Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-06-04 / 45. szám

2 Békéscsaba, 1908. junius 4 hallgatván az általános kérdésekre, felolvasta a beidézett tanuk névsorát. Tanukul beidéztettek: Fábry Sándor dr., az ACsEV. vezérigazgatója, volt békésmegyei főispán, Ambrus Sándor alispán, Daimel Sándor dr. vármegyei főjegyző, Kiss László megyei első aljegyző, Konkoly Tihamér dr. megyei másodaljegyző, Berthóty István dr. orosházai főszolgabíró, Szili e 1 s z k y József, lapunk kiadótulajdonosa, Berkes Sándor dr. kórházi igazgató-főorvos, W e i s z Mór vezérigazgató, Szabó János köröstarcsai lelkész, Török Gábor dr. ügyvéd, Kecskeméthy Ferenc orsz. képviselő, D a n c s Szilárd dr., P o p o v i t s Elek és Freuder Mór. Nem jelentek meg a beidézett tanuk közül Székely Béla, Jantsovits Emil dr. és Igaz Pál dr. Berényi Ármin képviseletében Dénes Szilárd dr. nagyváradi ügyvéd jelent meg, Palatínus nem vallott védőt. Az esküdtszék megalakítása után elnök felolvastatta a vádiratot, amely szerint négy rendbeli nyomtatvány utján elkövetett becsületsértéssel és hasonló módon elkövetett három rendbeli rágalmazás vétségével vádolja főmagánvádló. Az inkriminált cikkek felolvasása után Palatínus József a következőket adta elő: Ismertetvén az összeférhetetlenség kérdésében lefolyt harcot, kijelentette, hogy cikkeiben á törvényhatósági többség állásfoglalásának megfelelő visszhangot igyekezett visszaadni. Ezt igazolják a törvényhatóság és belügyminiszternek e tárgyban hozott döntései. Elismeri azonban, hogy az elvi harc elmérgesedesével túllőtt a célon. Ennek is magyarázatát adja. A jóhiszemüleg elfogadott tendenciózus információk és a vidéki újságírónak csöppet sem irigyelhető kinos helyzete sodorta a vádlottak padjára, ahol nem védekezhetik férfiasabban, mintha ismételten kijelenti, hogy az elvi harcban jóhiszeműség vezérelte, Berényinek egyéni becsületét támadni szándékában nem volt, de amennyiben ezt tette, a sértő kifejezésekért' bocsánatot kér és sajnálatát fejezi ki. Tiszteletteljesen arra kérem az esküdtszéket, az inkriminált közleményekre ne intézzenek hozzám egyetlen kérdést sem és kérem tudomásul venni, hogy elállók a bizonyítás jogától. A főmagánvád képviselője kéri Weisz, Berkes, Freuder, Kecskeméti, Dancs, Popovics és Török tanuk kihallgatását, akiknek vallomásával igazolni óhajtja, hogy Berényi közéleti szereplése kifogástalan és hogy a Fábryval való kibékülés milyen körülmények között jött létre. A biróság rövid tanácskozás után elutasította ezt a kérelmet, miután vádlott lemondott a bizonyítás jogáról. Ezzel befejezést nyert a bizonyítási eljárás s délután kihirdették a megszövegezett kérdéseket, amelyek közül négy a becsületsértés, három á rágalmazás és esetleg becsületsértés tényének fenforgására vonatkoztak. Ezután a perbeszédekre került a sor. Dénes ügyvéd azzal kezdte vádbeszédét, hogy a föltárt kontroverzia tulajdonképpen nem főmagánvádló és vádlott között keletkezett, de abból az elvi harcból, melyet védettje indított az összeférhetetlenség kérdésében. Itt a védő-ügyvéd oly kitételeket használt a megye tisztikarával szemben, mintha azok lettek volna a vádlottak s igy az elnök erre figyelmeztette is, hogy az njságiró van vádolva. Majd részletesen fejtegette e kérdést, ismertette a békésmegyei viszonyokat, kidomborítván, hogy védettje a köz érdeké ben felvett elvi harcban nem szolgáltatott soha alkalmat arra, hogy a sajtó részéről a jogos kritikát meghaladó támadást provokálta volna s végül kérte az esküdteket, hogy vádlottat marasztalják el. Ezután Palatínus József terjesztette elő védelmét. Hogy az elvi harcban igaza volt, annak bizonyításáról lemondott, mert abban a hitben volt, hogy a tárgyalás békés uton nyer befejezést. A személyes harcra nem is tér ki, mert arra nézve már korábban sajnálatát fe! jezte ki. Csupán jóhiszeműségét kívánja ; bizonyítani s ezért felolvasta ama tör[ vényhatósági határozatot, amely Berényi inkompatibilitási