Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-17 / 40. szám

Békéscsaba, 1908. május 10. hogy programmjától nem fog eltérni a jövőben sem. Mi, bár kétségtelennek tartottuk, hogy Lovichot választják polgárin esterü

1, mégis kifejezést adunk abbeli örömünknek, amely áthat minden közügygyei foglalkozót a választás eredménye nyomán. Lovich ambiciózus, alaposan képzett, fiatal erő, akit képességei mintegy arra predesztiválnak, hogy Gyula városát kivezesse az anyagi züllés kályujábói. Benne föltétlenül értékes erőt kapott a város, amely érezni is fogja Lovich Ödön működésének értékét. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Közigazgatási bizottsági ülés. Haviár Dániel beköszöntője. — Békésvármegye a mult hónapban. — Milyen volt a közegészségügy ? — Fölemelt ápolási dijak. — Tanfelügyelői előadmányok. Csöppé sem illeszkedett a napok óta tartó kánikulai hőség kereteibe az az eleven, sziporkázó élénkség, melylyel a közigazgatósági bizottsági tagok csütörtökön elintézték a tárgysorozat pontjait. A tanácskozás érdekességét nagyban növelte az a körülmény, hogy a bizottság egyik legkiválóbb tagja: Haviár Dániel is megjelent ezen az ülésen s felszólalásaival élénkké, elevenné tette az ülés lefolyását. Egyebekiránt aligha volt még a csütörtökinél üresebb tárgysorozatu ülése vármegyénk közigazgatási bizottságának. Délig minden ügydarab le volt tárgyalva már, nagy örömére a vidéki tagoknak, kik közül csupán azok maradtak délutánra is bent, akik egynémely albizottságnak a tagjai, vagy akik hagyományos vendégjárói a bizottsági ülések napjain megtartani szokott vacsoráknak. Az ülés lefolyásáról különben ez a tudósításunk szól: Jelen voltak D ő r y Pál főispán elnöklése mellett: Ambrus Sándor, dr. Daimel Sándor, dr. Zöldy Géza, dr. Zöldy János, Gryneusz György, Sárosi Gyula, Haviár DánieJ, Varságh Béla, Haraszti Sándor, Morvái Mihály, Mikler Sándor, Perszina Alfréd, Beliczey Géza, dr. Ladics László, dr. Török Gábor és Domby Lajos. Tárgysorozat előtt. Döry Pál megnyitotta az ülést és bejelentette, hogy az elmaradt tagok kimentették távolmaradásukat. Majd örvendetesen konstatálta, hogy ezen az ülésen megjelent Haviár Dániel, akit a tagságáról leköszönt S z a 1 a y József helyébe választott meg a törvényhatósági bizottság s ezt az alkalmat felhasználta arra is, hogy örömmel üdvözölje az uj értékes tagot. Haviár Dániel megköszönte a bizottságnak, hogy előző ülésében üdvözölte őt megválasztatásáért s erről Írásban is értesitette. Utalt azután 30 esztendős múltjára, mely a közigazgatás szolgálatában telt el. Azok közül, akikkel megkezdte közszereplését, ma már egy sincs körülötte ; de ő ünnepélyesen igéri, hogy régi odaadásával és lelkesedésével tesz eleget annak a feladatnak, amely bizottsági tagságának viseléséhez fűződik. Ezután D ő r y Pál válaszolt még s ezzel az ülés áttérhetett a tárgysorozatra, melynek első tárgya az alispáni jelentés volt. Vármegyénk mult havi közállapotairó . A jelentés ugy a vagyon-, mint személybiztonságunk mult hónapi állapotát kedvezőnek mondja. A személybiztonság ellen 12 esetben intéztetett támadás. Ezek közül 1 gyilkosság, 5 könnyű és 6 súlyos testisértés volt. Lopás 32 esetben történt a jelentés szerint Baleset 10 fordult elő, tüz pedig 11 esetben fenyegette a vagyonbiztonságot. A mezőgazdasági rész kielégítőnek mondja a vetések állását. A községi közigazgatás menetéről | ezekben számol be a jelentés: A szarvasi járás főszolgabírója Hajas i József dr. békésszentandrási első jegyzőt a katonai ügyek intézése körüli kisebb mulasztások miatt egy ízben 4 korona, másodizbon pedig 5 korona rendbirsággal sújtotta, inig a békési járás főszolgabirája Szathmáry Kálmán békési községi í iktató ellen különböző szabálytalanságok miatt a fegyelmi