Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-17 / 40. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. május 4, használata, illetőleg alkalmazása tárgyában. A kihágásokról szóló 1870. évi XL. t.-cikk 1. §-a alapján a következőket rendelem: Aki a magyar korona országai egyesitett, vagy az ország külön címerét szándékosan elferdítve használja, illetőleg alkalmazza; úgyszintén az, aki ezt a címert, vagy nemzeti lobogót az állam méltóságát sértő módon használja, illetőleg alkalmazza, kihágást követ el és 15 napig terjedhető elzárással és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ezen- kihágások eseteiben az 1883. évi XVIII. t.-cikk 9-ik §-ában, illetőleg az 1883 évi 50.422. B. M. számú rendeletben felsorolt közigazgatási hatóságok gyakorolják a bíráskodást. Andrássy s. k., m. kir. belügyminiszter. Ambrus alispán a rendelet másolatait már meg is küldte a főszolgabiróságoknak, mint elsőfokú kihágási hatóságoknak. Békés nem ad írnokot Ujat húz a katonasággal. Ahol bölcs az elöljáróság. A községi elöljáróságok bölcsességéről krónikát zeng a köztudat. Nincs is jóizübb dolog, mint mikör okosnak akar látszani a járatlanság. Padig az egyes községi elöljáróságok tanácskozó termében sokszor fejtetőre áll a bölcsesség s ellejti azt a kakastáncot, amelyet magmosolyog minden jóravaló nyárspolgár. Vármegyénkben különösen Békés község az, ahol egymást érik a bölcsebbnél-bölcsebb cselekedetek. Jó idővel ezelőtt, mikor az általános drágaság minden vonalán a megélhetésnek hihetetlen mérvben megnehezitette a boldogulást, hívta magára első izben a közfigyelmet ez az elöljáróság. A községi közigazgatás cilinderes rabszolgái, a kezelő- és segédszemélyzet, drágasági pótlékot kértek a községtől. Ez a kérdés mindenekelőtt az elöljáróság okos retortájába került, ahol alaposan meg is tisztult aztán. Felállott ugyanis az egyik esküdt s kijelentette, hogy ő nem szavazza meg a kért fizetésemelést s ha nem telik nadrágra a fizetésből, akkor járjon „gatyában" a kezelőszemélyzet, vagy fogjon kapát a kezébe. Most újfent egy ilyen bölcs határozatot kellett a bírónak és az elsőjegyzőnek aláírni. E határozat igen „fontos" ügyet érint, amennyiben 30 koronáról van benne szó. De szó van benne sok olyanról is, ami tulajdonképpen nem bízatott a föltótlenül bölcs községi elöljáróság okosságára. Az idei sorozás alkalmával ugyanis el voltak foglalva a békési írnokok s ezért a főszolgabíró G o z m á n y József mezőberényi Írnokot rendelte ki. Uagyanekkor 2 korona napidijat és napi 4 korona fuvarköltséget állapított meg Gozmány részére a főszolgabíró. Ez pedig összesen mintegy 30 koronát tett ki. Gozmány a sorozás befejeztével annak rendje és módja, szerint benyújtotta számláit a békési sorozó-járás községeihez, melyok közül Mezőberény ós Köröstarcsa ki is fizették a reájuk eső részt, csak Békés renitenskedett. — Gozmány számlája bizonyára valamelyik okos esküdt kezeibe került. Hopp, ez nagy ügy! — gondolhatta magában s menten tanácsülés elé vitta a kérdést. Az elöljáróság pedig kimondotta, hogy ő egy fillért sem fizet, mert ily címen semmi sincs felvéve a költségelőirányzatába s különb >n sem kötelezi őt sem törvény arra, de még csak szabályrendeletet sem, hogy az állítási lajstromok kezelésére kirendelt írnokoknak napidiját a község fizesse ki. Azon uzusra vonatko :ó'ag pedig, hogy ezelőtt Békés adott munkaerőt a sorozáshoz, kijelentette az elöljáróság, miszerint megtagad a jövőre minden közreműködést. Ezt a bölcs határozatot Gozmány megfelebbezte s megjósolhatjuk, hogy a minden törvényes alapot nélkülöző határozatot meg is semmisiti a törvényhatóság. A békésmegyei háziipar — számokban Milyen volt az esztendő? Jelentés a bizottságnak. Egy közelebb megjelent számunkban említést tettünk arról, hogy a megyei-háziipari