Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-17 / 40. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY gármesteri fizetést huz a nélkül, hogy teendői volnának! S z e r k.) De azért az ilyen alaptalan felebbezésekkel nem lehet megakasztani egy város törvényes életének zavartalan folyását. Jogilag be van fejezve a nyugdíjazás. Ez faktum. Hogy Duttkaynak aggályai vannak, ebből nem lehet arra is következtetni, hogy igaza is van. És nem szabad eltekinteni attól, hogy a város jelenlegi, ambiciózus vezetői, akik szerencsére beváltak, véglegesittessenek, mert semmi sem lohasztja a munkakedvet ugy, mint a bizonytalanság. A tiszti föügyészszel szemben azt javasolja, hogy utasítsák vissza a felebbezést. Ambrus Sándor: Csatlakozom a magam részéről Haviár Dániel javaslatához, mert ha Duttkaynak van valami sérelme, ez nem érintheti az ügynek jogérvényesen befejezett részét s ha a nyugdíj-megállapítás tárgyában észrevételei vannak — forduljon ezzel a törvényhatósághoz és végső fokon a közigazgatási bírósághoz. L a d i c s Lászlónak hasonló szellemű felszólalása után a bizottság egyhangúlag Haviár indítványát fogadta el. Itt említjük meg, hogy az áldatlan Duttkay-ügy büntetőjogi részében hozott miniszteri rendelkezés nem elégítette ki a gyulai polgárok várakozását, akik legközelebb népgyűlést hivnak öszsze a Duttkay-ügyben s onnan teszik meg a följelentést Duttkay Béla ellen az ügyészséghez. Terjeszkedik a Paraszt-párt. Egy aradi lap a mozgalomról. Áchim András Medgyesegyházán. Szívós kitartással folyik az a mozgalom, amelyet Áchim L. András a paraszt-párt megerősítése és szervezése céljából megindított. Áchim L. András propagandáját élesen kommentálják vidéki laptársaink s ez az alkalom, hogy ma Medgyesegyházán tartja meg alakuló gyűlését a „paraszt-párt" — ezeket irja egyik aradi laptársunk a mozgalomról: Medgyesegyházán, ahol a nemzetközi szociálista tanok már eddig is jó talajra találtak és ahol már eddig is voltak nézeteltérések a félrevezetett elemek és a józan polgárok között, vasárnap alakul meg a parasztpárt, az a párt, amelynek Áchim L András, a volt képviselő és az izgatásairól általánosan ismert agitátor áll. Vasárnap tehát előreláthatólag mozgalmas napja lesz ennek az aradmegyei községnek. Eljön Medgyesegyházára Áchim, el fog mondani néhány szépcsengésü frázist, amely köjülmény még nem lenne nagyon veszedelmes dolog, de azután már a veszedelmes dolog jön, mert Áchim L. András valószínűleg itt is—mint eddig majdnem mindenütt — terrorizálni fogja a föld szorgos népét, hogy a földbirtokosoktól az aratás előtt, akkor tehát, amikor ezek azt hiszik, hogy minden rendben van, nagyobb munkabéreket zsaroljanak ki. Ez a pártalakulás, akármilyen jelentéktelennek lássék is, valójában nagyon veszedelmes dolog. Amikor Medgyesegyházán 100 földműves belép a programmjában lehetetlen és soha be nem váltható dolgokat igérő pártba, akkor egész Aradmegye megnyílik Áchim igazgató és terrorizászló eszméi előtt. Az a száz medgyesegyházai földműves is jelentéeny számot képvisel, de a medgyesegyházai pártalakulásnak sokkal jelentékenyebb és fontosabb következményei lehetnek Achiin András, akit éppen agitatórius működése és izgató szereplése miatt zártak ki a törvényhozásból, ha látja, hogy Medgyesegyházán minden ugy megy, mint a karikacsapás, bátor lesz és tévtanaival félre vezeti Aradmegye könnyen hivő népét. A hatóságnak kell módot és alkalmat találni arra, hogy ezt a határozottan káros és súlyos követkeményekkel járó pártalakulást meg akadályozza és elejét vegye a földművesek hátrányos félrevezetésének. — Hisszük és reméljük, hogy belátja minden józanoul gondolkozó ember, hogy Áchim András pártja nem lehet hasznára Aradmegyének és a hatóság csirájában elfojtja még ezt a cseppet sem hasznos páralakulást, A gyulavidéki vasút. Bejárták a vonalakat. 