Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-19 / 32. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY következtében eltolódott a kocsisortól s igy nem sérülhetet meg halálosan a fékező. Liszt József a vágányok közé esett. A súlyosan sérült embert beszállí­tották a csabai közkórházba, ahol dr. R e m e n ár Elek igazgató-főorvos meg­vizsgálta és konstatálta, hogy a sebesült­nek három oldalbordája eltörött. Lisztet a gyors orvosi beavatkozás megmentette a haláltól. A — körúton Egy gyulai szélhámos. Nagyváradról kapjuk a tudósítást, hogy egy gyulai földinket újból „kelle­metlen" baleset ért a Körös-parti metro­polisban. Ez a jó megjelenésű földink két éjszakát töltött a nagyváradi rend­őrség fogházában. Kellemetlen véletlen hozta ide ezt az előkelő idegent — irja a tudósítás. Nagyváradon való jártában éppen a rendőrség egyik tisztviselőjét akarta néminemű aprópénz erejéig meg­pumpolni, — ez a maliőrös találkozás azonban a cellába juttatta. Hétfőn este Lédig Árpád gyógy­szertárába beállított fekete császárkabát­ban egy 25-26 éves fiatalember. Gyógy­szerésznek mondta magát. Elmesélte, hogy hosszabb utazás közben vetődött Nagyváradra. A pénze útközben elfo­gyott s igy gyógyszerész kollégáihoz bizalommal fordul valami segítségért. Holmi tanulmányutat emlegetett, ame­lyet nem tud folytatni addig, amig ide címzett pénze szüleitől meg nem érkezik. A gyógyszertár mellékhelyiségében volt ekkor véletlenül Z i 1 a h y Antal tb. rendőrbiztos. A különös fiatal ember beszédjére kijött a patikából. Az idegen az egyenruhában fináncnak gondolta Zilahy Antalt, aki szóba ereszkedett vele. A rendőrbiztos nyomban látta, hogy itt aligha tanulmányúton fáradozó gyógyszerésszel van dolga. Ajánlkozott tehát a császárkabátos urnák, hogy ő majd elvezeti olyan helyre, ahol bizto­san pénzhez fog jutni. A gyógyszerész ur ezer örömmel követte Zilahy Antalt, Csak akkor vette észre, hogy csapdába 1 került, mikor már a rendőrségre értek. Itt a kihágási osztályon fogták val­latóra. Csakhamar kidarült, hogy az ál­lítólagos gyógyszerész nem más, mint Mult Béla egykori békési segéd jegyző. Egyike azoknak, akik városról városra járnak s különböző cimek alatt boldog-boldogtalant meg" pumpolnak. Foglalkozását annyiszor változtatja, ahányszor ezt a helyzet meg­követeli. Háromszor toloncolták már haza különböző városból illetőségi he­lyére, Gyulára s ugyancsak háromszor tette meg ezt az utat kényszerutlevéllel. Arra mindig vigyáz, hogy tűrhető uri ruhája legyen. Ha vonatra nincs pénze, gyalogszerrel vándorol. Most is gyalog jött Gyapjú községből Nagyváradra. A rendőrség természetesen ártalmatlanná tette Mult Bélát. Lezárta. Szerdán dél­előtt hazatoloncolták már. A kamarák az Országos Munkásbetegsegélyző ellen. Általános elkeseredést szült ország­szerte kereskedőink és iparosaink köré­ben az Országos Munkásbetegsegélyző­és Balesetbiztosító Pénztár-nak leg­utóbbi körlevele, amelyben arról érte­sítette az összes kerületi és vállalati pénztárakat, hogy az 1907. évi XIX. t -c. 25. §-ában átlagos napibér-osztályok szerint fizetendő 8%-°s biztosítási heti járulék hét napra szedendő, mert a biz­tosított tagoknak a segélye is hét napra jár. Különösen kiemelte a nevezett igaz­gatóság körlevelében, hogy