Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-06-11 / 47. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 47-ik szám. Csütörtök, junius 11. BEKESMYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElcOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Idegen munkások Békéscsaba, junius 10. Ez év őszén egy sereg idegen munkást kap Békésvármegye. Négyszáz fiatal leány érkezik hozzánk részint külföldről, részint Magyarország más részeiből, hogy a csabai selyemfonódában megkezdendő üzem zavartalan folyását biztosítsák. A selyemfonódának bérlője azzal is indokolhatná a megyei s főleg a csabai munkások mellőzését, hogy oly erőket akar alkalmazni, akik járatosak a nyers selyem feldolgozásában. Ez az indok valószínűnek látszik, mert kétségtelen, hogy ott, ahol a feldolgozás alatt álló nyers anyag akkora értéket képvisel, mint egy fonodában: járatlan munkások csak nagy anyagi veszteségeket okoznának. A selyemfonóda bérlője tehát teljes joggal hozhatja föl ezt az indokot, amelynek helyességét még az a körülmény sem képes ledönteni és megingatni, hogy a fonoda állami intézmény és igy ethikai kötelessége a bérlőnek magyar munkásokat alkalmazni. Mert ez a kötelesség megszűnik, ha ethikai érdekekre való figyelemmel a magántőke veszedelmét kivánjik a lokális viszonyok és vicinális érdekek. Ámde különösnek találjuk, hogy nemcsak a különös kézügyességet és járatosságot kivánó selyemgombolyitóban és fonodában, hanem az újonnan alakított többi ipartelepeken sem alkalmaznak békésmegyei és csabai munkást. Ez az egybevágó tünet nemcsak a megkívánt járatosság hiányát bizo nyitja, hanem azt az idegenkedést is, melylyel a békésmegyei és csabai munkások iránt az ipartelep-tulajdono sok viseltetnek. Megemlékeztünk már arról mi is, hogy a többszörös milliomos, a zsom. bolyai Bohn, tégla- és tetőcserép-ipartelepet akar Békésmegyében létesíteni. Az ipartelep tulajdonosa kijelentette, hogy vá!lalatá-nál békésmegyei és csabai munkásokat alkalmazni nem kiván. Ő sem tartotta szükségesnek elhatározását indokolni s c^ak azt fűzte még szavaihoz, hogy „idegen munkással szivesebben dolgoztat". Ebben a befejező részben van azonban egy fölötte érthető tanulság is. Az, hogy ma már „szivesebben" dolgoztatnak idegen, mint csabai munkással s hogy ma már értékéből és megbizhatóságábó! sokat veszített a békésmegyei munkás, amelynek pedig hire volt egykoron az egész országhat! Ha szorgalmas, illemtudó, kötelességét lelkiismeretesen teljesítő munkásra volt ezelőtt valakinek szüksége, csak a békésmegyei munkaközvetítőhöz fordult. Ma azonban ugy emlegetik a mi munkásnépünket, mint izgága, rendbontó, magas hangon disputáló, elégedetlen, turbulens elemet, amely csak követelni és becsmérelni tud. No, meg ünnepelni is . . . Hogy ez a szomorú s általános vonatkozásban nem is igazságos vélelem lerontotta már a békésmegyei munkás megbízhatóságát, ezt naprólnapra igazolják a tények. A csabai selyemfonóda bérlőjének cselekedete és az erzsébethelyi téglagyárosnak szavai nem jelentenek kevesebbet, mint azt, hogy a csabai munkások megbízhatatlanságáért 1200 idegen munkás kerül Békésmegyébe s ezzel egyidőben vármegyénknek ugyanennyi munkása másfelé kereshet alkalmazást. Ki tagadná azt, hogy a szociálizmusnak igéivel és jelszavaival visszaélő mozgalmak eredményezték ezt a szomorú állapotot ? S vájjon segithet-e ezen az a sok apostol, akik agyuk bárgyuságára és lelkük bűnösségére támaszkodottan járják be a megyét, hogy izgassanak, lázítsanak és engedetlenséget szítsanak ? Segíthet. És pedig ugy, ha ki-ki félre áll az útból, ha népmételyező könnyelműségükkel felhagynak, ha nem izgatnak, nem lázítanak többé. Mert íme bebizonyul, hogy ez a lelketlen munka csak a megyei nép szájából veszi ki a kenyeret. A nép pedig ébredjen végre-valahára s lássa be, hogy oktalan mozgalmaival csak önmagát kergeti a jövendő bizonytalansága elé. Dózsa György paródiája. Sorok a parasztpárti kongresszushoz. „Az Újság" s a csabai pünkösd. Budapesten nem veszik valami komolyan a békéssabai parasztpárti kongresszust Erre vall legalább az, hogy az „Az] Újság", gunyoros hangon igy emlékezik meg a parasztpárt kongreszszusáról: