Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-20 / 67. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 67-ik szám. Csütörtök, augusztus 20. BEKESMEImSI EOZLONT POLITIKAI LAP elefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElsOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lehet éonegyedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulaj dortos: SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér István király. Békéscsaba, augusztus 13. Egyetlen hagyományos nemzet ünnepünk az, melyet most ül meg a magyarság: Szent-István napja. Meglehetős pompával, ceremóniával jár ez az ünnep és nem hiányzik a hivatalos dísznek és pompának semmiféle kelléke sem. Ünnepi mise, körmenet, kitűzött lobogók, diszlakomák, mindent megtalálunk az ünnepségek sorozatában, csak éppen egyet nem találjuk meg benne, a mire legnagyobb szükség lenne : az igazi, benső és őszinte melegséget. Ki az, aki közülünk, a mai nemzedék közül, igaz lelkesedést érez a magyar István király ünnepén ?! Ki az, akit áthat ezen ünnep magasztos volta, aki igazán átérzi, milyen fenséges, magasztos ünnep évfordulója ez ? Az a kitörő, mámoros lelkesedés, melylyel a francia vagy amerikai polgár nemzeti ünnepeit üli, minálunk egyáltalán fel nem található. Közönyös, fásult arcok és ha igaz az, hogy az arc a lélek tükre, akkor ezek a lelkek is csak fásultak, fagyosak, könnyesek lehetnek. Mi ennek a magyarázata ? ! Honnan van az, hogy a mostani nép lelkében a lelkesedés szinte teljesen elveszett és fel nem található ? Azt hiszem, elsősorban a nyomasztó szociális helyzet az, amely távol tart bennünket az ünneplésektől, de ezer közül alig van egy embernek kedve, hogy részt vegyen valami ünnepélyen, amikor nem tudja, lesz-e holnap betevő falatja és nem perdül-e meg házatája felett a végrehajtó dobja! De ez egymagában véve még nem elegendő magyarázat. Hiszen nagyon sok esetben éppen a nyomorúság az, ami a népet mulatozásra csábítja és a régi rómaiak sohase mulattak olyan jól, sohase ültek annyi ünnepet, mint akkor, amikor a legnagyobb nyomorúság bontogatta fölöttük szárnyait. Fásult közönyünknek e társadalmi | oka mellett politikai oka is van. Tudjuk, érezzük, hogy még semmi okunk nincs ünneplésre, hogy az öröm, a lelkesedés ideje még nagyon messze van. Majd ha... Eh, de erről ne beszéljünk ! Hagyjuk a politikát, csúnya mesterség az nagyon . . . Ha azonban ünnepeinknek nem is kedvez a mostani helyzet, annyit mégis joggal elvárhatnánk, hogy legalább az ifjúság, amelyiknek édes kevés szava van még nyomorhoz, politikához, mondom, legalább ez az ifjúság részt venne az ünnepeken, nem ugy, mint most, kényszerűségből és elfanyalodottan, hanem^ őszinte, igaz lelkesedéssel. És az ifjúságnak ezen most tapasztalható közönyén igenis segíteni lehet és kell. Tanítóságunk van hivatva arra, hogy az annyira fogékony ifju-lelkekbe beleoltsák a nemzet nagyjai iránti tiszteletet, a hőstettek, fenséges alkotások iránti hódolatot és az ő hivatásuk az, hogy a gyermek necsak eszével, de szivével is részt vegyen az olyan ünnepélyeken, mint amilyeneket pl. István napján rendez a magyarság. Igen fontos és mulaszthatatlan kötelessége ez a magyarságnak, mert csak ilyen módon biztosithatjuk magunknak a jövő generáció egészséges fejlődését. Hiszen nagy események vetik