eljárást elrendelte. Mezőberény községben a Mucsi Mihály mult hóban történt elhalálozásával megüresedett egyik jegyzői állás a folyó hó 9-én választás utján betöltetet;. Doboz községben a januárban megválasztott előljárósági tagok közül többen lemondván, helyükbe a mult hó 22-én ifj. Sarkadi Gábor közgyámnak, Balog ó. Mihály pénztárnoknak, Z. Megyeri István, Balog M. Sándor és Cs. Z. Szabó Sándor esküdteknek választattak meg. Békéscsaba községben pedig az állásáról lemondo'.t két esküdt helyébe Vandlik H. Mátyás 03 Andó Mihály. A főorvos előadmányai. Vármegyénk közegészségügyre az elmúlt hónapban elég kedvező volt, mert a hevenyragadós betegségek száma 131-el kisebbedett s a halálozás is 3%-al volt kisebb. Difteritisz 8 esetben fordult elő 3 halálozással, kanyaró 479 esetben 26 halálozással, hasihagymáz 8 esetben 1 halálozással. Bemutatja ezután dr. Z ö 1 d y János megyei főorvos a közkórház 1909 évi költségelőirányzatát, melyben a napi ápolási dijak 8 fillérrel újból emelkedtek és ezt az emelést a kórházi alkalmazottak fizetési rovatában beállott többletnek fedezése és a magas élelmiszerárak tették szükségessé. Haviár Dániel: Ebből a bejelentésből csupán azt lehet konstatálni, hogy a fedezetlen hiány nagy s hogy az ápolási dijak 8 fillérrel fölemeltettek. Hivatkozás történik a drágaságra és az alkalmazottak fizetésének emelésére. Ez az indokolás több évvel ezelőtt helyénvaló volt, de most mégis elfogadhatóbban és érthetőbben kell kidomborítani az ápolási dijak fölemelésének okát. A tisztviselők fizetésének emelése, ha indokolt — megtehető. De ezt nem lehet mindig ok gyanánt elfogadni. Ambrus Sándor alispán: Az ápolási dijak emelése főkép azon sarkaliik, hogy magasak a búzaárak. A tisztviselők fizetéseinek összege alig mutat emelkedést. Legfőbb az, hogy a kenyér- és liszt-száliitást csak a mult költségvetés jóváhagyása után adhatták bérbe, de mire ez megtörtént, a buza s következésképpen a liszt ára is tetemesen emelkedett. Ezen pótköltségvetéssel akartak segíteni, de a miniszter nein tartotta megengedhetőnek, hogy ez a tétel igy állittassék be a mult évi költségvetésbe s most kellett azt felvenni. Haviár: Mennyit tesz ki az ápolási dijak felemelése évenként. Ambrus Sándor: Harmincnégyezer koronát s ebből csak mintegy 3000 korona fordittatik tisztviselői fizetésekre. A bizottság elfogadta ezután a költségvetésnek ezen tételét is. Tanügyi dolgok. M i k 1 e r Sándor királyi tanfelügyelő adta elő ezután ügyeit. Havi jelentését hozzászólás nélkül vette tudomásul a bizottság. Előterjesztéséhez képest elutasította a bizottság Szeghalmi Gyula tanítónak egy javadatmi jegyzőkönyv felvétele és tételeinek megállapítása ellen tett felebbezését azon indokolással, hogy az ellen csak panasznak van helye. Elutasították dr. Gyulai Alajosnak a békésszentandrási iskolaszék nevében beadott felebbezését. Farkas Ferenc békési tanitó megfelebbezte az iskolaszéknek egyik határozatát, amely arra kötelezi a tanítókat, hogy az utasításban meghatározott időn tul is tanítsanak az ismétlő-iskolában. Ezt a határozatot másodfokban s végérvényesen a tanfelügyelő intézte el, de ezt az intézkedést is megfelebbezte Farkas a közigazgatási bizottsághoz. M i k 1 e r Sándor elutasítani javasolta a fe'.ebbezést, mert ez az ügy már végérvényes elintézést nyert. Kifejtette Mikler, hogy az „utasítás" betűihez szigorúan ragaszkodva, igaza lehet Farkasnak, de azt kívánja a jelen esetben az erkölcsi kötelesség, hogy az iskolaszék határozatához alkalmazkodjanak a tanitók, mert az ismétlő-iskolai oktatás is a szokottnál jóval később vette kezdetét. Egyebek iránt lesz gondja arra, hogy érdem szerint jutalmaztassanak az olyan tanitók, akikben oly nagy az ambíció, mint a felebbezőkben. Török Gábor elfogadja a