Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-03-12 / 21. szám

BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. márc. 12. domásul venni javasolja a rendeletet, de ugyanekkor indítványozza, hogy a bizottság irjon fel e rendelet ellen a kormányhoz s fejtse ki aggodalmait. L i s z y Viktor dr. királyi ügyész a maga részéről nem találta elfogadhatónak Zöldy indítványát. A bizottság végül megnézte a törvényt 5 mert valóban kitűnt, hogy a rendelkezés tényleg törvényellenes, egyhangúlag magáévá tette Zöldy Géza dr. indítványát. es a magyar ipar. A községek nyilatkozatai. Milyen kedvezményeket nyujtunk ? Az uj iparfejlesztési törvény, vagyis pontosabban az 1907. III. t.-c. az eddiginél szélesebb alapra fekteti az iparnak állami, törvényhatósági és községi támogatását. Az uj törvény és az azzal kapcsolatos végrehajtási utasítás életbeléptetése alkalmából feltétlenül szükségessé vált, hogy az ipar megkapja azt a tájékoztatást, melynek alapján az állami és törvényhatósági támogatás kikérése a törvényes követelmények és a célszerűség elvének figyelembevételével eszközölhető. Ezt a célt szolgálja az a munka, mely a „Honi Ipar" szerkesztőjének Sugár Ottónak tevékenységét dicséri és amely egyrészről az iparfejlesztési törvényt tartalmazza, másrészről pedig teljesen uj anyaggal lép az olvasó elé, amennyiben külön e célra kikért hatósági végzések alapján az első autentikus megvilágítását nyújtja azon kérdésnek, hogy az egyes városok minő kedvezményt nyújtanak vagy nyújtanának az uj iparvállalatoknak, s hogy az egyes városok milyen vállalatok létesítésére alkalmasak. E könyvben Békésmegye is szerepel s az innen beszerzett információk szerint a munka ezt a csoportos kimutatást viszi az olvasó elé: Békéscsaba szövött- és kötöttáruk gyártására, cirok- ós kender-feldolgozó-gyár, cukorgyár, zöldség- és gyümölcskonzerv-gyár létesítésére alkalmas. A képviselőtestület ingyen telket, községi adómentességet, építőanyagot biztosit az uj vállalatnak. Szarvas azuj iparvállalatoknak a legmesszebbmenő támogatást kész nyújtani esetről-esetre; ingyen telket ós községi adómentességet minden esetben ad. Gyula város polgármestere igy nyilatkozik: Gyula mindennemű iparvállalat létesítésére alkalmas. A város rendelkezik t területekkel s kész teljesen jó karban lévő ós bármiféle ipartelep céljaira azonnal átalakítható épületekkel. A mennyiben tehát Gyula város területére valamely iparvállalat terveztetnék : készséggel ós örömest teszek indokolt előterjesztést a lehető legnagyobb kedvezmény elnyerése végett, mi az illető iparvállalat részére szükséges terület, épületek díjtalan, esetleg mérsékelt árban leendő átengedését s 10—20 évig terjedő községi adómentességben való részesítését fogja célozni. S végül Orosháza leginkább alkalmas keményítőgyár, konzervgyár, szalámigyár, bőrgyár és szappangyár létesítésére. A község mindennemű iparfejlesztési mozgalmat a legmelegebben karol fel; a nyujdandó kedvezményeket csak a jelentkező vállalkozóval szemben körvonalazhatja részletesen. A képviselőtestület újból tárgyalt. Ides-tova két éve, hogy Csaba képviselőtestülete, a közigazgatás menetében beállott változások folytán a képviselőtestület kebeléből kiküldött bizottság javaslata alapján módosította szervezési szabályrendeletét. A módosított szabályrendeletet a képviselőtestület elfogadta s felterjesz- | tette a törvényhatósághoz, hogy az vi- i szont, letárgyalás után, a belügyminiszter jóváhagyását biztosítsa. Lipták, Kolpaszky László, M e g y e r y Imre és társaik azonban megfelebbeztók a község határozatát és abban azt kérték, hogy a szabályren" i delet olykép volna csak teljesen meg- | felelő, ha az elöljárók sorába vétetnének és igy a tanács- és közgyűlésen a község számvevője, az árvaszók