Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-06-28 / 52. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. jnuius 28 Miksa művezető. Ma mór az alapítással járó gyermekbetegségeket jórészben kiheverte a vállalat, a munkások és a gyár az intenzív termelésben vannak, mely a munkásoknak megelégedésére szolgáló megélhetést nyújt. A vállalat azért épenséggel nincs a megállás pontján. A betanítással járó, vagyont ]elentő anyagrongálástól vissza nem riadva, mind szélesebb körre terjeszti ki termelését, a munkásság ujabb ós ujabb rétegeit vonja be a keresők körébe ; mind több és több dologra váró kéznek ad foglalkozást. A kellemes szituációk között indult vállalat Indulóház-utcai épületében 9 órakor gyülekeztek a meghívottak. Ott voltak: Telbisz Károly dr. polgármester, udvari tanácsos, Kratochwi! Henrik, Szilárd Emil, Lindner Ármin, Vilsmayer Antal, Joanovits Antal, Novotny József, Sigmund Sándor, Baader Henrik, Nemes József, Niemetz Ferenc, Várnay Dezső dr., Bessenyei Ferenc, Lendvai Sándor, Székely László, Popper Zsigmond, Götz Károly, Vámos Imre és Temesvár város előkelő polgárai. A vállalat igazgatósági tagjai közül: Weisz Mór vezérigazgató, Braun Mór, C z i n c z á r Adolf, S c h e r e r Benedek, B e r ó n y i Ármin dr. Kevéssel 9 óra után megérkezett Herte lendy Ferenc főispán, kit Telbisz Károly dr. polgármester üdvözölt melyre a főispán rövid pár szóban felelt. Ezután Weisz Mór vezérigazgató a következő szavakkal üdvözölte a gyár vendégeit: — Méltóságos urak, igen tisztelt vendégeink ! Van szerencsónk a méltóságos polgármester ur lelkes kezdeményezésére és Temesvár szabad királyi város áldozatkész támogatása mellett létesült gyártelepünkön nagyrabecsült vendégeinket szivből üdvözölni s felkérni, hogy immár üzemben levő s 260 munkást foglalkoztató gyártelepünket megtekinteni méltóztassanak. Reméljük, hogy méltóságos polgármester ur ez alkalommal személyesen fog meggyőződni arról, hogy a várossal szemben elvállalt kötelezettségeinknek nemcsak megfeleltünk, hanem ezen kötelezettségeket minden tekintetben meghaladó beruházásokat létesitettünk. Igyekezetünk mindenkor oda fog irányumi, hogy ezen vállalatot Temesvár város érdekeinek megfelelően ós méltóságos polgármester ur teljes megelégedésére tovább fejlesszük. Hertelend.y Ferenc főispán a következő szavakkal viszonozta az üdvözlést: — Örömmel tölt el az a tudat, hogy egy viruló vállalat küszöbét léptem át, mely szárnyat bontva, biztosan halad fejlődése felé. A magyar haza erősítésének egyik erős támasztéka ez, a milyenből nagyon sok kellene, hogy nagygyá és hatalmassá tegyük. Megnyugtat és önérzetet kelt bennem különösen az a tudat, hogy a vállalat tisztán magyar vállalkozás, magyar tőkén létesült, annak vezetése magyar kézben van. Szivemből kívánom, hogy kitűzött célját mielőbb betöltse, mielőbb nagygyá izmosodjék, gazdaggá váljon, hogy missziót teljesítsen az emberi ideál elérésében, az általános jólét kiterjesztésével. Ezután az általános bemutatás, majd a munkatermek megtekintése került sorra. Elsősorban a kézikötő-termet nézték meg, mely kiváló érdekű ós fontosságú annyiban, mivel a kézikötós mint a háziipar meghonosítása az egész Délvidékre innen kell, hogy szárnyra keljen. Ez irányban széleskörű előkészületek folynak; 150 gépen tanítják a munkásnőket a gépkötósre, hogy a teljes elsajátítás után, otthon űzzék azt mint háziipart. A kézikötő-terem után r javító-, csévélő-, szegő-, kikészítő-, prés-terem, majd a gyártás legnagyobb ho 'derejü része : a körkötő autoniatikub gépek terme következett. A főispán minden teremben több munkásnőt szólított meg, tőlük a keresetükkel való megelégedés iránt tudakozódva. Mintegy visszatarthatatlanul nyilatkozott meg a főispán részéről mindenütt az a kijelentés, hogy : egészségügyi szempontból a pazarlással határos a berendezés. „Szinte azt a meggyőződést kelti, — mondta a főispán — mintha elsősorban