Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-14 / 39. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY A pályázók nagy száma után itólve, ennek az állásnak betöltése körül tehát nagy és erős küzdelemre lehet kilátásunk. Az utóbbi négy pályázó reflektál az esetleg megüresedő árvaszéki jegyzői állásra is. Ez az állás az esetben kerülne betöltésre, ha az elnökválasztás folytán megüresedett egyik ülnöki állásra dr. Schmidt Iván jegyzőt választanák meg. Schmidt Iván megválasztatását bizonyosra vehetjük, mert a méltánylást érdemlő okok egész serege támogatja az ő törekvését s törvényhatósági bizottságunk kétségtelenül figyelemmel is lesz ezekre az okokra. A másik ülnöki állás pályázói közül csupán dr. Kiss Lászlónak ós dr. B od o k y Gézának az esélyeit vehetjük komolyan. Mindkettő egyformán szép gyakorlattal és szolgálati idővel bir. Kiss László azonban már rógebb idő óta végez önálló ülnöki teendőket s igy őt segíti kétségtelenül a megyebizottsági tagok többsége is. Ha Kisst választanák meg ülnöknek, akkor a jegyzői állás elnyerésére dr. Bodoky Géza reflektálhat. Bodokyt a csabai, békési, gyomai és orosházai megyebizottsági tagok támogatják. Békéscsabán egyébként értekezlet lesz vasárnap az árvaszéki tisztviselőválasztások kérdésében. _ i Politikai levél. — Fővárosi munkatársunktól. — Az ország székesfővárosának politikai köreiben élénk diskusszió tárgyát képezi a 67-es alapon álló alkotmánypárt és a függetlenségi és 48-as párt küszöbön álló fúziójának kérdése. Ezt a kérdést A ndrásy Gyula grófnak húsvéti cikke vetette föl első izben. Természetes ós világos, hogy a 48 és 67 egyesülésének jelszava még korántsem ' szerepelhet a legközelebbi jövő megvalósulásaként. Most csak azt akarják a kezdeményezők kitapasztalni, hogy az eszme milyen visszhangra talál s bárha nem mondható az, hogy általában kedvezőtlenül fogadják, mégis messzire mennek, akik ez egyesülés alatt többet akarnak érteni, mint egy táborba való tömörülést. Jelentősége emez egyesülésnek mindössze az, hogy a koalíció az átmeneti időn időn túlra is maradni. Mert ugy a függetlenségi párt, mint az alkotmánypárt óhajtja, hogy külsőleg már az uj alakulás elnevezése is rámutasson arra, hogy itt nem egy meglevő párt olvadt bele egy másik meglevő pártba, hanem két párt, a 48-as függetlenségi és az alkotmánypárt, közös feladatok megvalósítására egyesült. Ezért ragaszkodnak a függetlenségiek ahoz, hogy az uj párt elnevezésében szerepeljen a „48-as", vagy a „függetlenségi" jelző, voszont az alkotmánypárt is a maga címének jelzőjót ott óhajtja látni az uj alakulás cimében. Nem valószínű tehát, hogy a „magyar párt" cimen történnék meg az egyesülés. Csak a jellege volna magyar, szemben a nemzetiségiekkel, horvátokkal ós a többi nem nemzeti frakcióval. A tömörülés ügye ma a következőképp áll: A horvátországi ügyek, a nemzetiségi izgatások és az általános választói törvény küszöbön álló megvalósítása arra a meggyőződésre juttatták a kormányt, hogy a magyarság a mai politikai alakulat mellett igen bizonytalan jövőnek néz elébe. A magyarságnak két politikai pártra, a 67-es ós 48-as pártra való osztottsága mellett a magyarság erői igen szétszóródnak s igy aligha folytathatna sikeres küzdelmet a nemzetiségek, horvátok ós a szocialisták ellen. Ez az aggodalom teremtette azt a gondolatot, hogy a Magyarországon egyedül nópszsrü 48-as politika közös lobogója alatt egyesüljenek a magyar pártok. A kormánykörökben ennek a tömörülésnek előkészítő munkálataival már hónapok óta foglalkoznak, a kormány tagjai egymással tökéletes megállapodásra jutottak s Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, valamint Wekerle Sándor miniszterelnök legutóbbi audienciáik során előterjesztették a királynak a kormány szándókát, amely egy nagy magyar párt megalkotását célozza. A király a magyar kormány előterjesztéséhez hozzájárul, amit ugy kell érteni, hogy a király hajlandó kormányt kinevezn

