Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-20 / 67. szám

Békéscsaba, 1908. aug. 109 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 ellen, mely szerint nevezett ingatlanok a szarvasi főgimnázium tulajdonát képeznék. A tényállás az, hogy a főgimnázium összes vagyona az azt fentartó három egyházmegyének tulajdonát képezi, mely az alapítványi birtokokat és az összes jövedelmeket rendeltetésüknek megfelelőleg köteles használni. A másik határozat szerint az aradbékési egyházmegye megtagadta az állammal kötendő uj szerződéshez való hozzájárulását. Ennek indokául az egyházmegye azt hozza fel, hogy a szerződés szerint a vidéki egyházak újból leköttetnének azon 6000 korona évi járulékok fizetésére, melyeket nevezett egyházak a Bach-korszakban hazafias áldozatkészségből magukra vállaltak volt oly célból, hogy a szarvasi főgimnáziumnak magyar nemzeti jellegét az abszolút-kormány németesitő irányzatával szemben megmentsék, moly rendkívüli kulturális adónak azonban a mai viszonyok közt, midőn a magyar nemzeti kormány évi 38.000 kor. segélyezi a főgimnáziumot, semmi értelme ós jogosultsága nincs. A felügyelő-bizottság mindkét határozatot tudomásul vette azzal, hogy az emelt kifogások az egyházkerülethez fölterjesztendő, egyik korábbi ülésében — az Arad—békésiek hozzájárulása nélkül — hozott határozatában már megadta a feleletet. Ezután felolvastatott a kisbizottság, mint számvizsgáló-bizottság által a főgimnázium 1907/8-ik évi számadásainak megvizsgálásáról fölvett jegyzőkönyve. A jelen levő két vidéki'tag egyike, Jeszenszky Károly, oly irányban 3zólalt fel, hogy a számvizsgáló-bizottság jelentését" tudomásul veszi, a felmentvényt az összes érdekelteknek készséggel megadja, csak azt kifogásolja, hogy a felügyelő-bizottság, mint számvizsgáló-bizottság irja alá a számadásokat. Hogy a számadások számtanilag helyesek, kellőképpen okmányoltak, az előirányzattal megegyezők, ezt csak az a bizottság bizonyíthatja, mely a számadásokat tételről tételre átvizsgálta ós melynek alkalma volt napokon, esetleg heteken keresztül alaposan áttanulmányozni azokat. Ellenben a felügyelőbizottság, mint a számvizsgáló-bizottság jelentése alapján a felmentvény megadására hivatott plénum, az emiitett funkciókat nem teljesítheti. Azért kéri a közvagyon kivetésének általánosan alfogadott formáját a szarvasi főgimnáriummal szemben is alkalmazni. A felszólalónak ezen megjegyzései látható felindulásba hozták a bizottság némely tagjait. A katedrai kioktatások ás élesnek szánt vágások csak ugy röpködtek a levegőben. Még a „Békésmegyei Közlöny"-re is történt hivatkoíás, mely állítólag „névtelen cikkekben" szokta támadni a szarvasi főgimnázium reputációját. (Itt csak azt jegyezzük meg, hogy lapunk a szarvasi főgimnázium reputációját nem támadja azzal, ha az intézet felügyelő-bizottságában történiekről a nagyközönséget értesíti s ezt a fórumon levők zokon veszik. Szerk) A kitörőfélben levő vihar azonban csakhamar elcsendesült, miután a felszólaló kijelentette, hogy senkit sérteni nem akart, csupán a számvizsgálat tornájára nézve bátorkodott némi szerény megjegyzést tenni. Ezzel az ülés véget ért. A parasztpárt Nagyváradon. Kőzápor és rendörattak. Megzavart népgyűlés. Amint azt a „Békésmegyei Közlöny,, 3lőző száma megirta, Áchim L. Andráséknak Nagyváradra összehívott aépgyülése