indítványát elvetette s a tisztviselőkkel szemben bizalmát fejezte ki. E határozat kétségtelenül igazolván jóhiszeműségét, kérte felmentését. A szokásos formaságok után az esküdtek visszavonultak és közel másfél órai tanácskozás után kihirdették a verdiktet, amely kilenc kérdésre felmentő volt s a tizedik kisegítő kérdésben becsületsértés vétségében bűnösséget állapítottak meg. A szakbiróság e verdikt alapján Palatínus Józsefet a 92 enyhítő paragrafus alkalmazásával 50 korona főés 10 korona mellékbüntetésre ítélte, a mit a felek tudomásul vettek s igy az itélet jogerős. Tüntetés egy felolvasáson. Wolfner Farkas Pál dr. a csabai magántisztviselők egyesülete meghívására vasárnap délután felolvasást tartott a városháza nagytermében. A felolvasáson a paraszt-párt botrányos tüntetést rendezett. A Csabai Magántisztviselők és Kereskedőifjak Egylete nemrég dr. Farkas (Wolfner) Pált, a magyar társadalom-tudományi egyesület titkárát az j egyesület tiszteletbeli tagjául választotta. Mint ilyen, vasárnap délután, az egye; sülét felkérésére, a „Társadalom szociális fejlődéséről" felolvasást tartott a városháza közgyűlési nagytermében. Az egyesület, mely csak arról gondoskodott, hogy felolvasó legyen, de arról nem, hogy azt megértő közönség is legyen, nagyon is meg volt lepve, amikor a nagytermet, illetve az előadó előtt levő négy széksort Áchim L. András, törzskara 'és a Népegylet vagy ötven tagja foglalta el. j Azért részükről nagyfokú az érdeklődés, magyarázták Áchimék, mert ők abban a meggyőződésben voltak, hogy nem Farkas Pál fog felolvasni, hanem utóbb a megyében Gyulán és Orosházán szerepelt „Nemzeti Állam" napidíjért antiszociálista-lap szerkesztőségnek tagjai. Ezeknek Csabán való szereplését akarták megakadályozni. Hogy aztán mégis oly türelmetlenül viselkedtek a szociáliz! musról hallott igazságokkal szemben, azt nem magyarázhatjuk másként, minthogy Áchim hatalmának fitogtatásával egy olcsó vasárnapi mulatságot akart szerezni népe ama részének, amely csak vasárnap vehet ilyesmiben részt. A méltán visszatetszést keltő incidensek sorát egy hosszuhaju gyerek nyitotta meg. Bihari volt nagyváradi hirlapiró, most a Paraszt-Ujság szerkesztőségének tagja, volt ez, aki nagyon is kihívó viselkedést tanúsított. Á felolvasó előtt sétapálcával való hadonászását értjük. Érdemeket akart szerezni a Népegylet és a vezérkar tagjai előtt. Mert egyébként mivel szolgálna rá a bitorlásra ? Farkas dr. előadásába először Áchim L. András szólt közbe, mire az előadó frappánsul vágott vissza. A vezértől kedvet kapott a volt váradi „hirlapiró" s egyébbe nem tudott belekapaszkodni, az internationális kifejezések magyar értelmét kérdezte az előadótól. Farkas az okvetetlenkedőnek is megfelelt, mondván: — Nem azért tartok előadást, hogy éretlen ifjakat oktassak ki. Ekkor már a rendezőség is restelte az okvetetlenkedéseket s P a t a k y Mihály kereskedő odalépett Biharihoz, felszólítva, hagyja el a termet. Ez ellen Áchim L András tiltakozott, azt mondva : — Dobjon ki hát engem is! A keletkező zür-zavarban Farkas Pál dr. gyorsan határozott, kijelentve, hogy ugy is előadása végéhez ért és néhány hatásos példával az igaz szociálizmusról befejezte előadását. Azt lehet mondani, hogy csak Áchimék távoztak megelégedetten a városházáról. Mi nekik egy szégyenfolttal több vagy kevesebb. Farkas Pál dr. érdekes előadásában a szociológia keletkezésének történetével foglalkozott. Majd azt demonstratálta angol példával, hogy a szociológia amerre néz, mindenütt törvényszerűséget lát: a társadalomban is van tövényszerüség. Vájjon az osztályharcok j törvénvszerüek-e ? Véleménye áz, hogy az emberiség történeti fejlődése osztályharcok formájában történik: ezek azonban nem győzelemmel s vereséggel végződnek, hanem kompromisszummal, — Te Vaszily, hát te pogány lettél, hogy megfeledkeztél családodról ? — Hát nem hagytam ott a földeket, meg a házat ? Az asszonynak is van keze ! — pattogott Vaszily mérgesen, mintha