Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-14 / 39. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 39-ik szám. Csütörtök, május 14. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éuneavedcnbelöl is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Pártok fúziójaBékéscsaba, május 13. Korunk a nagy, politikai jelentőséggel biró események kora lesz. Az előzmények sokszínűsége, a jelen alakulatai és a jövendőnek előre látott fordulatai mind azt igazolják, hogy a politikai élet gyökeres átváltozások előtt áll. Ez a változás pedig csak azt az alapot szilárdítja, hogy a merev közjogi formák kemény sziklafalait végre le kell dönteni s gazdasági alapon kell szabad utat nyitni a nemzeti fejlődésnek. Kossuth Ferenc ezeket a nagyjelentőségű szavakat mondotta a pécsi Kossuth-szobor leleplezésekor. „ ... Közel vagyunk ahhoz az időhöz, amidőn az egész nemzet 48 as pártivá lesz, mely nagy 48-as párt magának egy hosszú időre munkaprogrammot állapithat meg és e munkaprograrhm keretében magához ölelhet mindenkit, a ki hazáját szereti és magyar." Felelős állásban levő államférfiú jól megfontolt szavai ezek, ez a kijelentés tehát nem egyszerű jóslás, hanem a viszonyok teljes ismeretére alapított következtetés, melyet, ha Kossuth Ferenc, a kabinet egyik tagja, ország-világ színe előtt elmondott, feltétlenül biztos tudomás és meggyőződés alapján mondotta el. És ezzel a kijelentéssel immár hivatalosan is megjelöltetett a legközelebbi jövő politikájának az az iránya, amelyre mi ismételten rámutattunk. Oly értelmű átalakulás fog végbemenni a pártok egymáshoz való viszonyában, hogy a koalizált pártok egy nagy pártban, egy nagy gazdasági pártban fognak tömörülni egy megállapított nagy munkaprogramm végrehajtására. A koalíció laza, esetről-esetre szóló s időleges együttműködéséből fúzió lesz, hosszú időre megállapított programmal, amelyben a 67-es pártokat a függetlenségi párttól elválasztó úgynevezett elvi különbségek elenyésznek. A fejlődésnek természetes utja ez. A 67-es pártok is a nemzeti irányt és az állami önállóság felé vezető intézményeket és politikát tűzték ki programmjuk céljául. Már a nemzeti ellentállás idején nyilvánvalóvá lett a 67-es pártok e közeledése a függetlenségi párt ideáljához. Az azóta aktiv kormányzásban eltelt idő alatt még jobban kiderült, hogy a 67-es pártok külön pártalakulásának az alapjai a nemzeti irányban való haladás folytán mindjobban elenyésznek. A nemzeti evolúció hozza magával, hogy az orthodox 67-es álláspont teljesen elenyészett és már csak a múlté, miglen az ország egész fejlődése és jövendője rohamléptekben halad egy uj eszme teljes győzedelme felé Mindaz az éles ellentét, amely ezelőtt elválasztotta egymástól — de inkább csak a fölkorbácsolt szenvedélyek miatt — a szabadelvű és függetlenségi pártot, most elsimulni és egyesülni akar egy olyan erős gazdasági elvnek gócpontjában, atnely kizártnakmondja azt, hogy az egyesülés akár a szabadelvű, akár a függetlenségi elvek akceptálását jelentené bármelyik párt részéről. Tudta és látta a következményeket mindenki, aki elfogulatlan szemmel és magasabb nézőpontból figyelte meg az utóbbi esztendők politikai alakulatait. De ily határozottsággal, oly világosan és annyira illetékesen is, mint Kossuth Ferenc pécsi szózatában, még senki ennek a politikai szükségszerűségnek kifejezést nem adott. Az egyesülés oly határozott megjósolása, szinte bejelentése, rövid időn belül a kereskedelemügyi miniszter részéről arra enged sejtést, hogy a nagy politika világában roppant horderejű események és tranzakciók folyhattak le a pártok vezérei között és hogy ezek a tranzakciók már oly eredményt érlelhettek meg, amelyek nem indokolják a közeli fúzió további eltitkolását. A közös nagy munkaprogrammban való egyértelmű megállapodás bizonyára hosszú időre megszabja azt az irányt, amelyben a magyar guvernementális politikának haladnia kell. Hogy az országra nézve belső és külső ellenségeinkkel szemben egy