két ülnöke szavazati joggal birnának. Kolpaszky László erzsébethelyi jegyző különösképen azt kérte, hogy az újonnan rendszeresített két segédjegyző közül az egyik Erzsébethelyre, mint anyakönyvi helyettes, osztassék be. A vármegyén a szervezési szabályrendlet ügye és az az ellen beadoft felebbezés csak legutóbb tartott megyegyűlésen nyert elintézést s a törvényhatóság magáévá tette az előadó és a tiszti ügyész azon véleményét, hogy a felebbezósek elutasításával visszaadja Csaba községnek a szabályrendeletet ujabbi tárgyalásra s azzal az utasítással, fontolná meg a képviselőtestület, nem lenne-e a közigazgatás ügymenetére és a közre jobb és helyesebb, ha úgy a számvevő, mint az árvaszék két ülnöke a tanács tagjai lennének. Az egyik segédjegyző beosztását Erzsébethelyre pedig felette kívánatosnak tartja a megyebizottság. Ez ügyben tartott kedden délelőtt a képviselőtestület rendkívüli közgyűlést, melyen a városatyák nem valami nagy számban jelentek meg. A terem karzata most is zsúfolásig tömve volt. Nem valószínűtlen, hogy legközelebb az óh nép! „jóakarói" a karzat kibővítése tekintetében, inditványnyal fognak előállani, mert a munkásember fő érdeke nem a munkaalkalom biztosítása, hanem a — közügy. Kovács Sz. Ádám biró nyitotta meg a közgyűlést, majd K o r o s y László első jegyző olvasta fel a megye, fentebb részletesen vázolt határozatát ós óhaját; ezek közé tartozik az is, hogy stipuláltassék a szabályrendeletben, ki kérhet 6 heti és ki 4 heti szabadságidőt és e határozatról a járás főszolgabirája szintén értesítendő. A tanács javaslata az volt, hogy a törvényhatóságnak a szervezési szabályrendeletre kivánt módosításokat a közgyűlés vegye tudomásul. A segédjegyző beosztását pedig az elsőjegyző mellé tartja kívánatosnak, mert a szabályrendelet harminc pontban sorolja fel — az ügymenet ellenőrzése és a reprezentánson kivül — az elsőjegyző felette nehéz és felelősségteljes ügykörét. Elsőnek dr. Fáy Samu szólalt fel, ki nemcsak feleslegesnek, de az árvák ügyére hátrányosnak tartj? azt, ha a két ülnök az elöljáróság tagja lesz. Először a tanácsülések és közgyűlések elvonják azokat munkakörüktől, a birói funkciótól; másodszor a tanács tagjainak szaporodásával mindinkább kevesbedik a független elem a képviselőtestületben és túlsúlyba jönnek a tisztviselők. Az ülnökökre vonatkozó határozatot megfelebbezni kéri. H a a n Béla: Azt olvasta egyik csabai lapban, hogy az előtte felszólalt tag mindig fején találja a szeget. Ez alkalommal azonban nem cselekedte ezt. Nem tulajdonit nagy fontosságot annak, hogy az árvaszéki ülnökök a tanács tagjai lesznek, vagy nem. A dominálás kérdése már fontos. Az első, hogy az ülnökök munkakörüktói elvonatnak, az az egyéniség sajátosságán múlik, mert attól l'ügg, hogyan és mily gyorsan végzi valaki köteles teendőit. A független elemre való hivatkozás nagyon is problamatikus. Azt tartja, hogy sokkal jobb a közre, ha az ügyek intézésébe azok is befolynak, kik azt ismerik és ha az intelligensebb elem jobban érvényesül. A segédjegyző a : főjegyző mellé osztandó be, de szükség esetén kisegítésre.kihelyezendőnek véli. Kolpaszky László jegyző felszólalásában az erz'sébethelyi tarthatatlan közigazgatási állapotot ecseteli s különösen az anyakönyvvezetés kivánja, hogy segédjegyzője legyen Erzsébethelynek. Fáy Samu dr. nem látja oly sötétnek az erzsóbethelyi helyzetet, mert egy hóban alig van több 8 születési és 15 halálesetnél. Kisegítéssel ez is orvosolható. T a r d o s Dezső dr. a szervezési szabályrendeletre vonatkozólag osztja és elfogadja dr. Fáy Samu érvelését. Nem a mai tisztviselői karra vonatkoztatja, hanem a jövőre. A köznek érdekére károsnak tartja, ha a tisztviselők dominálnak, mert a kéz kezet mos elvénél fogva, sok oly határozat