előre árnyékukat. Sötét felhők gomolyganak hazánk egén és egyre komorabban tornyosul fölöttünk a zivatar kohója. Miért várunk tehát a védekezéssel, miért nem fogunk idejekorán hozzá, hogy immúnissá tegyük gyermekeinket a nemzetköziség egyre terjedő mételye ellen ? Ennek egyetlen módja van és ez az, amelyet fentebb fejtettünk ki ; dij csőséges multunk nagy eseményeit ne| csak száraz történelmi anyagként ösj mertessük meg az ifjúsággal, hanem igenis olyképpen, hogy fölkeltsük ezek iránt a tanuló ifjúság érdeklődését és lelkükbe csöpögtessük azt a meggyőződést, hogy erkölcsi kötelességük a mult nagy alakjainak megünneplése. Erős kritika a csabai ág. ev. egyházról. Az aradi ág. ev. egyház kiválása. Békésmegyében általános feltűnést keltett annak az egyházközségi közgyűlésnek egybehivása, amelyet vasárnap délelőtt tartottak meg Aradon. A közgyűlés tárgysorozatán csak egy pont szerepelt. De ez az egy pont ís kiváló nagyfontosságú volt, mert nem ölelt fel különb jelentőségű kérdést, mint azt, vájjon az aradi egyházközség, amelynek presbitériumában már régebben észlelhető az elégedetlenség az Arad— békési egyházmegyében uralkodó szellem ellen, benn maradjon-e az egyházmegyében továbbra is, vagy pedig elszakadjon attól és a Csanád—csongrádi egyházmegyéhez való csatlakozását határozza-e el. Különös és jelentős okok késztették ezen elhatározásra az aradi egyház- j kö :séget. Ezen okok között sok az alappal biró, de még több a következtetésekre szegezett ok. Mindkét csoportozat elég érdekes ahhoz, hogy kimerítő részletességgel ejtsünk szót azokról. Igy az aradi egyházközség presbitériuma meggyőződéssel vallja azt, amit a látszat igazolhat, de tények nem bizonyítanak, hogy ebben az egyházmegyében a magyarságra káros törekvések észlelhetők. Az aradi sajtó ezt a pánszláv agitátorok működésének tulajdonítja. Esetekre hivatkozik Többek között említést tesz arról is, hogy az Aradon tartott mult évi közgyűlés alkalmával egy bákésmegyei lelkész indítványára az egyház megye tiltakozó feliratot intézett a kormányhoz az uj népoktatási törvény ellen. Ugyanekkor egy mezőberényi lelkész felszólalása miatt az ügyészség eljárást indított és ebben az ügyben a vizsgálat még most is folyik. Sokkal intenzivebbek és megdönthetetlenebbek azok az argumentumok, melyeket az elszakadás igazolására az aradi egyházközség az előbbitől független területen keres. Ezeknek az argumentumoknak legelsője az, hogy az egyházmegyében felelősség nélkül működő agitátoroknak akarata kezd érvényesülni. Az intelligens és vezetésre hivatott elemeket Áchim L. András-féle emberek kiszorítják a vezetésből ós a gyűléseken ennek következtében olyan határozatokat hoznak, amelyek megakadályozzák az egyházmegye "fejlődését. Ezek voltak inditó rugói a vasárnap megtartott egyházközségi közgyűlésnek, amely egyhaugulag azt határozta el, hogy az egyházközség kilép az Átad.— békési egyházmegyéből és a Csanádcsongrádi egyházmegyéhez fog csatlakozni. I n s t i t ó r i s Kálmán felügyelő volt az emlékezetes közgyűlés elnöké. Elnöki megnyitójában érdekesen vázolta az aradi hívek elkeseredésének okát. Ebből a megnyitóból adjuk a következő részt : — A legutóbbi időkben — úgymond — olyan kellemetlenségek, zsörtölő^ések és zavarok tá nadtak az egyházmegyében, amelyek indokolttá teszik, hágy mi ne maradjuk' az arad-békési egyházmegyében. Az 'a hitbuzgóság, amely eddig a lutheráa&r-'egyházmegyét felvirágoztatta, most e^yesejj* nyerészkedési vágya, hiúsága, szereplési akarnoksága következtében megszűnt és elnyomta azokat a vallási elveket, amelyek a protestantizmusnak alapjai. