Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-03-25 / 25. szám

12 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. márc. 29. latáért 2 koronát fizet az ajánlattevő az orvosnak. Baleset-bejelentésekért ugyanezek után 2 korona dijat, a baleseti sérültek megvizsgálásáért és a pénztári célokra szükségelt bizonyítvány kiállításáért pedig együttvéve 4 korona dijat fizet a pénztár. Az 1907. évi XIX. t.-c. 85. §-a értelmében foganatosított baleset-vizsgálatoknál való közreműködésért a pénztári orvosnak, ha 2400 koronán aluli javadalmazásu sérültről van szó, 8 korona díjazás, 2400 koronán felüli javadalmazásu sérültnél 12 korona díjazás jár. Tömeges sérüléseknél és a balesetvizsgálatoknál csak egyszeres dijazás számitható és pedig ha a sérültek, vagy azok valamelyike 2400 koronán felüli javadalmazásu: 12 korona, egyéb esetekben 8 korona. Kórházba csak oly betegeket küldhet a pénztári orvos, kiknél a kórházi ápolás szüksége a gyógyulás érdekében indokolt. Indokolatlan esetben való kórházba utalásért az illető orvos anyagilag és fegyelmileg felelős. A ker. pénztár az 1907. év második felének négy első havában végzett többletmunkáiért ama pénztári orvosokat, kik ezekért nem kaptak több díjazást, — mint 1907 június 30-ig, — utólag dijazza. A kerületi pénztár által az orsz. pénztár jóváhagyásával megállapítandó utólagos dijazás azon különbözet 20%-ig terjed, mely a kerületi pénztár 1906 július—októberi és 1907 július—októberi tagjárulék-bevételei közt mutatkozik. A pénztár az orvosi tanács elnökének előterjesztése alapján, az igazgatóság jóváhagyásával, megfelelő fuvardijat utal ki a helység területén kivül lakó betegeknél tett orvosi látogatásokért. A pénztári orvosok a kerületi pénztárnak a rendes jelentéseket és kimutatásokat külön dijazás nélkül végzik. A volt pénztári orvosok alkalmazását az ötösbizottság kikötötte. A megállapodás két évi érvényességgel bír s az orsz. munkásbiztositópénztár jóváhagyásával, lehetőleg 1908 április 1-én, lép életbe. Leérkeztek a Duttkay-akták, A belügyminiszter elutasította a felebbezést. Gyula városának egyik régen húzódó ügyében hozta meg döntését a belügyminiszter. Az ügy D u 11 k a y Béla polgármester ismeretes fegyelmi j ügye, amelyben már ezelőtt mintegy két esztendővel másodfokú fegyelmi határozat is hozatott. A képviselőtestület többsége azonban e másodfokú határozat ellen is fe- ! lebbezett s azóta függőben állván az j ügy — a városnak két polgármestert i kell fizetnie. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter 1906 évi julius hónapban határozott már Duttkay Béla fegyelmi ügyében. E határozattal szemben kimondotta a képviselőtestület, hogy a vagyoni felelősség alapján 6171 korona erejéig kártérítési pert indít Duttkay ellen s hogy bűnvádi följelentést tesz és a polgármestert nyugdíjaztatás iránti kérelmével elutasítja. A vármegye törvényhatósági bizottságának 1906. évi december havában tartott közgyűlése a képviselőtestület határozatainak a kártérítési pör megindítását kimondó részét helybenhagyta, a bűnvádi följelentést illető részt nem érintette, a nyugdíjazásra vonatkozó részt azonban megváltoztatta s kimondotta, hogy Duttkay Bélát nyugdíjazni kell. Ezt a határozatot felebbezte meg dr. B e r é n y i Ármin, a képviselőtestület többségének nevében és megbízásából. De egyben panaszszal támadta meg a törvényhatósági határozatnak azon részét is, amely Duttkay nyugdíjaztatását mondotta ki. A közigazgatási biróság azonban érdemi döntés nélkül áttette az iratokat a belügyminiszterhez, miután a minisztertanács ezt a forumot jelölte ki illetékesnek ebben a kérdésben dönteni. Amíg ez meg nem történt, nem hozhattak határozatot a Duttkay-ügyben. Most azonban már fe'ülvizsgálhatta a törvényhatóság határozatait a miniszter s érdemben jóváhagyta. A miniszteri döntésnek érdekesebb részei igy hangzanak : „A Dutkay Béla fegyelmi ügyét végérvényesen elintéző határozatomban