Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-03-12 / 21. szám

Békéscsaba 1Q08. márc. 15. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 nak tagjai tagadták meg a szolgálatot s az egyházzal szemben vállalt ós tar­tozó kötelességeiknek teljesítését. E különös jelentésből azt olvassuk ki, hogy már az egyháztanács tagjaiban is megingott — elég indokolatlanul! — a felsőbbek iránti bizalom s rendkívüli eszközökkel akarják elérni azt, ami a jogosság és méltányosság szempontjá­ból határozottan elitélendő kívánalom. A gyomai ág. ev. egyháznak két tanítója: Wagner Márton és Laut­n e r Adolf hivatásuk gyakorlásában apró, jelentéktelen kifogásra adtak okot. A két tanitó már régebben feszült vi­szonyban él a presbiteriuin egyes tag­jaival s igy nem csoda, ha ezek a ta­gok kapva-kaptak az alkalmon s befo­lyásukat akként értékesítették, hogy tagtársaikat is megszerezték ügyüknek s a presbitérium a két tanítóval szem­ben a fegyelmi eljárás elrendelését vél­ték helyénvalónak. Wagnerék ügye az esperessóg elé került, amely viszont az ilyen ügyek előkészítésére és eldöntésére kiküldött bizottság elé tette át azt. A presbitérium azonnali eljárást remélt s főleg azt óhajtotta, hogy a két tanítót nyomban mozdítsák el állásukból. A fegyelmi­ügyek elintézésében sorrendet kell tar­tani. Ezért nem tehettek azonnal eleget a tanácstagok kívánságának, amelynek második része nem teljesülhet, mert a két tanitó terhére felhozott mulasztás sokkal jelentéktelenebb természetű, sem­hogy hivatalvesztést vonhatna maga után. Mindezeknek tudomásul vétele után a gondnok, a sáfárok ós a presbitérium összes tagjai lemondottak állásaikról. Gyer­mekeiket nem engedik iskolába ós az adófizetést is megtagadták. A tanácsta­gokkal közösséget vállalt az egyház hí­veinek egy része is. H a j t s Bálint lel­kész meggyőzni igyekezett a presbité­rium tagjait kívánságuk lehetetlenségé­ről, de közbelépése nem használt. A tagok kijelentették, hogy amig a két tanitót el nem bocsájtják, addig nem tesznek eleget kötelességeiknek. Uj pénzintézet Mezőberényben. A Mezőberényi Községi Hitelszövet­kezet, az Országos Központi Hitelszövet­kezetnek a kellő mérvű terjeszkedést és fejlődést gátló intézkedései következté­ben, mint hasonló okokból számos más szövetkezet, a legközelebb összehívott rendkívüli közgyűlésében ki fogja mon­dani feloszlását és felszámol. A fel­számolással párhuzamosan azonban a szövetkezet igazgatóságának gondosko­dása és a mezőberényi gazdasági viszo­nyok fejlesztése érdekébeni tevéken.v­kedése folytán a mindenesetre célsze­rűbb ós fejlődé&képesebb részvénytársa­sági formában egy uj pénzintézet alapit­tatik : „Mezőberényi Gazdasági Takarék­pénztár Részvénytársaság" cég alatt, 5000 darab 50 koronás részvényen alapuló 250.000 korona részvénytőkével. Az alapításra vonatkozó összes elő­zetes tárgyalások már befejeztettek. Az alapító-tagok az alapítási tervezetet és a rószvényaláirási felhívást megállapi tották és a részvényeket mai naptól kezdődőleg nyilvános aláírásra bocsá­tották. Eltekintve azon kedvező körülménytől, hogy a megalapítandó Mezőberényi Gaz­dasági Takarékpénztár Részvénytársa­ság azonnal igen lényeges üzleti előnybe j kerül, mert a felszámoló hitelszövetkezet közel egymillió korona összegű köi^sö- j neit, — tételenkénti bankszerű birá\at j mellett — átveszi, ami már magában te- 1 kintélyesebb üzletkört jelent, megfelelő gondoskodás fog történni azon irány­ban is, hogy az uj pénzintézet a ban­koknál mulhatlanul szükséges nagy óva­tossággal, de szorgalmas tevékenyke­déssel és munkával, a terjeszkedésre teljesen alkalmas ezen a helyen, - mely­nek lakossága igen szorgalmas, takaró­kos, józan és szerző nép — fejlődjék ós e réven a már ott működő pénz­intézettel, a Mezőberényi Takarékpénz­tárral egy célt