nagy botrányokkal járt. Minden ugy törtónt, ahogy előre jósol;uk. Nagyvárad város szervezett szociáldemokratái összetűztek a parasztpárt jmbereivel s oly veszedelmesen igyekezett kiki érvényt szerezni a maga gazának, hogy rendőrkarddal lehetett 3sak lecsillapítani a neki lendült gerjelelmeket. S ugyanakkor, mikor a népszabadság dallama vógigcsapott a tömör sorokon, éles rendőrkardok csaptak a lép közé. Mindezt pedig nem volt nehéz megíllapitaniok a helyzettel ismerősöknek. k parasztpárt lehet, hogy elbizakodottságában, lehet pedig, hogy a nyers erőnek érzetében olyan területre merészkedett rálépni, mely a nagyon is erősen szervezett iparszociálizmusnak egyik egkiv^lóbb vidéki gócpontja. A valóságnak megfelelően azonban konstatálnunk sell, hogy mint minden a parasztpárttal összefüggő ténykedés időszerűségéből kifolyólag, ugy a nagyváradi eseményekkel kapcsolatosan is rémes szenzációkká dagadtak az egy ébként ösztövér híradások. Súlyosabb sérülésről ugyanis nincs tudomása a hatóságoknak. Pedig a Nagyváradon járt csabaiak ma is nagy összeütközésről beszélnek. A megzavart népgyülésről egyéb- j ként a „Szabadság" cimü nagyváradi | lap a következőkat irja: A nagyváradi szociáldemokrata-pártból a mult esztendő során kivált 880 főnyi földmivesmunkás, akik külön szakszervezetté tömörülve, a pártvezetőségtől elszigetelten foglaltak állást. Ezt a 800 munkást akarta Áchim megnyerni a parasztpártnak és ezért jött át vasár- j nap délután Nagyváradra. A Nagyvásártér volt bejelentve a népgyűlés színhelyéül. Már a kora délutáni órákban kivonult Réz r -biztos és Becsei rendőrőrmester vezetésével 30 gyalogos és 20 lovasrendőr és a tér négy sarkában helyezkedtek el. Ekkor kezdte apró rajokban ellepni a tömeg a ! teret, mely négy órára — mikor Áchim érkezése volt — teljesen megtelt résztvevőkkel. Áchim András mintegy 50-60 főnyi csabai hívével a délután 4 órai motoros vonattal jött át. Mindegyikük karján széles vörös szalag, gomblyukakban meg — a parasztpárthoz való tartózandóságuk jeléül — vörös alapra fektetett aranyszálakból font búzakalász volt. A nagyváradi földmivesmunkások a Szent László-téren csatlakoztak Horváth Gusztáv titkár vezetósével*Áchimékhoz és egy tömegbe verődve érkeztek meg a Nagy vásártérre, ahol ezrekre menő tö meg várta már ekkor őket Hirtelen dobogót ácsoltak a térség közepére, melyet nyomban, mintegy sürü láncot alkotva, a vörös karszallagos földmives-munkások vették körül. A szociálisták széjjel szórtan vegyültek a tömeg közé, mely a napsütésben mindenfelé színekben tarkállott. Jelvényes nemzetköziek, polgárok, asszonyok és apró gyerekek olvadtak sokasággá, melyből szembeöltően kilátszott a szögletekben elhelyezett gyalogrendőrök kékszínű un formisa., Mikor Áchim megjelent, valami hatalmas, bábeli hangzavarba olvadt az „abcug", meg az „éljen". A hangulat erősen kezdett tüzesedni. Áchim egy pár szót szólt a híveinek és azután átment a Lloyd-kávéházba. Itt keresték föl a nagyváradi szociáldemokrata pártvezetőség megbízásából K a p n e r Ármin titkár, M a r k ó Elek központi kiküldött, B e r n á t h József ós Orbán László pártvezetőségi tagok ós közölték Áchimmal, hogy amennyiben ők többségben vannak, 3 szónokot jelentenek be a népgyűlésre. Áchim kijelentette, hogy ő a bejelentést tudomásul nem veszi, a népgyűlést a parasztpárt hivta össze