Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-10 / 38. szám

2 jén is járhatókká, hanem 1000 kilomé­tert meghaladó oly uj viziuttal is szapo­rodik ez irányú hálózatunk, melyen eddigelé semmiféle viziközlekedés nem volt és ahol két méter mély bemerülésü hajokkal lehet majd csatornázásuk után 650 tonás, vagyis 65 vasúti vaggon ter­helésű hajókkal közlekedni. Állandó-választmányi ülés. A közgyűlési tárgyak előkészítése. Vármegyénk törvényhatóságának központi választmánya Dőry Pál fő­ispán elnöklése mellett pénteken dél­előtt ülést tartott, melyen a választott tagok közül csak Domby Lajos, P e r s z i n a Alfréd és dr. Zöld y János vettek részt. Az állandó választ­mány összehívását az a körülmény tette szükségessé, hogy a háztartási pénztár tárgyában hozandó határozatot 15 napig közszemlére kell a közgyűlés előtt ki­tenni. A háztartási péntárt a kir. pénz­ügyigazgatóság mellé kirendelt szám­vevőség állította össze ós tételeit Kiss László aljegyző ismertette a választ­mánynyal. Magát a zárszámadást egye­bütt közöljük s itt csak az állandó vá­lasztmánynak idevonatkozó határozatát ismertetjük az olvasóval. A választmány a vármegyei háztartási pénztár 1907. évi zárszámadását helyesnek és hiteles okmányokkal igazoltnak találta s ugy Nórán t István adótárnoknak, mint Levandovszky Dezső helyettes ellenőrnek a felmentvényt megadta. Ezen kivül a törvényhatósági köz­gyűlés tárgysorozatának egyes pontjait is előkészítette az állandó választmány, mely a közgyűlés előtt még egy ízben ülésezni fog. Szeghalom község adóellenőri állás szervezésével foglalkozott. Igaz, hogy csak kényszerűségből foglalkozott, mert a törvényhatósági közgyűlés irt reá e tárgyban, ám ekkor is olyan határoza­tot hozott, amelyet nem találhat a köz­ség érdekeiben állónak senki. Kimon­dotta ugyanis a képviselőtestület, hogy elvben elhatározza az adóellenőri állás szervezését, de ezt csak akkor rendsze­siti, ha a közsóg anyagi ügyei kedve­zőbb alakulatot vesznek. Az álladó vá­lasztmány ezt rendkívül relatív meg­határozásnak találta s igy fentartandó­nak javasolja a korábbi törvényhatósági határozatot. Török Emil vállalkozó kívánsá­gával is többször foglalkoztunk már. Török az Orosháza—csongrádi vasutat építette s a Békésmegye részéről nagy­lelkűen megszavazott támogatás kése­delmes kiutalásáért késedelmi kamato­kat kiván. Előbbi álláspontjából azon­ban engedett Török ur s most már 50 százalékra akar egyezni, de az állandó választmány kimondotta, hogy százalé­kos üzleteket nem csinál s azért a ké­relem elutasítását javasolja a közgyű­lésnek. Törvényhatósági közgyűlésünk el­határozta decemberben, hogy a szarvasi utbiztosi állást megszünteti s ezeknek az utaknak gondozásával a legközelebbi két utbiztost bizta meg. Jelenleg az állami utbiztos teljesíti a felügyeleti teendőket 300 koronáért. — A belügy­miniszter nem hagyta jóvá ezt a hatá­rozatot. Kimondotta ugyan, hogy az állás megszüntetésére nézve elvi kifo­gása nincs, de a szarvasi utbiztositási kerületbe eső utakat a felügyelet dol­gában két részre osztani nem helyesli. Az állandó választmány azt javasolja most a közgyűlésnek, hogy előbbi ha­tározatát helyezze hatályon kivül s a szarvasi utak felügyeletére tovább is az állami utbiztosnak adjon megbízást. Már megint széksértés. Vihar a csabai közgyűlésen. Achimot megrendbirságolták. Szinte fölöslegesnek találhatja bárki is, hogy a sajnálkozás kifejezésének mellőzésével adunk hirt arról a botrá­nyos jelenetről, melynek a csabai kép­viselőtestületi közgyűlési terem pénte­ken újból színhelye volt. Botrányos je­lenetek