ilyen táboratömörülés óriási nagy hasznot jelentene, az nem szorul bővebb bizonyításra. Hiszen Ausztria szemtelenül görditi az akadályokat az állami függetlenség felé vezető utunkba és ebbeli törekvésében csak támogatják az oly magyar politikai pártok, melyek a nevükkel az Ausztriával való kapcsolat és függőség mellett foglalnak állást. És belső ellenségeink, a nemzetiségek is teljesen meddőnek fogják felismerni a maguk agyarkodását és pártütését, ha az egész magyarság egyetlen egy pártban tömörül, melynek célja ezt az országot teljesen önállóvá és magyarrá tenni. Az árvaszéki tisztviselői állások. Kik pályáznak? Vármegyénk tavaszi közgyűlésének tárgysorozata elkészült már s pénteken szét is küldik azt törvényhatósági bizottságunk tagjainak. E közgyűlés iránt szokatlanul nagy az érdeklődés, amit nem pusztán csak azon körülménynek ; kell betudni, hogy ez a közgyűlés tölti be Jancsovics Péter volt árvaszéki elnök örökét s azokat a részben megüresedés előtt álló, részben pedig már meg is üresedett árvaszéki tisztviselői állásokat, amelyeknek pályázói igyekeznek maguk számára biztosítani az esélyeket, hanem főleg abban kereshető az ok, hogy fontos és sürgős községi ügyek teszik változatossá a tárgysorozatot, amelynek közel másfélszáz pontja van. Az árvaszéki elnöki, ülnöki és jegyzői állásokra pályázók személye iránt teljesen kialakult már a törvényhatósági bizottsági tagok véleménye s következésképpen kialakultak a pártok is. Az elnöki állásra köztudomás szerint csak két pályázó van: S á r o s i Gyula és Szabó Emilárvaszéki ülnökök S im o n k a György dr. — igy halljuk — vissza fogja vonni pályázatát s nem fogja gyöngíteni a pártokat. A két jelölt közül, mint rangidősebb tisztvisenek : S á r o s i Gyulának vannak kedvezőbb kilátásai az elnöki állás elnyerésére, azonban igen tekintélyes pártja van Szabó Emilnek, mert a megyebizottsági tagok is méltánylandónak vélik mind a két jelöltnek a szolgálati idő alatt szerzett lelkiismeretes munkálkodását és arravalóságot. Kiss László dr. a Somogyi Ákos elhalálozásával megüresedett ülnöki állásra pályázik. Kiss Lászlón kivül Sztojanovics Szilárd dr. gyulajárási szolgabíró, D u b á ny i Imre volt megyei számvevő, D é r c z y Ferenc dr. szarvasi ügyvédjelölt, B o d o k y Géza, dr. Körös Lajos közigazgatási gyakornokok és dr. S z i r b i k Bálint gyulai ügyvédjelölt. Békésmegyei Közlöny tarcája. Megnyugvás. Lelkemet a gyötrő gondok Néha ugy csapdossák, Mint hullám ha nekirontott És nem csupán csak egy pontot, De szaggatja, alámossa Végtől végig az egész part hosszát. Míg másnak e földi élet Nyújt üdvöt, virágot, Nékem még ha dob is élvet, Ugy adja, hogy méreggé lett: Rajtam tüskés vesszejével A sors hej de sokszor végig vágott! Ha másnak jut egész kenyér, Nekem meg csak morzsák, S ha más vajas zsemlyéken él, Rám vigyorg csak üres tenyér: Nem irigylem a másokét, S nem átkozom én a magam sorsát. Rút irigység, rútabb átok! Sok szivet igázva, Undok fészek a tanyátok ! . . . Lelkem soKsem hallgat rátok: Az én szivem a szeretet S megnyugovás csendes szentegyháza. E templomnak legfőbb éke, Legszebb kincse a hit, Oltára meg a szent béke, Kínzott lelkem menedéke, Hol feledem a világnak Minden gondját, gondszülte bajait. Hol szeretet s a hit vetett, Ott a remény zöldéi; Borítsa bár bé az eget Sötét felhő, az árny megett Ott a fény is: az Úr keze, | Amely vezet s bizalommal tölt el. ! ! Jöjjenek hát gondok, vészek i , Törjék a lelkemet! | Én nyugodtan várok, nézek: ; Hisz már int a biztos fészek . . . A sír minden boldogságot, Hej de minden bút, bajt is — eltemet. Gajdács Pál. á zöld barátt Irta: Lampérth Géza. j - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Az urnák 1730 ik esztendejéből, amikoron fráter Liborius kimúlt az árnyékvilágból, az x-i német jezsuiták titkos diáriumában szószerint a következő följegyzés állott vala : „ . . . amikor pediglen jámbor és kegyes életű Liborius testvérünk kilehelvén lelkét, csöndesen elszenderült