és csak az esetben szólalhatnak föl a szociáldemokraták, ha azt a népgyűlés elnöke majd megengedi. A kiküldöttek erre visszamentek a tömegbe ós a sok száz főnyi szociáldemokratával egyetemben nekihevülten, ingerülten várták a gyűlés kezdetét. Pokoli zsivaj fogadta Áchimot, amikor fél öt óra tájban a dobogón feltűnt. A temperamentumok kezdtek izzadni, dühösen nézett egymás szeme közé a két tábor. Eleméry renkőrkapitány a tömeg közé vegyülten, csillapította az ellenséges feleket, mig Kemény rendőrbiztos a dobogón foglalt helyet. A gyűlést G á 1 József dobozi földmives nyitotta meg. Mikor odaért a megnyitójában, hogy a népgyűlés elnökéül Kiss Józsefet ajánlja, fölharsant a szociálisták tömegéből : Éljen Kapn e r ! Ugyanekkor egy csabai földmivest hátulról a füle tövén botütós ért, mire az visszafordult és a magával hozott fütykössel a szociálisták közé sújtott. Erre dulakodni kezdett egy kisebb csoport, akit mihelyt meglátott a tömeg, nyomban villámsebesen széjjel futott. Ekkor már jöttek a rendőrök is és kivont karddal szórták széjjel a közönséget. Belovagoltak a térre a lovasrendőrök is és néhány másodperc alatt kiürült teljesen a tér. Itt-ott feküdt csak a földön egy-egy ember, akin vógig tiport a tömeg. Véresen, jajgatva fetrengtek a földön, anélkül azonban, hogy veszedelmesebben megsérültek volna. A tér teljesen üres volt, ekkor a dobogón állt Áchim körül vagy tiz földmives. Ott fent volt Bernáth József, a szociáldemokrata párt tagja is, akire ékkor brutálisan, durván, rátámadt az Áchim egyik embere. Egy öreg csabai asszony is előkerült, aki sivítva kiáltozta, hogy látta, amint Bernáth jelt adott a szociálistáknak a verekedésre. Erre két felbőszült, hatalmas földmives munkás lerángatta a dobogóról Bernáthot ós ütni kezdték. Kemény rendőrbiztos kivont karddal Bernáth mellé" ugrott, ugy védelmezte meg a megvadult, vérbe borult szemű csabaiaktól. Ugyanekkor a Kossuth-utca felől kövek repültek és egy néhány rendőrt találtak el. A lovasrendőrök erre újból vógigszágudták a teret és ugy tisztították végig a teret a már ismét összeverődött tömegtől. Eleméry rendőrkapitány ezek után tudtára adta Horváth Gusztávnak, a népgyűlés bejelentőjének, hogy a, gyűlés további folytatását megtiltja. Áchimék erre, mintegy 120—150 földmives kíséretében vörös lobogó alatt a födmivesszakszervezet Teleky-utcai otthonába vonultak. Itt elsőnek Horváth Gusztáv, a földmives munkások titkára, szólalt föl. Utána Áchim András beszélt hosszasan. P o k r ó cz József ós U j 1 a k i Gábor fölszólalásai után kimondották a földmives munkások, hogy a biharvármegyei parasztpártot megaiakitják, megválasztották a 12 tagu párlvezetőséget Majd Áchim zárószavaival végedért a gyűlés. Áchim András és hivei este fél nyolc órakor visszautaztak Csabára. Akkorra Nagyváradon már elcsendesedett minden, épp hogy csak a nyoma látszott még a nagyítva, eltorzitottan hirre kelt háborúságnak. És a népgyűlés epilógusaként a rendőrség megindította az eljárást a parasztpárt följeletésére a szociáldemokrata párt több tagja ellen magánosok elleni erőszak címén. Garzó Gyula gyomai ev. ref. lelkész. Egymásután dőlnek ki oldalunk mellől a mi jó öregeink. Uj ivadék lép nyomukba s kegyelettel áll meg az elhunytak koporsói mellett, hogy erőt merítsen a múltból a jövendőnek munkájához. A múltnak egy ilyen fáradt