250.000 koronás kölcsön. Csütörtökön délelőtt történt meg a gyulavidéki helyiérdekű vasút életében az a nevezetes fordulat, amely végre erősebb alapokra fogja fektetni ennek a vállalatnak jövendőjét. Ezt a fordulatot régen várják már a gyulavidéki helyiérdekű vasútnál, sőt mindjárt az üzem megkezdése után evidenssé lett, hogy az anyagi erő hiánya valamikor válságos helyzetbe segiti a vállalatot. Az anyagi erőhiány miatt már Z e rk o v i t z Rezső volt igazgató is kétségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy az üzemfentartással járó nagy Vkiadások fedezésére kölcsönt kapjon a vasút. A legtöbb reménnyel kecsegtette a vállalat vezetőit annak idején az, hogy a HatvaniDeutschok nagy érdeklődéssel kisérték a vasútüzemet s abban biztak, sőt kész dolognak is vették, hogy a kivánt öszszeget meg is fogják kapni. Ha ez megtörtént volna, akkor a HatvaniDeutschokkal az élén egy konzorcium vette volna át a vasutat. Ez a terv azonban hamar meghiusult. A Hatvani-Deutschok ugyanis oly információkat kaptak a vasút ügyeivel ismerős körökből, amelyek kockázatos-, nak mondották a tervbe vett tőkefektetést. A könyvek adatai sem igazolták sokkal kedvezőbben a tényeket s igy semmisem lett abból, hogy egy nagy összegű kölcsön vagy uj befektetés a vállalatot megmentse a bukástól. Ekkor lépett akcióba J ó z s e f főherceg, akinek sok részvénye van e vállalatnál. József főherceget K o k a s István, a főhercegi uradalomnak jószágfelügyelője nyerte meg a mentőakciónak s ezt annyival is könnyebb elérnie, mert az anyagi károsodásban maga a főherceg is sok ezer koronával érdekelve lett volna. A főherceg mindenekelőtt a kereskedelmi miniszter figyelmét hivta föl erre a vállalatra s Kossuth Ferenc később hajlandónak nyilatkozott állami kezelésbe venni a gyulavidékit. Ezt az átvételt tehát egyáltalán nem állami érdekek kívánják és ennek tulajdonítható az is, hogy a fővárosi lapok kivétel nélkül elítélik és helytelenítik a főherceg beavatkozását, ^amely közvetve magát az államot károsítja meg. Csütörtökön délelőtt az aradi üzletvezető-helyettes, továbbá Széchy Károly vasúti és hajózási felügyelő, Polgár csabai osztálymérnök kíséretében bejárták a £yulavidéki helyiérdekű vasút vonalait s megtekintették az összes beruházásait. Ez az eljárás az átvételt előzi meg, de szükséges volt azért is, mert a kormány 250.003 koronás kölcsönt ad a vasútnak már a legközelebbi napokban, hogy sürgős kötelezettségeinek eleget tehessen. Az átvétel junius elsejére alighanem megtörténik. Polgármesterválasztás Gyulán. Nem volt ellenjelölt. Oly sok balszerencse és oly sok viszály után megválaszthatták Duttkay Béla utódát a gyulaiak is. Ez a tény megszünteti azt a rég vajúdó ügyet, amely nemcsak áldatlan viszálykodásra adott alkalmat, hanem nagy anyagi megterheltetését jelentelte a városnak is. Gyulának ' ugyanis két polgármestert kellett éveken keresztül fizetnie: Duttkay Bélát, akit állásától különböző szabálytalanságok miatt felfüggesztettek és nyugdíjaztak, azután ennek helyettesét, dr. L o v i c h Ödönt, akit most polgármesterré választottak meg. A Dutkay-ügynek érdemi részben jogérvényes elintézése maga után vonta azt is, hogy most már végleg betöltessék az eddig csak helyettesitett polgármesteri állás. Ezzel megszűnik egyben az az állapot is, hogy Gyula két polgármestert fizessen s amúgy se rózsás anyagi helyzetét ezzel még elviselhetetlenebbé tegye. Ambrus Sándor alispán csütörtökre hivta össze a választóközgyülést, amelyen részt vettek közel az öszszes képviselőtestületi tagok. Nem a vái lasztás ténye iránt akart ez az impozáns numerus tüntetés lenni, hanem demonstrációt