhatunk egyházunk javára. Bizonyos, hogy kiválási szándékunkat keményen fogják támadni, talán leszavaznak bennünket, de nekünk ki kell tartani elhatározásunkkal a legfelsőbb fórumig. Kimondotta azután a közgyűlés, hogy a kiválási elhatározását Írásban még az idén tartandó egyetemes zsinat elé juttatja. Ezt a szeptemberben tartandó bányai kerületi közgyűlés utján teszik meg s a kerületi közgyűlésre F r i n t Lajos lelkészt, meg A b r a i Lajost küldték ki. Ábrái Lajos felszólalása nem mindenben, fedi a tényeket. Tény az, hogy az Áchim L. András vezetése alatt álló nép valóban gyűlölettel fordul minden vezetésre hivatott uirember felé De nem való az, mintha minden bizottságban Áchim L. András emberei foglalnának helyet. A főgimnázium felügyelő-bizottságában is csak egy földmiveléssel foglalkozó egyén van, aki Csabának birája is volt és aki kellő intelligenciával rendelkezik és a tagságra érdemes. Végül azt kell megjegyeznünk Ábrái felszólalására, hogy a csabai lelkészi és tanítói karnak általánosságban való megvádolásával egyáltalában nem segítették előbbre az ügyet. Ha eseteket tud Ábrái, irjon ezekről az esetekről. Sha neveket tud, ne hallgassa el azokat. De általánosságban vádolni se nem igazságos, se nem méltányos dolog. Ki lesz Szmrecsányi Pál utóda ? Mihelyt az első harang megkondult és fennen hirdette Szmrecsányi Pál elhalálozását, — felvetődött nyomban a kérdés, ki lesz az uj főpásztor a nagyváradi püspöki szókban? Az érdeklődés egész természetszerűen az utód felé fordult, akinek [személye iránt széltében, hosszában megindultak a tapogatódzások Ez a lankadatlan kombinálás magától értetődik, hiszen a nagyváradi püspökség olyan szédítő hatalmat, vagyont ós tekintélyt jelent, amiért méltán versenyezhet egész Magyarországnak minden felkent katholikus papja. Reprodukáljuk azokat a találgatásokat, amelyek a püspöki szók betöltése körül felmerültek. Mert hiszen csak találgatásokról lehet szó. Az uj püspök személyét ma még nem tuthatja senki. Ha érdem szerint osztogatnák a püspöki javakat, akkor a legelső ember, akire a kinevezésnek esnie kellene, Fetser Antal fölszentelt püspök lehet. Mivel azonban egyéb szempontok is tekintetbe jönnek a kinevezésnél, sorra vettük azokat, akiknek neveit már eddig is emlegették a püspöki szék betöltésével kapcsolatban. Legbizonyosabbak Párvy Sándor szepesi püspök, ki köztudomás szerint már megunta azt a sok herce-hurcát, amelyet a felvidéki pánszláv-mozgalmak juttattak neki osztályrészül. Mellette, mint nagy várakozásra jogosító püspökjelölt, jöhet szóba Szmrecsányi Lajos egri segédpüspök, az elhunyt főpásztor öcscse, kit mikor még Szmrecsányi Pál nagybeteg volt, már emlegettek utódaképpen. Mellette főleg Samassa József bíboros áll. Nem alaptalan az a kombináció sem, a mely Váradi L. Árpád félsz, püspököt, csanádi kanonokot, kultuszminiszteri osztálytanácsost ülteti a püspöki székbe. Várady L. Árpád többször volt már püspökjelölt. Ha Rómában is olyan erélyesen kelnének mellette síkra, mint azt Apponyi Albert fogja tenni, nem kizárt dolog, hogy elnyeri a nagyváradi püspökség tárcáját. Ugv tudjuk azonban, hogy Yárady L. Árpád Róma előtt nem áll nagy gráciában. Sokkal nagyobb kegyeket élvez a pápai udvar részéről gróf Osáky Károly váci püspök. Neki legfőbb érdeme a római protekcióra az, hogy Biharvármegyében fekvő berekböszörményi birtokát eladta s a pénzét Rómába küldte egyházi célokra. A megyés püspökök közül felvetődött még itc is, ott ott is Prohászka Ottokár és Majláth Gusztáv gróf neve is. Ugy rebesgetik, hogy Majláth Gusztáv feladata volna, hogy a keresztényszociálista elveket, melyek számára eddig Biharmegye nem bizonyult termékeny talajnak — terjessze és népszerűsítse. Prohászka Ottokár kinevezését is körülbelül ilyen szempont