szolgálva, jelentékenyeb­ben hozzájáruljon a mezőberényi föld­mives, iparos ós kereskedelmi viszonyok javításához. A tekintélyes polgárokból álló igaz­gatóság ügybuzgalmán kivül a sikernek úgyszólván teljes biztositékát látjuk már abban a körülményben is, hogy az alapításban — annak közhasznú voltá­ról meggyőződve — részt vesz a Békés­Csabai takarékpénztár egyesület, megyénk ezen elismert hírnevű, tőkeerős pénz­intézete, mely óvatos és gondos üzleti elveit, a részvényesek jól felfogott érdeké­ben, a mezőberényi uj takarékpénztár­ban is teljes mérvben bizonyára meg fogja honosítani és az 5000 darab rész­vényből 2000 darabnak átvételét magá­nak, a takarékpénztár ügyleteinek min­denkori financirozásával együtt, minden­korra biztosította, mert oly előnyöket állapított meg az uj pénzintézet javára, melyek ilynemű alakulásoknál, — a tőkebeszerzés biztosságát, könnyedségét és olcsóságát illetőleg — eddig csak igen kivételesen fordultak elő. A Békés­Csabai takarékpénztár egyesület részé­rői a' mezőberényi igazgatóságban és felügyelő-bizottságban négy tag vesz részt: Vidovszky Károly, dr. K e­r é n y i Soma, Havas Mór és B o h­n e r t József. A mezőberényiek részéről kilenc igazgató és három felügyelő fog választatni. — Az igazgatóság tagjaiul Horváth János, Bacsó Péter, Bartolf Márton, Hoffmann Ádám, Klein Miksa, Litauszky Pál, Laász Sándor, M a j d á n János és P i 11 z József fognak kineveztetni, mig ügy­vezető-igazgató Kiss Márton szövő­gyári igazgató, ügyész dr. G r ü n w a 1 d Dezső ügyvéd lesz. A részvényjegyzési záridö 1908 április hó 15-ikében álla­píttatott meg. A nőkérdés. Irta : Mányiné Prigl Olga. — Három cikk. — I. Alig néhány éve, hogy divatos tár­salgási nyelven a feminizmussal dobá­lódzunk anélkül, hogy ennek a szónak a jelentőségét egész bizonyosan érte­nénk, vagy igyekeznénk jól értel­mezni. E fogalom mellett s ellen el­hangzó újságcikkekből, (amit legtöbb­nyíre férfiak irnak), a kutató, de kevésbé tapasztalt felületes elme legtöbbször olyasfélét hámoz ki végeredményében, mintha a feminizmus nem volna egyéb, mint önkényes lázadás a női nem ré­széről a természet által kijelölt rendel­tetés ellen s igy a feminista-nő olybá tűnik fel, mint valami szörnyszülött, csodabogár, se nem asszony, se nem férfi, hanem olyan reverendába járó Simli Mariska-féle alak, akiről különö­sen régebben sokat elméskedtek jeles és kevésbbó jeles újságírók. A minden­napi kenyérért küzdő, de a szerényebb pályákon már a túlzsúfoltság miatt nem érvényesülhető nők közül egy ilyen kissé meghibbant alakot választ ki a szellemi fölényében és unalmában el­bizakodott férfi-gőg s dobja kacagva a nagy közönség elé, mint az egész küzdő tábor képviselőjét. S a tömeg mulat, élcelődik rajta, holott a saját gyermekén mulat, mert hisz az átkozott feminizmus­nak keresztelt tragikomédiát a társa­dalom maga hozta a világra. A szintén gőgjében fulladozó társadalom, mely rombol, épit, teremt ós öl, játsza ez uralmunkba vett hitvány sárgolyóbison az Úristen szerepót, mig végre kika­cagja önmagát. A feminizmus, vagyis magyarul nő­kérdés már évek óta, de különösen napjainkban teljesen egyértelmű a nők lét-kérdésével. Átlag több nő születik, mint férfi s több fiu-gyermek pusztul el a fejlődés szakán, mint leány-gyermek. Tehát részben számtani lehetetlenség, hogy mint a nóta mondja : minden kis madárnak párja kerüljön. (Alias: kenyér­keresője.) Mily nagy számot tesz ki azon­kívül a hivatalból nőtlenségre utalt s az önkénytesek légiója ! (Ezek ellen te­gyenek tisztelt antifeminista uraim és hölgyeim és a Simli Mariskákból és Bédi Schviimner Rózákból olyan tűzről pat­tant menyecskék válnak, hogy még!) A számtani aránytalanság ellen fizi­kai lehetet enség védekezni, hacsak a bölcs Mohamed erkölcsi rendszerét az anyakönyvi rubrikákba