űzték, kergették egymást, vas­kos ígorombaságoktól izzott a levegő s a szenvedély megint alacsony színvo­nalra sülyeztette a csabai képviselőtes­tületi közgyűlésen megszokott felszóla­lások hangját. A közelmúltban lefolyt képviselő­testületi közgyűlések egynehány án nem hallottunk elnöki rendreutasitást. És e körülmény mutatja azt, hogy a kölcsö­nös előzékenység és a közügyek tárgya­lásánál megkívánt komolyság még Bé­késcsebán is rendet tud teremteni. Saj­náljuk azonban, hogy képviselőtestületi tagjainknak egyik-másika nem viseltetik állandó érzelmekkel ós tisztelettel a közügyeknek hajléka iránt, ami elkerül­hetlennó teszi azt, hogy a rend fentar­tása érdekében konstruált tételes intéz­kedések alá vonassanak azok, akik meg­sértik a hely homolyságát. A csütörtöki botrány Tóth László­nak segédjegyzővé való megválasztásá­nál keletkezett. Áchim L. Andráséknak más jelöltjük volt s ezért érthető módon kifejezést is adtak Tóth László és a saját jelöltjük iránti nézeteiknek, A kép­viselőtestület nagy többsége mindazon­által Tóth Lászlót választotta meg segéd­jegyzőül. Mikor Tóth László már esküt tett, Áchim L. András feléje szólott: — Jó mameluk lesz, ugye ? Egy két izgatottabb hangú közbe­szólás után S a i 1 e r Vilmos dr. megvé­deni kérte a képviselőtestület tekinté­lyét az ilyen kijentésekkel szemben s mert az Áchim L. András által ismétel­ten használt kifejezéseket sértőknek ta­lalja a képviselőtestületre, indítványt tett, hogy állapittassók meg a széksértés. Áchim L. András : Ez nem a maga baja. Ugy beszélek, ahogy akarok. Ha tetszik szépen, ha tetszik gorombán. Itt közbeszólott valaki a községi tisztviselők közül, mire egy éles „kuss! u kiálltás bömbölt végig a termen. Aztán újból szóhoz juthatott Áchim : — Sailernek nem is állott volna jogában ilyen indítványt tenni. K o r o s y László : Sailernek épp ugy, mint minden tagnak joga volt széksértési indítványt tenni. Most már a biró kötelessége feltenni a kérdést, vájjon a közgyűlés megállapitja-e a szék­sértést ? Mielőtt az megtörténnék, fel kell hivni Áchim L. Andrást, hogy sértő szavait vonja vissza s ha csak ezt nem tenné, határozzanak az indítvány fölött. Áchim L. András: Minden szava­mat fentartom és amit mondtam, abból semmit sem vonok vissza! Ezt követőleg Korosy főjegyző fel­olvasta a községi törvény idevonatkozó szakaszát, melyben a széksértő mint „vádlott" szerepel. Áchim L. András (felugrik és Korosy felé fordul): Nem vagyok vád­lott, maga a vádlott, akit vétkei alól csak az ásó ment föl. K o v á c s Sz. Ádám az elnöklő bíró az óriási zajban rettenetesen rázza a csengőt Áchim L. András felé s mikor a lárma egy kissé lecsöndesült, idege­sen Áchimra kiáltott : — Nem vagyunk korcsmában. Miféle j szavak ezek?! S a i 1 e r Vilmos : Tisztelt közgyü­i lés ! Miután azt kell tapasztalnunk, hogy j közgyűléseink komolyságát ós közgyű­lési termünk tekintélyét csak a rendel­kezésünkre álló törvényes eszközök | szigorú alkalmazásával tudjuk megvé­deni, indítványozom, hogy Áchim L. András ujabb viselkedése miatt újból állapítsuk meg vele szemben a szék­sértést. A c h i m L. András (nevetve): Ugy ? Hát mi telik még ki a Sailer-familiától ? S a i 1 e r Gyula erélyes hangon uta­sította vissza e családot ért támadást. Áchim L. András: Sértve érzi magát? Vegyen elégtételt. S a i 1 e r Gyula : Öntől nem szok­tam elégtételt venni. Még mintegy tiz percig tartó zajon­gás után szavazás alá bocsájtatott Sailer indítványa. A képviselőtestület pedig 26 szavazattal 16 ellenében megállapí­totta a széksértést s ez alapon Achimot 30 korona rendbirsággal