bizottság előadója beterjesztette már jelentését a háziipari érdekóban megindított aktió eredményének első esztendőjéről Ambrus Sándor alispánhoz, mint a káziipari bizottság elnökéhez. Ennek a jelentésnek hivatalos másolatát most mi is megkaptuk ós elég érdekesnek tartjuk ahhoz, hogy ismertessük azt. A kezdő lépések összesen 16 községben tétettek meg. Ezek a községek : Békósszentandrás, Szarvas, Orosháza, Bókóssámson, Tótkomlós, Pusztaföldvár, Csorvás, Békéscsaba, Kótegyháza, Doboz, Gyulavári, Vésztő, Köröstarcsa, Körösladány, Füzesgyar.nat, Szeghalom. Egy községben és Gyulán az actió nem mutathatot föl eredményt s ennek okát a vezetőség kényelemszeretetében látja az előadó. Nem volt háziipari tanfolyam a következő községekben ! Gádoros, Nagyszénás, Kondoros, Mezőberény, Gyoma, Endrőd, Újkígyós. A 16 községben 29 tanitó volt alkalmazva összesen 2300 korona költséggel. A tanítványok száma pedig 615 volt. Az eredmény — leszámítva a kezdet nehézségeit — jónak mondba'ó. Taníttatott a kosárkötós, zöld vesszőből seprűkötés, kosárkötós fehér vesszőből, szalmakalapfonás, lábtörlő készítés és kefekészités. A háziipart elsajátitók támogatására 2545 koronát fordított a megye. Ennek az összegnek egy részét azonban maguk az egyes községek adták, a háziiparosok támogatva lettek kosár-fűz, cirokszakáll, gyékény, pamut, kender ós fonállallal. Nyersanyag beszerzésre ugy a tanfolyamok, mint a háziiparosok részére fordíttatott és pedig szalmakalap-fonat, fehér és zöld vessző, zsupszalma, kefekötési anyag, lábtörlőhöz csuhé (susorka), görcsmentes vessző 6300 korona. Esen anyagokból adott felmunkálási segítség utáni készáruból még mi sem térült meg, mert az adott haladék idő különböző. Ámde a nyersanyag-e'őleg feltétlen meg fog térülni. Miután a tanfolyam s a háziiparosok segélyezése csak mostanában lett befejezve,' felhatalmazás hiányában azok értékesítésébe nem bocsájtkozhatott az előadó s nem is intézkedik e tárgyban vagy az elnök, vagy a bizottság elhatá rozásáig. Most már a jövő teendő első sorban is még a nyár folyamán a nyersanyagok olymérvü beszerzése lenne, hogy a télen fennakadás ne történjen. Főfeltétel a nyersanyagok házilag való beszerzése s ' feldolgozásra alkalmassá tétele. Igy a cirokszakáll előre vétele (ősszel), fűzvessző-telepek vétele már most s a nyár folyamán a vessző fehérítése ; azon községekben, hol már tanfolyam tartatott, a tanfolyamok kettéosztása és pedig „haladók" és „kezdők" tanfolyama címén. Ezenkívül azon községekben, hol eddig tanfolyam még nem tartatott, a háziipari akció megindítása. A már kész háziiparosok nyersanyaggal való bővebb támogatása s végül a kész áruknak piac szerzés. Ezekben terjeszti e!ő Wilim István részleges jelentését, amelynek záradókában arra kéri az alispánt, hogy az e hó végén tartandó vármegyei közgyűlés utáni napokban a háziipari bizottságot egy napra gyűlésre hivja össze. Eddig az időig a jelentés ós elszámolás sokszorosítható s a tagok között szétosztható lesz. Hogy az akció nem ölelte fel a vármegye összes községeit, ennek több oka van. Mindenek előtt finánciális akadályokra utalunk s főleg arra az indolenciára, amelylyel népünk minden uj dolog iránt viseltetik. A háziipari tanfolyamnak mult óvóben alig haladhattuk tul az első betűnél. Az általános drágaság munkaerőben és anyagban, házbérletben, fűtésben ós világításban, szinte visszariasztotta attól a kezdeményezőket, hogy a vármegye összes községeiben egy télen, a meglévő anyagiak komolyan fontolóra vétele után, az akció megindítható legyen. A vármegye egész területére kihatólag a földmivelési kormány által engedélyezett és adott tőke egyszerre is kevés. Három öngyilkosság Csabán. Életunt pincér. — A ruha miatt. Szerelmes cselédleány. Békéscsabán az öngyilkosok napja volt a csütörtöki. Három