; abból a leendő magyar pártból, amelynek etikettje a 48. Igy áll ma a magvar párt ügye. Gróf Ándrássy Gyula, Wekerle Sándor az alkotmánypárttal együtt, a magyarság nagy érdekeire való tekintettel, egyesülnék a 48-as párttal. Az alkotmánypártban csak egyetlenegy politikus van ellene az egyesülésnek és ez Széli Kálmán. Ő is inkább csak kegyeletből, amennyiben Deák kiegyezési politikájának ő a legközvetlenebb letéteményese. A nagy párt létrehozói reménykednek abban, hogy Széli Kálmán majd deferálni fog a magyarság nagy érdekei előtt ós követi Andrássyt, Wekerlét, I valamint az alkotmánypártot a 48 as politika lobogója alá. Ennek a tömörülésnek azonban kerékkötője is van ós ez a néppárt. Rakovszkyók nem akarnak belemenni a 48-as égisz alatti együttműködésbe és jórészt a néppártnak ez a magatartása volt az oka annak is, hogy az egyesülés processusa eddig nem indulhatott meg. A függetlenségi párt és az alkotmány-párt vezérfórfiai azonban már számoltak a néppárt magatartásának konzekvenciájával, ami annyit jelent, hogy a néppárt különválik ós keresztóny-szociálista alapon ellenzékbe megy. A magyar politika szempontjából ez is volna a legjobb eshetőség s bizonyos, hogy be is fog következni, már csak azért is, mert a néppárt a maga szociális programmját szembe kívánja helyezni Andrássy választói törvényével. Az alakulandó magyar párt parlamenti tényezőin kivül számítanak az országban levő ós félrevonult 67-esek együttműködésére is. Vagyis a nagy Í

»olitikai átalakulás végrehajtói fölhívást ognak intézni az ország összes 67-es alapon álló politikusaikoz, igy a Tiszapárt tagjaihoz, kivéve a darabontokat ós fölszólítják ezeket, hogy a magyarság jövőjének nagy nemze.i érdekei szempontjából csatlakozzanak a magyar párthoz. Ebben a fölhívásban kifejtik a veszedelmeket, amelyek a magyarságot a horvátok, nemzetiségek és a szocialisták részéről fenyegetik. Megyebizottsági közgyűlés. Elkészült a tárgysorozat. Szombaton bocsájtják ki. A folyó hóban megtartandó megyebizottsági közgyűlésnek tárgysorozatát összeállította már az alispáni hivatal. A tárgysorozat rendkívül sok anyagot ölel fel s pontjai között túlnyomó a jóváhagyást váró képviselőtestületi határozat. Kuriózumképpen emiitjük föl azon körülményt, hogy ezúttal nem zavarják a községi jellegű és vonatkozású ügyek meghitt csöndjót politikai alapra épített megkeresések ós törvényhatósági határozatok. Megyebizottsági közgyülósünk tárgysorozatának fontosabb pontjai közül felemiitjük itt a következőket: Csongrádvármegye át irt Bókésmegyóhez s átiratában arról értesít minket, hogy a csongrádi utak uj törzskönyvezésének során arra jöttek rá, hogy Békésvármegye egy Csongrádmegyóhez tartozó útszakaszt, mintegy 320 méter hosszúságban, tévedésből kiépíttetett ós azt, mint békésmegyei utat, kezeli most is. Ez a tévedés könnyen megeshetett, mert az úthálózat nem volt tisztázva s igy megállapítani sem lehetett azt, hogy a kérdóses útszakasz Békésmegyéhez, vagy pedig Csongrádhoz tartozik-e ? A közgyűlés elé olyan javaslat terjesztetik, hogy Békésmegye elismeri ezt a tévedést, de az útszakasz további fentartásáról gondoskodni fog. Török Emil vasútépítő példaadása után az Alföldi Első Gazdasági Vasút is bizonyos késedelmi kamatokat követelt a vármegyétől. Békésmegye ugyanis a Gézamegálló ós Tótkomlós közötti vasútvonal kiópitósóre, hozzájárulás címén, 23.000 koronát szavazott meg. Ezt az összeget azonban csak később lehetett folyósítani, mert az ide vonatkozó határozat csak későre nyert miniszteri jóváhagyást. A gazdasági vasút késedelmi kamatokat kivánt a vármegyétől, amely elutasította ezt a kívánságot. Ezt a határozatot megfelebbezte a vasút a miniszterhez, de a belügyminiszter kijelentette, hogy ez az ügy magánjogi természetű ós igy nem is avatkozik abba. A gazdasági vasút pedig most nem tehet mást, mint