Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-03 / 36. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. április 10. előtt is szóvá tétetett ez a kérdés, sőt mind többen és többen hangoztatták, hogy ez a polittka eredményes véghez nem vezethet. Ennél a pontnál .a történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznünk azt, hogy az ujabb földvásárlásokat azok is megszavazták, akik ugyanazon időben a legélesebb kritikával kisérték a folytonos földvásárlásokat. Történt aztán egy képviselőtestületi közgyűlés alkalmával, hogy Kohn Dávid képviselőtestületi tag — aki szintén megszavazta a folytonos közteheremelkedéseknek alapjául szolgáló földvásárlásokat - energikus hangon kikelt az ezidőszerinti adminisztrácionális politika ellen és azt inditványványozta, hogy a város irjon föl a belügyminiszterhez, akitől kormánybiztos kirendelését kérjék, felülvizsgálandó a városi ügy- és pénzkezelést. Ez az indítvány, bár egy csöppé sem sorozható a város reputácioná is erényeinek emelésére alkalmas mozzanatok közé, határozatba is ment. Andrássy Gyula gróf, belügyminiszter, a napokban foglalkozott a gyulai képviselőtestületnek ezen határozatával. A kérelmet nem tartotta teljesíthetőnek a miniszter és utasította a várost, hogy számadasait a saját hatáskörében vizsgálja meg. Ebből kifolyólag az alispán megbízta most Thury Mihály számvevőségi főnököt, hogy vizsgáljon meg minden városi alapot s ezt követőleg javaslatot tegyen, hogy a Gyula városának vagyonkezelési szabályzatai megfelenek a törvényes követelményeknek ? Ezzé laposult az a hires határozat, amelynél bölcsebbet és okosabbat aligha hoztak még Gyulán. A Gazdasági Egyesület ügyeiből. — * Előkészületek a közgyűlésre. — A kiállítás ügye. — Munkásjutalmazások. Vármegyénk Gazdasági Egyesületében nagyban folynak az előkészületek a tavaszi közgyűlésre. Ez a közgyűlés az eddig megszokott időnél egy kissé későbben tartatik meg. Az alapszabályok értelmében évenkénk két közgyűlést tart az egyesület. Egyiket tavaszszal, másikat télen. A közgyűlések mindig gróf Wenckheim Dénes elnöklése mellett folytak és folynak le s az ő gyászára való tekintettel nem lehetett az ideit korábbra összehívni. Egyébként most van készülőfélben a közgyűlés elé terjesztendő féléves jelentés. Ezek a jelentések mindig hű és szines tükrei nemcsak a Gazdasági Egyesület belső életének, hanem az egész gazdasági helyzetnek is. A most előterjesztésre kerülő jelentés örvendetes adatokkal nem ismertetheti meg a közgyűlést. Az a depresszió, amely gazdasági helyzetünkre nehezedik már évek óta, még mindig fenyegeti gazdáinkat s egyhamar kilátásunk sem lehet arra, hogy a helyzet megváltozik. Kimerítő részletességgel fogja tárgyalni a jelentés az egyesület munkálkodását és ez a rész lesz a legváltozatosabb, mert valóban tevékeny élete volt a lefolyt időszakban Gazdasági Egyesületünknek. Gazdasági egyesületünk aktuális ügyei közé tartozik egyebek között az őszi kiállítás kérdése is. Mint tudva van, az egyesület részéről egy küldöttség kereste fel Darányi földmivelésügyi minisztert, akitől állami támogatást kértek. A mai földmivelésügyi kormány különös érzékkel és jóindulattal viseltetik a gazdasági kiállítások ügye iránt. Mikor pedig a békésmegyei gazdák is hozzáfordultak, a miniszter készségesen megígérte, hogy a kért támogatást az ügy áttanulmányozása után meg fogja adni. Máig azonban nem érkezett még válasz a minisztertől s igy nem készíthetik el és nem bocsájthatják ki a végleges programot sem. Szóval, a kérdés érdemi részét illető előkészületek azért késnek, mert a miniszter még nem adott határozott választ a kérésre. —» D ő r y Pál főispán különben megígérte a Gazdasági Egyesület elnökének, hogy. fölkeresi a minisztert és megsürgeti a kérelem elintézését. A főispán tegnap járt Darányinál. Mint minden évben, ugy az idén is, soron lesz a jobb viselkedésű cselédek megjutalmazása. Békésvármegyéből két uradalmi cselédet, négy kisgazdasági és hat földmunkást ajánlottak megjutalmazásra. A névsort Ambrus alispán állította össze s a listán mitse változtatott a Gazdasági Egyesület, amelytől véleményt kórt Ambrus Sándor. A munkások most 100—100 koronát ós kisérőoklevelet kapnak a kormánytól. A Tótkomlós—vásárhelyi vasút. Küldöttség a miniszterhez. Nemrég kimerítő részletességgel is

