Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-03-25 / 25. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 25-ik szám. Szerda, március 25. BEKESMEOYEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön EIíOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Az önálló magyar-bankBékéscsaba, március 24. Csütörtökön ül össze az önálló magyar-bank ügyében az országgyűlés képviselőháza által kiküldött bizottság, hogy a nagy változást és messze kiható érdekeinkbe vágó kérdést előkészítse. Aktuális beszélni erről a kérdésről nem csupán, mert a bankbizottság már csütörtökön ülésezni fog, hanem azért is, mert sohasem ujult meg annyira a vád, hogy a koalíció a bankszabadalmat 1911-en túlra is meg akarja hosszabbítani — mint most. Az önálló bank kérdésében rendkívül érdekes nyilatkozatot telt a képviselőház elnöke Justh Gyula. Justh kijelentette egy újságíró előtt, hogy ő és a függetlenségi-párt azon az állásponton van, hogy az önáljó bankot 1911-ben okvetlenül föl keli állítani s ha ezt megakadályozni akarná valaki, ő nyomban élére áll annak a mozgalomnak, mely az önálló bank felállítására irányul. Arra a nem várt esetre — mondotta Justh — ha a hatvanhetes politikusok meghiúsítanák az önálló bankot, ugy az a kormány, mely ezt előmozdítja, a választásoknál feltétlenül elbukik. Tehát bármit irnak és hirdetnek bizonyos jól ismert lapok, bárhogy ijesztgetnek egyes Bécsből sugalmazott magyar szakférfiak az önálló magyar jegybank létesítése folytán beállandó következményekkel: az mégis okvetlenül 1910 végén meg lesz és nincs rá eset, hogy ettől a mai parlament többsége bárkinek és bárminő engedmény kedvéért elállana. Ezt fogja már e napokban Kossuth Ferenc is a leghatározottabban a király előtt kijelenteni, uiég pedig mint változhatlan ultimátumot. Elvégre is valahára már a magunk urai akarunk lenni, pénzügyileg és gazdaságilag egyaránt. Hiába ijesztgetnek, hogy drágább lesz a pénz, a magyar bankjegyek kevesebb értékkel bírnak majd, igy nemzetközi kötelezettségeinkben többet kellett fizetnünk. Ez teljességgel csak puszta föltevés s egyáltalában nem bizonyosság. Nincs semmi, de semmi komoly ok arra, hogy egy jó irányban megindult jegybankot féltsünk, hogy helyét a nemzetközi forgalomban nem tudja megállani. Hisz Ausztriának magának is érdeke, hogy a két állam pénzügyei kö zött nagyobb értékkülönbözet ne keletkezhessék. Mert minden nagyobb diszázsió megbénítja a forgalmat, a kereskedelmet korlátozza és az osztrák importra véghetetlen csapást mérne. Ezért, bár akarata ellenére, okvetlen ellene lesz a diszázsió keletkezésének. De tegyük föl, hogy bankjegyeink egy, vagy másfél százalék diszázsióval bírnak is eleinte. Az általunk fizetendő teljesítmények ezáltal évi 3 és 4 millió koronával emelkednének. De ennél lényegesebben többet érünk el, ha szabaddá tesszük egész hiteléletünket, az Ausztriától való gazdasági függést lassankint lerázzuk és piacot nyitunk magunknak az egész művelt világra. El is vagyunk és el kell készülve lennünk reá, hogy áldozatot hozzunk azért, hogy a fölszabadulás útjára reá lépünk, de ezt az áldozatot a nemzet meg akarja hozni, mert az anyagi fölvirágzás és a nemzeti jólét megteremtésének ez az egyetlen módja. Bátrak vagyunk azonban az önálló bank ellenesei jajveszékelésének egy másik okát sejteni. Ők attól félnek, hogy a magyar önálló jegybank fölállításával a csalhatatlannak és megdönthetetlennek hirdetett intézményekről ki fog sülni, hogy bíz azok is csak gyarló emberi alkotások. Hát még az a gonosz indulatu gáncsoskodás micsoda eszközökhöz nyul a nemzeti törekvések megbénítására! Napról-napra a legalávalóbb támadásokat lehet olvasni a küzdelemben részt vett hazafiak ellen. Üresfejű szájhősök, akiknek lelkiismeretlenségét csak tudatlanságuk múlja fölül, utcai ripőkök módjára ordítoznak, hogy a nemzet hitét és bizalmát megrendítsék. A koalíció azonban országszerte rendületlenül áll törekvései mellett s nem akar megsemmisülni s ez az, ami az ellenség táborában oly