Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-14 / 39. szám

Békéscsaba, 1908. május 17. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 203 s ezért határozaterőre emelték a tanácsnak azon javaslatát, amely csak 50 ezer korona hozzájárulást javasolt megszavazni. Pedig jól tudhatta a község, hogy ez a hozzájárulás a legkevesebb, amit egy 240 ezer koronás építkezésnél az állam a községtől kívánhat. A miniszter leirt most s leiratában kijelenti, hogy felópitteti az uj iskolát, ha a kivánt hozzájárulást megszavazza a község és megszerzi az iskola céljaira a gazdasági egyesületnek Petőfi liget melletti telket, amelyet e célra a minisztérium csak nemrég Csabán járt miiszaki közege kijelölt. Ugy a községnek, mint a közoktatásnak az érdekei is megkívánják, hogy ez a kérdés mielőbb megoldást nyerjen. Mi hisszük is, hogy a csabai képviselőtestület kétségtelenül megszavazza a még szükséges 30 ezer koronát s ezt tenni annyival is tanácsosabb, mert ma kedvező alkalom kínálkozik ahhoz, hogy aránylag kevés hozzájárulással egy monumentális épületet kapjunk s mert a jövő aligha hozza vissza ezt az alkalmat, ha most elszalasztanók. Békésmegye Londonban. Innen is megy egy csoport. Az iránt a hatalmas kiállítás iránt, amelyet Molnár Ákos országgyűlési képviselő rendez Londonban, napról napra fokozódik az érdeklődés. Az ország minden vidékéről tömegesen jelentkeznek a résztvevők, igy Békésmegyéből is, amelynek értelmisége komoly kulturérzékkel látta át ennek az utazásnak ugy szellemi, mint gazdasági jelentőségét. Békésvármegye székhelyén most egy bizottság van alakulóban, amely bizottság a londoni utazás ügyét fogja intézni. Molnár Ákos országgyűlési képviselő értesítette is már a gyulai bizottság megalakítására fölkért notabilitást, hogy londoni tartózkodása alatt érintkezésbe lép a Cecil-hotel igazgatóságával, mert ebben a hatalmas szállodában akarja elhelyezni a magyar kirándulókat. A Cecil-hotel a világ egyik legnagyobb szállója. Hétszáz szoba van benne. Van fejedelmi csarnoka, pazar berendezésű termei, ugy hogy kielégítésre találnak benne a legkényesebb igények is. Az első angol arisztokrácia állandóan ott találkozik s ennek a társaságnak milliöjében fognak a magyar Laci nem néz fel a kártyából. De felel: — Parancsolj édes. — Laci, éhes vagyok — mondja az asszony. A hangja elfúló. Várja, hogy most összedűljön a hómező, megálljon a vonat, de legalább is rögtön szétrebbenjen a játék. De nem rebben szét. Gábori most már felnéz és azt mondja: — Igen, Ili, hisz van étkező kocsi. És játszik tovább nyugodtan. Az asszony elrémülten néz körül. Segítséget vár valahonnan. Az ügyvéd a negyedik, aki nem játszik, megszólal: — Bizony én is mennék uzsonázni. Ha parancsolja nagyságos asszony . . . A nagyságos asszony az urára néz, az ura makacs nyugalommal játszik tovább. Az asszony rámereszti a szemét és magában hangtalanul kérdezi: — Hát eleresztene ? Félesztendei házasság után'? Magamban ? Egy idegen emberrel ? Akivel meg is csalhatom ? Gábori mit sem tud ezekről a viharos kérdésekről. OJimpusi nyugalommal oszt és laposan de melegen rápillantva a feleségére, szól: — Menj, édes. Az asszony összeszorítja az ajkait és válaszol magának: — Hát vége. Megcsalom. Már szeretőm van. Nyul a keztyüje után és ránéz az ügyvédre. Csak most nézi meg. Cirmos szőke bajusza van az ügyvédnek, állán kis lógyszakáll. Félig" már felállt, de nem tudja, mi lesz, jön-e az asszony. Nagyon türelmetlen és borzasztó félszeg és olyan szimpla, hogy még csúnyának sem lehet mondani. És félig állva, félig ülve aggodalmas arccal, összeráncolt homlokkal szól: — Bizony gyerünk nagyságos aszszony, már nagyon éhes vagyok. Az asszony egészen belédől, beiésemmisül a bőrpárnák közé. Még