Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-06-28 / 52. szám

3 renc, mint a községi jegyzők egyesüle­tének elnöke, félebbezett. A másik felebbezést P a p p József ós társai ad­ták be. Mindkét felebbezés szerint a tör­vényhatóság hatáskörét meghaladó ha­tározatot hozott, amikor kibővített egy miniszteri rendeletet. A községi tiszt­viselők összeférhetetlenségének a váro­sok ós megyék tisztviselői összeférhe­tetlenségétől speciálisan elütő ügyeket különben is törvények szabályozzák immár. A megyebizottság intézkedése azért is sérelmes, mert ennek betartá­sával az 1898. évi XXIII. t.-c. által szer­vezett községi hitelszövetkezet életképes­sége tétetnék kockázatossá. Ezeknek a hitelszö vetkezetek mk, amelyek tiszta nyereiégük ötven scázalMtát a községi szegényalapra fordítják, épp az elöljá­rók a lelkük, kik a képviselőtestületdk­ben is képviselik ezeknek az ember­baráti, szolid alapokon nyugvó pénz­intézeteknek érdekeit. A felebbezők mindezekre való hi­vatkozással azt kérik a minisztertől, hogy a megyebizottság határozatát sem­misítse meg. Egy kis színházi regény. Gyomától Mezőberónyen át Szalontáig. Mezőberényben és Gyónván játszott egynéhány héttel ezelőtt Molnár Gyula színigazgató társulata. A színtár­sulat legkedveltebb tagja volt Kiss Margit színésznő, aki kiváló játékával lebilincselte a közönséget. A kulisszák mögött önnek folytán veszedelmes intrika támadt ellene. Egy kicsit a kenyerére törtek Kiss Margitnak. Történt, hogy a társulat Gyomáról Szalontára akart utazn^ Eítaz alkalmat használták fel a titkár, meg az igazgató, hogy a kis subrette-nek nyakát törjék. Visszakövetelték tőle a szerepeket, me­lyek a lakásán voltak. A kis subrette nem nagyon ijedt meg a fenyegetéstől. Kijelentette, hogy bár maga az igazgató adta ki rendelet­ben, hogy a színészek a szerepeket tart­sák magukuál, azokat visszaadja, de te­kintettel arra, hogy már bepakkolt, engedjék meg neki, hogy csak Szalon­tán számo'jon el azokkal. Ekkor azután beütött a krach. Az igazgató és a titkárja, Dobos Nándor, késő este erővel bementek Kiss Margit lakására s felhívták őt, hogy a szere­peket adja ki. A kis szubrette ezt a szó­zatot az ágyból hallgatta végig, nemcsak azért, mert már késő este volt, hanem azért is, mert beteg volt. Sirt, kért, kö­nyörgött, hogy hagyják békében s ne kívánják, hogy férfiak előtt az ágyból leszálljon. Esedezett, hogy jöjjenek el másnap — nem volt pardon. Az igaz­gató és színházi titkár a leghatározot­tabban ragaszkodtak ahhoz, hogy Kiss Margit hagyja el az ágyat s nyissa fel a bőröndjeit. Mikor aztán a fenyegetések sem használtak, Molnár Gyula nagy dologra határozta el magát. A gyomai csendőr­örsön íölielentést tett Kiss Margit ellen sikkasztás miatt s egyben a beteg szí­nésznőt csendőrök utján letartóztatta s bekisértette a gyomai városházára. Nagyon természetesen az eset Gyo­mán, ahol szubrette-letartóztatások a legritkább esetekben fordulnak elő, nagy feltűnést keltett s mindenki kíváncsi volt. hogy milyen egy szubrette, aki az ágyból kiszálláni nem akar s e miatt le van tartóztatva. Természetesen a csendőrség szabad­lábra helyezte Kiss Margitot, aki azóta Szalontán aratná a babérokat, ha játsz­hatna, mert hát a bőröndjeit, mint bűn­jeleket, visszatartották, a ruhái, ékszerei pedig a bőröndökben voltak. Szalontán a kis szubrette még csak fel sem lép­hetett, miután Gyomáról egy szál ruhá- j ban jött el s igazán különös lett volna. ! ha például a „Giil Babá"-ban a Gábor j diákot egy fehér blúzban ós egy fekete aljban játszotta volna el. A