T mertettük Kossut hJFerenc kereskedelmi miniszternek azon leiratát, mely a Tótkomlós-vásárhelyi vasút ügyére vonatkozik. A miniszter azon az alapon, hogy a tervezett mezőgazdasági vasútnak az államvasutak vonalával egy színvonalban való kiépítését a keresztezésnél — tekintettel a forgalombiztonsági érdekekre — nem engedheti meg: uj és részletes költségvetés elkészítésére utasította a vasút engedményeseit, jelezvén egyúttal, hogy csak ennek megtörténte után tűzheti ki az építkezésre vonatkozó engedélyezési tárgyalást. A miniszteiűek ezen leiratával, mely váratlan és nem számított akadályul szolgál a keskenyvágányu vasút kiépítésének, élénken foglalkoznak nemcsak az engedményesek, hanem azok a községek is, amelyek ennél a vasútnál anyagilag érdekelve v.mnak, mint Tótkomlós és Békéssámson. De érdemlegesen foglalkozott ezzel az ügygyei már Hódmezővásárhely város tanácsa is, mely igen helyes lépésre határozta el magát. Kimondotta ugyanis, hogy ennek a fontos ügynek tárgyalására már a legközelebbi napokban rendkívüli közgyűlést hivat össze a főispánnal ós azon javasolni fogja, hogy a kereskedelmi miniszternek sérelmes döntése ellen intézzenek ujabb felterjesztést s ezt egy küldöttség által nyújtassa át haladéktalanul, hogy a kiküldötteknek a személyes tárgyalás során is módjuk legyen a minisztert fölvilágosítani és az érdekek fontosságáról meggyőzni. Addig pedig, mig a miniszter ez ügyben ujabb döntést nem hoz, a vasút terveinek és költségvetésének megváltoztatására vonatkozólag semmiféle lépést ne tegyen a törvényhatóság. Ugyancsak ezen ülésében foglalkozott a tanács a tiszai rakpart kérdésével is, melyre vonatkozólag azon elő terjesztést fogja tenni az összehívandó rendkívüli közgyűlésnek, hogy hasonlólag a mezőgazdasági vasút ügyéhez, ebben az ügyben is intézzen sürgős felterjesztést a kereskedelmi miniszterhez s kérje, miszerint a 43 milliós állami beruházás terhére kiépítendő úgynevezett hámszáritó utat soron kivül, még ez óv folyamán építéssé ki. Javasolja a tanács, hogy a vasút ügyében eljáró küldöttség e tárgyban is személyesen informálja a minisztert. Amint tehát a fentiekből látható, az érdekeltek nagy gonddal ós körültekintéssel munkálkodnak azon, hogy a vasút kérdése mielőbb megoldást nyerjen s hisszük, hogy a miniszter is tekintettel lesz, e két vármegye közgazdasági életét oly intensiven szolgáló vasúttal kapcsolatos érdekekre. Iparkamarai közgyűlés. — Fábry Sándor üdvözlése. — Ambrus levelező-tag lett. — Békésmegyeiek egy olaj-gyár ellen. — A hatósági mészárszék. — Az aradi kereskedelmi és iparkamara, amelynek körzetéhez Bókésvármegye is tartozik, szerdán délután teljes ülést tartott. Ezen az ülésen a békésmegyei tagokat csupán Fekete Sándor csabai kereskedő képviselte. K r i s t y ó r y János elnök mindjárt az ülés megnyitása után beszámol arról, hogy Kossuth Ferencet és S z t erónyi József államtitkárt, legfelsőbb kitüntetésük alkalmából, táviratilag üdvözölte a kamara. Majd meleg hangon jelentette Kristyóry azt, hogy Arad város egyik legkiválóbb közéleti férfiát, dr. Fábry Sándor volt békésmegyei főispánt, nemességgel tüntette ki a király s ez alkalomból Fábryt is üdvözölte a kamara. Ezután Ambrus Sándor békósmegyei alispánt levelező-tagul választották meg. Fekete Sándor éles felszólalása követte ezt a