sújtották. — Áchimnak nyomban ki kellett fizetnie a rendbírságot s átadván egy százkoro­nást, kijelentette, hogy abból vissza sem kér, hanem még két izbeni széksértés­nek deponálja a diját. Korosy felvilá­gosította aztán Achimot, hogy másod­szor nem 30, hanem 100 korona bírsá­got ír elő a törvény s ennek a felvilá­gosításnak az a foganatja lett, hogy a közgyűlés további menete alatt több szóksértés nem történt. Beszámoló a megyei Wilim István jelentése. Örvendetes adatok. A megyebizottság által kiküldött háziipari-bizottság előadója, Wilim István, most munkálkodik ama jelenté­sének elkészítésén, amely hü tükörben fogja bemutatni a Békésvármegyében rendezett háziipari tanfolyamok első évének eredményét. Ez a jelentés ugy az anyagi, mint az erkölcsi eredmény egyes fázisait is felöleli s egészben véve szines, érdekes és változatos lesz. Megtudjuk abból a jelentésből, hogy vármegyénkben igenis van talaja a házi­ipar kultiválásnak s hogy meg van né­pünkben a fogékonyság elsajátitan öreg, hát szigorú szavai lesznek . . Magam se lelkesedtem a tapasztaltak felett, azért csak annyit mondtam: — Az csakugyan sok, amit azok a pesti asszonyok és leányok tesznek : a nevén nevezett ocsmányságokon gyö­nyörködnek . . . — Szömérmetlenök! — igy szólt az öreg. Majd halkan hozzá tette: — Hogy engedheti mög a törvény ? — Ugy látszik, nem tiltja. — Nincs ennek paragrafusa ? — Az ilyen vágásura nincs. — Az baj, — lógatta meg a fejét. — Mi lösz a világbú? Hogy nem akad egy egész embör ? ! — Mire? — Az igazságra, az erkölcsvéde­lömre . . . — Hát az elnök ? Hisz az is pró­bálta kiutasítani őket, de nem men­tek. Vagy erőszakkal gondolja, János bácsi? — Igön. — Tettlegesen ? — Korbácscsal, instállom, korbács­csal . . . János bácsi e kemény szó után kissé elhallgatott. Láttam, hogy valami még nyomja a belső részét. Talán ép­pen azt fontolgatta: ki mondja-e, vagy ne? Aztán mégis mást gondolhatott. Megcsóválta a fejét s felállt a székről. Megindultunk a kapu felé. Útközben az öreg egy-két mondatot dörmögött a bajusza alá: — Má' ilyen nálunk nem eshetne mög! Az emböre még csak hagyján, de az asszonya! Nem állhattam meg, hogy közbe ne szóljak: — Bizony, bizony, a régi Róma sorsára jutunk. — Rosszabb, azt mondom, hogy rosszabb . . — s legyintett egyet a kezével. Mikor az utca-ajtóban elkezeltünk, János bácsi jelentőségteljes hangnyo­mattal mondá: — Sodorna lösz, uram, a világbú; azt mondom, hogy Sodorna és Gomora! A grodini pletykások. Irta: Roda-Roda. A grodini pletykások még tizenöt mértföldnyi távolságban is híresek ós az egész világon felülmúlhatatlanok. Nagyhatalmat, köztársaságot alkotnak. Elnökségük Karifal asszony,a szenátust a kávétársaságnak tagjai képezik. Az alsó­ház tagjai estenként a községi kútnál gyűléseznek .. . Ott vitatkoznak ugyanis a cselédek a szenátusról. Itt-ott György mester, a borbély is részt vesz a vitában. Mióta Langen kisasszony — aki ez­előtt nevelőnő volt odaát a gyárban — el­távozott, (a grodini közvélemény sze­rint a báró szöktette meg), azóta nem történt semmi különösebb ügy a város­kában. A kávétársaságok valósággal un­tatók voltak már. Ekkor uj áldozat érkezett oda a grodini pletykások ré­szére : Miklóssy Imre nr személyépen. Olyan férfi, akinek tulajdonképpen semmi dolga Grodinban, de mégis ott tartózkodik. Ez a feltűnő, és általános fejtörést okoz a kérdés, vájjon mit akarhat itt ? Miklóssy nem törődik sem­mivel és marad. Az egész lakosság bosz­szankodásának dacára csak kilenc órakor kel fel és két óra hosszat selyempon­gyolában néz ki az. ablakon. Azután újra lefekszik