dologba azonban a csabai kir. járásbíróság is beleavatkozott. Kérdőre vonta Kiss Margitot sikkasztás vétsége miatt. A kis szubretteből vádlott lett, aki remegve hallgatta pénteken délután, hogy sikkasztásért be akarják csukni. Kiss Kálmán járásbiró azonban, miután dr. Pándy István ügyészi megbízott a vádat elejtette, dr. P o d­h r a c z k y Rezső nagyszalontai ügy­véd védőbeszéde után felmentette Kiss Margitot a vád és követ­kezményei alól. Ez a szenzáció kisebbik része. A na- i gyobbik az, hogy most már a kis szubrette megszűnt énekesnő lenni, ha­nem átalakult boszuálló Cherubinná. Ügyvédje utján feljelentette Molnár Gyula sztnigazgatót és Dobos Nán­dor titkárt magánlaksértés bün­tette és hatóság előtti rágal­mazás miatt. Feljelentette továbbá a direktort a színészi egyesületnél; szó­val megtette a megtorló lépéseket ala­posan. A meglehetősen pikánsnak Ígérkező ügy tárgyalásának egyik része itt fog lefolyni Csabán. Nem érdektelen, hogy Kiss Margit tanúképpen beidéztette az egész színtársulatot s egy szép napon a csabai járásbíróság büntető osztályá­nál egy teljesen organizált színtársulat, operette alakban, mint vádlott, pana­szos és tanu fog felvonulni. Cseh mérnökök Békéscsabán. Megtekintették az öntözött rétet. A mi hírességünk. Békéscsaba községnek érdekes ven­dégei voltak pénteken délelőtt. Több cseh mérnök társaságában a prágai mű­egyetem 18 hallgatója érkezett Csabára Aradról, hogy községünknek nevezetes öntözött-rétjét megtekintsék. Az idege­neket egy tudós prágai professzor. HraskyS. V. egyetemi tanár, reichs­rathi képviselő vezette. A délelőtti gyorsvonattal érkeztek meg a prágai diákok, akik Mezőhegyes­ről Aradra utaztak ós onnan Békéscsaba felé vették az irányt. A diákok mind­össze a délutáni személyvonat indulá­sáig tartózkodtak Békéscsabán, melynek minden látnivalóját megtekintették. A csabai pályaudvaron Vilim Ist­ván községi gazdasági intéző és Á c h i m Gusztáv mérnök várták a vendégeket, akik elhelyezkedtek részint a község fogatain, részint pedig bérkocsikon s ki­hajtattak az öntözött rétre. Itt bemutat­ták az idegen diákoknak a rétöntözést. Megeresztették a csatornákat vizzel, ame­lyet újból lebocsátottak, majd pedig szakszerűen megmagyarázták nekik az öntözés hatását a terméseredményre s megismertették őket a termőképesség­nek azon mesterséges fokozásával is, amely irányban épp most experimen­tálnak Programm szerint itt még sok min­den következett volna, de az öntözött rét megtekintése annyi időt igényelt, hogy délelőtt folyamán már nem tekint­hettek meg semmi mást. Visszatérvén a pályaudvarra, Pol­gár osztály mérnök vette át a vendé­gek kalauzolását. A csabai pályaudvaron épp most folyik a teherpróbája az átjáró­hídnak. Ez a vasbeton-épitmóny, amely műszaki szempontból kiválóan érdekes, teljesen lekötötte a diákok és az idegen mérnökök figyelmét, akik nagy érdeklő­déssel ellenőrizték az elhajlást jelző eszközöket. Krasky professzor megköszönte a szives kalauzolást, aztán asztalhoz ültek a vendékek s a délutáni vonattal tovább utaztak Budapest felé. Még egyszer Tótkomlós. Nyilatkozik Hrdlicska lelkész is. Nincs veszedelem. Mult számunkban közöltük egy tót­komlósi tanítónak levelét, amely helyre­igazítás kívánt lenni a közigazgatási bi­zottság legutóbbi üléséről irott s tót­komlósi vonatkozású sorainkra. Ebből a nyilatkozatból örvendetesen állapítjuk meg azt, hogy épp azok tiltakoznak a pánszlávizmus ellen, akiket nemzetiségi törekvésekkel vádol a köztudat. A csü­törtöki nyilatkozatra most Hrdlicska Lajos lelkész válaszol, akinek