tanfelügyelő javaslatát, de nem fogadhatja el azt a szóbeli indokolást, amely betű szerint igazat ad a tanítónak. Az utasítás csak séma, amelytől mindig el lehet térni, ha a körülmények ugy kívánják. Ezután elfogadtatott a tanfelügyelői javaslat. Kondoros községre ráirt a bizottság, hogy a szükségesnek és elkerülhetetlennek bizonyult népiskola szervezésének ügyében záros határidőn belül határozatot hozzon. — A békési uj községi ovódának tárgyában azt jelenti az elöljáróság, hogy a tervek már készen vannak. Miniszteri rendelet Békésvármegyéhez. A szent korona és a zászló. Az újságolvasó közönség úgyszólván mindennap olvashat zászlógyalázásokról, melyek leginkább a nemzetiséglakta vidékeken fordulnak elő A magyar állameszme ellen fanatizált nemzetiségiek a magyar állam szineit viselő, trikolort nemzeti ünnepélyek alkalmával meggyalázzák s igy fejezik ki gyűlöletüket a magyar állameszme iránt. Ennek az eszmének szupremaliája megköveteli, hogy a zászló- és cimersértőket szigorúan büntessék a hatóságok, mert abban a szinbolumban, amelyet sárral dobálnak meg a magyar állam egysége nyer egyesítést és viszszatükrözést. — A nemzetiségi túlzók azonban csak csodabogaraik és téveszméik ügyetlenségeivel és az ebből folyó terrorral akarják respektálni azokat a szánbolumokat, amelyeknek szeplőtlenségét eleddig semmilyen törvény nem védte. Gyakorta előfordult mostanában, hogy a cimer- és zászlógyalázkodások egymást érték. A hatóságok csak igen kivételes esetekben büntették meg a bűnösöket, akik szentségtelen kézzel bemocskolták az állam szineit viselő trikolost és az államot visszatükröző cimert. Szükség volt arra, hogy kíméletlen szigorral bánjanak el a magyarság és a magyar állameszme gyalázkodóival. Andrássy Gyula gróf most rendelte el a törvény hiányos intézkedéseit. Ez a hazafias szellemű rendelet csütörtökön érkezett le Békésmegyéhez s a következőket tartalmazza: A magyar korona országai egyesitett, vagy az ország külön címerének elferdített alakban, továbbá e címereknek, vagy a nemzeti lobogónak az állam méltóságát sértő módon való piros és lilaszin dominált a női toaletteken. A menyasszony mirtusz-koszorúja hangos és igen lovagiatlan megjegyzések tárgya lett. Maga a menyasszony is meghallotta. Oda is szólt egy szőke sihedernek: — Te, ha nem hallgatsz, ugy szájon törüllek . . . Kobok Antal is rossza lólag rázta a fejét. — Nagyon komisz szájuk van ezeknek a népeknek, pedig alapjában vóvenem rossz emberek . . . Ami a menyasszonyt illeti, azért a tűzbe merném tenni a kezemet. Igen, a tűzbe. Én a Hanzli Karolinát csecsemő kora óta ismerem ... Itt nőtt fel előttem . . Hányszor lopott cukrot tőlem, mikor ugy délután e'szunyóká'tam . . . Nagyon életre való volt mindig. Igaz, hogy tizenöt éves korában elcsábította egy kucséber, de azóta, ahogy én tudom, csak egy szeretője volt. Az se valami haszontalan ficsúr, hanem igen tisztességes házasember, a Remenyák József. És bütykös ujjával az egyik sarokasztal felé mutatott. — Látja, most is ott ül. — Kicsoda? — kérdeztem. — A Remenyák József a feleségével. — És az asszony tudja, hogy a férje valamikor . . . ? Hobok Antal csöndesen bólintott a fejével. — Hogyne tudná, hiszen össze is kaptak egyszer. — Kik? — A Remenyákné a Karolinával. Éppen a bótom előtt . . . Haha! Karolinának nem kellett segítség, ugy helybenhagyta Remenyáknét, hogy a hamis copfját én vittem utána . . . — És most mégis eljött a lakodalmára ? — Miért ne? Hobok Antal végig simította tüskés szakállát, aztán ,erős meggyőződéssel folytatta: — Tessék elhinni, hogy a hosszú harag csak a nagy uraknak való, mert azok ráérnek. Erre mifelénk mindennap van pofozkodás, kontytépés, de azért békességben élünk ... Nem oly rossz emberek ezek, ha olykor hibáznak is. Leülik a