volna az Úrban és jövének vala az öltöztető szolgák, hogy elkészítsék öt amaz utolsó útjára, hát ime — horrendum visu ! — eg^sz testében zöldnek találták őt, a lába ujjának hegyétől mind egész a nyaka csigolyájáig, ahol is piktori mesterségre valló két szép cifra betűben végződik a zölctesség, amely betűk D. és M. valának és amelyeknek értelmét senki meg nem tudá fejteni. És mivel hogy boldogult testvérünk világéletében senkinek nem mutatá és szóla hozzá soha, azon zöldesség csudáját is megmagyarázni senki nem tudá." Ám egy valamely szemfüles kuruc krónikás íródeák szerencsésebb vala, mert — hogyan, hogyan sem ? — de valamiképpen végire járt még frissiben a zöld barát tikozatos históriájának és fürge pennájával papirosra is vetette I azt nyomban. Mivelhogy felettébb érde| kesnek ítéljük, kusza, fakó betűiből kibogozzuk ime az eleven história tarkabarka szálait, a következők rendjében: Akkor történi az eset, amikor még Rákóczi zászlói diadalmasan lobogtak és a német jezsuiták szekerének rúdja erősen kifelé állott, mivelhogy Kolonics apjukra hallgatván, sok rossz fát tettek őkelmük a tűzre, lévén nagy ellenségei a magyar szabadságnak. Melynek pedig pátrónus fehér zászlóját a magyar papok és barátok — köztük legelöl ama nevezetes tüzlelkü „dervisgenerális" : páter Andrássy - fennen lobogtatták. Ezért aztán Nagyszombatban Bercsényi főgenerális néhányat a labancabbjából szekérre is rakatott és meg sem álatta őket Bécsig. Ennek a kelletlen szekerezésnek a hire hamarost eljutott X-be is, ahol a német páterek érezvén ludas voltukat, mindenféle babonás csalafintasággal akartak megmenekülni a bécsi szekerezéstől. Az országút mentén álló Boldogasszony képe igy három napig vérezett a szive táján .... Loyola Ignác képe másik napokon át vért könnyezett keservesen .. . nemkülönben a szentegyház falai is vért kezdének immár verejtékezni ... És mindez azért vagyon, híresztelték a németek, amiért hogy őket, az Ur hiv és alázatos szolgáit, istentelenül megháborgatják. Még egyebek is következnek, fenyegetőznek, ha békességük nem lészen! Rákóczi Ferenc mélyen vallásos, de világos és tisztán látó lelkét e közönséges csalafintaságok nem tévesztették ugyan meg, de mivel a babonás nép köréből egyre-másra érkeztek az instanciák és panaszok, hát kiküldé vitéz dandárnokát, Szentpéteri Imrét, a csudák megvizsgálására. A kemény szivü katona : nem sokat teketóriázott, henem a fölizgatott néptömeg jelenlétében megdörzsölte kezével ama vért izzadó szobrokat és falakat, ad oculos demonstrálván imigyen : Ama szörnyűséges vérverejték semmi egyéb, hanem közönséges piros festék, minek mását bőven megtalálta a jezsuita-kolostor pincéjében. Sokaknak szeméről hullott le ekkor hirtelenében a hályog és kezdőnek világosan belátni a németek sötét praktikáiba. Igy Duló Márton uram is, akinek a leghirnevesebb festő-műhelye vala az időt X városában és a legszebb aszszony a felesége. Némi gondolkodás után homlokára csapott Duló uram, annak jeléül, hogy ime, agyában világosság gyulladt; és ünneplő köntösét felöltvén, elhagyá műhelyét és járula nagy alázatosan a vitézlő generális kegyes szine elé és kiönté előtte szivének tenger keserűségét. Elpanaszlá nagy szomorúan, hogy amely időtől fogvást egy bizonyos német jezsuita barát jöve ide Nagyszombatból, azóta vége vagyon az ő boldogságának. Mind az egész város arról pletykázik, hogy igy, meg ugy . . . az uj jövevény barát bűnös szemet vetett volna a Duló Márton szép asszonyára ... és hogy a menyecske sem idegenkednék a baráttól. .. Immár az utcára sem mehet a hites feleségével anélkül, hogy a háta mögött csúfondárosan össze ne nevetnének az emberek. Valamelyik gézengúz, semmirekellő diák már pasquillust is faragott, amit vásott kölykök szerte kiabálnak. Hogy azt mondja: Duló Márton házába : Ott lakik egy szép páva. Duló Márton, ha tudnád : Kinek tartod a pávát ? ! Ő maga bizonyosságot nem tud semmit is. Való igaz, hogy ama bizonyos fráter meg-megfordul házában,