megállapítottam azt, hogy nem találtam alapot arra a feltevésre, hogy nevezett polgármester az általa felvett összegeket saját céljaira fordította és igy hűtlen kezelésben vétkes volna. Ezen határozatomnak a vármegye közigazgatási bizottsága részéről Gyula várossal történt közlése alkalmából a képviselőtestület az iratok kiadása mellett felhívta a városi ügyészt, hogy az iratokat tanulmányozza át s tegyen 8 nap alatt jelentést arról, hogy bűnvádi cselekmények jelenségeit látja-e fennforogni ? A képviselőtestületnek ezen eljárása és az ennek folyományakép a városi ügyész és a jogügyi bizottmány véleménye ellenére a bűnvádi feljelentés megtétele iránt tett rendelkezése a fegyelmi ügyben hozott határozatomnak, illetőleg az abban foglalt kijelentésnek nyilvánvaló felülbirálatát, vitássá tételét jelenti. Minthogy pedig az 1886. évi XXII. t.-c. 30. §-ának rendelkezéséhez képest a kormánynak fegyelmi ügyekben hozott határozatait a község vita tárgyává nem teheti és feltétlenül végrehajtani köteles : Gyula város képviselőtestületének eljárása és a bűnvádi feljelentés tételét kimondó katározata világosan törvénybe ütközik. Ez okból a vármegyei közgyűlési határozat vonatkozó részét megváltoztatnom és a képviselőtestületnek a bűnvádi feljelentés iránti rendelkezését megsemmisítenem kellett és pedig annál is inkább, minthogy annak gyakorlati jelentősége a megindítandó kártérítési per folyamán is érvényesülhet, mert amennyiben a biróság a tárgyalás során büntetendő cselekmény fennforgását állapítaná meg, az iratóknak a büntető bírósághoz való áttétele iránt hivatalból kell intézkednie". Lövészegyesület Békésmegyében. Belevonják a tanintézeteket is. Amiről lapunk hasábjain annyiszor irtunk, aminek megteremtését annyiszor sürgettük — az végre-valahára létesülni fog. Vármegyénkben energikus akció indult meg egy lövész-egyesület alakulása céljából. Békéscsabán már hónaookkal ezelőtt hallani lehetett ilyesfajta mozgalomról, de komolyabb eredményeit nem örökíthettük meg s nem jegyezhetjük fel ezidőszerint sem ennek az akciónak. Elvitathatlan, hogy a vármegyében nagy szükségét látjuk egy lövész-egyesületnek. Vadászembereink is megcsinálhatták volna ezt már időkkel ezelőtt. De ugy látszik, az ügygyei járó fáradalmakat nem látták kiegyenlítetteknek a végeredmény és a cél erkölcsi jelentőségében. Pedig, hogy az a nemes sport, amelynek érdekeit szolgálni és propagálni kívánja a lövész-egyesület, milyen támogatásban ós becsben részesül a külföldön, ezt leginkább a nyugati államok tanintézeteinek évvégi beszámolóiban összehozott adatokból következtethetjük. Ezen adatok között olvashatjuk azt is, hogy a tanintézet növendékei mennyi töltényt használtak el a lefolyt tanévben s hogy az egyes tanulók milyen eredményeket értek el a céllövésben. Ezt a módszert ujabban Románia is behozta, ahol a felsőbb osztályosok teljes katonai kikópeztetésben részesülnek. Vármegyénkben már csak azért is figyelemre méltó súlya lesz és lenne egy lövész-egyletnek, mert időnként összehozná az intelligenciát és mindazokat a gazdákat, akik vadászemberek. Attól sem kell tartani, hogy az egylet anyagi nehézségekkel küzdene. Különösen alaptalan volna az aggodalom akkor, ha ezt az egyletet oly alapokon sikerül majd létesíteni, amint az most tervezve van. Mindenekelőtt megyei jellegűvé szándékoznak tenni azt a mozgalom vezetői. Igy aztán már csak az j évi tagsági dijak is teljes biztosítékot j nyújtanak atekintetben, hogy az egylet ! finánciális helyzete aggasztósohsem lesz. Terv szerint az egylet Békéscsabán keres majd hajlékot, mint olyan helyen, amely legkönnyebben megközelíthető a vármegye bármely részéről. Azok a gyulai notabilitások, akik komolyan foglalkoznak most az egylet-alakitás gondolatával, azt is tervbe vették, hogy különJövöldét fognak építtetni. Ez a terv sem keresztülvihetetlen, mert ha mintegy 500 tagot lehetne szerezni az egész vármegyében, akkor évi 