érdekes írását itt adjuk: Tekintetes Szerkesztő Űr! Szokolay Pál tanitó urnák a „Bé­késmegyei Közlöny" legutóbbi számá­ban megjelent, különben megszívle­lendő s bizonyára jóhiszemű soraira, kötelességemnek tartom egyházam érdekében egy-két helyesbbitó meg­jegyzést tenni s kérem Szerkesztő urat, szíveskedjék azokat b. lapjának legközelebbi számában közölni. Azt állítja cikkiró ur, hogy a tót­komlósi ev. egyház iskoláiban évek­kel ezelőtt a vallás is magyar nyelven is taníttatott s hogy ez „ellenhatást" szült. Lehet. Nem vitatom. Akkoriban nem voltam még Tótkomlóson. De idejövetelemkor egyházunkban az volt az elv és a praxis, amit a zsinati tör­vények 205. §. ir elő, hogy „a vallás­oktatásban minden növendék lehető­leg anyanyelvén részesüljön". Ennek alapján iskoláinkban ma is a tót anya­nyelvű gyermekek rendszerint tótul, a magyar anyanyelvű gyermekek ma­gyarul oktattatnak a vallásban s e tekintetben sem a tót, sem a magyar­nyelvű szülőktől, sem a gyűléseken, sem privátim panaszt nem hallottam. De ami ellen különösen szót kell emelnem, az Szokolay tanitó urnák azon rosszra magyarázható kitétele, hogy a „Tyzsdenník" cimü lap „az egyház gondnoki irodájában díszelgett csak egy éve is". Egy éve, t. i. tavaly én voltam az igazgató-lelkész s mint ilyen, ezen­nel tiltakozom az ellen, hogy egyhá­zunk a nevezett lappal összefüggésbe hozatik, mivel egyházunk évek óta csakis egyetlen egy lapot járat, a Luther-társaság magyar nyelvű „Ev. < családi lapját". Ha mégis látott tanitó ur a gondnoki hivatalban más lapot is, az csak magánember tulajdona lehetett. Végül reflektálva cikkiró úr azon eszméjére, hogy „a vallásos estélyek nyelve a tót mellett magyar is le­hetne", ezúttal is tudomására hozom ugy neki, mint az érdeklődőknek ál­talában, hogy ez óhajt, mi lelkészek, örömmel üdvözöljük s készek vagyunk haladók nélkül teljesíteni. Indítás nél­kül magam is megkíséreltem volna a tervet s hiszem, hogy ebbali kezde­ményezésünk, csak egy kis érdeklődés mellett, ugy a magyar nyelv, mint a vallásosság terjedését elő fogja moz­dítani. Tessék támogatni. A missiot Adventben megkezdhetjük. Különben én is azt mondom: hagyjunk fel a bizalmatlankodással s testvérekként karoljuk fel egyházunk és községünk ügyeit s a felhők elosz­lanak. Hrdlicska Lajos, ev. lelkész. Igy ir egy pap, akit azzal a súlyos váddal illettek és illetnek, hogy leg­exponáltabb és legbuzgóbb harcosa a pánszláv propagandának. Ezek után a kétsógtelenül őszinte szavak után való­ban nem tudunk tisztán látni a tót­koinlósi ügyekben s ez egy okkal többet jelent arra, hogy ezt a községet s tár­sadalmi törekvéseit hatványozottabb fi­gyelemben részesítsük. Öngyilkos honvéd. A vallás halottja. Ami egy kissé érthetetlen. Á gyulai honvédlaktanyában ön­gyilkosság történt. Egy közkatona dobta el magától az életet s ezúttal nem Mann­licher-golyó gyilkolt. A kaszárnyák szürke és titokzatos világában szokat­lan eset ez. Immár teljesen hozzászo­kott a közvélemény, hogy az esetben, ha egy halott körül gyanúsan össze­súgnak a császár egyenruhás szolgái, lőporfüstös történetet halljunk s a min­dent eltakaró háttérből felebbvalói ke­gyetlenkedést jelöljön ki okul a vé­letlen. Ma azonban eredeti az öngyilkos­ság állítólagos oka is. Katonai körök­ben határozottan tagadják azt, mintha a közhonvéd a rossz bánásmód miatt vált volna meg az élettől. Ezzel szem­ben előttünk áll egy gyanús körülmény, amely kétségessé teszi ezt az állítást s gyanússá magát az öngyilkosságot. B a t r i n g Györgynek hivják az életunt