általános konsternációt kelt. Ez a párt öntudatosan megy céljai felé és meg is akarja valósítani azokat. Nem akarja egyszerre összerombolni a fennlevő állapotokat. Forradalmat és fölforgatást nem akar előidézni. De nagy lépésekkel, békés eszközök segélyével kérlelhetlen előrehaladást akar tenni a függetlenség utján. A betegsegélyzö-munkáspenztár ügye. Megegyezés az orvosokkal. Az ötös-bizotttág megállapodásai. A kerületi munkás- és betegsegélyző pénztárnak az orvosokkal támadt konfliktusa most végre befejezést nyert. Az orvosok részéről kiküldött ötös-bizottság a pénztárral megállapodásra jutott s ha e megállapodás.következtében felállítjuk a mérleget, azt az eredményt fogjuk találni, hogy eddig 24 pénztári orvos volt a megyében 3400 tag után összesen 6000 koronát kaptak, most pedig 39 pénztári orvos lesz, akik 6300 tag után 26.000 koronát^fognak kapni. Tehát 15 orvossal több részesül a pénztári gyakorlat jövedelmében smég több fog bevonatni a pénztári orvosi orvosi gyakorlatba. Ez a megállapodás természetesen nem elégiti ki az összes igényekel. De érvényessége amúgy is csak két esztendeig tart s annak az időnek letelte után újból előbbre lehet vinni a kielégitésre váró érdekek ügyét. A megállapodás főbb pontjai ezek: Minden egyes pénztári tag után 3 koronát, családos tag után 5 koronát fizet a pénztár évenként az alkalmazandó orvosoknak azzal a kikötéssel, hogy esetleg 4 koronás átlagba az ötösbizottság belemegy. Helységenként annyi orvos alkalmaztatik, ahány 500 tag van, azonban 500 tagon alóli taglétszámmal biró községekben esetleg két orvos is alkalmazható. Amennyiben valamely helyen az 500-as csoportokon felül taglétszámemelkedés áll be, legkevesebb 300 taggal, ott a már meglevők mellé ujabb orvos alkalmazandó, az ötös-bizottság meghallgatásával. Az alkalmazandó orvosok száma: Gyulán 1700 tag, 4 orvos ; Csabán 2000 tag, 4 orvos ; Csaba-Erzsébethelyen 100 tag, 1 orvos; Gyomán 220 tag, 2 orvos; Endrődön 130 tag, 2 orvos, Szarvason 400 tag, 2 orvos ; Szeghalmon 150tag, 1 orvos; Tótkomlóson 170 tag, 1 orvos; Békésen 400 tag, 2 orvos; Mezőberényben 300 tag, 2 orvos. A többi községben 500-on aluli a taglétszám s csak 1—1 orvos alkalmaztatik. A pénztári orvosok testületének biztosittatik az arra való jog, hogy a kimutatások helyességének ellenőrzése céljából az azok összeállításánál alapul vett anyagba betekinthessenek. A pénzt tári orvosok fizetése havonként utólag j történik, az illető pénztári orvosok : nyugtájára. Azon orvosok, kiknek havi i részlete csekély összeget képvisel, azt i negyedévenként vehetik fel. Önként a pénztárba lépő tagok felvételi vizsgáTudom... Tudom., hogy minden ébredéskor Imára kulcsolod kezed, Hogy ne kisértsen az emlékezet . . . Tudom, hogy napközben is százszor Eszedbe jut az édes mult, Szerelmünk forró vallomása, Az esküvés, — mely csókba fult, A csókok szilaj, üdvösséges láza, Az ölelések bénitó varázsa S egy leány hangos, boldog sikoltása, Mikor zokogva válladra borult. Tudom azt is, hogy minden este, Mielőtt lelked elpihenne, Megint csak én . . csak én vagyok eszedbe'' És mohó vágyak kínjától gyötörve Előveszed a képemet, Amely vidáman rádnevet. Elnézed hosszan, meghatottan Mig nedves lesz a két szemed, Gyöngyöző könnyek meleg árja Homályt borít a kis szobára És belevész a környezet. Látomások szellemszárnya, Csalódások halálvágya Vad birokra kél veled. r ... De meglebben az Álomtündér szárnya, Hogy jótékony mámorral lezárja A reszkető, fáradt szempillákat. S most egyszerre igéző káprázat Ontja fényét rideg nyoszolyádra .. . Olyan, mint a május verőfénye, Mintha újra tavasznyilás lenne, Sugárzó, lombos, dalos kikelet. Pázsitok ölén, ibolyák között Járnék merengve teveled. Aranyszín hajam veri a vállam, Karomra fűzve kalapom, 1 Kék szalagjából bilincset kötök I S kezedre lágyan ráfonom. ! A szemem ragyog, az ajkam nevet: I — Rab lettél, édes! Az én rabom! \ S te hódolattal letérdelsz elém, ! Ugy teszed össze két kezed, ! Az arcod meleg, a hangod remeg: | — Örökre rabszolgád leszek! I De oda a tavasz, a forróláz Reményeinkből nem lett nász j Azé a gyönyör, ki álmot lát, Álmodj tovább!... Jó éjszakát! Zalay Masa Homályos szobában. .