egy nagyot tekintve a férfira, aztán mintha a szemével visszadobná a kópét. Mint mikor az Ízetlen ételt kiköpi az ember. És csendesen mondja: — Nem megyek ügyvéd urj a fejem fáj. kirándulók egy héten keresztül dinerhez ülni. Értesiti Molnár a békésmegyeieket arról is, hogy érintkezésbe lépett a londoni Omnibus Company-val s 30—40 személyt befogadó vadászkocsikat bérelt ki a magyar társaskirándulók számára s ezeken a hatalmas, nyolc lovas fogatokon járják be a magyarok London egész területét. Egyik legfőbb érdekessége lesz a londoni tartózkodásnak a H a m p t o n-C o u r t-i kirándulás, a világhírű Birsi-parkba. Az Earls-Co urtb an tegnapelőtt megnyílt kiállításon képviselve van Békésmegye is. Vármegyénknek háziipari dolgai egy egész kis területet foglalnak el s bízvást hisszük, hogy a magyar művelődés dokumentumai nem hoznak ránk szégyent a nemzeteknek ebben a hatalmas világvárosában. Nem is valami nagystílű megnyilatkozása ez a magyar nemzeti erőnek, de arra minden esetre alkalmas, hogy meggyőzze Angliát a magyarság nagy haladásáról és a civilizációban elfoglalt előkelő pozíciójáról. Eddig Szarvasról, Csabáról, Dobozról ós Kondorosról jelentkeztek résztvevők a londoni kirándulásra. Ha a bizottság véglegesen megalakul, felhívást bocsájt ki a polgársághoz s akkor még mi is visszatérünk erre a kérdésre. dekében, mert meggyőződése szerint a rendőrség helyes irányban kereste a bűnöst. Az ügyészség még nem rendelkezett. Megszüntették a Hoífman ügyet. Nem volt elegendő bizonyíték. A rendőrség újból nyomoz. Érdekes határozatot hozott a napokban a gyulai kir. törvényszék vádtanácsa. Egy annak idején nagy szenzációt keltett bűnügyben megszüntette a vizsgálatot, mert nem tartotta elegendőknek azokat a bizonyítékokat, melyeket a rendőrség a terhelt ellen összegyűjtött Ez a határozat annál érdekesebb, mert az ügyészség is megtette már ez ügyben a lépéseket s igy teljes bizonyossággal várható volt, hogy ebben a monstre-bünügyben Ítélkezni fog az esküdtszék. Emlékezhetnek még olvasóink arra a vad kegyetlenséggel véghezvitt gyilkosságra, amelynek özv. Hoffmann Mihálvné esett áldozatul. Az öreg özvegy asszony, akinek egy kis vagyonkája is volt, egy este egyedül maradt otthon. Hoffmanné megígérte fiának és nejének, akik az nap este felé a tanyára hajtottak ki, hogy másnap ő is kimegy hozzájuk. Másnap aztán hiába várták az öreg asszonyt Hoffmanék. Később rosszat sejtettek s hazalátogattak. Hoffmanné bezúzott koponyával, élettelenül feküdt a kamrában. Mellette egy véres fejsze hevert, amelylyel véghezvitték a gyilkosságot. Odébb egy bezúzott üvegü kézilámpás volt a padlón, amelynek egyik üvegén véres ujjnyomatot fedezett föl a rendőrség. Ez lett volna az egyetlen nyom, amely a tetteshez vezetett volna, de ez az ujjlenyomat is elmosult volt. Tanczig Alajos gyulai rendőrfőkapitány és Beszenyei Vendel alkapitány nagy erélylyel vezették a nyomozatot ebben a szőrevényesnek és rejtélyesnek látszó bűnügyben. A körülmények azt látszották igazolni, hogy a gyilkosságot családtag követte el. Ebben az irányban folyt tehát a nyomozás, amely több olyan adat birtokába juttatta a rendőrséget, hogy most már alaposabb és határozottabb irányokat tudott követn'. Az ujjlenyomatos kézilámpát felküldték az államrendőrségnek, mely a dartiloszkopia segélyével meg ludta állapítani, hogy az ujjnyom valóban az egyik családtagé. Ez ellen a családtag ellen még négy tanú is terhelőleg vallott s ezek után a nyomozat adatainak összegezésével áttette a rendőrség az iratokat az ügyészséghez. Ezek után megindult a vizsgálat, de ennek elrendelése ellen felfolyamodással élt a gyanúsítottnak ügyvédje a vádtanácshoz, amely nem találván elegendőnek a nyomozat adatait s beszüntette az