Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-02-20 / 15. szám

Békéscsaba^ 1908. / / XXXV-ik évfolyam. I5-ik szám. Csütörtök; február 20. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EIiOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. icm .'itatnak vissza. Főszerkesztő : Dr. SAILE x VTLMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Aktuális sorok. Békéscsaba, február 18. t:s összegyülének és tanácskozának. A hang durva és kíméletlen volt, melylyel a fölvetett kérdéseket megvitatták s csupán dr. Pető Sándor, Csaba város képviselője tartotta érdemesnek azt, hogy az útszéli népgyűlések pódiumain megszokott hangnem helyett állásához és egyéniségéhez illő disztinkcióval fűzze egymáshoz a szavakat. Ki ne tudná, hogy a csabai népgyülésről szólunk, amely egyúttal alkalmat adott Pető Sándornak arra is, hogy beszámoljon ? A beszámolóbeszéd nem taualmazott sulylyal biró kijelentéseket. A hétköznapi szürkeségből is csupán azért emelkedett ki, mert Békéscsabán mondatott el az. Mindazonáltal nem tulajdonítjuk ezt Pető Sándor hibájának. Beszámolni csak eredményekről lehet. S az a párt, amelynek Pető is tagja, hála Istennek számbelileg annyira törpe, hogy eredményeket felmutatni még hosszú ideig nem lesz képes. De foglalkozni akarunk Petőnek a község mai szervezetére és a józan községi politika ez idő szerinti képviselőire vonatkozó állításaival. Azt mondotta Pető Sándor, hogy Békéscsabán egy klikk intézi negyvenezereknek sorsát. Minden a magunk pártállásától független és eltérő irányokban mozgó frakciók jogosultaknak érezhetik magukat, hogy az érdekek súlyát különféleképpen mérlegelő közéleti tényezőknek s ezek összességének cselekedeteit megbírálják. De ez a jog nem engedi meg a valótlan állításokat és rágalmakat. Már pedig nagy a tendencia és a rosszindulat abban a kijelentésben, hogy Békéscsabán egy klikk uralja a helyzetet. Azt hisszük, Pető Sándor nem mondott volna ilyen nagyot, ha a viszonyokat kellőképpen ismeri. S hogy tájékozatlanságával mégis megengedte magának ezt a kijelentést, ezt újból nem szabad betudni másnak, mint az őt környékező, megbízhatatlan elemek intrikájának. Ámde Pető megismerhette volna már a maga embereit. Tudhatná, hogy erkölcsi tekintetben mily keveset érnek és hogy milyen sokat nem érnek. És tudhatná azt is, hogy az ő jóhiszeműségét csupán azért használták föl, mert ha ez a vád a községbeli próféták ajkairól hangzik el, egykét gúnyos mosolyon kivül más hatást nem teremt. Pető ellenben uj ember még. A polgárok tehát bizonyos fokú őszinteséget tételeznek föl szavaiban és cselekedeteiben. Hát megnyugtathatjuk Pető Sándort. Békéscsabán nincs klikkuralom. Aki mást állit, az fogalomzavarban szenved. Mi a klikk? Egy érdekcsoport, amely mindenkit elszigetel a maga szűkebb világától s irányainak és cselekedeteinek megválasztásánál idegent, más vélemény képviselőjét szóhoz jutni nem enged. Békéscsabán ilyen érdekcsoport nincs. Nézzen végig Pető Sándor a községi képviselőtestületen. Ott fogja majd látni a parasztpártnak jeleseit is. Nézzen végig az egyes bizottságok névsorán. Ott fogja találni az ő főkoi Lesének és elvbarátainak nevét is. Nézzen végig az elöljáróságon és ott fogja találni azokat, akik a paraszt-párt részére megválasztatásuk idején egy nyilatkozatot állítottak ki. Hát ezt nevezik Pefő Sándorék klikknek? Ezt nevezik érdekcsoportnak? Ilyen körülmények között való! ban nem csodálható, hogy a tanügy reformálásának idejét és szükségét látI ják egyesek. Ennek a helyzetnek klasszikus ellentéte volna az az állapot, amelynek megteremtésére Pető barátai szövetkeztek. Maga Pető Sándor jelentette ki, hogy azért kell a rendezett tanács, mert ez esetben a nép megrostálhatja a nem maga kebeléhez tartozókat s olyan képviselőtestületi tagokat választhat, akik a paraszt-párt hívei egytőlegyig. Hát ha érdektársulást Iát Pető a mai állapotokban, minek nevezi akkor azt a helyzetet, amelynek eléréséért ő és a paraszt-párt epekedik? . . . Nem-e a leglelketlenebb érdekhajhászás és a leglelkiismeretlenebb népbutitás az, hogy bizonyos klikk-érdekek ellenében magasabb adóval, súlyosabb terhekkel kívánják megnehezíteni