támogatná. A nagyváradi káptalan felszentelt püspöke: — Fetser Antal — mellett mindannyian tekintetbe jöhetnek a kinevezésnél. Első sorban Lányi József tinnini püspök, főrendiházi tag, aki Ferenc Ferdinánd magyar oktatója volt s igy magas párfogókban nincsen fogyatkozása. Ha a trónörökös is ugy akarja, Lányi Józsefből csakhamar lehet megyés püspök. Most azonban aligha kór maga is a kinevezésből, mert aránylag még fiatal ember s csak nemrég kapta meg a püspöki cimet. — Erősen korpoltálják Belopotoczky Kálmán tábori püspököt is. Neki a legfőbb katonai körökben vannak igen benső barátai s teljesen övé a király szeretete is. Jussa volna a püspökségre Fraknói Vilmosnak is. A pécsi püspöki szók betöltésénél nagy csalódást keltett az ő mellőVégre haza érkezett az uj pár. Két indus nő és egy férfi, mint a ház cselédjei, meg egy ujfundlandi kutya várták őket. Nem volt villany, petróleum világította a garcon-lakást. Nérónak, a kutyának, mindjárt megtetszett leendő úrnője, mert nyájasan elébe szaladt s fejét a rövid lovagló-szoknyához dörzsölte. Anyám lelke az eddig ismeretlen valami bájával telt el s meghatottan viszonozta férje első „légy üdvöz itthon"-csókját. Itt éldegéltek negyven mértföldnyire a legközelebbi szomszédtól, egy egész évig, amíg én meg nem jelentem, megszaporítandó kettőjük társaságát. Később átlovagolt anyám az uj ismerősökhöz, hetenként egy-egy napra. Addig apám maradt velem, bátran elengedhette ő anyámat egyedül, hisz tudvalevő, hogy az indiánok között nőt inzultus még oly mértékben sem érheti, mint a pre civilizált Európa nagyobb városainak utcáin. Különben egyhangúan folyt életünk. A világról csak az újság révén hallottunk. Tanáraim minden tantárgyban drága szüleim voltak. Anyámtól kaptam oktatást a zenében, ő gyönyörűen zongorázott; apám meg az orgonán volt virtuóz. Milyen szépek voltak a vasárnapok! A hót hetedik napján apám nem ment ki mint rendesen a gazdaságba. Tovább aludtunk a szokottnál, többnyire pianóból fortisszimóba fejlődő himnusszal ébresztett minket atyám. Délben nem kellett anyámnak a villásreggeliheZ hivó sípot megfújni, apám velünk volt egész nap. Délután kikocsiztunk, az estebéd után atyám a bibliával kezében, velünk együtt lement a cselédség közös nappali szobájába. Az asztal köré ültünk, hü szolgáinkkal s elkezdődött az istentisztelet. Á szent igéket, anyámmal felváltva, fenhangon olvasták, a bonyolultabb passzusokat bőven megmagyarázta ignorant hallgatóinak, oly komolysággal, mint a szószékről a pap. Egyszer anyámat nagyszülőim hazahívták ünnepelni s hogy töltene velük egy hónapot. Alig volt ott a luxusos régi otthonban egy hétig, megunta a modern palotát, vágyott vissza az erdőségbe, ahol nincs társadalmi zaklatás. Egymás boldogítása volt az ő életcéljuk. Nem igen mult el nap egymás látása nélkül. Nem látszott unni egyik a másikát, mindig volt társalogni valójuk, amikor ón már hajadonná nőttem is. Nagy, nehóz megvitatás után szüleim elhatározták, hogy otthoni nevelésemet befejezendő, newyorki intézetbe küldenek egy évre. Nagynéném jött értem. Húsvét táján sürgönyt kaptam otthonról, hogy jó szüleim látogatásomra indultak . römöm nagy volt. A vonathoz készültem, fogadni őket az állomáson, amikor egy csapat fiu torkaszakadtából kinált „külön kiadás" lapot. Vettem egyet. . riás betűkkel volt nyomtatva a vasúti szerencsétlenségről, mely egy órával előbb Newyork közelében történt. A halálra zúzott utasok között leltem apám és anyám nevét ... Az utcán, ájultan szedtek fel engem . .. Mig nagyszülőim éltek, velük laktam. A kis szülői házat ott a vadonban, eladattam, nem néztem felé se újra, a szivem szakadt volna meg az árván maradt fészek látásán. Nagy vagyont hagytak nekem szegény szüleim, de mit ér az az ő szeretetük nélkül! . . . zése annál is