eljárást. Tanczig Alajos most előterjesztést tett az ügyészséghez a nyomozat folytatásának elrendelése érEgy csorvási kivándorló kalandja Kényszerzubbonyban Csehországtól Budapestig. Izgalmas viszontagságokon ment keresztül egy csorvási földmives, aki Amerikából igyekezett hazafelé. Minap történt, hogy a csehországi Bodenbachból egy kónyszerzubbonyba húzott férfit hoztak Budapestre. Itt Domokos Gyula rendőrfogalmazó elé állították és a kisérő, aki bodenbachi lámpagyujtogató volt, előadta, hogy az illető a bodenbachi pályaudvaron megőrült s mert veszedelmesen viselte magát, ráhúzták a kényszerzubbonyt. Az Írásaiból megállapították, hogy magyarországi és elhozták Budapestre. A kényszerzubbonyban levő ember egy szót sem szólt mindaddig, amig a kényszerzubbonyt le no nem húzták róla. Ekkor nagyot fohászkodott és kinyújtózkodva kiáltott fel:. — No, hála Istennek! Csakhogy itthon vagyok. Ezek a bolond csehek azt hitték, hogy őrült vagyok. Pedig józanabb eszem van, mint minden csehnek együttvéve. A váratlan kinyilatkoztatás általános meglepetést keltett. A rendőrfogalmazó kérdéseire előadta a bolondnak kijelentett ember, hogy Hornya Pál a neve. Néhány évvel ' ezelőtt a békósmegyei Csorvásról kivándorolt Amerikába. Pennsylvániában egy gyárban talált alkalmazást. Szorgalmasan dolgozott s néhány ezer koronát takarított meg. Most elhatározta, hogy hazajön s megtakarított pénzén szülőfalujában földet vásárol. El is indult a fiával és Petrószky Pál nevü sógorával. Rotterdammon, Lipcsén, Drezdán keresztül igyekezett hazafelé. A mult hét elején érkezett Bcdenbachba. Itt a Pályaudvaron összeveszett a sógorával. A nézeteltérést magyar virtus szerint, néhány fejbevágással intézte el. Ebből azonban botrány kerekedett és Hornya Pált a cseh rendőrök elfogták. Hornya kézzellábbartiltakozott a szerinte illetéktelen beavatkozás ellen. Magyarázta, hogy ehhez semmi közük a „biztosoknak", ez a rokonai enyelgés csupán a kettőjük ügye. — Hiába magyaráztam — folytatta Hornya az elbeszélést — nem értették az istenadták. Ugy bámultak rám, mint a borjú az uj kapura, osztán svábul, vagy csehül gagyogtak hozzám, bizony én egy árva kukkot sem értettem belüle. Majd összebújtak és rám húzták ezt a fene libériát. Minél jobban ordítottam, annál szűkebbre húzták a kabátot. Majd kitörték a kezem-lábam. Igy hoztak ide. Alig vártam már, hogy hazakerüljek, itt legalább megértik a panaszomat. Azután Hornya elbeszélte, hogy ott elszedték tőle a holmiját. Egy takarékpénztári könyvét, amely kétezerötszáz koronáról volt kiállítva, nyolcszáz koronát érő ékszerét, százötven korona pénzét ós az irományait. A rendőrfogalmazó most megvizsgálta Hornyát. Két rendőrorvos is figyelte, vizsgálta s a végén megállapította, hogy a derék magyar színjózan ember. Semmi baja sincs. Miután a csehek minden pénzét elszedték, a kiéhezett embert a rendőrség megvendégelte, azután hétfőn hazavitte Csorvásra. Egyúttal sürgős átiratot intézett a bodenbachi elöljárósághoz, hogy Hornya vagyonát nyomban küldjék meg, mert súlyos jogsérelem esett a szerencsétlenen. „Békósmegyei Közlöny" táviratai. Az egységes párt. Mint tudósítónk táviratozza, a képviselőház mai ülése alatt a folyosón Ugrón Gábor kijelentette, hogy az alkotmánypárt és 48-as függetlenségi párt egybeolvadása meg fog történni, mert a király is pártolja és óhajtja az egyesülést. A képviselőház ülése. A képviselőház mai ülésén folytatták a költségvetés vitáját. Roics után Babocsay balpárti beszólt a nemzetiségi kérdésről s kijelentette, hogy a balpárt a nemzetiségiekkel sohasem állott összeköttetésben s i bizalmatlan kormány iránt. A költség- ' vetést nem fogadja el. A kórvények tárgyalása után M ez ő f i interpellált a választói jog tárgyában. A