vándora, Garzó Gyula, cserólt hazát az Ur szavára pénteken éjjel. Nemcsak a gyomai református egyház, de az egész vármegye siratja őt. Halálával egy, a mindennapiság szük köréből kiemelkedett egyén lépett le a munka teréről; a szellemvilág lelkes harcosa ejtette ki kezéből a fegyvert, melylyel fényes hódításokat tett az erkölcsi világban. Egy oly férfiú életpályáját oltotta ki az enyészet angyala, ki szellemerejével, tudományos készültségével minden irányban jótékonyan, boldogitólag hatott. Mint egyszerű református lelkész, anyagiakban szegény, de lelki kincsekben gazdag volt; oly gazdag, hogy nem elégedett meg azzal, hogy csak gyüle kezete kicsiny körében áradoztassa szive, lelke, szelleme gazdagságát, hanem mint kiváló egyházi iró, a Bibliának mólytudományu magyarázója, kevesebb talentummal rendelkező lelkósztársai előtt is országszerte tündökölt. Mikor a mindennapi lelkipásztori munkában kifáradt a pap, mikor leszállt a csendes alkonyat, pihenésre hívogatva a meg fáradtakat, akkor íróasztalához ült a tudós ós lankadást nem ismerve, még a hajlott korban is dolgozott, hogy mások is lássák az ő világosságát. Az egyházmegyén ós az egyházkerületen,. melynek tanácsbirói székébe ültette a tizenhárom vármegyét magába foglaló, egy millió lelket számláló tiszántúli egyházkerület egyházainak bizalma, mindenütt felemelte hathatós szavát, hangoztatta eredeti hatalmú súlyú véleményét. Részt vett, mint zsinati képviselő, két cykluson át a református egyház parlamentjében, a zsinaton, a törvényhozás nagy ós nehéz munkájában, mint egyik legtevékenyebb zsinati atya. De a közélet is egyik legnagyobb bajnokát vesztette el benne. Ott ült Gyoma község képviselőtestületében és Békósvármegye törvényhatósági bizottságában. Nincs vármegyénknek olyan zuga, hova Garzó Gyula hire, neve el ne jutott volna. Mindenütt ismerték, mindenütt szerették a tudós, de apostoli szelidségü, végtelen szivjóságu papot. Az óriási munka alatt megroppant a hatalmas szellem. Arra a lélekre, mely mint ragyogó nap világolt, homály borult. De jó volt az Isten; örök világossággá változtatta azt a rövid pár heti homályt, elszólítván őt magához. Temetése, mely hétfőn délután ment végbe, minden tekintetben méltó volt a nagy emberhez. Ha valaki e napon ment Gyomára, feketébe öltözött, bánatos arcú emberek ezreivel találkozott, akik mind-mind a nagytemplom felé sereglettek, hogy búcsút mondjanak harminchat évig köztük munkált jó pásztoruknak. Hatalmas, nagy alkotmány a gyomai református templom ; dupla karzatával óriási tömeget képes befogadni. De ekkor kicsinek bizonyult Három órakor búsan bongtak a harangok, mikor a temetés kezdetét vette. Siratták a jó lelkészt, aki hangjuk mellett annyi embert elsiratott. A másik paplakról elindult a menet hosszú sorban, palástosan a papság, élén Fekete Márton kir. tanácsossal, az egyházkerület képviselőjével, ki a kerület nevében koszorút helyezett a ravatalra. Ott voltak kartársai, az öreg papok, kik könyeiktől alig látták a virággal borított koporsót; de ott voltak az ifjú papok is, kik mintaképüket, a jó öreg Gyula bácsit, kisérték el utolsó útjára Képviselve volt a szomszédos szalontai és heves-nagykunsági egyházmegye papsága is. Összesen harminc palástos pap. A háznál H a rs á n y i Pál ifjú lelkósztársa mondott meghatottságtól remegő hangon rövid imát. Azután