inkább, mert azt a püspökséget rendesen litterare stallumnak tekintették. Lehet, hogy most talán megjutalmazzák az ő irodalmi munkásságát s ő lesz a tudomány szempontjából Ipolyi Arnold örököse. Bizonyos dolog, hogy az uj püspököt most sokkal hamarább nevezik ki, mint Schlauch Lőrinc elhunyta után. Az interregnum alig fog tartani néhány hónapig. Lehet, hogy Párvy Sándor, Szmrecsányi Lajos ós Lányi József közül esik valamelyikre a választás, ők a legbiztosabb jelöltek. A Dmke bajai. Lemondott az igazgató-elnök. Kilép a választmány több tagja is. Alig másfél hetes múltra tekinthet csak a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesületnek békésmegyei osztálya s máris olyan zavarok ós fejetlenségek központjában áll, amelyekből következtetni lehet arra, hogy ez a mult sem sokáig díszeleg a történelem tábláján. Ezt a sorsot nem kerülheti el a Dmke, mely még egy olyan hatalmas kulturális gócpontban sem tudja biztosítani fennmaradását, mint Szeged. Ezen a körülményen pedig még meg sem ütközhetünk. Hisz ez a közművelődési érdekeket szolgáló intézmény kifejezetten csak a dólmagyarországi részekre kíván szorítkozni, anélkül, hogy működésének kiválóbb eredményére tehette volna figyelmessé a közvéleményt. Tehát az eredeti keretek között még sikert is alig ért el s máris tul akar terjeszkedni a délvidék perifériáin. Iyen körülmények között vájjon csodálható-e az, hogy vármegyénk közönsége bizalmatlanul és tartózkodással fogadta a Dmke békésmegyei agitációjáról szóló híreket ? Ezt az agitációt önkéntelenül is kapcsolatba hozta a figyelmes szemlélő azzal a programmal, melyet a Dmke maga elé tüzöttt s egyáltalán nem kapott magyarázatot a tekintetben, hogy miképp illeszkedhetnek a délvidék kereteibe vármegyénk kulturális érdekei? Egy csak homályosan megfejthető pont állított feltűnő kérdőjelet a szemlélők elé s tette még problematikusabbá azt a formát, amelylyel megteremtették a békésmegyei osztály igazgató-választmányát s megválasztották az egyes tisztviselőket. A békésmegyeí osztály alakuló közgyűlésén ugyanis csak szegényes számú közönség vett részt. Ez a közönség is jórészt személyesen meghívott férfiakból és úrnőkből állott, akik a titkár, illetve elnök propozicióihoz képest ejtették meg a választásokat. Eszerint igazgató-elnökké lett B e 1 i c z e y Géza is, akinek lelkes tevékenységétől ós készségétől sokat vártak az osztály megteremtői. Beliczey azonban lemondott vasárnap az elnökségről, sokoldalú elfoglaltsággal okolván meg elhatározását. Beliczey Gézát — igy halljuk — most sorra fogják követni egyes igazgató-választmányi tagok is. Ez a választmány lehető legnaivabban alakult meg. Minden megkérdezés nélkül választották meg a tagjait. Igy a társadalom legkülönfélébb egyedeit ölelte és öleli föl ez az igazgató-választmány. Van közöttük több olyan tag is, aki érdemes dolognak tartja a kulturális ügyekkel való foglalkozást, keretében a Dmkenek, de viszont a választmány többsége azon a véleményen van, hogy vármegyénknek már évek óta működő kulturális egyesületével szemben nem támogathatnak egy ujabb közművelődési intézményt s ezért kilépnek az igazgatóválasztmányból, melybe különben is sok olyan előkelőséget választottak be, akik régebben elköltöztek Békésmegyéből. Ezek a nem várt fordulatok alighanem zárópontot tesznek a Dmke békésmegyei osztályának működése után és igy idő előtt bekövetkezik az, aminek előbb-utóbb szükségszerűen be kellett volna következnie. „Megsemmisíteném a törvényeket! . . Izgatott-e a tótkomlósi bíró ? Érdekes vádtanáosi tárgyalás. Bókósvármegye törvényhatósági bizottsága tavaszi rendes közgyűlésén tárgyalta Tótkomlós község képviselőtestületének azt a határozatát, melylyel a községi írnokok, végrehajtó és rendőrbiztos fizetésének kérelmezett felemelését