beszédet Nagy György kétszer is megzavarja, miért is az elnök rendreutasítja. Mezőfi választ nem kapott. A dánosi rablógyilkosok pöre. A dánosi rablógyilkos cigányok pőrének tárgyalását, — mint tudósítónk táviratozza — ma kinos incidens zavarta meg. A tárgyaláson az egyik védő dr. Török egyetemi tanárhoz egy kérdést intézett, mire Török azt visszautasítja, mert az szerinte ü g y vé d i fogás. Nagy zaj támadt, mire a védők elhagyták a termet. Az elnök felfüggesztette az ülést. Hevesi védő visszatérve a terembe, kijelenti, hogy Török megsértette az ügyvédi kart, ezért nem vesznek a védők részt a tárgyaláson. Török kijelentette erre, hogy senkit sem akart sérteni és sajnálja a történteket. Hevesi védő, tárgyalva társaival, kijelentette, hogy elégtételt kérnek az őket ért inzultusért s a tárgyaláson nem vesznek részt. Az elnök hétfőig felfüggesztette a tárgyalást, de kijelentette, hogy a tárgyalás eddigi költsége 5000 korona s viselkedésük folytán ez a védőket terheli. Jelentést tesz az ügyről az ügyvédi kamarának. A gazdasági vasút és a tótkomlósi legények. Eleddig kevesen tudják, hogy a tótkomlósi legények ós a gazdasági vasút között valamelyes összefüggés volna s ha kerestek is kapcsot, amely e két egymástól nagyon is elütő dolgot a szokottnál közelebb hozza egymáshoz, nem találtak egyebet annál a kötelezettségnél, melyet a vasút vállal a személyszállítás tárgyában. És hogy mi mégis egy kalap alatt emlékezünk meg a gazdasági vasútról, meg a tótkomlósi legényekről, ennek különös oka az alább következő históriában rejlik : Pénteken délután semmi sem zavarta idillikus egyhangúságában a Tótkomlós felé haladó keskenyvágányu vasutat. Még a tikkasztó napsugárban futóversenyt rendező kutyák sem, amelyek kilógatott nyelvvel iramodtak a vonat után s egy-egy vakkantással üdvözölték a a rohamó alkalmatosságot. De a kis vasút nem reagált ezekre a vakkantásokra. Fagyos nyugalommal ós méltósággal haladt utján, mint egy spanyol grand, aki előtt — nagy büszkeségében — szűknek tetszik a világ. És amint ment, mendegélt, egyszerre csak felsikitott a fütyülője. Az utasok azt hitték, hogy a békésmegyei prairok valamelyik állomásához jutottak s kikidugdosták fejeiket az ablakon, de a kis vasút kőszén-füstjén kivül egyebet nem tudtak látni. Aztán újból egy éles fütyölés. Két másodperc elmultával megint ismételt sípolások ijesztgették az utasokat. Aztán lassított a gép s a vonat nyilt pályán megállott. A vasutszerencsétlensógek gondolata még a keskenyvágányu alkalmatosságokon is megbizsergeti a rettegés idegeit. Nincs mit csodálkozni tehát azon, ha a különböző rangú és rendű ós különböző osztályú utasok egymásután ugráltak le a kocsikból, hogy kérdezősködjenek a megállás oka után. A masiniszta pedig, aki okos és vig ember, mint ahogy ez illő is a keskenyvágányu vasút mozdonyvezetőihez, rámutatott jó messzire a sínpárra. Minden szem odairányult s az utasok nagy megdöbbenéssel konstatálták, hogy három legény fekszik a síneken. Két kalauz leszállott, hogy eltávolítsák az útból az életuntaknak vélt legényeket, de alighogy megfogták az egyiket, belebömböit ez a levegőbe s nyomban talpon termett mind a három. Járásuk oly ingadozó volt, mintha korcsmában költögetnék őket, de a leheletükből is tömérdek szesz illant el, ami amellett bizonyított, hogy itt cifra dolgok lesznek. Ugy is történt. A három legény éktelen káromkodások kíséretében tiltakozott az ellen, hogy háborgassák őket, ha alusznak s követelni kezdték, hogy a vasút változtasson'irányt. Majd nekirugaszkodtak a mozdonynak, hogy felborítsák. A dühöngő, részeg legényeket - Fülöp Márton, L e s t y á n Mátyást és Cser vénák Jánost — ártalmatlanná tették az utasok s Tótkomlóson átadták őket a csendőrségnek.