igaza volna, pedig már az ő lelkiismerete is megmozdult s eszébe jutott, hogy a föld javát ő adta el, a házra pedig még harmadéve igért pénzt, hogy az asszony rendbe hozhassa. — No no Vaszilykám, én nem akarlak téged leckéztetni, annyit azonban bátran mondhatok, hogy ha olyanforma magamfajta zsellórember lettél volna, akkor csak értettük volna, hogy mit akarsz Amerikában, de akinek csak egy tenyérnyi földje van is, annak otthon a helye, mert az a szorgos kézben ízesebb kenyeret ad a családjának, mint az amerikai dollár. — Jó ám a kenyér mellé a só is, Iván; a föld mellett a dollár is elkel. — Persze, persze, különösen akkor, amikor az asszony már nyomorékká lett a munkában, a tórfi meg elszokott az eke szarvától! — tört ki Ivánból a keserűség, mert nagyon szánta az aszszonyt. — Csak nem beteg az asszony ? — rőkönyödött meg Vaszily. — Hisz a nyáron azt irta, hogy egészséges. — Hisz nem fekszik az ágyban, de j majd nemsokára szemfedőre kell majd a pénz, ha kenyérre nem küldesz. Az Iván beszéde nagyon szivén találta Vaszilyt, napról-napra szomorúbb lett, ugy, hogy Iván szinte meg is bánta, hogy annyira megijesztette, hátha még húzta volna az asszony igy is ? — Ej, mikor az egész falu szánja, csak ö nem törődik vele, — nyugtatta meg magát ilyenkor. A Vaszily csak tervelt, számítgatott s egy szép napon azzal állt elő, hogy hazamegy a falujába. Iván lebeszélte és azt tanácsolta neki, hogy inkább az asszonynak küldje az útiköltséget, hogy magához jöjjön, de Vaszily többé nem hallgatott rá. Gyönge lelkű ember volt, akit a pénz elvakított,. családja iránt közönyössé tett s mikor a baj rázúdult, akkor legyőzhetetlen vágy fogta el, hogy hazamenjen. Hja, ha a gyönge emberek tenni is tudnának, nem csak sóhajtozni. Hazament. Otthon a pusztulás fogadta. Feleségéből görnyedt, köszvényes asszony lett, a gyermekek arcárói a nélkülözés rítt le. Az udvart a burján verte fel, a háztető is lekívánkozott A viszontlátás öröme helyett mérhetetlen keserűség fogta el szivét és rárivalt az asszonyra: — Hát igy viselted gondját a portádnak ? — Ember, nem félsz az Istentől, ezért is engem vádolni, hát küldtél haza csak egy huncut krajcárt is? —- Ugy, ugy, — mormogta Vaszily az orra alatt s kifordult a szobából. A rossz lélek egyenesen a korcsmába vitte. Oda pedig az első lépés a legnehezebb, a többi valahogyan egyre szaporábban következik. Szive ugyan megdobbant, mikor a kezét a kilincsre tette, de indulata győzött, meg aztán a falunak is meg kellett mutatni, hogy nem tért vissza üres kézzel. Késő este tért haza, s mikor az asszony meglátta, azt kívánta, hogy i inkább sohse látta volna, minthogy a szorgalmas, józan Hirka Vaszilyt igy kellett látnia. I Vaszily meg ahogy az első lépésen túlesett, gyorsan próbálta a másodikat is nemsokára. Amikor a készpénz elfogyott, a gyönge, elcsigázott asszonynak nemcsak á gyermekekre kellett dolgoznia, hanem a henyélő férjre is. Hirka Vaszilyn is beigazolódott az a szomorú igazság, hogy a legtöbb kivándorlóban üressé lesz a lélek, elernyednek az acélizmok s a föld elveszti előttük minden költészetét, szóval nincs erejük újra kezdeni a csendes, a boldog szántó-vető életet. Amig a pénz tart, addig dinom-dánom ; ha elfogy, szánom-bánom. A napok lassan peregtek, az őszi köd éppen olyan lomhán ült. a tájra, mint amilyen tunyán üldögélt Vaszily a a korcsma padján. Karácsony felé járt az idő, amikor a beteges asszony egy ötödik gyermeknek is életet adott, jobban mondva, amikor az ötödiknek a maga életét adta, mert a szülés után nyomban meghalt. Eltemettük. A szomorú végtisztesség után a jó szomszédok osztoztak a nagyobb gyermekeken, az ötödik azonban senkinek se kellett, hát a jó Isten vette magához pár nap múlva. Vaszily meg nyakába akasztott egy tarisznyát s elindult arra az útra, amely a nyomorba, a szégyenbe, sokszor a bűnbe vezet s a melytől a családi tűzhely megbecsülése, az Istenbe vetett bizalom ós a kitartó munka mentheti meg a munkás népet. Pedig