ez és nem a gyártás maga lenne a cél." Mint érdekes dolgot mutatta be a kalauzoló Weisz Mór vezérigazgató a vendégeknek a p'incót, ahol a folyamatban levő betanítás során elrongált anyag fekszik. „Vagyont képvisel" — jegyezte meg a polgármester. A kormányelnököt ós a kereskedelmi minisztert a vállalat igazgatósága a bemutatás alkalmából meleghangú táviratban üdvözölte. A bamutatót rövid lunch fejezte be. Nos, e közlemény fényes tanúsága annak, miként lehet ós kell a gyáripart — ós emellett, tehát annak védő szárnya alatt a háziipart .9 megteremteni. Igaz lelkesedéssel gratulálunk az igazgatóságnak gondos tervszerű munkás-ágával rövid idő alatt elért fényes eredmény- | hez, bizonyságot adván arról, hogy az ; ipar megteremtéséhez nemcsak pénz, hanem gyakori tti tudásu férfiak is kellenek. E tekintetben is a legnagyobb elismerés illeti az igazgatóság tagjait, . mert az általa választott vezérigazgató 1 személyében oly férfiút állított a kötő- I ós szövőgyár élére, ki eddig is igazi | vezéri tudással ragadt meg minden kedvező alkalmat, mely a gyár szerencsés fejlesztését lehetővő tette. Példa erre a temesvári fiók gyors létesítése ós aki fáradhatatlan munkásságával ós nagy koncepciója kereskedelmi tudásával a gyulai kötőgyár kiváló produktumait az ország határán túl is keresetté tette. A midőn mi is a legnagyobb elismeréssel adózunk, kérdjük miért kellett a fiókot Temesváron felállítani ? Miért nem Csabán ? Erre feleljen Csaba község elöljárósága. Békéscsaba közügyeiből. Eló'ljárósági ülés. — A képviselőtestület közgyűlése. A rendes szokástól eltórőleg, Csaba község elöljárósága nem pénteken tartotta e heti ülését, hanem csütörtökön délután. Az ülés ügyei közül ezeket ismertetjük, mint némi jelentőséggel bírókat: Megírtuk, hogy Spyra-Sigoll Sumaroff, orosz díjbirkózó a japán birkózás fogásaira óhajtja tanítani a rendőr-legénységet. Ezért 500 korona tiszteletdíjra tart igényt. A tanács behatóan megvitatta ezt a kórdóst s arra a konklúzióra jutott, hogy az ajánlat olyan kérdést érint, amely előnyös a rendőrlegénységre s elhatározta, hogy a birkózó ajánlatát pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. A tiszteletdijat azonban 300 koronára redukálta s kötelességéül tette a mesternek, hogy a rendőrtisztviselőkkel is elsajátítsa a dzsiu-dzsizut. Határozatot hozott a tanács a helyesebb munkaidő-beosztás kérdésében, amelyhez mult számunkban mi is hozzászólottunk. A tanács ugy véli, hogy célszerűségi szempontokból megfelelőbb, ha a községi hivatalokban reggel 7-től délután 1 óráig tartana a hivatalos munkaidő. Ez nem jelentené azt, hogy délután egyáltalán nem tartatnék hivatal. A tanács azt javasolja, hogy délutánonként egy jegyző, egy irnok, két előljáró, továbbá az anyakönyvi, rendőri és járlati kivatalokban egy-egy tisztviselő tartson inspekciót. Mi. hisszük, hogy a közgyűlés magáévá teszi a tanács javaslatát. R i e s 1 e r Károly, erzaébethelyi adókezelő - pénztáros, betegeskedésére való tekintettel, lemondott állásáról. Ezzel a lemondással kapcsolatosan Kolpaszky erzsóbethelyi jegyző arra kéri a községet, hogy ezt az állást szüntesse be s egy korábbi állásponthoz híven rendszeresítsen egy adókezelő-segédjegyzöi állást. Az adószedóssel pedig egy esküdtet bízzanak meg. A tanács ily értelmű javaslatot terjeszt a közgyűlés elé. Csaba község képviselőtestülete különben junius hó 30-ikán tartja legközelebbi közgyűlését. Ez alkalommal ismertetésre kerül az a megyebizottsági határozat, mely a községi tisztviselők összeférhetetlenségére vonatkozik s mely ellen, amint az lapunk más helyén olvasható, már két felebbezós adatott be. Ugyanekkor bemutatásra kerül több községi ügyben hozott törvényhatósági határozat is. A Zöldfa-vendéglő nemsokára uj bérlőt kap s a hirdetményre beérkezett ajánlatok fölött szintén ez a közgyűlés dönt. Határozni fog ezután a közgyűlés a községi közmunka-törlések