az egyház vénei, presbyterei felvették a koporsót s átvitték a templom elé. Benn a templomban áhítatos csendben megcsendült az orgona s lágy, szivbe markoló, bus akkordjai igen sok ember szeméből könyet fakasztottak. Majd ezer ós ezer ajkon felcsendült az örökszép ének: Az embereket te meghagyod halni . . . Ezután Futó Zoltán egyházmegyei főjegyző, szentesi lelkész lépett a szószékre s tartott Ján. XVII., 4., 5. vers alapján hatalmas, könyekre fakasztó halotti egyházi beszédet. E beszéd, ugy művészi szerkezete, mint magas szárnyalású előadása által elejétől végig fogva tartotta a lelkeket s a gyászoló család zokogása egybeolvadt a jó pásztort sirató nyáj könyeivel. Különösen megragadó volt a beszéd alapgondolata, mely az alapigéket ügy tüntette fel, mint a meghalt lelkipásztor búcsúbeszédét az ő földi gyülekezetéhez ós beköszöntő beszédét áz égi gyülekezetbe. A szomorú szertartás végeztével megindult a beláthatatlan sokaság a csendes, akácfalombos temetőbe. Ott a sirnál még egyszer megállították a nagy halottat, hogy C s á n k y Benjámin, szeghalmi lelkész hozzá intézett, gyönyörű gondolatokkal rakott búcsúszavait meghallgassuk. Azután Garzó Gyula után bezáruli a sir; de aki ugy ólt, munkált, mint ő, annak neve, emléke nem száll testével együtt a sirba, az itt marad s örökké ól a jók, nemesek szivében. A temetésen ott voltak a gyomai evangelikus és római katholikus egyházak lelkészeik vezetése mellett. Ott volt a megboldogult nagynevű, tudós barátja, Korén Pál csabai lelkész, aki az ő hatalmas bibliamagyarázó vállalkozásában munkatársa volt. A szomszédos, sőt még a távoli egyházak is képviseltették magukat a temetésen, mely még külsőségeiben is azt hirdette, hogy Békésmegye nagy halottját temetik. Csaba kereskedői és a végrehajtási tőrvény. Figyelmeztetés az adósokhoz. Behajtják a követeléseket. Az ország kereskedőinek körében aligha okozott még valami olyan nagy konsternációt, mint az uj végrehajtási törvény, amelynek életbeléptetését 1909. évi január hó elsejére helyezték kilátásba. Ez az uj törvény, mely a hitel korlátozásán kívül azt is célozza még, hogy a hitelezők és hitelt élvezők jogai tételes jogszabályok keretein belül biztositassanak, nemcsak a kereskedők, de általában véve a polgárság rokonszenvét sem birja. Hibáiról, mert előnyökről e törvénynyel kapcsolatosan legjobb akaratunk mellett sem szólhatunk, kimerítő részletességgel tett már említést a szakés a napi sajtó. Igy mi most csak ismétlésbe bocsájtkozunk, amidőn újólag is felemiitjük azt, hogy az alapra fektetett intenciót csöppó sem szolgálják ennek a törvénynek paragrafusai. Az országgyűlés lett volna hivatott elvégezni azt a korrekciót, melyet e törvény megteremtői elmulasztottak. Szerencsétlen politikai viszonyaink azonban szinte kerékkötői voltak minden olyan törekvésnek, mely a magyar parlamentben a jogosság' és méltányosság argumentumaival törölni akart ebból a törvényből ott, ahol a törlés szükségesnek mutatkozott és javítani ott, ahol a javítás még most is elkerülhetetlennek látszik. Az ország kereskedőinek fontos érdekei azonban nem tűrnek halogatást. Ezek az érdekek nem várhatják azt, hogy a már törvényerőre emelt tervezett revizionális pótlásokkal egészíttessék ki. Ez különben is bizonytalan jövendője a törvénynek és bizonytalan jövője mindazon panaszoknak, melyek