pontot a Vacuum Oil Company ellen. Ez az amerikai gyár elakarja árasztani az országot gyártmá. nyaival. Az iparos-osztály jogosnak és törvényesnek tartja a Vacuum Oil eljárását, de ha veszélyessé válik az — kontingentálják az eljárást. Fekete Sándor a hazai petróleum-ipar és kereskedelem veszélyét látja a Vacuum eljárásában már most s ezért szükségesnek taitja, hogy erre feliratban hivja fel a kamara a miniszter figyelmét s a maximális ár megállapítása mellett a petróleum-finomitás kontingentálását kéri a hazai petróleum-ipar megmentésére. Ez az álláspont határozatba is ment. Végül azon apropóból, hogy Csabán is most foglalkoznak a hatósági húsmészárszók felállításának kórdósévei, közöljük a kamarának egy analog-esetre hozott határozatát Több miniszteri leirat elintézése után ugyanis áttért a közgyűlés az aradi hatósági mészárszék ügyére. A város törvényhatósági bizottságának azon határozatát, melyben a hatósági húsvágó felállítását kimondta, több aradi hentes- és mészáros-iparos megfelebbezte. A miniszter — mielőtt a közgyűlési határozat jóváhagyása és a felebbezés sorsa felett döntene — a kamara véleményét kérte ki ez ügyben. A kamarai teljes ülés nem adott kedvező véleményt a hatósági mészárszékhez. Az aradi kamarának ugyanis már régebben elfoglalt elvi álláspontja és meggyőződése az, hogy ilyen hatósági intézményekkel nem lehet a drágaságot csökkenteni s ezek csak arra valók, hogy a szakmabeli iparosoknak egyenlőtlen versenyt támasszanak s megélhetésüket nehezítsék. Mikor partot értünk, azonnal megpillantottam óriási vadkörte és jegenyefák között a barátságos, kastélynak is beillő uri házat. Az oszlopos tornácon már várt reám a zömök, barna asszony s barátságosan üdvözölt. — Csodálkozik, ugy-e, a különös bejáráson? - kérdezte. — Eléggé különös, — mondottam. A magyarázatot bent a szobában adta meg. — Látja, kedves ügyvéd ur, — mondotta és szavából teljesen hiányzott a beteges rezignáció, -— ez a milieu felel meg legjobban a mi állapotunknak. Én terveztem igy, mialatt a férjem a börtönben ült. A külső világtól az ingovány választ el bennünket, mely otthonunkat valósággal szigetté teszi. De azért talpunk alatt szilárd a föld. Nemcsak geológiailag, de, azt hiszem, erkölcsileg is . . . Elzárkózva élünk és csak bensőnkben érezzük a közösséget az emberiséggel. Van hivatásunk, mely méltó arra, hogy egy pár ember lelkét betöltse. Két anyátlan leányt kell felnevelnünk és ahhoz a boldogsághoz segíteni, mely nekünk oly tépve, szaggatva jutott. Eltűnődött néhány pillanatig, aztán fokozott élénkséggel folytatta: — Lássa, ügyvéd ur, mindabban, amit teszek, ami határtalan önfeláldozásnak látszik, van némi önzés is. — Önzés? — Igen. Alig van nő a világon, ki biztosabb lenne férje szeretetében, mint én. Az kétségtelen . . . Ezt a szerencsétlen embert senki sem szerette, legkevésbbó az, akinek kötelessége lett volna . . . Hisz ön tudja első házasságának történetét. Azt is tudja, hogy rokonsága mily nemtelenül, galádul viselkedett . . . Mindazért ón igyekezem neki, ós azt hiszem, eredményesen, kárpótlást nyújtani. Gondozom őt és nevelem gyermekeit. Gyógyítgatom sértett, lealázott lelkét, megpróbálom visszaszerezni emberi méltóságát. * Ezek a szavak mólyen meghatottak. Szerettem volna elösmerésemnek díszes köntöst adni, valami nagyon szépet mondani, de ilyenkor rendesen csak a legbanálisabb jut az ember eszébe. — A mit ön tesz, az oly rendkívüli, oly magasztos . . . Visszautasító mozdulatot tett. — Hagyja, ügyvéd ur, hagyja . . . Miért volna rendkívüli ? Menjen el akármelyik kórházba és talál apácákat, kiknek lelkében az irgalom forrása sokkal mélyebb, kik ösineretlen emberek javára áldozzák fel életüket egy csipetnyi vallásos rajongásból, minden kilátása nélkül sorsuk jobbra fordulásának, melyet nem remélnek, nem