hozható, amely káros lehet. K o r o s y László első jegyző : Az elöljáróság is érzi, hogy Csaba kinőtt abból a keretből, melyre a községi törvény alkalmazható. A tanács tagjai közé kellene tartoznia a gazdasági intézőnek is, aki a községnek mintegy 5 millió értékét gondozza. Nem helyez súlyt arra, hogy a két ülnök a képviselőtestületben szavazattal birjon. A községi elöljáróságot az egész község közönsége választja meg a függetlennek mondottak csak egy tizede. A közság jövő boldogulását nem a tisztviselői kar fogja egyedül irányítani, hanem ez a lakosságának értelmiségétől, gondolkozási módjától függ. A mostani elszomorító állapotot sem az elöljáróság, sem a képviselőtestület tagjai meg nem változtathatják. Még a segédjegyző beosztásáról és az erzsébethelyi anyakönyvi teendők kérdésének mikénti megoldásáról tett emiitést, mit a közgyűlés helyesléssel fogadott. Kraszkó Mihály arról beszólt, hogy mindenki ugy ossza be teendőit, hogy minden közgyűlésen jelen lehessen. Szavazással döntöttek, hogy a vármegye törvényhatósági bizottságának észrevételeit elfogadja-e a közgyűlés, vagy az ellen fellebez? Húszan a tudomásul vétel mellett, 15-en pedig ellene szavaztak. Fáy Samu dr. és T a r d o s Dozső a hozott határozat azon részét, mely szerint az árvaszék két ülnöke az elöljáróság tagjai közé felveendők, megfellebbezték. . rá Helén. — Én legalább itt akarok pihenni, ahol az anyám, az én lánglelkü magyar anyám alussza örök álmát. Oh, ha most élne, ha most pártomra állhatna! . . . Istenem, miért is vagyok olyan szerencsétlen ! Zokogott; lehanyatlott a támlásszékre. Az ezredes intett a tanácsosnak, majd kezét szorította és kikísérte a másik szobába . . . Soká tárgyaltak ott a császáriak. Eközben a szobalány beeresztette a Ferdinándot . . . Meglepetve látta a vőlegény, hogy bájos arája mily kétségbeesetten törli a könnyeit . . . — Mi törtónt ? Az égre, Helén ! Ki bántott meg!? — Ki ? Az édesatyád ! ... Nem csak engem, hanem téged is, téged, én egyetlenem! Lásd, nem tehetek róla, ha olyan anyám volt, aki császári katonának lett a felesége, de azért magyar hu < maradt. Magyar költeményeket dvasüit nekem, magyar dalra tanítóit , . naponta hallom, mi készül és i ,ire k• v'űl apám s a te apád . . . Ela'-.í.rják fojtani a szabadságvágyát. És te V Te, édes Ferdinándom, te is ellenségeink közé állnál ? Atyád fel akar használni kémnek. — Helén ! Csak e rémült kiáltás hangzott el Ferdinánd ajkairól. És kezeivel eltakarta arcát. — Bocsáss meg ! — rebegte a leány. — Helén! És te hitted rólam ? Te is hitted? — Nem, nem! Hisz' azt akarom, hogy méltó légy a szivemre, mely nem szeretheti a haza ellenségét s mely csak érted dobog ! ... Te jó, te okos, te becsületes vagy! Tudtam, hogy ha választanod kell: engem választasz és a hazát!.. . Tudd meg, hogy halálom lenne, ha atyádnak lenne igaza. — Hallgass, hallgass, én egy életem ! Még ma megfogsz győződni, kinek ad) tad szerelmedet. Még ma ismerni fogod lelkem legfőbb vágyát. Isten veled! — Hová sietsz ? — Hát nem hallottad, hogy Petőfi ma szavalja el a „Talpra Magyar«-ját? És erre szabadul fel a szó, az irás, a gondolat! Isten veled, Helén ! És Ferdinánd elrohant. Két órára rá Winkler Nep János ott állt a városháza előtti téren. Nem sejtette, hogy még ezen a napon „Szabadság-tér" lesz ennek a neve. A tömeg, az ujjongó lelkes, tömeg, Petőfivel az élén, bejárta az utcákat. Majd a térre érve, a lánglelkü költő rázendítette vérforraló ódáját: Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! „ Rabok legyünk vagy szabadok ? Ez a kérdés — válasszatok; A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Minden szakasz után tombolt a fékevesztett indulatu sokaság. Legelői, Petőfi mellett, a szabadságot éltetve, egy sápadt ifjú állt, ki