20, vagy 10 koronás tagdíj mellett máris nagy bevételt biztosítunk, amelylyel kiépittethetnők a lövöldét. Bevonják az egyesület kebelébe a tanintézeteket is. Ezek csak lövölde használati dijat fizetnek. De ennek a tervnek alighanem csak Békéscsabán lesz jelentősége. Gyulán már gyűjtik a kötelező aláírásokat. A jövő héten Békéscsaba és a többi községek fognak sorra kerülni. A csabai hatósági húsmészárszék Közös érdekek. Főváráéi mintára létesitik. Mult számunkban hézagosan említést tettünk már arról, hogy Vilim István gazdasági intéző ós dr. Wallf i s c h Ferenc községi orvos, mint a csabai képviselőtestületnek kiküldöttei, látogatást tettek Budapesten, hogy mindazon intézményeket tanulmányozzák, melyek - mint községi tőkével dolgozó intézmények — a város polgárainak érdekeit szolgálják. Ilyen intézmény a hatósági húsmészárszék, de ilyen a kenyórsütőde és a faraktár is. Manap, amikor minden elképzelhető cimen ós jogon sokkal magasabbra emelik az árakat, mint ahogy azt indokoltnak mondanák a körülmények, valóban helyénvalónak látszik azzal foglalkozni, hogy a község maga gondoskodjon a cseppet sem szolid áremelkedés megakadályozásáról s az ezzel járó következmények megszüntetéséről. Békéscsaba község kiküldöttei a legteljesebb elismeréssel nyilatkoznak Budapest hasonló cólu ós irányú intézményeiről, amelyek minden tekintetben megfeleltek s elérték azt a célt is, hogy az élelmicikkek árának hihetetlen arányban való felsrófolása megszűnt. A hatósági mészárszók, kenyórsütőde és faraktár előnyeiben minden budapesti polgár részesül s azóta nincs kitéve talán helytelenül viselkedtem, hogy . . . hogy csókolództam Balázsüsal ? — Azt is! — Azt is ? Talán azt is, hogy én ... a ... a szeretője vagyok annak az embernek ? Gábor ur lesütötte a szemét. Az asszony felháborodása, keresetlen elszörnyüködése világosan mutatta, hogy igazságtalan volt, hogy szennyes gyanúval illette azt a nőt, aki felesége volt. Nem, nem, ez az asszony soha nem gondolt még arra az eshetőségre, hogy a férjén kivül még más férfira is gondoljon. Megbánással ős szégyenkezéssel mondotta tehát: — Az emberek rosszak szivecskóm! — és máris sietve ugrott fel kényelmes helyéről. Mert az asszony kitörő, keserves zokogással borult az asztalra : — Ilyet mondani én rólam! Óh Istenem ! Ilyet mondani! A szeretője ! A férfiún volt a sor, hogy az aszszony szerető becézgetóssel körülvegye. — A szeretője! — zokogta tovább az asszony, konokul ismételvén ugyanazt a szót. És még makacsabban temette fejét az asztalnak támasztott karjaira, mert érezte, hogy az arca, egész a füle cimpájáig bűnös lángra gyul, amikor pedig a férje a nyakát megcsókolja, delejes áramlás hozza pezsgésbe a vérét. Hirtelen azt képzelte, hogy az ura helyett Balázs erőteljes karjai ölelik körül a derekát s majdnem felsikoltott Gábor urat akkor, ebben a pillanatban csalta meg a felesége először. Miklós cár és leánya. Néhány évvel ezelőtt élt Pótervárott egy oly csinos ós kedves nő, hogy bármelyik európai fejedelem akár egy' kunyhóban találkozott volna is vele, királyleánynak vélte volna. No, de azért, I kedves olvasóim, nem vezetem önöket I valami ütött-kopott kunyhóba, mert ez a szép nő a világ legelső trónján szü• letett, neve pedig Mária Nikolajevna volt, ami annyit jelent, hogy Miklós cár leánya. Gondos ápolás mellett májusi virággá fejlődött Mária s atyja jól tudta, hogy az európai trónörökösök között többen i számítanak kezére s ő szivében már ki I is eszmélte a legderekabbat s egyszer! smind a leggazdagabbat. — Leányom, már fölserdültél, — 1 szólítja meg leányát egy ízben atyai és i cári nyugtalansággal, itt az ideje, hogy | férjhez menj, én már választottam egy i ejedelmet, aki országa címerét lábaidhoz rakja — s férjet, aki boldogítani óhajt téged . . . — Férjet, aki boldogítani óhajt. . . viszonzá akadozva a fejedelemnő ós akadozva hozzátette: — Parancsoljon, kedves atyám, ón engedelmeskedem, — tette