várnak, nem kívánnak . . . Azokhoz képest én igazán jelentéktelen alak vagyok az emberszeretet szférájában . . . Én, aki jólétben élek, komfortot élvezek, irodalmi gyönyörökben dúslakodom. Én, akit a férj imád és hódolattal környékez. Nem akartam ellentmondani és a férjre tereltem a szót. — Hát barátunk hogy türi sorsát ? — kérdeztem. — Elég jól. Képzelje, munkával igyekszik betölteni azt az űrt, amit mint társadalmi lény, lelkében érez. — Munkával ? Mit dolgozik ? — Elmondom. Segédjegyző a községben. Ön tudja, hogy nincs rászorulva, a fizetés különben is oly csekély. És milyen buzgalommal végzi a munkát! Ott van egész nap a jegyzői j lakban, néha késő este tér haza ... És ' minden keresményét a takarókpénztárba { teszi gyermekei javára ... az utolsó fillérig . .. Van ebben is valami hősiesség . . . Ah, éppen jön. A börtönviselt ügyvéd belépett és szertartásosan üdvözölt. — Isten hozta szerény hajlókunkba! Félszegen, bátortalánul nyújtotta kezét. Mikor elmondtam neki, hogy a pört megnyertük ós hogy körülbelül harmincötezer korona jut a részére, patetikusan kijelentette, hogy ő azt a pénzt látni sem kívánja. Megkért, hogy helyezzem rögtön a takarékpénztárba, leányai részére. — Tehetek-e mást? — kérdezte merev fejtartással. Aztán beszélni kezdett arról, hogy mennyi munka van a jegyzői hivatalban. Kicsinyes részletességgel sorolta elő az ottani tennivalókat, s alig itta meg a feketekávét, bocsánatot kórt és távozott. — Ma különösen erős napunk van, — mondotta. — Az útadót kell elvégeznünk. Megvallom, most sokkal szigorúbban értelmezem a kötelességet, mint azelőtt. Megbocsát, hogy itt hagyom. Amit mondott, abban alapjában véve nem találhattam semmi gáncsolni valót, de az erőltetett, feszes modor, a melylyel mondta, önkéntelenül a hipokrita hazugságát éreztette velem. Félóra múlva ón is távoztam. A ház úrnője elkísért a csónakig. Láttam, hogy tekintete merengve mélyedt el a viz alatt elterülő milliónyi kuszaságon. — Lássa, —mondotta könnyű sóhaj jal, — odalent is lüktet az eleven élet, a hinár helyenkint oly üde,pedig az óltető napsugár csak a vizén át éri. Igy vagyunk mi is ... Az emberi közösség éltető melegét csak a hínáron át érezzük, de azért érezzük . . És ennek az ingoványnak örök rejtélye ugy emló keztet az emberi élet kifürkészhetetlen rejtélyeire ... Éq azt hiszem, hogy a lélek is tele van ingoványokkal. Mélységét, medrét sohasem ismerhetjük meg. Soha ! Szavából most csendült ki egy kis fájdalom. Heteken át, ha magamra maradtam, gondolatom mindig visszatért ahhoz az energikus barna asszonyhoz, aki az ingoványok között él s azokban az emberi lélek allegóriáját látja. A férfira nem szívesen gondoltam vissza Sok fáradságomba került elhitetni magammal, hogy talán megérdemli a szeretetnek azt a nagy mértékét, mely az ingoványok között számára lobog. Már mosódni kezdett az emlék, mikor egy napon az újságokban azt olvastam, hogy a lápfalusi jegyző két pisztolylövéssel leterítette segédjegyzőjét. Az újsághír nagy részletességgel számolt be a véres drámáról. Elmondta, hogy a meggyilkolt segédjegyző azonos azzal a szilenciumos ügyvéddel, kit a ' törvényszék néhány év előtt sikkasztás| ért'börtönre ítélt. A gyilkosság okául ) indokolt féltékenységet jelölt meg. A 1 jegyző kétségtelen bizonyítékot szerzett neje aljasságáról ós megölte a csábitót. Az esküdtek felmentették a jegyzőt. — És mi lett abból a derék aszszonyból ? — kérdezte az öreg katonai intendáns, ki feszült figyelemmel hallgatta a kúriai birót. Az hátradőlt a karosszékben, lassan s- ivarra gyújtott és mosolyogva válaszolt : — Ami azt a derék asszonyt illeti, ! annak sorsáról kimerítő részletességgel i tudok beszámolni. Annyival is inkább, mert huszonnyolc év óta feleségem. Ez idő szerint Karlshadban időzik húgommal . .. Jövő héten várom őket haza...