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, nem' akarok személyeket támadni, de ismeretesek azok a tények, amelyek nagyon is indokolttá teszik az egyházmegyéből \aló kiválásunkat. Kérjük tehát á bányai egyházkerület utján az egyetemes zsinattól, hagyja helyben azt az elhatározásunkat, hogy egyházközségünket az arad-békési egyházmegyéből a csanádcsongrádi egyházmegyébe helyezhessük. Még az, elnök megnyitójánál is érdekesebb Ábrái Lajosnak, az aradi kereskedelrpi iskola igazgatójának felszólalása. Ábrái békésmegyei birtokos. Birtoka közvetlen Békéscsaba mellett van s igy alig lehet valaki illetékesebb a felvetett kérdésekben nyilatkozni, mint éppen Abrai Lajos. De felszólalásában nemcsak a tények ismertetésére szorítkozott, hanem azokra a nehézségekre is figyelmeztetett, melyek az esetleg hozandó, határozat keresztül vitelével járnak. Ábrái felszólalása nagyjában ez volt: — Alaposan ismerem — mondotta Békésmegyei Közlöny tárcája. Ha te távosol . . . Mi lesz akkor, ha majd te távozol ? / .. • Veled megy illat, szín és napsugár, Nem lesz tavasz, virág, dal, mind kivész S a földre örök éjszaka borul... S én a holt földön bolygok egyedül. Vakon, cél nélkül, hervadt levelek közt, Mik megzörrenve lábaim alatt, A te nevedet zizegik felém. Villám az égen a te nevedet irja. Sikongó szélvész a fülembe sir/a, A vizár hörgi, vihar visszadörgi, Vulkánok torkán a te neved tör ki! Sziklás bércek közt alakodat látom, Feltűnik itt-ott, mint valami álom . .. Int, hívogat s én megyek utána ! Mit bánom én, hogy a halálba !... Balla Miklós. Szeress! Irta : Bartóky Matild. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Párolgó, illatos teánál ült a társaság. Három asszony, két kisasszony, meg egy vén leány. Utóbbi elnyomott sóhajjal' kísérgeti a fiatalok diskurzusát. Az egyik menyecske vig kedélyének köszönheti, hogy egy öreg, de milliomos jankee emelte palotájába a kis pincelakásból, ahol fivéreinek toldozgatott' napestig dúdolgatva. A másik, — volt kóristanő, — egy egyszerre h réssé vált componistának neje volt, a sok tantiémböl tellett párisi creatiókra, megnyílt neki férje révén sok szalón ajtaja, tekintet nélkül szögre akasztott karrierjére. Az őszhaju matróna, a vendéglátó : a két leány mamája. Nehéz brokade-selyem ruhájának ósdi szabása szebb s jobb időkről regélt. — Mikor lesz az esküvője, Magda? — kérdi az egyik asszonyka. — Nemsokára. Igaz, hogy csak három hónapja ismerem vőlegényemet, de én sürgetem a lagzit, mert mirevaló az a sok huza-vona ? Az ember ráun egymásra, az esküvő után aztán már nincs miről beszélgetni, mert kifogytunk a témából. — Ugyan, húgom, nem röstellesz igy^nyilatkozni ? Nem igen hiszek én a te jövő boldogságodban. Azt kell igazán hinnem, hogy te csak a kapitányod egyenruhájába vagy szerelmes és ha először meglátod civilben, kiábrándulsz belőle egy csapásra. — Az mellékes, hogy kiábrándulok-e, vagy nem. Gazdag leszek, punktum . . . Ennyi pedig elég az én boldogitásomhoz. — Én bizony, ha férjhez megyek, előbb