életunt szomorú története nyert befejezést ezen a napon s ez a fordulat azt a statisztikát gazdagította, amelynek beszédes fejezeteiről csak egy-két sorban tesznek említést az újságok. Juhász Mihály csapos volt a vasúti harmadosztályú étteremban. Juhászt degenerált, beteg ombarnek ismerték, aki minden szabad idejét azzal töl! tölte, hogy az asszonyok után futkosott. A csapos minden asszonyt megszeretett s valóságos aszfaltgavallórrá nőtte ki magát. A harmadosztályú váróterem ós étterem nőutasai nem egyszer voltak kitéve Juhász Miska udvarlási hevének. A napokban történt, hogy Juhász újból megszólított egy asszonyt. Az asszony rendreutasította Juhászt, aki összeszidta erre a nőt. Az asszonyt védelmébe vette egy fogházőr s panaszt tett E n t e r s z Károly vendéglősnél. Entersz pedig ugy oldotta meg a kérdést, hogy Juhászt nyomban elbocsájtotta. A csapos összeszedte erre megtakarított pénzét és Budapestre utBzott, ahol két-három nap alatt elköltött mintegy 240 koronát, a megmaradt pénzen revolvert ós vasúti jegyet vásárolt magának s csütörtökön reggel megérkezett Békéscsabára. Itt azt mondotta pályaudvari ismerőseinek, hogy még aznap öngyilkossá lesz. A hármas számú hordártól el is búcsúzott. Délután három óra tájban kádfürdőbe ment s miután magára zárta az ajtót, revolverével a szájába lőtt. A golyó teljesen szétroncsolta agyvelejét. Mire megérkeztek a Francsek gőzfürdőbe a hatósági közegek, Juhászban már nem volt élet. Egy fiatal leány a másik halott, aki szintén elpusztította magát. Ezt az öngyilkos fiatal lelket V. L.-nak hívják s V. A. gabonakereskedőnek volt a leánya. V. L -t a ruha ölte meg. Valami öltözéket akart csináltatni s az apja nem engedte meg. Emiatt annyira elkeseredett aztán, hogy foszfo'roldatot ivott. Szülői, mihelyt észrevették cselekedetót, nyomban 'elhívták a közelben lakó orvost, de az életunt nem mondotta meg, hogy milyen mérget használt, sőt azt is tagadta, hogy kárt akart volna tenni magában. Az orvos pedig nem ismerte föl a mérgezést és igy nem lehetett ellenszert se alkalmazni. Á méreg több nap multán fejezte b9 csak alapos munkáját s V. L. csütörtökön meghalt. S i a 1 k a Julcsa a harmadik életunt. Cselódsorban állott özvegy Vajda Mihálynénál. Öt a csalódott szerelem űzte ki az élők közül. Nemrég megismerkedett egy deli hadfival, aki udvarolni kezaett a leányzónak és elcsavarta a fejét. Ezt ugyan nem volt nehéz megtenni, mert Julcsa szerelmes természetű volt s ugy válogatta udvarlóit, mint a rendszerető ember a ruháit szokta, de a hadfit mégis csak komolyabban szerette a többinél. Ennek meg viszont csapodár természete volt s egy-két heti udvarlás után elfordult imádottjától. Julcsa pedig igen radikálisan oldotta meg az ügyet. Csütörtökön délntán marólúgot ivott ós pedig oly nagy mennyiségben, hogy a kórházban, ahová beszállították, alig lehetdtt megmenteni az életnek a gyorsan alkalmazott ellenszerrel. Tarkaságok. A gyulai reudőrfőkapitányságon, ahol sürü egymásutánban szap>rodnak az aktaoszlopok, derűs jelenet történt tegnap. Tanezik Lajos dr. főkapitány éppen egy notórius csirketolvajt nyaggatott, amikor beállít hozzá egy félkezü verklis: — Nagyságos tőkapitány ur, nagy kérésem volna. — Nó, mi az ? — Tessék nékem megengedni, hogy a „János vitézt" verklizhessem. A főkapitány nagybot néz : — De hisz ez nem tartozik én reám. Olyan nótát verklizel, amilyent akarsz. — Hát meg tetszik engedni ? — Meg ! . . . Erre közelebb lép a verklis az íróasztalhoz és diszkréten mondja : — Akkor tessék egy rendőrt mellém adni . . . — Ugyan minek ? — kérdi a főkapitány. — Mert a városi mérnök ur, meg a többi urak is azt mondták, hogy ha még egyszer a „János vitézt" merészelem játszani, hát akkor — letörik a derekamat . . . ] Nagyban folyt vasárnap déle'őtt a vitatkozás