Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-06-04 / 45. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 45-ik szám. Csütörtök, junius 4. HMM BERESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegycdenbelüi is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A nemzeti állam kiépítése. Békéscsaba, junius 3. A kultuszminiszter általánosítani akarja az ingyenes népoktatást "és az erről szóló törvényjavaslatot e héten a képviselőház elé terjesztette. Kétségtelen, hogy ama sok alkotás között, amelyek állami és nemzeti életünk megerősí­tése végett indították állandó akcióra a kormány munkaerejét, ez a legnem­zetibb és a legkorszakalkotóbb. Az a Magyarország, amely az ingyenes nép­oktatás bázisán építheti ki és fejleszt­heti tovább intézményeit, ebben a munkájában addig meg nem állhat, amíg a nemzeti államot a lehető leg­tökéletesebbre ki nem építi. Sokat beszéltek mostanában a nem­zeti államról, mint végső célról, amely felé törekednünk kell. De amit beszél­tek róla, az politikai ábrándozás volt csupán. Az olyan nemzet, amelynek a kulturája nem hat a nép minden rétegére, az ne számítson arra, hogy fajiságával minden rétegen egyformán uralkodhatik. Azok a rétegek, amelyek a hatása alul ki tudták vonni magukat, csak azokban a külsőségekben alkal­mazkodnak a nemzettesthez, amelye­ket a törvények szabályoznak, egye­bekben pedig élik a maguk különleges, sokszor ellenséges érzületektől szaturált életüket. A nagy nemzeti egység kiformálása tehát csak ugy lehetséges, ha a nemzeti kultura exkluzív hatásait megszüntet­jük és olyan erejűvé tesszük ezeket a hatásokat, hogy az ország határain i belül ne lehessen nép, nemzetiség, ! osztályfelekezet és érdekeltség, amely alólok kivonhatná magát. Ezt pedig csak az iskolával érhetjük el és ezzel is csak ugy, ha az iskola mindenkit 1 befogad — a teherviselés kényszere nélkül. Ez a legkardinálisahb feltétel. A I nép nem türi el a kényszert, nemcsak az anyagi, de a szellemi, az ideális kényszert sem. Azért nem lehet ered­ményeket elérni a tanítási kényszerrel sem. Az alsóbb néposztályok idegen­kednek attól, amit reájuk erőszakolnak. Az idegenkedést éppen ez az erősza­kolás kelti bennük. Nem értik meg, hogy miért kell a jót erőltetni. Ha erőltetik, hát annak valami hátsó oka van, amit ők nem ismernek. Ilyentől legjobb, ha az ember tartózkodik. Természetes, hogy a legszegényebb osztályokban más okok is hátráltatják az iskoláztatás ügyét. Az iskola némi­leg megzavarja a földmives családok együttes dologtevését. A kereset kicsiny, minden kézre szükség van, a legki­sebbre és a legerőtlenebbre is. Nagy sor az, amikor a szegény ember esz­tendőkre valamelyik munkaerőt a csa­ládból kikapcsol. Mert nem a fiát adja az iskolába, hanem a pásztorát, vagy a kanászát, vagy a kisebb gye­rekek pesztonkáját, ami bizony nagy áldozat, amit megdöbbenés nélkül bajos meghozni. De végképen az döb­benti meg, ha a munkaerő feláldozásán fölül még fizetséget is kérnek tőle és mindezt az iskoláztatásért, amit első hatásaiban csak ártalomnak érezhet. Az ingyenes népoktatás tehát meg fogja szüntetni ezt az idegenkedést. A kulturára fogékony magyarság köny­nyebben fog megbarátkozni a teher­mentesített iskolával, mint azzal, amely megadóztatta. Az ingyen tudományt nem veti el magától a magyar ember, mert hogy a tudomány érték, azt ő jobban tudja, mint másfajta és ha ingyen hozzájuthat, hát nem veti meg. És éppen azért, mert az ingyen­oktatásból a művelődésnek igen jelen­tékeny eredményei várhatók, szinte meg se mérhető a törvényjavaslatnak nagy értéke. Olyan országban, aminő Magyar­ország is, ahol a haladás jóformán napról-napra alakítja át a társadalmat, az erők szédületes fluktuációjában igen gyorsan emésztődnek fel az energiák. Az osztályok egymásra építik rétegeiket és azt éri legelsőbben az erővesztés, aki legfölül van. Az uj erők mindig az alsóbb rétegekből kerülnek ki. A jövő