a legszegényebb felvidéki rög is terem olyan színaranyat, mint az újvilági aranybányák. amely az előző s a következő osztályokat összhangba hozza egymással. — A nemzet s a nemzetközösség problémáját ugy kell felfogni, hogy az egyes nemzeteken belül az osztályharcok jelenségeit látjuk, de a népnek egymás mellett mint nemzeti egységek lépnek föl. Van egy elmélet, amely azt mondja, hogy az emberiség fejlődése a nemzetből a nemzetközi felé halad. Azt mondja ez az irány, hogy a posta táviró, vasút már ma nemzetközi : később minden nemzeti lét megszűnik s a nemzetekből egy nagy emberi társadalom épül föl. Ez természetesen csak filozófiai okoskodás, melynek gyakorlati alapja nincs. Több, mint 100 év óta foglalkozatja e kérdés az emberiséget, tehát a nemzetköziség nem a szociálizmus találmánya. Mikor — 100 évvel ezelőtt — polgárság el volt nyomva, megszületett a világpolgár eszméje: ez a világpolgár előfoka a világproletárnak. A franci forradalom ragaszkodott e fickóhoz, a „nemzetközi franciák" egy év múlva kiverték az európai koalíciót hazájukból : majd törvényt hoztak, hogy a hadifoglyokkal csak akkor gyakorolnak kegyelmet, ha megadják magukat, de az angol fogoly számára nincs kegyelem. íme, elmélet ós "gyakorlat rövid egy év alBtt, mily ellentétbe kerültek egymással. Itt kezdődtek a közkeszólások, melyek lehetetlenné tették az érdekes fejtegetések befejezését. Belenczéresi Dezső emlékezete. A Békésmegyei Közlöny volt poétaszerkesztőjének a közadakozásból emelt síremlékét vasárnap leplezték le szép ünnepség keretében a mezőberényi temetőben. A mezőberényi temetőben vasárnap délután kegyeletes, szép aktus folyt le. A község közönsége, a Békésmegyei Közlöny szerkesztősége és kiadóhivatala, valamint e lapnak barátai kegyelettel adóztak lapunk korán elhunyt poéta-szerkesztője: Belenczéresi Dezső emlékezetének. A kegyelet diszes síremléket állított lapunk kezdeményezésére a szelíd lelkű, dalos poéta sirja fölé s e síremléket felavatván, az emlékezésnek illatos virágaival, a szeretetnek elhervadhatlan babérjaival hintette körül. Hogy ki volt és mit alkotott Belenczéresi Dezső ? Az újságírásnak egy ritka, megbecsülhetetlen derék napszámosa, aki minden tollvonásában önzetlenül szolgálta vármegyéje, szülőföldje érdekeit, de elsősorban is poéta, istenáldott tehetséggel megáldott költő, akinek korai halála vesztesége a magyar szépirodalomnak. A mezőberényi siravatásról az alábbi részletes tudósításunk szól: A Csabáról érkezőket a mezöberónyiek egy bizottsága : P i 11 z Ádám, dr. G r ü n w a 1 d Dezső és Szabó polgári iskolai igazgató fogadta. A kivonulás a temetőbe a „Magyar Király"szállodából történt s a sirkőavatás eíőtt nagy közönség sereglett össze a fiatal poéta sírjánál, ahol két fitestvére, kiket ugyanaz a gyilkos kór vitt korai sírjukba és édesatyja, Mezőberény község volt főjegyzője, majd közgyámja, társaságában alussza örök álmát. A sírt körülállotta nagyszámú hölgyközönségen kivül a Kaszinó választmánya, az elöljáróság tagjai, az iparosifjuság, mely zászló alatt jelent meg, Jeszens zky Károly lelkész, K o1 o z s y községi főjegyző s a gazdák közül igen sokan jelentek meg. Midőn az elhunyt hirlapiró-poéta édesanyja ós nagyanyja megérkezett, a virággal borított sirhoz lépett az elhunyt ifjú barátja, Németh István s keresetlen szavakkal, hosszabb és tartalmas beszédben, méltatta Belencéresi Dezső bár oly rövid, de szenvedésekkel telitett életét ós küzdelmét. Szivét, mely tele volt idealizmussal és szeretettel, költészetét, mely a „Zugból" és „Szívverések" kötetében az egyedül boldogító és örök szerelemről dalolt. Hogy a fiatal költőt mindenki szerette, tanúsítja az a síremlék, mely a szeretet filléreiből létesült s hogy emlékezete Mezőberény közönségében nincs feledve, az itt megjelentek nagy száma bizonyítja. A meghatott hangulatot még fokozta Pataki József, a jeles szavaló, ki lapunk mai tárcájában közölt szép és eszmegazdag költeményét szavalta művészettel.