rajongva bátorította társait. Winkler Nep. János rendőrtanácsos ur majd kövó meredt, amikor fürkésző szemei felismerték a lázas ifjút, ő volna az ? Az édes fia ? És rekedten, vérvörös ábrázattal hörögte: — Ferdinánd! \ — Ő az ! Az ón Ferdinándom ! Nem csalódtam benne . . . Örömteljes, edes női hang suttogta boldog meglepetését a toporzékoló apa mögött. A tanácsos ur megfordult és ott áll Helén, meg a társalkodónője. Még azt sem akadályozhatta meg a leendő após, amit Winkler Ferdinánd, mint hőstettet, nyomban véghezvitt. — Utánam, fiuk! — kiáltotta lelkesen Ferdinánd. — Kövessük Petőfit, Jókait, Vasvárit! — Hová ? — kérdezte Helén. — Kinyomatjuk a tizenkét pontot... a szabadság törvényét . . . Egy órával később ő osztogatta legbuzgóbban a „szabadság magasztos keresztlevelét" . . . Az első vihar magával sodorta a rendőrtanácsos fiát, kit Helén magának és a hazának hódított meg. Emlékek keleti utamból. A „Békésmegyei Közlöny" számára irta: Zombory B. Gyula. Napsugaras, tengermorajos keleti országok de sokszor jöttök eszembe!... Ujra-ujra átálmodom virágillattól terhelt levegőtök történeteit, eseményeit, melyek lépten-nyomon elém botlottak és bizonyítgatták exotikus tarkaságaikkal, hogy nem otthon vagyok a szürke, fakó Európában, hanem itt künn a színes Keleten, ahol selyem viganóban kapálgat az apró kis japán asszony s barnára sütteti bőrét a ruhátlan tunguzleány, ez a vérbeli nomád szépség, akinek nehogy megcsípje arcát a járatlan európai, mert a kecskebőr-övből egyszerre künn terem a kurta tunguz-kés. Emlékezem . . . emlékezem. Ott üldögéltem a hajdani japán székváros : Kiotó gyapott-ültetvényei között, majd a megszokott poziturában, fekve, ahogy a magyar juhász időzik merengve nyájamellett, irtam apró jegyzeteimet. Hátamra sütött az ibolyaszínű japán ég narancspiros napja ... a gyapot sudarakon soha nem látott tarka pillangók játszottak szerelmesdit s kiabáló pávák hirdették a város felől, hogy ők is élnek, még pedig gond és bú nélkül, mig körülöttem, lenn a földszinten, fehérfodros galambok búgtak; búgtak édes vallomást egymásnak, amit csak ők búgnak ott künn a japán völgyek ölén, mert a japán férfi szivének nem tónusa a búgó szerelem, neki az csendes mulatság, annál többet ér neki a harci moraj, s a női arc virágánál többre becsüli a hamvas-szinü vérrózsákat, melyeket ő fakasztott fényes bicskájával, á khinai késsel. Egyedül voltam. Csendes, méla köröttem a táj, hogy hallani lehetett a felhők sóhaját, amint körül enyelegték a bolyhos gyapotindákat. Léptek zajára lettem figyelmes. Tarkabarka kis kézi kosarával karján, hóna alatt aprányi kerti kapával, egy japán nő állt mellettem, Aoyama asszony, a negyedik szomszédné lakásomtól, aki nem egyszer adott vajat u mézet reggelimhez. — Hema Karuzsin ? (Mi újság, mi baj ?) — szólítottam meg a bánatos arcú japán asszonyt, kinek férje, mint annyi sok ezer másé, ott viaskodott a fázós Mandzsúriában olyan néppel, aki neki nem ártott soha, mert a napsugaras, derűs Japánországnak nincs szüksége arra a szomorú tatár földre, ahol védbástyát épített magának az északi hatalom. — Tudod-e miért jöttem erre ? — szólt Aoyama asszony. — Azért jöttem, mert tudtam, hogy itt szoktál dolgozni, itt te mirólunk a te hazádbelieknek írsz rólunk mindent, amit azok nem tudnak, mert nem jártak itt soha. Arra akarlak megkérni, hogy ne írj te mi rólunk ros'zszat, ne ird meg, hogy a japán nőnek olcsó a csókja, melyből kijut a rész mindenkinek, aki csak egy édes szóval fizet meg érte; ne ird meg te ezt, ird meg csak azt, hogy a japán asszonyok nagyon boldogtalanok s azok a ti aszszonyaitok otthon majd tudni fogják ebből, hogy miért csókol a japán nő mást is. Könnyű annak, akire folyton rá süt a nap, de a fázós ember ott melegszik, ahol lehet.