jelentett dr. Lovich Ödön helyettes-polgármester személye, valamint egyénisége iránt. Amikor Ambrus Sándor alispán meghirdette a pályázatot a gyulai polgármesteri állásra, szó volt arról, hogy többen is pályáznak Ez meg is történt volna, ha dr. Lovich Ödön népszerűsége és képességeinek kiválósága nem mondják eleve is hiábavalónak a fáradozást. Igy aztán csak C h r i s z t ó Miklós maradt Lovich mellett a győzelem legkisebb reménye nélkül. Az alispán mindenekelőtt ismertette a közgyűlés egybehivásának előzményeit és azután a kijelölő-bizottság megalakítása következett. Bizottsági tagok lettek: Schröder Kornél dr., P f a f f Ferenc, L a d i c s László dr. I és M á r k y János dr. A pályázók kö! zül, tekintettel arra, hogy Christót annak j idején munkaképtelenség cimén nyug1 díjazták, csak Lovich Ödön dr. jelöltetett, akit egyhangú lelkesedéssel meg is választott aztán a közgyűlés. Lovich Ödönt küldöttségileg hívták meg a közgyűlésre, amely hatalmas éljenzéssel és tapssal fogadta az uj polgármestert. Lovich megköszönte a közgyűlés bizalmát és a megtisztelő választási eljárás eredményét. Majd röviden utalt eddigi működésére és kijelentette. hiába sopánkodtak hát a kis penészbogarak édes mamái. Előre látónak kell lenni a mai világban. Mit ért a Rátky Gitta piros arca, ha pénze nem volt hozzá! — Hanem azért nemsokára került állása Rátky Gittának. Volt ismeretsége és a még mindig szép leánynak szívesen akadtak pártfogói. Egy homályos, négyszögletű ablak nyitott karikáján adogatta ki a jegyeket ezután. Fürge keze alatt kopogott a kis bélyegző-gép, a zsinóros, kék vasutas-zubbony megfeszült gyászruhája fölött. A felügyelő ur, aki beprotezsálta, szívesen eldiskurálgatott vele, sőt nagyon is szívesen, hogy a másik kisasszony, aki már nem volt fiatal és nagyon csúnya, mindig gyanúsan mosolygott, ha együtt látta őket. Gittának feltűnt ez a mosolygás és ezentúl hidegebben bánt a pártfogójával. Közben ujabb csapás érte. Az édesanyja is elment a csöndes országba. Összetörte a sok összetörött álom. Akkor hervadtak le az utolsó rózsák a Gitta arcáról. III. Alig néhány hónap múlva irigy kárörömmel újságolta a csúnya kisaszszony a tiszturaknak : — No hallják, Rátky Gitta férjhez megy ! Kiss Gézához megy, akinek több az adóssága, mint ahány hajaszála van. Persze tud a nyelvén! Hogy majd együtt ledolgozzák azt a pár ezer koronát, addig Gitta is megmarad az állásában, aztán Kiss Géza kinevezteti magát valahová állomásra, ahol elvonulva lármától, zajtól, élnek csak egymásnak. Mit szólnak hozzá, urak? Lehetséges-e, hogy ugy meg tudna változni Kiss Géza? A tisztek ugratták a kisasszonyt szörnyen, de azért Rátky Gitta csakugyan megesküdött Kiss Gittával. Rávitte az egyedülvalóság. A gyászruháját se vetette le, egy csöndes kis reggeli misén mondták el egymásnak a holtomiglant. És ugy látszott, boldogak voltak Az asszony ugyan lesoványodott egy kicsit, sokat lótott, futóit, hogy a hivatalának, a háztartásának is eleget tegyen. Esztendőre egy kis vaskos fiu is hazajött. Gügyögő, csöpp jószág. Oh, hányszor gondolt reá dobogó szívvel, mialatt lázasan siető kezében reszketett a jegy és dehogy vette észre a türelmetlen tömeg gorombaságait! A gondolata otthon járt a kis embernél. Uram Isten, nem hülik-e meg, nem ejtik-e el, csak már otthon lehetne! Néhányszor tévedt is az elszámolásnál, ráment pár hónapi fizetése. Az ura megszidta érte és ő máskor annál hamarább követett el hibát. Az első durvaság után jött a többi. A férfi valósággal kínozta az aszszonyt. Vehetett volna el pénzes leányt is, haladhatna előre, most ilyen nyomorúság mellett az adósságát sem törlesztheti. Hozzákezdett a régi élethez, szabad idejét a házon kivül töltötte. És az aszszony fátyolos szemmel