közhonvédet. Huszonhárom éves kétegyházai illetőségű legény volt, aki, mint buzgó baptista, engedelmes oda­adással tett eleget a felsőbbek paran­csainak s igy azok közé tartozott, akik még büntetve sem voltak. Batring min­den szabad idejét a szent könyv olva­sására fordította s mindenki ugy is­merte, mint a legbuzgóbb, legvalláso­sabb bajtársat. Felebbvalóinak állítása szerint az utóbbi napokban sokat szomorkodott az öngyilkos közhonvéd. Szomorúsá­gának okát abban kell keresni, — igy szól a katonai részről adott felvilágo­sítás — hogy Batring nem elégíthette ki ugy vallásos lelki igényeit, mint pol­gárember korában. Állítólag ez keserí­tette el annyira a közhonvódet, hogy véget vetett életének. A szerencsétlen véget ért katona kilopott egy kést a konyhából s azzal ölte meg magát. A torkát akarta keresz­tül metszeni, de a kés tompa volt. Nem vághatta át a gégéjét s igy több izben beleszúrt anyakába. Az első szú­rás a nyak jobb oldalát érte s mólyen átfúrta az izomzatot. Ez a seb azonban nem volt halálos, miért is még egyszer megsebezte magát Batring. A második szúrás már megsértette a nyak-ütereket is, halálos sérülést ejtvén a közhonvé­den, akit beszállítottak a közkórházba. Itt egy-két órai szenvedés után meghalt. Batring holttestét csütörtökön dél­után boncolta föl egy vegyes bizottság. A polgári hatóság részéről megjelentek a boncoláson dr. Bárdos Arthur rendőrorvos, Bessenyei Vendel al­kapitány és Körösi Pál, mig a kato­nai hatóságot Demeter Béla száza­dos, dr. V o r o n k a Béla ezredorvos s E n d r ő d i Géza hadnagy képviselték. A boncolás megállapította, hogy elvér­zés következtében állott be a halál. És itt következik az az érdekes körülmény, amely gyanússá teszi az öngyilkosság okáról szálló híradást. A katonai pa­rancsnokság ugyanis feltétlenül megálla­pittatni kívánta, hogy Batling nem volt beszámítható állapotban, mikor az ön­gyilkosságot elkövette. Ennek a különös kívánságnak teljesítésére természetesen nem találtak alapot az orvosok. De ér­dekes följegyeznünk ezt mégis ... mert Batring nem hagyott hátra levelet. Kár, mert ez az irás alighanem elárulná, hogy miért kivánta őt beszámithatatlan­nak kijelentetni a parancsnokság ... A szalmaözvegyekről. Néhány rövid napocska óta, Ah, szalmaözvegy lettem ón, Mily árvának érzem magam Iey egyedül, asszonytalan, Oh, én szegény ! A panamámat félrecsapva Bolyongok s tépdes a magány A helyem nappal nem találom, És messze elkerül az álom Az éjszakán. Azért hát éjjel is bolyongok, Mit is csinálnék egyebet ? Hisz a szivem, ah a szivem Isszonyu szenvedésben Majd megreped. Da azért drága, édes asszony, Ha olvasod e sorokat, Ne hederits rá, meg se halld azt, A nyaralásban ne zavartasd Te magadat. Örömmel szenvedek teérted, Maradj, amig csak jól esik, És hogyha nékem szörnyen fáj is, Maradj csak, asszony, legalább is Szeptemberig. (Látom kedves redaktör ur, Hogy arca bámulásra nyul, De látja, ugy áll a dolog, Hogy lapja, amely sokat forog, Véletlenül a nőm kezébe Kerü'het, s akkor vége! Vége. Ah akkor vége e napoknak, Melyek rám oly szépen ragyognak, És Őnagysága visszajön, Ezt, nem akarja ön ? De önt kedves redaktör ur, Megnyugtatom mulhatlanul, Hogy kitűnően mulatok S naponta dáridót csapok. Csak aztán — hó, majd elfeledtem — A világért ne adja ki, Amit zárjelbe tettem !) Fenő. A vármegyei költségelőirányzat. Megváltozott feltételek. Engedélyezték az uj ülnöki állást. Vármegyénk hüdzséjére vonatkozóan érdekes és fontos miniszteri leirat ér­kezett csütörtökön Ambrus Sándor alis-

Next

/
Thumbnails
Contents