Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-05-03 / 36. szám

Vasárnap, május 3. BEKESMEGYEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedcnbclül |

s. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Közgazdaság, vagy politika? Békéscsaba, május 2. Megkezdődött végre-valahára az ország gazdasági felszabadításának pozitív munkája. Éveken, évtizedeken át beszéltünk és beszélünk erről a fölszabadulásról, mig elérkezett a cselekvés korszaka. A magyar parlament bankbizottsága dolgozik az önálló magyar nemzeti bank előkészítésén és megteremtésén. A magyar függetlenség nehéz, göröngyös utján az első lépés megtörtént. Nagyon érezzük mindannyian, hogy ez az első lépés a legnehezebb. Legnehezebb, azért, mew első. Itt kell a kezdet összes nehézségeivel megbirkóznunk. Itt kell nemcsak a létesítendő institúciónak természetes akadályait elhárihnunk, hanem az előítéletek, megszokás, kényelem és elfogultság sürü szövedékét széLépnünk. Később nagyobb föladatok megoldását kell végbevinnünk, de munkánk könnyebb lesz. Ezért kell most minden erőnket, minden igyekezetünket az önálló magyar bank biztosítása, megteremtésére fordítanunk. Ezért nyer ez a gazdasági természetű kérdés olyan erős politikai jelleget. Érezzük azt, hogy a függetlenségi törekvések erőit most erre az egy pontra kell koncentrálnunk. A bankkérdés túlnő a maga eredeti szük keretein ; a hitelellátás módszerének kérdése az ország gazdasági és politikai függetlenségének alapkövéül, zálogul szolgál. El vagyunk készülve arra a szemrehányásra, hogy tisztán gazdasági természetű kérdést erőnek-erejével poli| tikai, sőt közjogi természetű kérdéssé i változtatunk át. El vagyunk készülve sötét jóslatokra, vészharang-kongatásra, nagy veszedelmeket hirdető igékre is. De mi e jóslatokban, e veszedelmekben nem hiszünk. Mi tudjuk azt, hogy a gazdasági élet csodálatos rugalmassággal tud alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Meglehet, hogy az átmenet némi megrázkódtatással fog járni, de ez csak muló és ideiglenes jelenség lehet. Azt is figyelembe vesszük, hogy hol, minő terein gazdasági életünknek következik be ez a megrázkódtatás? Meú vannak ebben a mi mostani gazdasági rendünkben olyan elemek, melyeket éppen a hoszszantaiió gazdasági függés növelt nagyra és táplál ma is. Kétség.elen, hogy hiteléletünk és pénzrendszerünk önálló berendezése, a szívócsatornák elömlése nagy pusztítást fog okozni ezekben az elemekben. De az ilyen elemek gazdasági helyzetét nem szabad összetévesztenünk az orság gazdasági helyzetével, ezek pusztulását nem szabad az ország anyagi romlásával egyéuelmünek vennünk. Felhozzák azt is, hogy szegény és eladósodott ország vagyunk. Ezt mi is jól tudjuk. Az ok : gazdasági közösségünk Ausztriával, mely szinte észrevétlenül sorvasztotta hosszú időkön át gazdasági életünket. Ausztria ipari termelésünket megbénította, nyerstermelésünket magának lefoglalta és ezáltal súlyos, kárhozatos deficzitet i ézeü elő nemzeti társadlamunk összháztartásában. A deficzitet, hogy össze ne roskadjunk alatta és igy továbbra is kizsákmányolási objektumul szolgálhassunk, hitelellel pótolta. A könnyelmű magyar örült e hitelnek, mert ezzel tengehette tovább szolgai, függő életét. Jöttek azután a közgazdasági tudósok, akik a nemzet termelés és fogyasztás ! közötti eme pusztító külömbözetnek adósságcsinálással való rendszeres pótlását valami nagyszerűen üdvös, helyes és boldogító rendnek hirdették. Ma is megvannak ezek a tudósok és szakértőknek hivatják magukat. És ma sem tágítanak attól hogy ez