is nyíltan be nem iktatják, vagy „anyagot"-ot nem telepitemk be államilag valahonnan Kokinchnából, hol tudvalevőleg több a férfi, mint az asszony, igy őrizve ellen statisztikailag a pártába maradt hölgyeket, de még az özvegyeket is. Ugy, de még e számbeli aránytalansá­got is megfejtené valahogy egy modern Archimédes, ha születnék hozzá egy uj Krisztus, ki öt kenyérrel ötezer embert jól tudna lakatni. Csak kenyérrel, nem piskótával. Hol van azonkívül az ideális mondás a mezők liliomairól, akikről gondoskodott az Ur . . . S itt a bibi, amely viszont ebből a másik kitűnő ma­gyar szóból sarjadzik: igény ! Igénye van a szolgálónak, a hentes kisasszony­nak, a magát felsőbbeknek tartó száz­ezrekről nem is szólva. Ez a csodabogár az a bacillus, mely megemészt, felfal minden régi jó szo­kást, szerénységet, erkölcsöt, egyszerű­séget, szóval mindent a világon, mely százával kergeti az embereket a bolon­dok házába, lesz az öngyilkosok molochja s végül mint kényszerkinövést, meg­teremtette a feministákat. Mert hisz a szegény szülő nem üthe i agyon otthon csöppent szemefényét, de még a remény­beli otthon csöppenendő szemefényeit sem, hanem igyekszik „kenyeret adni" a kezükbe, hogy a maguk emberségé­ből is megéljenek. Az apának minden vagyona leg­többször a két keze munkája, vagy a hivatala, ami szépen elmegy napról­napra. A férfiak átlagos kora a mai világban alig az ötven év. Mi lesz a napsugárkákból, csillagvirágocskákból, akik beragyogták az ősi ház zegét-zugát, ha a családfentartó oszlop kidől ? A rokonság nem kér belőlük, hisz a mai drágasági viszonyok mellett minden darab kenyér számit. Pedig mondjuk, a legidősebb leánynak akadt volna valakije, de a sóhajtozásnál nem bírtak előbbre menni, a fiu határozottan nem nyilatkozott. Pedig egy néma kérdőjel volt az egész ház. A vége az lett, hogy az ifjú tört szívvel bár, de vevé kalap­ját s távozott. A hamarosan megszerzett diplomája lett a vitorlája, az igy támadt ázsió a szól, mely elvitte őt a karion­ruhás légkörből az aranymezőkig. Ez a legidősebb leány, mondjuk, még csak megél valahogy Aféle hézag­pótló vándorcsillagocska lesz, aki a családban hol itt, hol ott segit beteget virrasztani, gyászruhát varrni. Ám a másikkal már elővigyázóbb a szegény apa és a többiekkel is, ós már nem a kelengyéért, de azoknak a darab ke­nyer ért küzd, fárad, váltózik, jár nap­ról-napra kopottabb, toltosabb ruhában. O'ykor felcsillan benne a reménység, hátha a legkisebbet, a legszebb 3t el­„Gyurkovits mamázhatná". De az kora­érett észszel látva a tülekedést, az ár­tatlan és hasztalan horogvetéseket, dacos lesz és most már csak azért sem pá­lyázik a kegyelemkenyérre, amely talán egy szerencsés véletlen házasság foly­tán jutna neki Ő már csak azért is kutyabőr-diplomára vágyik és minden izében feminista. Bár fogadni mernék rá, hogy titkon lepréseli bonctani köny­vében azt az egy szál ibolyát, amelyet „véletlenül" elcsent a professzorától. Egy képviselőtestület ügyeiből. Ahol felülbírálják a felsőbb hatá­rozatokat is. Békésmegye egyes községeinek képviselőtestületeiben hiába keressük az értelmet és tudást, mely a közügyek intézésére kvalifikál. Bizonyos idő óta megváltozott a természetes rend. Erő­szakos beavatkozás, illetéktelen egyéni érvényesülési vágy volt az, ami helyen­ként felforgatni igyekszik, helyenként pedig fel is forgatta már a zavartalan közéletet. Ennek a változásnak velejárója volt az a tünet, hogy minden képesítés és gondolkozó-képesség nélküli tömegek foglalták le a vezető-pozíciókat s ma már oly helyzetváltozás előtt állunk, amelyet legelső sorban is maguk az ér­dekelt községek sinylenek meg. A köz­ügyek hajlékaiban olcsó tőke a dema­gógia. Mindazonáltal sajnálatosan kell tapasztalnunk, hogy éppen e néptribunok esztelenkedéseit szankcionálja egyik­másik