Magyarország sorsa tehát attól függ, hogy milyen erőket adhatnak neki az alsó rétegek. Eddig bizony vigasztalan volt az állapot. Ezen tör­vényjavaslat után természetesen több bizakodással nézhetünk a magyar nem­zet jövendő állami élete elé. A magyar kultura exkluzív hatása megszűnik. A legalsóbb rétegek sem vonhatják ki magukat többé a hatásai alul és még azok is a nemzettesthez fognak alkal­mazkodni, akik eddig idegen hatások, alatt fejlődtek. A nemzetiségeket és a felekezeteket értjük. Az általános ingyenes népoktatás egyik következménye az iskolák álla­mosítása lesz. Az általános államosítás nincs benn a programban, de az ma­gától az ingyenes tanítás konzekven­ciájaként fog bekövetkezni. Az iskola­fentartó nemzetiségek és felekezetek a befolyt tandijakból — amelyek rend­szerint elég magasak — tartották fenn az iskolákat. Ennélfogva tehát egészen bizonyos, hogy a felekezetek és a nemzetiségek — ha nem is mindjárt és nem is mindenütt, de fokozatosan kérni fogják az iskoláik államosítását, minthogy a terheket nem birják el. Igy aztán eljön az idő — talán csak egy emberöltő után — mikor az összes iskolák az állam legteljesebb fenhatóságaalá kerülnek és akkor majd csak játék lesz kiépíteni a sokat sóvár­gott magyar nemzeti államot. Az inkompatibilitási harc epilógusa. A vármegyei tisztviselők össze­férhetetlenségi ügyében éveken ál folyt ádáz hirlapi harc hétfőn, a nagyváradi esküdtszék előtt, befejezést nyert. A hétfői napon egy évek óta folyó, ugy az érdekelt felekre, mint az egész vármegye intelligens közönségére nézve kinos per aktáit zárta le a nagyváradi királyi törvényszék, mint esküdtbíróság. És mindjárt hozzátehetjük: közmeg­elégedésre. A kinos per Békésvármegye tör­vényhatóságának közgyűlési terméből indult ki, a Berényi Ármin dr. által a vármegyei tisztviselők inkompatibili­tása kérdésében indított akcióból kifo­lyólag. Az összeférhetetlenségi indítvány rendkívül vehemens elvi harcot provo­kált a törvényhatóságban és megyei sajtóban egyaránt. A megyei sajtó, igy a Békésmegyei Közlöny és Békésmegyei Függetlenség, a törvényhatósági több­ség álláspontjára helyezkedvén, fokról­fokra erősebb támadásban részesítette Berényi Ármin dr.-t, s tény, hogy e támadó közlemények hangja nem egy­szer átlépte a jogos kritika határát, ngy hogy az elvi küzdelem végül áldatlan személyi harccá fajult. Berényi Ármin dr. e támadásokkal szemben a bírósághoz fordult elégtéte­lért. A nagyváradi esküdtszék az inkri­minált közleményekért, melyek közül három a Békésmegyei Közlönyben, négy pedig a Békésmegyei Függetlenségben jelent meg, e lapok volt felelős szer­kesztőjét : Palatínus Józsefet vonta felelősségre. A tárgyalás lefolyásáról az alábbi tudósításunk számol be: A nagyérdekü tárgyalást C s u 1 y o k Béla elnök nyitotta meg. Vádlottat ki­Békésmegyei Közlöny tárcája. Belencéresi bezső sírjánál. Irta : Pataki Hózsef. „Nem írok ide epilógot . . ." Mondád végső lapján könyvednek, 5 jött a halál ... az epilógot Gyászos betűkkel ő irta meg I Kiragadta durván kezedből fi lantot s egy végső accorddal Befejezte művedet. Vége . . . Örökösen elnémult a dal I Költészetednek ifjú fája fiiig hajtott egy-két levelet; Sorvasztó, gyilkos szélroham jön, S minden lehull . . . mindent eltemet. De nem I Nem igy szólitá Isten, Nem igy szólithatá magához. R kéz, mely őt ide vezeté, Nem lehetett ily kegyetlen, átkos. Kint gyászos fekete éjszaka, Bent a kis szobában gyertyafénynél R beteg költő lázban piheg. — Kint rémek járnak, zúg a szélvész. Egyszer csak . . . kopogás az ajtón, Éles, bántó, rémes kopogás • . . R költő felriad I . . . Csontujju Halál kopog! . . . ki lehetne más ? I De im — belép a látogató, Nem az ijesztő, rémes csontváz ; Szelid, halvány ifju. Sémiben Fekete, mélységes fájdalom — És megszólal lassan, szeliden : „Édes szavú, ifju poétám I Alomország édes lakója, flkinek mézajkáról egyre Búsan, bájosan zeng a nóta ; Mit keresel e