az ország csak ugy boldogulhat, ha minél jobban belemerül a külföldi adóságok tengerébe Ezzel szemben mi, akik nem vagyunk közgazdasági tudósok, állítjuk és vitatjuk, hogy egy nemzet gazdasági élete csak akkor nyugszik egészséges alapon, ha a nemzeti termelés és fogyasztás között a kellő összhang és egyensúly meg van. Sőt egy eldóasodott nemzetnek még többre kell törekednie; arra, hogy termelésével necsak a saját fogyasztását, hanem adósságainak kamatait és törlesztését is fedeznie kell. Ha gazdaságilag függetlenek akarunk lenni, első dolgunk, hogy ezt az egyensúlyt helyreállítsuk. Nemzetünknek meg kell tanulnia azt, hogy gazdaságilag is a maga lábán tudjon állani. Nem az önálló bank intézményében rejlik a nagy veszedelem, mint azt a közgazdasági tudomány privilégizált szakénői hirdetik, hanem abban a mostani állapotban, hogy Ausztria hitelmegszoritásával bármely pillanatban torkunkra teheti a kezét. Önálló hitelberendezés mellett ezt nem teheti; sőt ha rosszakaratulag nálunk mesterségesen disagiót idéz elő, ezzel is csak magának árt, mert a saját bevitelét nehezíti. Ha lenyomja árfolyamainkat, a saját tőkéjét csökkenti. Vagyis, önálló gazdasági berenj dezkedésünk mellett, ha kést emel | reánk, előbb mindig önmagát sebezi meg. Gyula nem kap kormánybiztost. Egy törvényhatósági határozat epilógusa. Foglalkozzon a város a kérdéssel. Kevés város akadhat ebben az országban, amely irigykedve figyelné Békésmegye székhelyének financiális vergődését. Itt valósággal hadat üzent i a szerencse minden vergődésnek s mindaz a spekuláció, amit jövedelmezőnek tart a város anyagi izmosodásának jóindulata, többá-kevésbbé csődöt mond A balsorsnak ezen állandó eg.yformaságában csoda-e, ha Gyula város közterhei évről-évre emelkedtek, anélkül, hogy legkisebb reménynyel is kecsegtethette volna valaki önmagát a tulmagas városi pótadó leszállítására. A városi közterhek és adók fokozatos emelkedésével egyenes arányban nőtt a polgárok türelmetlensége és zúgolódása is. Maga az emberi indulat könynyen határok közé szorítható, ha csupán szubjektív kérdésekben nyilvánul meg, de ha financiális érdekek hozzák mozgásba azt, akkor nehéz dolog parancsolni az emberi indulatnak. Igy történt ez Gyulán is. Eleintén csak a polgárok zúgolódtak amiatt, hogy tulmagas a pótadó és csak a polgárság körében hallottuk azt a panaszt, hogy a sok birtokvétel és földspekuláció anyagi romlását fogja okozni a városnak. De később már a város képviselőtestületének plénuma Békésmegyei Közlöny tárcája. A Hortobágyról. i. Panaszkodnak a leányok, Büszkén nézek rájok ; Ünnepnapon a falunkból Messze elkóválygok . . . 5 hogy, amire minden legény Olyan nagyon vágya: Portól lepve áll szobámban Panni bokrétája . . . Két mértföld a város ide; Vagyon ott egy csárda. Jó a bora, s aki hordja, Szép a gazda lánya . . . Piros arcú barna angyal, Ő a vágyam, álmom . . . Ugy csókolni senki sem tud Kint — a Hortobágyon. II. Búsan zokog kis furulyám; Véle sir a lelkem . . . Annyi boldog óra után Boldogtalan lettem ... Ráborulok a subámra ; Gondolatom száll, száll . .. Most esküszik a faluban A legszebb virágszál. B. Bagcssy Kálmán. Ingoványok között. Irta: Zöldi Márton. Fiatal ügyvéd koromban, — beszélte a kúriai tanácselnök, a nagyhírű jogtudós — egy nála n néhány évvel idősebb kollégámnak bűnügyi védelmét vállaltam el. A szerencsétlen ember ügyvédi deliktumot követett el. Hozzányúlt a kliensek pénzéhez. Tizennégyezer forintot költött el bűnösen. Maga a bűnpör nem mutatott semmiféle komplikációt. Minősített sikkasztás, punktum. Annál