pört indit a vármegye ellen. Ezeken és már a mult számunkban is említett közgyűlési ügyeken kivül több mint száz képviselőtestületi határozat kerül tárgyalás alá a 25-iki közgyűlésen. A csabai polgári iskola felépül. A miniszter rendelkezett már. 80.000 koronát kiván. A csabai állami polgári fiúiskola építésének kórdósóben megtörtént már az a miniszteri döntés, amely kétségtelenné teszi azt, hogy a esabai állami polgári fiúiskolának uj hajléka nemsokára fel fog épülni. Csaba képviselőtestülete köztudomás szerint sokat foglalkozott az épités kérdésével, amelynek költségeit most az állam vállalta magára. Legutóbb olyan alakulatot vett az ügy, hogy az állam hajlandónak nyilatkozott fölépíteni az iskolát, ha a község ingyen telket ós az épités költségeihez hozzájárulást ad. Ezt a hozzájárulást megszavazni kötelessége is volt s kötelessége is volna a községnek, mert annak idején magára vállalta nemcsak a polgári fiúiskolának megfelelő épületben való elhelyezését, de az iskola dologi kiadásainak fedezését. A minisztérium most ettől eltekint s csak hozzájárulást kiván, ennek nagyságát 80 ezer koronában határozta meg. Egy nemrég megtartott képviselőteslületi közgyűlés foglalkozott érdemben ezzel a kérdéssel. A képviselőtestület ugy találta, hogy a miniszter nagy anyagi hozzájárulást kiván a községtől de megfordul ott a többi is, mivelhogy ő az Ur jámbor és kegyes életű szolgáit mindenkor szívesen látta hajlókában, soha nem gondolván arra, hogy ama szent férfiakban bűnös világi indulatok is lakozhatnának. De most, hogy egynémely furfangos praktikájuk napvilágra került, most már sötét gyanú támadt szivében. És azért járult aláza< tosan a vitézlő generális kegyelmes szine elé, hogy tenne törvényt, avagy adna valamely okos tanácsot, hogy mitévő legyen, ha csakugyan . . . — Hm, hm . . . Teringettét, Márton fiam, — felelt Szentpéteri, — kemény dió ez, én feltörni nem tudom. Még ha valamelyes bizonyosságod volna a dolog felől ... De igy én semmi egyebet nem cselekedhetek, minthogy a vezérlő fejedelem adta jogomból és hatalmamból jogot és hatalmat adok tenéked, hogy bizonyosságot szerezvén, ha tilosban fogod a németet: a te tetszésed és akaratod szerint elbánhatsz őkelmével. Köszönte a jó szívességet Márton és hazafelé ballagtában kieszelte a módját a bizonyosság szerzésének. Haza érkezvén, érzékeny búcsút vett feleségétől. Azt mondá, hogy a generális parancsából most mindjárt a táborba kell utaznia, hogy ott egynémely kegyes mandátumokat személyesen vegyen át a vezérlő fejedelemtől. Csak holnap jön vissza, ugy lehet, csak holnapután. A műhelyben is rendben hagyta a legényeket, hogy dolgozzanak szorgalmatosan és le ne pihenjenek mindaddig, mig a legnagyobbik festékes kádat telistele nem keverik ama bizonyos zöld festékkel, amely, ha mit egyszer megfogott, többet el sem is ereszti. Mert, hogy erre lészen szükség a holnapi munkában Azután elkocogott szép csöndben, ki a hegyek felé. Napszálltakor visszafordult azonban ós mire leszakadt az öreg este, annak kedvező sötétségében már ott kuporgott és ott fülelt, lélegzetét is visszafojtva, felesége ágyas házának ajtaja előtt. „És az ágyas háznak belsejéből — mondja a krónikás — csakhamar hangok ütók vala meg a füle dobját, amely hangok nem valának az özvegyes magányos ságnak hangjai." Ekkor méne a műhelybe ós elhivá négy markos legényét, akik éppen akkor készítették valá el a festéket. És mivel az ajtó barátságos kopogásra föl nem nyílott, hát kiemeltetó szépen a két sarkából. Csönd vala odabent és a szép asszony mélységesen aludt párnái között egyedül magában ... A nagy diófa-almáriumból azonban hamarost előkerült a német is Nyájasan köszönté öt Márton ur és mivelhogy igen fáradtnak és hevültnek látszott, hát karon fogván, barátságosan meginvitálta a feredő házba; egy kis hideg feredő nagyon jót tészen' ilyenkor. És vívó az álmélkodó németet a műhelybe