durva földön, Hol egyre tüske vérzi lábod ? I Alomország édes lakója! Nem, oh nem ez a te világod I Hiába éneklik dalodat, Nem jobbulnak tőle az emberek. Kesergő, bús szívfájdalmadat Rlig egy két szenvedő érti meg. — Szerelemről zengesz éneket ? Hiszen a lány csalfa, elfeled. Fehér ákácvirága lehull . . . Óh higyjük, higyjük, hogy ott fent örök Rz eszme s él a hűség, igazság I Higyjük : a bűnösnek büntetését, S jók jutalmát, hogy ott fent kiszabják! Illata elszáll és vege van Oh ez a kor nem neked való, Itt élned, szenvedned céltalan ! — Csatákról zengesz himnuszokat, Hol az eszme diadalmat ül?! Eszmét nem lelsz most emberek közt! Harc folyik, harc — szemérmetlenül, Egymás ellen, önző érdekért, De nem az eszme ül diadalmat ; Hanem az ököl s szemtelenség. Etvezetlek messze, más világba, Hol örökké fénylenek az eszmék; Rhol az igazság trónja előtt Mindenki mélyen meghajtja fejét; Rhol örökös az ákácillat, Örökifjú és mindig hű a lány ! . . . u — R költő boldogan szólt! „Óh vezess ! " És elindult az ifju oldalán ! . . . Elindult s vissza sem jött azóta, Rlomország örök lakója lett ! Ott megtalálta, amit e földön fiiába kutatott és keresett! Gyönge lélek. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Szémán István. Temetésen álltunk. A Hirka Vaszily felesége hunyt el váratlanul s öt ke­nyérpusztió apróságot hagyott anyátla­nul éppen akkor, amikor az utolsó a világra jött. A szegény ember temetése valahogy megrázóbb, mint a gazdagé, mert azon a halál keze nyomát nem hintik be rózsákkal s a bomló hullára nem raknak illatos koszorút. De ez a temetés azóta sem megy ki az eszemből. Az idő is kegyetlen volt s a szél csak vagdosta arcunkhoz a fagyos hódarát. A kántor búcsúztatója az egész falu népét megríkatta, csak a férj állt moz­dulatlanul s bambán nézett a simára gyalult deszkakoporsóra. Arcának színe s petyhüdt vonásai elárulták, hogy nincs egészen tisztában magával s hogy át­kos szenvedélye még a temetés napján is leverte a lábáról. A koporsó körül álló gyermekek kékre fagyott arccal bámultak hol a papra, hol a koporsóra s könyes sze­meikből annyi szenvedés kandikált ki, hogy szinte borzongás fogott el. Megindultunk a temető felé. A templom mellett egy alacsony domboldalba helyeztük a meggyötört asszony földi maradványait. A falu népe eloszlott, a rokonok torra gyűltek és mire a fagyos rögöt felhantoíták, csak a kántorral maradtam a temetőben. A ko­csi már készen várt és mi is rögtön visszaindultunk a városba. Útközben a kántortól hallottam a szegény asszony igazán szomorú történetét. Ábrahámfalva népét a kilencvenes évek elején szinte néptelenné tette a kivándorlás. A szomszédos város kiván­dorlási irodája előtt, (amelyet azóta, hála Istennek, megszüntettek) nem egyszer láttam öt-hat rutén szekeret, amelyen tagbaszakadt, katonasorban levő ifjak s férfikorban levő gazdák búcsúztak szülő­től, családtól. Egy-két évre aztán a Hernád és a Svinka völgyében nem egy beszögezett ablakú ház s öles bur­jánnal benőtt udvar beszélt a kivándor­lás népsorvasztó nyavalyájáról. Hirka Vaszily ' is megunta itthon a munkát, mert hát bizony a mi hegye­ink közt a rög kemény s ha az irtás könnyen is termi a zabot, de azt bizony csak a verejték termékenyíti meg. Ő is elprédált egy darabka földet az útiköltségre s az asszonyt egy csomó reménynyel és ígérettel, de egyébiránt üres zsebbel hagyta otthon. Aztán mindaketten megkezdték azt a fénytelen, vigasz nélkül való életet, amely az elszakasztott családtagok sorsa. Á férj Amerikában, az asszony oda­haza. Küzdött mindakettő. A föld az első évben felmondta a szolgálatot, mert az asszony keze nem bírta az erős mun­kát, pedig egész nap künn izzadt s csak éjjel ért rá a házi munkára A Vaszily meg csak gyűjtött. Az útiköltség már meg is volt taka­rítva, amikor Miskó Iván, a falubeli szomszédja is odakerült munkába, ahol ő dolgozott. Tüstént rá is szólt:

Next

/
Thumbnails
Contents