rátájukat, aztán rendben van. — Leülik? — kérdeztem csodálkozva. — Le bizony, — bólintott Hobok Antal újfent, — az nem megy másképp. A törvény: törvény. Azután ernyőt formált a tenye réből a szeme fölött és körülhordta tekintetét. — Ha egy kicsit megerőltetném magamat, össze tudnék hozni itten nyolcvan, de talán száz esztendei fegyházat is. — Azt hiszem, ön túloz 1 — mondottam minden nyugtalanság nélkül. — Nono, nézzük csak . . Nem sok hijja lesz a .száznak ... Én mind ösmerem őket . . . Kezdhetem magamon... . . Önkéntelenül odébb tóltam a székemet. — Én nem sokat számitok, — folytatta Hobok Antal kicsinylő kézmozdulattal, — másfél esztendő az egész . . . Siheder voltam, egy vártüzérrel kaptam össze, be voltam rúgva, felhasítottam a hasát. — Meghalt ? — kérdeztem. — Voh eszébe, még három esztendeje sincs, hogy beszéltem vele. Vízimolnár Dunapentelón.j Kutyabaja . . . A nejét tavaly akasztották fel. Szünetet tartott, aztán egy domború hátú akrobatára mutatott, ki épp akkor táncolt a menyasszonnyal. — Látja azt a veszett komédiást, az hat esztendőt ült, a gazdáját agyonütötte öklével. — Miért ? — Mert nem fért bőrében. Ha egy kicsit berúg, nem tanácsos közelében lenni... Pedig ugy látom, most is ittas ... No de itt nem bánt senkit... Itt hamar ellátják a baját... Majd arra a sihederrce hivta fel a figyelmemet, aki a menyasszony mirtuszkoszorujára tett megjegyzéseket. — Ott van a Pista, aki most egyesült, az már háromszor ült.. . Mindig késelésért... Ha bicskája nem volna, annál jobb fiu nem volna a világon . .. oly lágy szive van, mint a vaj... Kikiáltó a' Panoptikumban... A gazdája hozzáadná a leányát, de fél, hogy megkéseli ... — A leányát? — Nem, a gazdát. A hátam kezdett borzongani. Koros Bertalan, a fiatal férj, támogatva közezeledett felénk. Poharat tartott a kezé ben. Koccintott velünk. Túláradó boldogsággal kiáltotta: — Sohse halunk meg ! De erre a biztatásra rácáfolt rekedt hangja, mely inkább enyészetet, pusztulást sejtetett, mint örök életet ... Ugy ójfélféltájban csaknem az egész társaság elázott. A százesztendei mintegy nyolcvanesztendő a fűben hevert szanaszét. Csak ketten maradtunk józanon : én ós násznagytársam, Hobok Antal. Az öreg asztalt bontott. — Jó lesz hazamenni. — Biz' igen. — mondottam. Hobok Antal megfogta a karomat. — Egyedül ne menjen az ur . . . Nem barátságos a Hungaria-uton ilyenkor egyedül járni... Majd adok kísérőt. Azzal felrántotta Pistát, a hires késelőt. — Kisérd haza a nagyságos urat. Kapsz borravalót. — Nem kell nekem, hazakísérem én ugy is, — dünnyögött a részeg ember. Elindultunk. Mintegy öt percig szótlanul haladtunk egymás mellett. A veszedelmes késelő nadrágzsebébe mélyeztett kezekkel, kissé dülöngve haladt mellettem . . . Jobb szerettem volna, ha a keze nem a zsebében lett volna . . . De szólani nem mertem . . . Kanyarulathoz értünk . . . Pista egyszerre megállt. Egy kerítésre mutatott. — Tudja, hogy itt történt ? — kérdezte. — Micsoda ? — Itt kötött belém az a rongyos konfliskocsis. — Ugyan? — Igen. Itt, látja, itt, ezen a helyen, itt szúrtam be a bicskát... Igy, látja, igy. Mutatta kezével a döfést . . . Aztán fájdalmasan sóhajtott — Aztán három esztendőt kaptam. Nem komiszság az? — A legnagyobb komiszság a világon ! — siettem kijelenteni. Néhány perc múlva kiértünk az István-utra. Rendőr jött szembe velünk... Soha rend rt nem találtam olyan szimpatikusnak. Szerettem volna a nyakába borulni. Hajnalig szünetlen arról a vegyes társaságról álmodtam, melynek körében az éj néhány óráját töltöttem ... Álmomban Pista kétszer is oldalba szúrt . . . I Azt hiszem, könséges bolhacsipés okozta j ezt az érzést . . . Azóta többször találI koztam vele . . . olyan illedetmesen, ! alázatosan köszön, mintha a bicskát csak hirből ismerné.