- A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Benda Jenő. I Gábor ur alkonyat után érkezett haza. Miután a zsebében hordott kulcscsal kinyitotta az előszobaajtót, tapogatózva helyezte el a homályos előszobában a botját, kalapját. Azután benyitott a szobába. Még itt sem égett lámpa, félsötét árnyak nagy fekete tömegbe mosták szét a csinosan berendezett, meghitt fészket, csak az ablak világos négyszöge lopott be a tompa összeölelkező kontúrok közé némi derengést. És az ablak felől csengő, dallamos hangon szállt feléje az asszony üdvözlése : — Te vagy az Gábor ? Végre hazajöttél ! Az asszony karcsú, filigrán alakja már meg is jelnet az ablak-négyszögben Gábor ur felelni akart valami kellemes szóval, megtegetőzni amiatt, hogy megvárakoztatta az asszonykát. De hirtelen torkára forrt a szó. Az asszony finom, hajlékony vonalakkal megrajzolt silhouetteje mellett ebben a pillanatban fölemelkedett egy másik idegen árnyék s megszólalt egy öblös férfihang: — Szervusz Gábor! A férfi árnyék — mint egy vállas fekete óriás takarta e) Gábor ur szemei elől az asszonyi figurát. S Gábor ur, mialatt kezet fogott a vendéggel, a lelke mélyén kelletlen nyugtalanságot érz-elt. — Miért nem gyújtottátok a lámpát? — kérdezte titkolt bosszankodással. Az asszony, pótolandó a mulasztást, tapogatózva kereste a villamoscsiliár gombját a falon. És felelte: — Beszélgettünk és észre sem vettük, hogy besötétedett. A finom, vékony ujjak egyetlen csavarintására egyszerre több lángban szikrázva gyúlt ki a fény. Gábor ur szemöldökét összehúzva, kémlelte előbb az asszonyt, azután a férfit. Mosolygós, szives és egyformán nyugodt, zavartalan arc volt mindakettő. A férfi szőke, derűs kékszemű ember, régi barátja a háznak, gyerekkori játszótársa az aszszonynak. Az asszony pedig feketehajú, rózsaszin-piros cukor baba. Gábor ur tétovázva emelte szemét hol az egyikre, hol a másikra. Az asszony hajából néhány fényes szálacska elszabadulva csüngött le a homlokába. Gábor ur tekintete ezen a pár hajszálon akadt meg és ugy érezte, hogy újra elszorul a szive. Valahonnan messzi hegyek fehér országából hözta fel ide a fővárosba ezt az asszonyi, aki ártatlan volt, játszi kedélyű, ragaszkodó lélek. Gábor ur karján vezetve az asszonyt, ezideig büszkén járta vele a nagyvárosi élet útjait. Tudta, hogy biztos hid van a lábuk alatt: a nő tiszta romlatlansága. Bizonyos volt felőle, hogy ez a virágbürü nem engedi onnan alulról fölcsapni hozzájuk a szennyet, a mocsarat, és most mégis . . . Nem tudta elfordítani szemét arról a néhány elszabadult hajszálról. Először történt, hogy bemocskoló foltot keresett a felesége tiszta fehér homlokán. II. Elment az idegen ember, egyedül maradt Gábor ur ós az asszony. Gábor ur — várván amíg a vacsora elkészül, végig heveredett egy kanapén és bosz3zusan szivta cigarettáját. Az asszony — a nők ösztönszerű finom sejtésével — megérezte, hogy bűnös valamiben, bárha hiába törte apró, madáragyvelejét, nem tudta felfedezni, hogy mi lehet az ? S apró hízelgéssel környékezte meg az urát. — Rossz kedved van ? — Látod 1 — hangzott a kedvetlen válasz. — Miért ? — Csáki E rövid, goromba válasz elvette az asszony kedvét a további kérdezősködéstől. Japán virágos, kivágott pongyolájában fölkuporodott egy székre s dozzogva bigyesztette a szája szélét. A férfiből azonban hamarosan kitört a panasz: — Uri asszony nem szokott sötét szobában együtt ülni egy idegen férfivel! — Miért nem ? — Mert nem illik! Nem értem ! Hát mi rossz van a sötét szobában ? — Ejh! De csacsi vagy ! Hát képzeld el, hogyha helyettem valaki idegen jő ide ma este. Az nagyon szépeket gondolt volna! — Ugyan mit gondolt volna ? — Hát azt, hogy . . . Rosszat. A legrosszabbat! — Csak nem azt, hogy én . . . A kicsi nő felpirult, némi szünetet tartott, aztán folytatta: — Azt gondolta volna, hogy én