épp azon néprétegnek megélhetését, amely népréteg szenvedélyeit ma is a súlyos adóra és terhekre való hivatkozással irányítják ? Bocsánatot kérünk, de ez a politika bűnös és csapnivaló politika, amelynek megsemmisítését ethikai és országos érdekek parancsolják. Ez a politika klikk-politika, amely Békéscsabán sohasem érvényesült és sohasem fog érvényesülni. És ezt megjegyezhetik maguknak a vasárnapi népgyülésezők. A megyei faiskolák érdekében. Válasz a selyemtenyésztési főfelügyelőségnek. A szekszárdi selyemtenyésztési felügyelőség legutóbb kiadott évi jelentésének ismertetése kapcsán rámutattunk arra, hogy a felügyelőség szerint Békésvármegye területén azért csökken a selyemhernyó-tenyésztéssel foglalkozók száma, mert a községek nem fordítanak kellő gondot a szederfák elültésóre. Ambrus Sándor alispánt is megkereste e tárgyban a felügyelőség s közvetlenül is arra kérte fel őt, hogy a községi faiskolák felügyelete körül különösebb gondot fordítson a selyemtenyésztésre s ezzel kapcsolatosan a közutak fásítására. Az alispán ezelőtt is nagy érdeklődést tanúsított a megyei selyemtenyésztés iránt s jól lehet, meg volt győződve a felügyelőség elhamarkodott véleményének álaptalansága felől, a tényállás teljes tisztázása érdekében megkeresést intézett a békésmegyei gazdasági egyesület titkárához, mint aki a faiskolák közvetlen felügyeletére megbízást nyert s megkeresésében kérdést intéz hozzá, hogy mennyiben fedik a valóságot a felügyelőség állításai. P f e i f f e r István egyesületi titkár ezekben adott választ: Körülbelül hat éve, hogy megbízatást nyertem a faiskolák vármegyei felügyeletére. Ezen idő óta évente több községi faiskoláját látogattam meg, s azokat mind ismerem. Azok kezelése, gondozása ellen kifogást nemhogy nem emelek, de elismerésemet hangoztatom különösen a vagyonosabb községek áldozatkészsége felett, amelylyel vármegyénk fásítási ügyeit szolgálják. Annál meglepőbbnek találom a selyemtenyésztési főfelügyelőségnek vádszerü előterjesztését, amelyben a selyemtermelés hanyatlásának egyik fő okául a faiskolák hiányos kezelését állítja oda. A felügyelőség kimutatása a vármegye kilenc községében tünteti fel azt, hogy az eperfatenyésztésre szánt hely az előirt terület 3/s-ad részénél kevesebb. Ámde a legtöbb községben a szabályrendeletben kikötött területeknél nagyobbak a faiskolák, igy tehát a hiány legtöbb esetben csak látszólagos. Hogy vármegyénk községei menynyire igyekeznek a szederfatenyésztést emelni, éppen a felügyelő jelentése bizonyítja legeklatánsabban akkor, amidőn a hét járás faiskoláiban kimutatott öszszesen 90.609 drb csemetét és amely jelentésből kitűnik, hogy vármegyénkben eddig 79.838 drb szederfa lett kiültetve. Hogy a kiültetettekből 1906-ban 7411 drb pusztult el, az nagyon sajnálandó | körülmény ugyan, iív nem sokaiható | szám és igen könnyön megérthető, ha | Alföldünk száraz klímáját figyelei; i vesszük, ahol is nemcsak az ut?zéli és igy a magában álló f; k [.asztalnak ki, de az erdők is kiszáradni kezdenek, pedig ezek talaja sűrűen beárnyékolt. Magyarázatát leli ezen jelenség még Békésmegyei Közlöny tárcája. Dalok an éjszakáról. Irta. K'l. /. Még egyre itt ülök, virrasztva, ébren. A papirosra néha könny pereg, A szívem, vádol, lázong, kesereg. S rohan a gép a fehér havas éjben, Szikrázva szór ezer tüzcsillagot — S viszi, ragadja, akit siratok. II. ... Valami száll az éj hullámzó szárnyán, Valami csöndes, régi, halk mese. 5 énhallgatom, - kifosztva

; koldusárván,-Én, hazug álmok bús szerelmese . . . És hallgatom, míg lelkem néma kínja Vergődő, hangos zokogásba fúl S hazug álmát a szívem visszasírja De immár — visszahozhatatlanul . . . Egy levél. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Fehér Jenö. Férj. Feleség. (Egyszerűen bútorozott szoba, középen terített asztal ; egy rövidszoknyáju paraszt pesztonka éppen most hozza be a párolgó levest. A férj térdére teríti az asztalkendőt, mig a feleség kitölti a tányérra a levest.) Feleség. Mi újság? Férj. Semmi különös. Azaz, hogy ... Feleség. Azaz, hogy ? Férj. Ma délelőtt kaptam egy le! velet. Feleség. Kitől ? Férj. Kánitztól, az Albatróz vezérigazgatójától. Nagy ur. Méltóságos ur. Van vagy harmincezer forint évi jövedelme. Feleség. És mit akar ? Férj. Azt még nem tudom. Olvasd! Feleség (olvassa). „Tisztelt uram! Szíveskedjék engem a délutáni órákban okvetlenül meglátogatni. Igaz híve . . Az aláírást nem tudom elolvasniFérj. Mondom, hogy Kánitz. A levél felső sarkába oda van nyomtatva a neve. . Nem látod ? Feleség. Ahá! Látom, látom , . . Férj. Nagy uraknál ez ugy szokás. Feleség. Mit akarhat tőled ? Férj Fogalmam sincs. De hogy hiába nem citál magához, az nyilvánvaló. Elvégre, mit akarhat tőlem, szegény ördögtől, ez a nagy ur? Gondolkoztam már rajta . . . találgattam jobbra, balra . . . Feleség. Személyesen ismered ? Férj. Ismerem. A minap is találkoztam vele az utcán s ő megállított, barátságosan kezet nyújtott és melegen gratulált legutóbb megjelent művemhez. Elolvastam — mondotta — a regényét és nagyrabecsülöm önt, mint irót. Ezen a téren még nagy sikerek várnak önre. Feleség. És mit feleltél neki ? Férj. Megköszöntem az elismerést. Aztán beszélgettem vele egy kissé irodalmi viszonyainkról, amelyek látszólag rendkívül érdek''Uék. íróink legnagyobb része — mondot im neki szomorúan — megőrli a tehetségét a redakcionális munkában Ez a produktivitás rovására megy. Magam is ugy vagyok vele, méltóságos uram, Az ember kábult fővel, agyongyötört idegzettel tér haza a hajnali órákban ... Az újságírás egyenesen ellensége az irodalomnak. Megöli, szétforgácsolja a tehetségeket.,,Bármely bureamunka jobb ennél ... O helyeslőleg bólintgatott a fejével . . . Feleség. Nini! Valami jutott eszembe. Bizonyosan valami állást akar neked juttatni. Férj. Azt hiszed? Feleség. Kétségkívül. Talán valami titkári állást. Egy jó tollú emberre szükség van ám ilyen nagy társaságnál . . Férj. Hogyne! A levelezés ... a beadványok . . itt-ott egy beszéd, amit az igazgató mond, de a titkár fogalmaz . . . egy tószt. . egy üdvözlő szónoklat a miniszter előtt . . . Igazad lehet . . . (Újra átolvassa a levelet.) Most már majdnem bizonyos. A levél is olyan parancsoló hangon van irva, mintha őméltósága máris a principálisomnak képzelné magát. Na jah, a titkárjával joga van igy beszélni. Feleség. Hogyne! Férj A szerencse csillagom vezetett a minap a Koronaherceg-utcába. Ha véletlenül nem megyek arra, nem találkozom vele és fucs az állás. Milyen véletlen. Milyen szerencsés vélatlon ! Lám, az ember életét a véletlen dirigálja. No, ugyancsak bámulni fognak a fiuk, ha a Fővárosi Hírlapnál elsején bejelentem a kilépésemet. Óriási lesz ! Aztán . . . aztán . . . mit is akartam mondani ? Ja igen. Mennyi fizetést kérjek a vezérigazgatótól ? Feleség. Hát . . . Férj. Azt hiszem, háromezer forint elég lesz — egyelőre. Később majd, ha nélkülözhetetlen leszek, fölsrófolom. Srófolni fogok, minden évben srófolni fogok. Feleség. Ebben a lakásban sem fogunk maradhatni. Beljebb megyünk lakni. Szebb lakást veszünk, nagyobbat. Férj. Természetesen. Feleség. Hallod, a Bergerék pukkadni fognak, ha megtudják. Férj. Na jah! Feleség (tapsolva). Pukkadni fognak, ha mondom. Az a Bergerné ugy sem tudja már, hogy milyen magasan viselje az orrát. Férj. Pedig ugyancsak fáradságába kerülhet olyan magasra emelni. Különben semmi közöm a Bergerékhez. Én a magam utján járok és boldog vagyok, hogy végre ott hagyhatom ezt az íróasztalt, amelynél kiszipolyozzák az agyvelőmet . . . Azt a tintafoltos, piszkos íróasztalt, az örökké berregő, csilingelő telefont . . . Halló ! Ki beszél. Bécs ? Már jegyzem ! A delegáció mai ülésén . . . stb. stb. . . . Pfuj. Feleség. Ezentúl faragott mahagóni íróasztalod lesz bizonyosan és külön szobád. Ha valaki hozzád akar jönni, a titkár úrhoz, a szolga fogja előbb bejelenteni. Te, ha a Berger jönne hozzád, izend ki neki, hogy most nem fogadhatod. Pukkadni fog az az ember! Férj. Hagyj föl, kérlek már a Bergerékkel. Inkább add ki a szalonkabátomat. Szürke ruhában csak nem mehetek az Albatroz vezérigazgatója elé! Feleség. Persze ! Persze ! (Kiszól a konyhába). Mari, tisztítsa ki gyorsan az urnák a fekete kabátját, jer idébb, majd megkötöm a nyakkendődet. (A férj felöltözik. Megcsókolja a feleségét ós még a folyosón is búcsút integetve, távozik).