képviselőtestületnek többsége. De megtörténik az is, hogy a képviselő­testület túllépi hatáskörét s dics-szom­jában a plénuma elé tartozó ügyek re­videálására is feljogosítottnak érezi magát. Ilyen esetről beszél az az akta­csomó, amely tegnap érkezett az alis­páni hivatalhoz. Pusztaföldváron ugyanis községi képviselőnek választották meg Hor­váth Sándort, egy fékezhetetlen ter­mészetű, önfegyelmezettség nélküli gaz­dálkodót. Horváth azokat az elveket vallja, amelyek sok békésmegyei köz­ségben ma egy-egy ujabban megterem­tett erkölcsi világrendnek oszlopai és igy nem csoda, ha gyűlöli a nadrágot viselő jegyzőket és mindazokat, akik nem egyivásuak vele. Ez év elején ki­pattant aztán, hogy Horváth Sándor illetéktelenül kiabálgat a képviselőtes­tületi közgyűléseken, mert mint oros­házai lakos, nem gyakorolhat ilyen jo­gokat Pusztaföldváron. Megválasztatása ellen ily cimen felebbezést adtak be s az igazoló-választmány meg is semmi­sítette Horváth Sándor mandátumát Ehhez a határozathoz hozzájárult a közigazgatási bizottság is. Horváth Sándor azonban nem azért népszónok, hogy kellő szatiszfak­ciót ki ne szorítson. Beadványt intézett a képviselőtestülethez s beadványát — amelynek lényege az igazoló-választ­mány határozatát helyteleníti — maga is indokolta meg. És a képviselőtestü­let is kimondotta, hogy elitéli a választ­mányi határosatot. .. E bölcs határozat most a vármegye elé kerül, amely bizonyára talál módo* arra, hogy jogairól kioktassa a képvi­selőtestületet. Földomlás egy vaspályán. A vésztői vonat veszedelme. Szünetelt a közlekedés. Ámbár Békósmegyében teljesen el­múlt már az árvízveszély, a Körös min­denhol visszatért a medrébe, de az áradás és folytonos esőzés következtében át­ázott föld nagy és végzetes kellemet­lenségek okozója lehet. Tegnapelőtt a vésztői vicinális pályáján omlott össze egy földgát s majdnem szomorú végű katasztrófát okozott. A Vésztő—kötegyáni vasúti vonalon Rippa állomás mellett, közvetlen a Körös folyónál van egy nagy földgát, amelyen keresztülhuzódik a vasúti vonal. A föld­gát hidat helyettesit és azt a célt szol­gálja, hogy a Körös vize miatt rend­szerint iszapos talajba ne süppedjenek a vágányok A gát kitűnő biztosíték erre, mert jó magasan fekszik és még nem fordult elő, hogy a hatalmas föld­tömeget a Körös, vagy a talajvíz átáz­tatta volna. Rippa állomásnál azonban megtör­tént most már ez is. Amint tegnapelőtt odaért a vonat a földgáthoz és a loko­motív befutott a sínpárra, egyszerre csak óriási zuhanás hallattszott. A sinek alatt a föld széjjelmállott, leomlott s a sinek a levegőben maradtak. Szerencse, hogy a vonat többi része nem futott még sínpárra, mert ha ez megtörténik, a sinek nem birják el a súlyt s a vonat leszakadt volna a gát után. A rémület igy is óriási volt. Az utasok ijedten ugráltak ki a kocsikból és borzadva, néztek az összeomlott föld­gátra, amelyen ők is majdnem halálukat lelték. A szerencsétlenségről nyomban értesítették a rippai, majd a tenkei állo­másfőnöksóget, amely több mint 800 embert rendelt ki a gáthoz. Két nap és két éjjel dolgoztak ott a munkások, amig a földgátat annyira helyrehozták, hogy a vasút szabadon közlekedhetik. A töltést megvizsgálták és megálla­pították, hogy a folytonos esőzés és áradás következtében teljesen átázott. Minthogy azonban máskor is bekövet­kezhetik ilyen veszély, sürgősen kell egy nagy vasúti hidról gondoskodni. A gyulavidéki vasút válsága. Csak az állami kezelés menti meg. Az arad-csanádi vasútnak nem kell. A gyulavidéki helyiérdekű vasút, melyről azou sugalmazott híradásokat adták le, hogy al elmúlt évi üzjm fé­nyes eredményekkel járt — komoly válságba jutott. Budapesti össze­köttetéseinknek forrásaiból ezen ügyre vonatkozólag a következő értesüléseket szereztük : «

Next

/
Thumbnails
Contents