rejtélyesebb, érthetetlenebb j volt a bünpör alanya. A magáról oly ! súlyosan megfeledkezett ügyvédet Baj ranyi Tihamérnak hívták, előkelő birói családból való volt. Szép vagyont örökölt, mely azonban első házassága alatt nagyon összezilálódott. Első felesége, anyai ágon rokona, botrányosan könynyelmü, pazarló teremtés volt, ki cédán, cinikusan vétett a házassági erkölcs ellen. Viszonya volt egy magasabb rangú katonatiszttel, ki szintén a famíliához tartozott. A hütelen, rosszhírű asszony a házasság ötödik esztendejében hirtelen meghalt, s másfél év után Bárányi Tihamér újra megnősült. A második feleség nemcsak szépséget és házias erényeket hozott magával, hanem tetemes vagyont is. Az asszonynyal a bünpür során ismerkedett meg. Nagyon megtörte a súlyos csapás. De egészséges lélek volt, ! nem pózolta a mártírt, hanem megmozi gósitott minden eszközt, hogy férje sorsát enyhítse. Pedig ugy tapasztaltam, hogy nem túlságosan szereti. Az a boldogtalan ember nem is látszott arra alkalmasnak, hogy mélyebb érzéseket ébresszen. Azok közé a kikefélt jellemű emberek közé tartozott, kik mindent, a legszentebb javakat is, feláldozzák a látszatnak, kikben az álszemérem erősebb minden más érzésnél. Ha idejében feltárta volna helyzetét a felesége előtt, megmenthette volna magát Ez kétségtelen. Olyan áldozatot 1 nem követelhetett volna, mit az asszony meg ne hozott volna készségesen. De az álszemérem visszatartotta. Ez a szerencsétlen ember — sok van ebből a fajtából — inkább tudta elviselni a becstelenséget, mint annak látszatát. A törvényszék elég kegyelmesen itélt. Egy esztendei börtönt kapott. Azonfelül, ezt nem szükséges modanom, örökös erkölcsi halált. Ah, mennyivel j kegyetlenebb, barbárabb ezekben az esetekben a társadalom, mint a büntető j hatalom ! A tárgyalás során feltűnt, mondhatom, visszatetszett védencem viselkedése. Tüntetett azzal, hogy korrekt vallomást tegyen Szinte fitogtatva melI lőzte az enyhítő körülményeket, nehogy j az elnökben az inkorrektség látszatát j ébressze maga iránt. Családja gyalázatosan, embertelenül viselkedett a bűnpör során. Egyik hóbortos nagybátyja nyíltan szidta, átkozta és telekürtölte a várost azzal, hogy kitagadta. Ez az ember néhány hónap múlva a tóbolydába került, mi alkalmat adott arra, hogy a végrendeletet megtámadják. Ezt a pert is én vittem. Nehéz, gyötrelmes, sokáig húzódó per volt, mely alkalmat adott betekinteni a sikkasztó ügyvéd családjának kietlen lelki világába. Nos, azt a meggyőződést nyertem, hogy valamennyi között még ez a bűnös fiskális ért legtöbbet. Mikor a jogerős ítélet a kezemben volt, az a kellemetlen kötelesség hárult reám, hogy meglátogassam. Már csaknem két esztendővel előbb hagyta el a börtönt s teljes elvonultságban élt feleségével és az első házasságából származott két kis leányával a lápfalust pusztán, mely Lápfalu község ala ti terült el. A vasúti állomásnál libériás inas várt reám. Csodálkoztam, hogy kocsit nem láttam. Midőn ez iránt kérdést intéztem az inashoz, az mosolyogva igy válaszolt: — Csónakon megyünk, kérem, a kocsizás istenkísértés lenne. Követtem az inast ós alig száz lépésnyire, nádas széléhez értünk, melynek árokszerü tisztásában jól felszerelt, modern csónakba ültünk. Jó negyedóráig ingoványok között haladta csónak. A víz elég tiszta volt és megmutatta, hogy mindenütt feneketlen hinár fölött járunk. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár ós orvos által naponta ajánlva. J Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. Hoffmann-La Roche & Cie. Basel (Svájc.)