kérdésében, dr. Zsilinszky Endre és P a u 1 i k János adás vételi j ügyében s mindazon ügyekben is, me, lyeket a csütörtöki tanácsülés már elő' készített. Két érdekes felebbezés. A községi tisztviselők és az összet fórhetlenség. Egy sérelmes törvényhatósági határozat. Vármegyénk törvényhatóságának kebeléből indult ki annak idején a tisztviselői összeférhetetlenség ügyének rendezését sürgető mozgalom. Ez az akció, amelynek jelentősége országos volt, épp ugy foglalkoztatta a nópgyülóseket, mint illetékes tényezőink egy részét, anélkül azonban, hogy a törvényhozás elérkezettnek látta volna az időt arra, hogy ezt a régen vajúdó kórdóst maradandóan elintézze. Több konkrét esetnek kapcsán Andrásy Gyula gróf, ezidőszerinti belügyminiszter, szükségét látta annak, hogy ebben a kérdésben rendeleti úton intézkedjék. A miniszteri rendelet felsorolja mindazon állásokat, melyeket egy tényleges szolgálatot teljesítő megyei, vagy városi tisztviselő nem vállalhat. Ez a bölcs és épp idején érkezett rendelkezés Bókósmegye törvényhatóságának legutóbbi közgyűlésén került ismertetésre. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága azonban nemcsak tudomásul vette ezt, hanem kiterjesztette e rendelkezést a közsági tisztviselőkre is. A törvényhatósági határozat — nyilvánvaló — többet mondott, mint a rendelet, amely csak a megyei és a rendezett tanácsú városok tisztviselőire vonatkozott s ezért előre gondolhattuk azt, hogy a határozat ellen felebbezni fognak. Nem csalódtunk. Vármegyénk törvényhatóságának hivatott határozata ellen mindenekelőtt Petneházy Felyében, gyászrhás fiatal nő ült és olvasgatott. A lódobogásra felriadt. Szentjóbi leugrott a nyeregből, megkötötte a lovat és hirtelen elhatározással belépett a kapun. — Szentjóbi vagyok, — mondá, miközben szemei gyönyörűséggel tapadtak a szép asszony arcára. — nhibáinon kivül zavarom. Amorette az oka. Mindig idehoz, erre a helyre. Különben pedig meg akarom köszönni aggódó gondoskodását. Ez az állat csakugyan kissé vad, de reméllem, hogy idővel megfékezem. A báróné mosolygott. — Amikor óvtam tőle, csak emberi kötelességet teljesítettem. Hiszen tudja talán, milyen szerencsétlenséget idézett elő. ... — Tudom, hallottam. — És ön nem félti az életét ? — Erre a kérdésre nem tudok felelni, mert még sohasem gondolkoztam rajta. A válasz kissé szentimentálisan hangzott, de gyöngéd mosolyt csalt a báróné ajkaira. Amorette azontúl is, csaknem naponta a kastély felé vezette a gazdáját. Szentjóbi, ha nem is látta nindig a bárónét, beérte azzal, hogy egy-egy méla pillantást vetett a lefüggönyözött ablakokra, amelyek mögött egy karcsú nőalak körvonalai rajzolódtak. Amikor a gyászév letelt, a báróné sgy napon igy szolt: — Ön javíthatatlan, Szentjóbi. — Miért, báróné ? — Hát azt akarja, hogy önnel is baj essék ? — Amorettet gondolja? — Azt. — Ha parancsolja, nem ülök rá többé. — Nincs jogom hozzá, hogy önnek parancsoljak! — A világ legboldogabb embere lennók, ha ehhez joga volna. A báróné az ajkához tette a mutatóujját. — Nos hát ? Parancsolom ! Szentjóbi magához vonta a szép asszonyt. — És mi lesz Amorettel? — Visszavezetjük szépen az istállóba. Idővel talán kocsiba fogjuk. — Neki kell bennünket az esküvőre vinni. Hiszen nélküle sohase találkoztunk volna... Egyedül. Irte: Király Ctlsl. A perronon álltak. Még két perc és indul a vonat. A férfi az asszony kezét csókolta, az asszony nézte bánatosan. Nagy csizmás parasztemberek szálltak be. Egy asszony a waggon ajtajából beszélgetett egy suhanccal: nyilván a fia volt. Uj vonat érkezik s kiáltják: „beszállani !