aludni. Délután négy órakor, amikor a levegő kissé lehűlt, ő is elhagyja lakását és kicsit körülnéz. Minden' lépését a „köztársaság" egy spiclije követi. És mégse birják kisütni. Ha Imre urat megkérdezik, - ami különben csaknem lehetetlen, minthogy alig áll szóba valakivel, — ha kérdezik, impertinensen kiböki, hogy őt a kor­mány azért küldötte ide, hogy a grodi­niakat kíváncsivá tegye. Vogel kisasszony — a postás Milka | — nem tud semmiről, mithogy Imre ur posta utján nem küld, de nem is kap levelet. György mester, a borbély sem, mert őkegyelmessógót az inasa borotválja. Érthető tehát, hogy ez tart hatatlan állapot. A szenátus rendkívüli gyűlést tart s elhatározza, hogy meg kell hivni Imre lakásadónőjét." Ugyan nem egészen comme il faut, de Istenem, mire képes a jó hazafi, ha veszély fe­nyegeti a hazát ? Nagyon keveset tudnak meg tőle: Imre ur lakásberendezése gyönyörű. Selyem függönyei és takarói vannak, szmirna szőnyegek, bársony bútorok, szép képek, melyek nagyon tisztesség­telenek és szobrai, amelyek teljesen ru­hátlanok. Lenszőke dohányt szí, piros török p pából és napközben legalább is tízszer öltözködik át. Es az inasa, akitől talán lehetne megtudni egyet­mást ? Bepponak hívják, süketnéma, vén és mogorva. A titkozatos Miklóssy Imre este ha­zajön és levelet ir. „Kedves kisasszony, tehát végre meggondolta a dolgot és kezembe helyezi boldogságát. Higyje el, kérem, hogy nem bízta gyönge kezekre. Hol­nap a temetőben várni fogom. A ko­csim csukott lesz és minden szüksé­gessel felszerelve. Ne vigyen magával semmit. Ne irjon búcsúleveleket és egy léleknek se szóljon, hogy meg­szöktetem. Érti, kérem, senkinek. Se barátnőnek, se szolgálónak. Isten vele, édes szivem, és kérem, őrizze meg titkunkat. E levelet is kérem, épp ugy mint eddig, küldje vissza Beppoval, miután darabokra tépte.ÜdvözliImréje. A borítékra ezt irta : „Karifal Laura kisasszonynak Helyben." Beppo elvitte a levelet. — Elé, Beppo — kiáltotta utána Imre és Beppo meghallotta — mire visszajössz, az asztalon egy levél lesz az ur részére, azt is elintézed ... — Tudom, — mondta Beppo, — tehát beszólni is tudott. A másik levele Imrének igy hagzott: „Nagyságos uram! A nagyságos báró ur három hó­nappal ezelőtt magához hivni kegyes­kedett és szórói-szóra a következőket mondotta: Jean, jó családból szár­mazol, jó nevelésben részesültél és értesz urat játszani. Húszezer forintot kapsz, ha képes vagy a következő megbízásom kivitelére : Elmégy abba a nyomorult fészekbe, — Grodinba — ahonnan éppen most érkeztem haza, lakást rendezel be magadnak ós oda törekszel, hogy egy bizonyos napon húsz leány és asszony megszökjék veled vadászkastélyomba. Egyetler jobb család se hiányozzék a névsorból. Megígértem, hogy eleget teszek nagybecsű megbízásának. Holnap lesz a napja, hogy Jean tizenhét re­gényének hőse leend. Többet nem voltam képes elérni. Alássan kérem, hogy minden előkészítés meglegyen Szent Hubertusban és legalább is tiz csukott hintó készenlétét kérem. — Egyenként várakozzanak a grodini temetőben. Csodálkozni fog a báró ur. Karafilóktől, akit a báró ur a pletyka­köztársaság elnökének méltóztatott jelezni, külön eljön, anyja és leánya. A polgármesterék valamenyi nőcsa­lád tagja — nógven ! Anya,' lánya és két nénike, az egyik menyasszony, a másik féjrnól van. Jönnek még: Vogel kisasszony a postásnő, a borbély felesége, minden községi tanácsosnak vagy a felesége vagy pedig a leánya, némelyiknek a nővére. Minden jól megy! Beppo, fogadja őkei Szent Hubertusban. A nagyságos báró ur alázatos szolgája Imre."

Next

/
Thumbnails
Contents