a csabai „Fiume"-kávéháznak ama szobájában, ahol esténkint a föld egyszerű népeinek bölcs képviselői csapnak át eleven fantáziájukkal a politika áldatlan mezejére. Ezeknek a gyakorta megismétlődő szóharcoknak egyik legismertebb embere, aki arról is nevezetes, hogy nagy előszeretettel használja az idegen szavakat, elkeseredetten argumentált a volt szabadéi vü-párti rendszer ellen. Pedig köatudott dolog az öregről az, hogy nagy hive volt egykoron a 67-es kiegyezésnek s ha ezt nem is meggyőződésből tette, a szokás hatalmától mégis csak a legutóbbi időkben tudott megszabadulni. Beszédébe annyi idagen szót kevert, hogy a sok áhítattal hallgató nem tudott sorrendet tartani a„plehedisztál t"-ak, „ijm p i s z t á 1 t"-ak, „k i f i s z t á 1 t

u-ak ós Isten tudja még milyen más „i s z t á 1 t"-ak tömkelegében. A hallgatók között volt egy ügyvéd-ember is, aki csöndesen mosolygott, ha valamelyik szomszédja megsúgta neki, hogy okos embernek véli az öreget, mert nagyon járatos az idegen szavakban. Mikor aztán jól kibeszélte és kiargumentálta magát az öreg, megszólalt az ügyvéd is: — Ej, ej, bátyám, milyen politikaiJánusz maga? Az öreg megdöbbent s ugy tett, mintha nem egészen értené ezt a megtisztelő szót. Ds aztán hirtelen észhez kapott ós akadozva fordult az ügyvédhez: — Hallja, öcsémuram ! Maga ne nevezgessen el engem semminek. Tudja jól, hogy minek keresztelt a pap. Az egész famíliámban nincsen — János. És ha még egyszer azt mondja nekem, hogy én politikai János vagyok, hát nagy baj lesz ebben a kávéházban. Ezután fülig pirult az öreg ós sértődötten odébb ment. Ez az eset egyik megyei járásbíróságunk előtt történt az elmúlt héten. A biró megítéli az esküt a felperesnek ós pidins ember lévén, — érthetően, emslt hangon figyelmezteti őt az eskü szentségére. Azután igy szól: — Most pedig tegye jobbkezét a szívé re. — Azt nem tehetem. — Miért? — Mert nincs! Es mutatja, hogy a jobbkeze hiányzik. Hm ! A biró gondolkozik egy kicsit, de nem tilál kibúvót. A perrendtartás világosan előirja, hogy a jobbkazet kell a szivére tenni. Már most mit csináljon az olyan emberrel, aninek nincs jobbkeze ? — Várjon 1 — mondja a felperesnek. Bement azután a másik szobában dolgozó birótársához tanácsot kérni. Az se tud módot. Végre aztán ragyogó arccal tért vissza szobájába. Megtalálta a kibontakozás módját. Miután a felperesnek nem volt iobbkeze s igy nem volt mit a szivére tenni, — megeskette az alperest... A tragikomikum a dologban az, hogy a pör anyagát képező ügyben ez a szegény felperes mint kezes szerepelt . , . ÚJDONSÁGOK. — Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára meleg időt jelez, nyugaton zivatarokkal. — Vármegyei közgyűlés. Tegnap jelent meg a vármegyei hivatalos lapban törvényhatósági bizottságunk májusi közgyűlésének tárgysorozata. A tárgysorozat 134 ügyet tart nyilván, de bizonyosra vehető, hogy a póttárgysorozat is mintegy 40 -50 ügyből fog állani. A közgyűlés napirendnek első helyén Ambrus Sándor alispánnak jelentése szerepel vármegyénk közállapotairól. Ez a jelentós a február-áprilisi idő eseményeit öleli fel. Ezt követi aztán az árvaszéki elnökválasztás. -- Békésmegyeiek Boszniában. Irtunk már arról, hogy azok az öreg békésmegyei katonák, akik részt vettek Bosznia okkupálásában, ez évi szept. 10-ikén Boszniába mennek, hogy a háborús idő 30-ik évfordulóján megkoszorúzzák az ott elesett ós eltemetett magyar fiuknak sírját. E tárgyban vasárnap mintegy ötven öreg katona vett részt. — Ez alkalommal megalakult a boszniai kirándulás ügyét állandóan felszínen tartó helyi bizottság is. Elnök lett H e n t z Antal, alelnök Mester Gábor, pénztáros Remeczky István. Hentz Antal lapunk utján is felkéri a Békósmegyóből Boszniában harcolt öreg katonákat, hogy mielőbb jelentkezzenek levél utján nála.