csak adta, adta ki a bilétákat. . . IV. Szép csöndesen hulldogál a hó. Fehér szemfedő, csipke szemfedő borul a gallyakra köröskörül. A téli alkonyat sietve" száll le, ködbe burkolva égnek a jókor meggyújtott vasúti lámpák. Köd, mindenütt köd . . . A fagyos ágak egymáshoz verődtek, zengő angyalmuzsika száll belőlük, mely átrepül a havas telegráfdrótokon, át a csendes világba, fehér halmok, apró fejfák közé. És szól a zengő angyalmuzsika : édesanya jön, megnézni a fiát. Mindennap elmegy, hogy betakargathassa keltő, sirató szavával, akit életében nem hagyott ápolni a férfi karjához való munka — a hivatal, a kötelesség . . , De a kis anya csak nem jött. Oh, nagy volt akkor' este a köd, a lámpák oly homályosan égtek és az asszony kábult, zűrzavaros agya nem hallotta a vonatrobogást, amint keresztülhaladt a pályatesten . . . i Vegyes társaság. i Irta : Zöldi Márton. Mintegy tizennyolc óv előtt az a megtiszteltetés ért, hogy Karos Bertalan pallér násznagynak invitált. Karos Bertalan földim és iskolatársam volt. Azt hiszem, a gimnázium harmadik osztályában szétváltak utaink. A szegény fiu megbukott az összes tantárgyakból és kőmives lett. Sok esztendő után a fővárosban találkoztunk. Karos Bertalan egy épülő háznál palléroskodott. Ez a foglalkozás — egész nap ordított — oly rekedté tette, hogy beszéde a tulhizott kacsahápogásának sikerült utánzatának tetszett. Minthogy szomszédok voltunk, többször meglátogatott. Utolsó látogatása alkalmával a szokottnál is rekedtebb volt. Olyan kínosan nyöszörgött minden mondat után, hogy önkéntelenül megkérdeztem : — Talán beteg vagy ? — Nem, hanem vőlegény . . . Ebben nem találtam semmi különöset. Rekedten az ember minden pályát megfuthat. Még tenorista is lehet az Operában. A vőlegénységet pedig egyáltalában nem alterálja. Az igent nem szükséges harsogó, érces hangon rebegni. — És ki a menyasszony ? — kérdeztem. — Hanzli Karolina. Nagyon takaros leány. Bódéja is van a Városligetben, a Vurstli mellett. — Hol ? — A Barokaldi és a Panoptikum között, mindjárt a pofozó-masina mellett. Nagyon jó seftje van. Tormás virslit is árul. Már megtakarított néhány ezer koronát. Gratuláltam és megkérdeztem, mikor lesz az esküvő ? — Holnapután ilyenkor. Épp azéri jöttem. Szívességre akarlak kérni. — Parancsolj velem. — Ne sajnálj eljönni násznagynak Tudod, eldicsekedtem, hogy van egi fiskális barátom, hát azért . . . — Helyes. Ott leszek. Nagyon ör vendek, hogy szolgálatodra lehetek. A menyasszonnyal, a szőke Karo Imával, az esküvő előtt egy órával be széltein először. Igazi fővárosi termé! volt, kinek helyén van a szive és nyelve, de főleg a nyelve A házasság intézményt nem a szentimentális oldal ról nézte. — Azt hiszem, — mondotta hog a Berci jó fiu lesz. Ha nem, az az baja. Én tudok segíteni magamon. Olya férfi nem született még, aki enger kunéroz. . . Ezt a vőlegény jelenlétében mor dotta, aztán felhajtott egy korsó sö: és mentünk az anyakönyvvezetőhöz. A lakodalmat künn a Hungária-utoi a „Sárgarigó" cimü nyári helyiségbe ünnepeltük meg. Este kilenc órak( tálalták a vacsorát a sovány ecetfá alatt. Hat tagu sváb banda muzsiká Ha zenei fegyelmezettségük akkora le volna, aminő a buzgalmuk volt, tultettí volna a filharmonikusokon. Pokoli dü vei fújták a rezet. Az asztalfőn, mellettem, a men asszony násznagya, Kobok Antal ü Soha intelligensebb, filozófusabb fe krajzlerost nem láttam, mint ezt ragyavert arcú, négerajku öreg ur Mindjárt a lagzi elején oda súgta, hoj bort ne igyam, mert a „Sárgarig korcsmáros egy notórius borhamisi özvegyét vette el s amennyire a kés letet ismeri, ebben a helyiségben m tizenöt évig nem fognak tiszta b( önteni a vendégek poharába. Mintegy negyvenen-voltak jelen lakodalmon. Csupa városligeti alak.