és legényeivel nyakig mártatá ott ama bizonyos zöld festékbe, amely, ha mit egyszer megfog, többet el sem is ereszti... — A fejét is, mester uram ! — biztatták Dulót a legényei. De ehhez már nem volt elég kemény szive Márton urnák. Megelégedett azzal, hogy nevének két kezdő betűjét odapingálta a német nyakára, hogy soha el ne felejtse, hanem mindég az eszében tartsa, hogy kinek a tilosában járt vala. — Mivelhogy te ugy megmocskoltad az ón becsületemet, hogy sohasem moshatom le ; én is megfestettelek ugy, hogy semmi mesterség nem moshatja le rólad soha is! — szólt Márton a keservesen rimánkodó némethez ós igy visszavezető őt megint az asszonyhoz, hogy most már nem bántja, csak legyenek" egymásé. És mikor az asszony nagy sikoltással taszitá el magától a festett barátot, Duló Márton is utálkozással taszitá el a parázna személyt ós mindkettőjüket kiverte vala az éjszakába. — Ez ama zöldeeség csudájának magyarázatja — végezi a krónikás. U t o n. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Lengyel Géza. Friss téli reggel volt, hideg és tiszta, fönt a fákon már napsugarak táncoltak. A kis állomási szobában ketten voltak, Gábori meg a felesége. Várták a pesti gyorsvonatot. Gábori álmosan pislogot a fehér vidékre, az asszony vidáman nézdegél. — Most újra utazunk — mondotta ragyogó szemekkel és várta a hatást. Gábori felnyitotta a szemét és nagyon egyszerűen mondotta : — Igen újra. Az asszony szemrehányóan figyelmeztette rá, hogy mit jelent az utazás. Hogy az első utjuk a nászút volt, amikor szédülve és rózsaszínűén szálltak a piros párnák közé. Azután visszajöttek, még mindig mámorban és hat hónapig éltek elvonulva a bakonyvári Fő-utcán. Most fölmennek megnézni a pesti világot, színházba járni, vásárolni. Es Gáborinak egy-két üzletét kell megsürgetnie a minisztériumban. Gábori tehát az osztálytanácsosra gondolt, az asszonyban a nászút emlékei ébredtek fel. Nagy robajjal megnyílt az ajtó. Két fiskális jött be, meg az öreg doktor, Naszódi. A férfiak hangos örömmel üdvözölték egymást — ők is Budapestre utaznak — az asszony kedvesen, barátságosan mosolygott és tiz perc múlva a vonaton szorongtak a forróra fűtött folyosón. Az ablakok mögül rosszindulatú szemek meredtek rájuk. Végre bebotorkáltak egy kupéba. Már ketten ültek ott, a szürke ketrec egyszerre megtelt. Az asszony bátortalauul nézett körül: — De fiam, hiszen ez második osztály. Gábori nevetett. — Hát persze, hogy az Hová gondolsz ? nem vagyunk már nászuton. Naszódi doktor hangosan hahotázott. Már maga alá gyűrte a bundáját és már kezében volt a kártya. Rászólt Gáborira: — Van már egy esztendeje, Laci, hogy nem játszottunk. De most kipótoljuk. Van időnk Pestig. Az asszony rémülten figyelte az urát. A férfi nem vette ósze a tekintetet, csendesen felelt: — Hogyne, Gyuri bácsi. Nagyon szívesen. Megnyúlt az asszony arca, kis szájszögletei lefelé húzódtak és puha tömött hajfonatai oldalt billentek. Naszódi már osztotta a kártyát, négyfelé. Egyik fiskális visszautasította. — Nem játszom, sohse szoktam. Az asszony hálás pillantást vetett rá, az ura közömbesen modta: — Akkor hármasan játszunk. És megindult a játék. Rohant a vidék, végtelen hómezők váltották fel egymást, a kártya csattogott ós a kerekek ütötték a taktust. Az asszony meghúzódott az ülés zugában, a tekintete az urát kereste, körülvette kutatóan, lankadó reménnyel és várt egy meleg pillantást, egy gyöngéd mosolyt, ami azt jelentette: Várj egy kicsit Ilikém. Mindjárt vége és a tied leszek. Hiába. Gábori buzgón figyelte a kártyát és egyetlen ambíciója az volt, | hogy az öreg Naszódi elismerje róla : — No, nem felejtetted még el. , Már vége a fél útnak, már a két1 ségbeesés környékezi az asszonyt. Tart, J egyre tart a végtelen játék. Az asszony i nem tud már nyugodtam maradni. Megi mozdul, az ura fölé hajlik. Gábori nem j veszi észre. Zavartan szólal meg: — Laic, kórlek . . .