megtagadta. A törvónyhatósi bizottság ezt a határozatot megsemmisítette és a tisztviselők fizetését felemelte. A bizottság e határozatát Tótkomlós község képviselőtestülete folyó évi március hó 12-én tartott ülésén tárgyalta, melyen többen ellenséges hangulattal nyilatkoztak e határozatról s azt akarták, hogy a törvényhatósági bizottság határozatát tudomásul se vegyék, mert a felsőbb hatóságnak nincs joga beleavatkozni a községi tisztviselők fizetésének megállapításába. Lehoczky Mihály, községi bíró azonban tiltakozott ily határozat hozatala ellen, mert az szerinte törvényellenes volna. Hozzátette azonban, hogy ha rajta állana, a törvényeket megsemmisítené és az összes jogok gyakorlását a kormányra bízná, mert az ilyen törvények okot szolgáltatnak az egymásközti civakodásra, a kormánynak adna át minden jogot és tőle kérne kenyeret vagy ágyút. E nyilatkozat miatt a gyulai kir. ügyészség vádat emelt a biró ellen izgatás vétsége cimén azon az alapon, hogy Lehoczky a kérdéses ülésen a hatóság rendelete iránti engedetlenségre egyenes felhívást intézett. A vádirat ellen Lehoczky Mihály kifogásokat adott be, melyeket tegnap tárgyalt a gyulai kir. törvényszék vádtanácsa. Az ülésen H ub a y Kálmán törvényszéki bíró elnökölt, az ügyészséget L i s z y Viktor dr. kir. főűgy'eszhelyettes képviselte, mig a vádlott védelmét dr. H er z o g Henrik békéscsabai ügyvéd látta el. A tárgyalás zárt ülésen történt, miért is annak lefolyását nem közölhetjük. A vádtanács az ügyészség vádiratát elutasította ós a bűnvádi eljárást megszüntette, mert a védelem álláspontjára helyezkedve, megállapította, hogy bár a biró éles bírálatban részesítette a törvényhatóság határo atát, a jogos kritika határait mégse lépte tul s engedetlenségre felhívást nem intézett. Megjegyezzük még, hogy a belügyminiszter ugyancsak a képviselőtestület álláspontjára' helyezkedett, amennyiben a törvényhatóság határozatát megsemmisítette és a községnek a fizetésemelést megtagadó határozatát emelte érvényre. A szarvasi főgimnázium köréből. A felügyelő-bizottság ülése. A szarvasi főgimnázium felügyelőbizottsága mult hét keddjén ülést tartotl. Igen fontos tárgyak voltak napirenden. A megüresedett természettani és matematikai tanszékre hirdetett pályázat eredményéről tett jelentést az elnök, H a v i á r Dániel. Öten pályáztak s ezek közül legjelesebb bizonyítványai voltak Frank Dezső felsőlövői főgimnáziumi tanárnak. A felügyelő-bizottság nem tanár tagjai kivétel nélkül ezt kívánták első helyen ajánlani a miniszternek kinevezés végett. A bizottság tanár tagjai azonban kollegialitásból a szarvasi tanítóképző tanárát, H r a s k ó Kálmánt kívánták első helyen felterjesztetni. Hiába hivatkoztak az előbbiek arra, hogy az intézet érdeke kívánja a jelentkező legjelesebb erőket biztosítani a főgimnázium részére és arra, hogy a pedagógiai tárgyak és módszertan terén jeles és éppen ezen minősitésénél fogva a tanitóképezdénól alkalmazott Hraskónak áthelyezése által a tanítóképző fog veszteséget szenvedui s a tanítóképzőt fentartó bányai egyházkerület fog megfosztatni a lehetőségtől, hogy ezen jeles pedagógiai tanerőt a maga részére megtartsa s érdemeit kellőképpen honorálja. Négy nem tanárt tag ellenében, — akik közül egy levéli leg adta le szavazatát, — négy tanár Hraskó mellett foglalt állást. Ennek alapján az elnök konstatálta, hogy a többség Hraskó mellett van s így ő lett a miniszternek kinevezés végett első helyen ajánlva. A szuplikációt illetőleg a kisbizottság azt fentartandónak tartja mindaddig, mig az alumneuini alaptőke 60.000 koronára nem emelkedik. Az elnök felolvastatta az arad-békési egyházmegye két fontos határozatát. Az egyik szerint az egyházmegye j tiltakozik a főgimnázium ingatlanainak azon a cimen való telekkönyvezése