azon leszek, hogy megismerjem leendő uram karakterét. Jobb el nem hamarkodni ezt a fontos lépést. Szerintem dőreség a boldogságot külső előnyökre, pénzre építeni. — Jól beszél, édes Ilonkám. Ámbár hogy vén leány vagyok, jó anyám históriájából tudom, mily lényeges a házastársaknál a szerelmi harmónia, egymásnak becsülése, ami megmarad, sőt megedződik idővel, amikor a zsenge szerelem bohóságai eltünedeztek régen. — Mondja el, édes néni, hadd tanuljon ez a szöszi nővérem elbeszéléséből. A kandalló mellé vonták a karos hintaszékeket s figyelték a bánatos arcú nő egyszerű történetét. — Az én jó anyám S.-Louis egy millionáriusának leánya s hires szépség volt. A bálok királynője s a sport-mezőn első minden játékban. Egész sereg imádója volt persze. Hidegnek, szívtelennek hitték őt; gavallérjainak serege hiába bolondult utána s hozományáért. Egy klub-estélyen ismerkedett meg egy szálas, barna férfival, akinek szerénysége, keresetlen modora kivált a többi közül. Elmondta anyámnak, hogy csak pár napra jött S.-Louisba, eladandó néhány lábasjószágot s alig várja, hogy vissza menjen az ő nyugalmas otthonába, a Fekete-hegyekbe. „Engem nem vonz a város zaja, — úgymond, — a természet ölén oly szép a lót." Alig került azonban haza, már is szeretett volna vissza utazni; nem volt maradása. Az a szilaj kis sport-lady elrabolta álmát s újból látni kívánta őt. Anyám is nagyon érezte uj ismerőse hiányát. A pár hét alatt, környezetének csodálkozására, megkomolyodott, ábrándozó lett. Micsoda szavakba formálták a viszontlátáskor érzelmeiket, azt nem j tudom ; csakhogy az az ünnepelt szép- ! ség elutasította a kilenc águ koronás \ kérőket is, hogy azé legyen, aki szivé- | nek s lelkének' való. Egymáséi lettek ; igaz szerelemből. Nagyon szerethette egymást apám és anyám, mert, képzeljék csak, kis fatörzsekből tákolt épületben laktak, az indiánok között. Anyám atyja, mit volt mit tennie, beleegyezett a házasságba, bár azt hitte, hogy leánya vissza fog vágyni a vadonból a gyönyörű, pazar családi kastélyba, ahol oly kényelemben lakott, mint egy királykisasszony; meg volt mindené, ki sem mondta vágyait, már is teljesültek. Azt a helyet, ahova férjét követendő volt, soh'se látta; a térképen mint sivatag volt jelölve, ahol nem nő egyéb fűnél, az is csak imitt-amott. A horizontját e tájnak fekete felhők képezik, legalább is ugy tetszik, mintha felhők feketéllenének a messzeségben. Látnoki csalódás. Hegyek ezek, ormain sötétzöld fenyvesekkel. Fekete-hegyeknek hívják, láncolata száz mórtföldre húzódik. Itt van a hires Homestaed, ahol a legtöbb aranyat bányászták. Sioux-indiánok lakják, akik között egyetemet vógzettek is vannak ugyan, de hiába, azért mégse fehérbőrüek ők. A hömpölygő Missurifolyam mentén van egy kis szálloda, idáig ment a vonat akkortájt. Anyámék oda szálltak pár nappal később a zajos, nagyszerű lagzi után, kipihenendő magukat a három napi további ut előtt, amit lóháton kellett megtenni, 15 mértföldenkint lócseróvel. Ugyan a branco nem fárad el egykönnyen, könnyű a járása, 50 mértföldet fel sem vesz. A három éjszakát a szabad ég alatt kellett tölteniök, a lovaikat követő podgyászszekéren. A klíma ezt megengedi, mert hisz közmondásu, hogy ott az év 365 napjából háromszáz gyönyörű, napsugaras. Éjjelei pedig főleg bűvös-bájosan szépek.