hozzá még hirtelen, mert látta, hogy atyja arca elkomorult. — Engedelmeskedem ! — pattant fel az uralkodó! — Hogyan, talán kegyed elhatározta, hogy csak engedékenységből fogadja el ezen ajánlatot ? Aztán szelídebben folytatta: — Talán már odaígérted a kezedet ? A fejedelemnő hallgatott. — Beszélj, Mária, parancsolom ! Midőn a fejedelemnő hallotta a milliónyi nép fejedelmének szavát, megrettent s térdre esve, mondá: — Igenis, kedves atyáni, kénytelen vagyok bevallani, hogy szivem már nem szabad, birtokába vette egy férfi, aki nem is tudja, hogy szeretem s távol- ! ról sem sejti, hogy mi az ön akarata. Egyszer-kétszer látott engem mindössze, én még sohasem beszéltem vele s ha ugy kívánja atyám, nem is fogok. Az uralkodó elhalványodott s szó nélkül járt fel és alá szobájában. Szerette volna tudni annak a merész ifjúnak a nevét, mert ő, aki a világ ügyeit igazítja, félt attól az ismeretlen ifjútól, aki elrabolta tőle legdrágább kincsét, leánya szivét. — Valamelyik király-e az ? — kérdezte végre. — Nem, atyám. — Akkor valami trónörökös ? — Az sem. — Akkor valamelyik uralkodóház tagja ? — Az sem. Minden kérdés között több kínzó perc mult el mindkettejükre nézve. — Bizonyára valami idegen ? — Igen, kedves atyám. A cár a kerevetre ereszkedett, arcát kezeibe rejtette, mint Agamemnon, amikor Iphigeniát feláldozta. — Oroszországban tartózkodik ? — kérdó tovább egy kis idő múlva. — Igen, Pétervárott, — felelte a fejedelemnő s hangja mindegyre gyengébb lett. A cár pedig nyugodtan felemelkedett s összeszedve erejét, tovább vallatta. — Hol láthatom s miről ismerhetem föl'? — Holnap a seregszemlénél megismerheti kedves atyám, zöld toll díszéről és fekete lováról. — Jól van, jól, leányom. S ez el a megtört fejedelemnőt elbocsájtotta ő maga pedig gondolataiba mélyedt. — Furcsa dolog, hogy történhetett ez tudtomon kivül, de mind agy, ennek másképen kell lennie. Neki ki kell vernie fejéből az ilyen gondolatokat. Aztán csak szivében fűzte tovább amit talán kimondani szógyen is lett volna. — Igen, ennek másképen kell lennie, ha csak meg nem gyöngül erőm könynyei látára. Másnap reggel megtörtént a seregszemle. Az uralkodó, akinek sólyomszeme mindent észrevett egy pillanat alatt, megtalálta azt a többitől elütő, zöld tollas és fekete lovas katonát. Mindjárt fölismerte benne, hogy egy könnyű lovassági bajor ezredes, Benharnais Maximilian, Leucbtenburg hercege, Josephinnek, a franciák szeretett császárnéjának a fia. Az uralkodó épp azon gondolkozott, hogy miként lehetne az ezredet vissza küldetni Münchenbe és midőn az jutott eszébe, hogy ilyképen az ifjút egy szóval megsemmisíti, azt vette észre, hogy leánya az udvari fogatban elájult. Mindjárt elfordult az ezredestől és az udvarba kisérte az elalélt Máriát. Az ezután következő hat héten át pedig mindent elkövetett, hogy a fejedelemnő kivesse szivéből a délceg ezredes képét. Az első hét vége felé a mulatságra is rászánta fejét, a második hét végén már sirt, de csak titokban, a harmadik hét végén pedig elhatározta, hogy feláldozza magát atyjának, az ötödik hét végén pedig közel volt a halálhoz. Eközben az ezredes is észrevette, hogy az udvarnál kegyvesztett lett és ezt be is ösmerte. De elösmerte azt is, hogy vakmerőség lenne részéről az okokat kutatni és ezért elhatározta, hogy leteszi tiszti rangját. Elkészült, hogy visszautazzék Münchenbe, amid ín váratlanul egy udvari küldött parancsot adott át neki, hogy jelenjék meg a cári udvarban. — Ugylátszik, sietnem kellett volna s kikerülhettem volna azt, ami most reám várakozik. Igy tűnődött magában az ezredes. Mégis tanulságos az a közj mondás, — folytatta magában — hogy í addig kell menekülni, amig csak felettünk cikkázik a villám, nem pedig bevárni a menny dörgését. Mikor az uralkodó elé lépett, azt látta, hogy ez .kissé halovány, de arca szigorú és tekintete parancsoló. — Ezredes, ön egyike Európa legjobb vezéreinek, mindenütt azt mond-