Görbe dolgok, görbe árnyékot vetnek. Nincs tehát mit csodálkozni azon a fonák paraszt-szervezésen sem, amelyet A c h i m L. András pünkösd vasárnapján Békéscsabán megpróbált. Mintha csak azt akaiták volna megmutatni, hogy a függetlenségi többséggel szemben hogyan fest egy m. kir. parasztdemagógia ? Nem a parasztságot becsüljük kevésre. Ez téve az egész nemzeti népszám felét és bizonyosan a munkásabbik felét kellene becsülni, ami kész őrültség volna. De nem kisebb őrültség ennél az a vakmerőség, amelylyel Achimék el akarják hitetni, hogy ők a 405 községből összehozott 967 elégedetlen magyar, román és tót mezei munkással az egész parasztság nevóban beszélhetnek. És hogy most már ő bennük — és senki másban — van megtestesülve a magyarországi (nem : magyar) parasztság minden fájdalma, vágya ós gyűlölete a papság, a nagybirtok, meg a „reakció" ellen. Amely utóbbi alatt ugy nagyjából a magyar nemzeti érzületet kell érteni. Ha valamit tudniillik Achimék nem képviselnek, az bizonyosan a parasztság és még bizonyosabban a magyar parasztság. Ki mit ért parasztság alatt, persze az is kérdés. Amennyire azonban mi magyarul tudunk, — és ebben mi ugyancsak nem szorulunk se Hodzsa Milán, se Vlád Aurél támogatására, — parasztság alatt a birtokos {földmívelő nép is értetődik. Sőt a "mai politikai ziláltság idejében éppen csakis ez értetődik igazán. Szemben a birtoktalan mezei proletársággal, ama szegény, földnélküli Jánosokkal, akik végre is kisebbségben vannak. És akiknek az érdeke 1848 óta sohasem ellenkezett ugy még a negyedtelkes gazdákéval sem, mint a nemzeti boldogság eme napjaiban. Köztapasztalatból mondjuk, hogy a birtokos parasztgazda érdeke és külön várakozása soha sem volt annyi mesterséges kötelékkel hozzáfűzve a politikai uralomhoz, mint most. Ami egyoldalú kedvezést és hitegetést egy politika

5 rendszer csak adhat valamely külön osztálynak, az mind meg van adva neki. Maga a véletlen is adott hozzá eleget. A két évi adó nem fizetés és a két évi jó termés kedvező gabonaárakkal szintén megtette a magáét. Egy csöppet sem hiheti tehát senki és Achimék sem hiszik, hogy ők a parasztgazdákat Békéscsabán, bárha csak képzeletben is, képviselték volna. Azt pedig móg mi sem állítjuk, hogy a koalíciós kormány éppen csakis a parasztgazdákat tartaná „melegen" Darányi által. Nincs tehát abszolúte semmi értelme annak, hogy Achimék „országos parasztpártot" csinálnak a főurak, a papok, a nagybirtok ós a reakció ellen. Ők maguk tudják, hogy amit akarnak, az tisztán és kizárólag a mezei munkásnép jövendőbeli szavazatainak a megszerzése, hol szociális, hol demokrata, hol nemzetiségi ígéretekkel. Ahogyan éppen lehet. Egy dologba azonban ez a békéscsabai népbolonditás mégis élesen bevilágit. Abba, hogy Magyarországon a mostani ura'on alatt minden szélsőségnek van valami politikai kultusza, csak éppen a középső társadalmi osztályok azok, amelyek szervezet ós politikai párt nélkül lézengenek. És amelyeket szinte matematikai pontossággal őrölnek meg ezek a fonák, nemzet-fölbontó mozgalmak A birtoko3 parasztgazda ós a nagybirtokos latifundiumosok érdekápolása mellett a félretolt középosztályok napról-napra gyötrelmesebben küzdenek a létért. Maga a középbirtokos, müveit Békésmegyei Közlöny tarcaja. Takácsok, Szobámnak két lakója van. Egy barna pók meg jó magam. Bekén, mint két barát, rokon, — Élünk a szűk határokon. Osztályrészünk ki van jelölve. Övé a zug, enyém a zsölle. S ki-ki helyén sző, fonogat, Ő pókhálót, én — álmokat. Közöttünk ez közös vonás, Csupán a munka célja más. Hálójával fog ő bogárt, Én álmaimmal ideált De ah, be sokszor tönkre megy Az álom és háló-remek! Emezt gonosz kéz dúlja szét, Azt a való, köznapi lét. Ilyenkor bús a két takács, Mig elfelejtve a csapás. Aztán — tovább sző, fonogat, Uj hálót és uj álmokat. Kulcsár Ferenc. Sugarak a napról. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Takács Ignáo Franciaországban most újra divatba jött a Napoleon-kultusz. Az a nagyember, akiről csak francia nyelven 8976 mü jelent meg és ismét foglalkoztatja a párisi sajtót, a francia közvéleményt és számtalan iró és tudós foglalkozik azzal, hogy egybegyüjtsön a nagy ember életéből való minden egyes epizódot. Ezek közül felemiitjük a következőket, melyek, ugy hisszük, még alig lesznek ismertek olvasóink előtt. Napoleon tábornok 1799-ben tért vissza egyiptomi hadjáratából, uj babért szerezve. S bár családi viszályai nagyon igénybe vették, erős igénnyel ós elhatározással kezdte trónját felépíteni A direktórium elvesztette tekintélyét. A győztes tábornok ravaszsággal ós erőszakkal iparkodott magának hiveket toborozni az általa régóta tervezett államcsíny keresztülvitelére. Fivére, Lucián, az ötszázak tanácsában ragyogó ékesszólásával nagy bafolyásra tett szert, s a többek között ezen tehetségének tulajdonítható, hogy kevéssel Napoleon hazatérése után az ötszázak elnökévé választották meg. Lélekjelenlótének ós buzgalmának a nagy császár sokat köszönhet. Brumeirn 18-án (1799 nov. 9-én) elhatározták, hogy keresztül viszik az államcsínyt. Óriási izgatottság fogta el Párist. Az utcák kocsikkal ós lovasokkal ugy meg vannak töltve, hogy alig lehet közlekedni. Napoleon pedig töltött revolverekkel ült komoran egyszerű lakásán, hol minden pillanatban ujabb és ujabb jelentéseket kapott a végbement dolgokról. Nemcsak Napoleon sorsáról volt szó. Mert ha az államcsíny nem sikerül, egész családja, barátai ós óriási nagy pártja vagy számüzetósba mig/, vagy pedig a vérpadra hurcoltatik s a véres forradalom sebeitől még sajgó franciákat egy ujabb politikai mészárlás küszöbén tudni, kínos és marcangoló tudat volt. Édesanyja, Ramolini Laetitia, leánya Pauline ós korzikai barátaik a patriarkális jó időkből, Pemon asszony halálos félelmek között töltötték a napot, Laetitia assony hőslelküsógót megőrizte, de azért az ajtó minden nyílására titokban összerezzent. Nem a tábornok Napoleont, de az édes fiát fóltette. Végre, hogy megszabaduljon a kínos politika súlyától, este színházba mentek. De bizony az izgalmak csak nem csillapultak. Nem csoda, hiszen bár Páris már tudta a fejlődő eseményeket, az utca és tömeg nyugodt maradt, mégis mindenki ezt tárgyalta. Egy felvonásközben nyugtalanság rohant végig a földszinten. Laetitia asszony halotthalvány lett, rossz hirt vélt hallani, pedig csak egy tolvajt fogtak el. A függöny felgördült. Az elődást folytatták, de alig kezdenek a színészek szerepükbe, a főszereplő berohan a nyílt színre ós ottan harsány hangon ordítja a közönség felé: — Polgártársak! Akadtak hazaárulók, akik Bonap trte generálist meg akarták gyikolni! Pauline, Napoleon nővére, sikoltásba tört ki. És bár a hir iszonyú zavart oko zott, a közönség mégis meglepetten tekintett a páholy felé, ahol a hölgyek ültek. Laetitia is krétafehér lett, de erős akarattal uralkodott indulatán. Esti féltízre volt. A hölgyek elhagyták a színházat ós kocsin akartak vágtatni Napoleonhoz. De alig tudtak lópásben haladni, a bejáratot, az udvart ós minden talpalatnyi helyet ugy elfoglalták a kíváncsiak, gyalogjárók, kocsik ós lovasok, hogy mozogni is alig lehetett. Rohanó, izgatott tisztektől értesültek az asszonyok, hogy Napoleon és bátyjai meg vannak mentve, ós hogy a hadi győzelmekhez, íme az első pohiikai győzelem is járult. Az ellenállást katonai erővel törték meg. Az uj alkotmányt elfogadták. A kormány élén egy első konzul ós két konzul állott. Franciaország móg névleg köztársaság volt ugyan, de ettől a perctől kezdve Napoleon volt első konzula ós korláton ura. A franciák megszabadultak egy erőtlen és befolyásnélküli kormánytól, átadták reményüket s büszkeségüket a marengói hősnek. Gyökerestül megváltozott minden. Az előbbi ingadozó kormányt egy tetterős központi hatalom váltotta fel, az anarchiát rendezett viszonyok. És mindez 3 hónap alatt történt meg. Nem ok nélkül mondták, mint egykor Caesarra, aki mellett eltörpül konzultársa : hogy Nepoleon olyan csuka, mely összes tásait csakhamar el foja nyelni. Az államcsíny után második napon a két konzul a Luxemburg-palotába költözött, mig Napoleon a Tuileriákban lakott. Átköltözése után fényes katonai szemlét tartott, melyeta ragyogó ünnepségek egész sorozata követett. Katonai és polgári móltóságok siettek hódulatukat lábai mellé rakni. Mindezen ünnepségeknél édesanyja ós nővérei is jelen voltak. De édesanyja