u A férfi és az asszony szorosabban simulnak egymáshoz. Majd felriadnak a kalauz sürgetésére: „beszállni, beszállni!" A férfi felsiet a másodosztályú kocsi lépcsőjén s a becsapódó ajtó mögül nézi az asszonyt. Az pedig áll, mig a vonat egy éles füttyel elindul. S a vonat lomha teste már messze száguld, üvöltve a vastag éjben, mikor végre magához tér. Felcsapja prémgallórját, hosszú ruháját idomaihoz csavarja, hogy az ne csapkodja, az esti légtől ós ködtől csaj kos utcát ós vonatot, bágyadt lépésekkel megy. Utasok jöttek, mentek. Egy férfi meglökte karjával, majd előre sietett ós folyton visszatekintve nézett arcába. Megállt. — Várt az asszonyra. — Valamit mormogott, de nem kapott választ Ó9 sietve eliramlott. Kint néhány utas szálingózott a váróteremben. Az asszony átsietett rajta ós kiérve az utcára, összébb húzta gallórjátés botorkálva ment előre. Az elhaló zajt csend váltja fel. Csak itt-ott záródnak be csapódva a kapuk. Egy-egy kocsi ballag hazafelé a bakon bóbiskoló kocsissal. Az asszony megáll. Valamit kivesz zsebéből. Megcsókolja Azután zsebkendőjébe temeti arcát egy pillanatra ... és megy tovább az éjszakába. Egy téren vezet át az utja. A havas utak mentén a padok hidegen csillogtak az előbukkanó hold fényében. A bokrok fehéren meregették ágaikat. Az aszony elhaladt mellettük ós gondolataival tépelődött: — Istenem, sóhajtotta, ha itt töltenóm az éjjelt egy padon, ugy sa vár otthon senki... Vastag köd homályosította el a szemhatárt ós fátyolába burkolt házakat. Az asszony a térről kiérve, meglassította lépteit, majd megállt egy kapu előtt. Csengetett. Nagysokára kinyílt a kapu s egy álmos asszony állt ott, kezében lámpással, amely gyéren világította a szánalmas bejáratot. Nesztelenül surrant be ós sietett fel a lépcsőn. A konyhába lépve megállt. Nem mert benyitni a szobába: Félt, hogy valami történik. Állt nagyranyitott szemekkel, lecsüngő karokkal — sokáig. Végre rászánta magát. Felvette a még égő lámpát ós belépett. Majd türelmetlenül vetkőzni kezdett, mindent halomra dobálva. Nyúlánk termetű asszony volt, arca érdekesen sápadt, szenvedő vonásokkal. Most hirtelen mozdulattal hajáhDz kap. Kibontja. S az vastag kigyózással omlik alá a termetón. — Igy szeretett látni, — suttogja. — A hajamba temette az arcát, ha ugy esténkint együtt voltunk. Hajamnak minden szála C3ak róla beszólne. — Mintha őrjöngő, szerelmes szavait kiáltanák felém. Az ő hangja, az ő illata kól most mindenfelől. Mikor itt ültünk, kéz a kézben s hajtengerem elborította arcát... Istenein! Hogy sirt ilyenkor öntudatlan mámorában!... Érzem, mintha karjai ölelnének, vadul, szerelmesen ... Utolsó szavait hallom egyre: „Ne hagyj elmenni egyedül ! Jer velem ! ... jér!" ' A szobában hűvös árnyak gomolyodnak. A felvetett ágy kihívóan domborodott a lámpa fényénél. A rózsaszínű pa ilan hanyagul odavetve csüng le az ágy széléről s bizzar ellentétet képez a hófehér párnákkil. C girettafüst száll a levegőben, kékes fátyolt borítva mindenre. Az asszony imbolygó járása közben meglöki az asztalt, melyen két félig töltött pohár csengve-bongva ütődik egymáshoz. Ugy hallja, hogy csengbong minden nagy zsibondássd, melybe néha belevegyül a vonat egy-egy éles füttye ós sivítva tör utat magának az éjbe. A padló az asszony lózengésótől ropogpattog. A mindenfelé elszórt cigarettahamu lenge ruhájától őrült táncban kavarog. Most odilóp az ágyhoz. A párnán egy fej nyoma s egy kis gyűrődés látszik. Leül ágya szélére s arcát kezébe temetve, gondolataival követi a vonat futását: ... — Most megáll. Támolyogva száll ki a férfi. A fülke melegétől áthevülve, kábultan siet a frissen esett hópelyheken . . . Dí egyszerre szótrántja a testét védő meleg bundát; kigombolja kabátját is ós ruhától ment, földetlen testét oda tartja a hűvös téli éjszakának. Néha süvítő szól zavarja a fenséges csendet. A fák meg-megrezdülnek, leszórva a havat a férfi födetlen fejére. Most felszisszenve melléhez kap, mintha valami szúrást érezne. Beburkolódzik. Késő. A szól pedig sivít, jajgat rémesen... Az asszony valami hirtelen támadt zajtól felriad: — Istenem, ketté pattant a tükör! Meghal valaki . . . Teremtőm, ne hagyj el ! . . . A cigarettafüst szürke köddel vont be mindent s az asszony zokogva borul párnáiba.