a bérosz­tályba való sorozásnál az egy napi tény­leges kereset szolgál és ezt kell hétszer venni. Az igy nyert összeg lesz a 3%-os heti járuléknak alapösszege. A pénztári igazgatóságnak e határozata homlok­egyenest ellenkezik a törvénynyel, mert a kereskedelmi minisztérium, niely ezen uj törvénynek a szerzője, már régen ki­jelentette, hogy a betegsegél.yző pénz­tárak, a tagjárulékokat általában véve, a hétnek minden egyes napjára felszá­mítva nincsenek, mert a járulékoknak hét napra való számítása, a pénztár jö­vedelmének szaporítására irányuló esz­köz gyanánt, a törvénynyel összhang­ban nem alkalmazható. Ugyanezen minisztérium más helyen egész határozottsággal kijelenti, hogy a járulékoknak a hót minden egyes napján való felszámítása nem törvényes, mert abban az esetben, ha a járulékok a tény­leg élvezett bér, vagy a fentebb körvo­nalozott módon megállapított átlagos napiber, illetve bérosztályok alapján vet­tetnek ki, a járulékoknak a hetedik napra való számítása tulajdonképpen a járulék­százaléknak ily kerülő uton való fel­emelése pedig meg nem engedhető. Mig tehát az ezen kérdéseknek megilletésére elsősorban hivatott minisztérium a járu­lékoknak ilyen kerülő uton való feleme­lését annak idején határozottan meg­bélyegezte, törvénytelennek ós meg nem engedhetőnek nyilvánította, addig a betegsegélyzési ügynek mostani gazdái egészen más utakon járnak, amennyiben az Országos Pénztár körlevelében ilyen kerülő uton emeli fel a járulék-százalé­kokat és a minisztériumot helyettesítő állami munkásbiztositó-hivatal ezt hal­gatagon türi és mitsem teszjarra nézve, hogy ezen kézzel fogható igazságtalan­ság és törvénytelenség megakadályoz­tassák. Hogy ez a jogellenes ós igazság­talan határozat mily nagy mérvben ká­rosítja az iparosokat és kereskedőket, azt szükségtelen számadatokkal kiszí­nezni, mert hiszen ez egy nagyon egy­szerű számtani feladvány. Ezen az or­szág iparosait ós kereskedőit nagy mérv­ben károsító merénylettel szemben a hazai kamarák erélyes akciót indítottak és a kassai kamara már is felkérte az Országos Iparegyesületet, hogy a maga részéről is ezen a kérdésben határozott állást foglaljon ós ugy az egyesület, mint az ipartestületek központi bizott­ságában a kamarákkal együtt arra tö­rekedjék, hogy a rendelkezésra álló törvényes eszközök segítségével az ipa­rosok és kereskedők érdekei megóvas­sanak. Világjáró automobilok Békés­megyében. Megváltoztatták az útirányt. Csütörtöki számunkban irtuk már, hogy két hatalmas automobil fog ke­resztül száguldani Békésmegyén. A meg­határozott időpontban azonban téved­tünk, mert a két automobil nem csü­törtökön, hanem pénteken hajnalban érte el a békésmegyei határt. Tévedé­sünknek az volt oka, hogy az utomobil utasai Szolnokon hat órával tovább pihentek az előre megállapított időnél s igy közénk is később értek. Az automobilok Indiába tartanak utasaikkal, akiknek vezetője Z a b b e 1 Jenő, szakíró és földrajzkutató. Zabbei a Majna melletti Frankfurtban lakik s nagy vagyonnak ura. A viszontagságos uton hü kísérő társa lesz a felesége és barátja: H e 11 s t e d t György berlini ujságiró. Zabbei 45 éves magas, szikár ter­met. Erősen napbarnított arcu. Teljes ellentéte az újságírónak, aki köpcös, kövér alak. Mindkettőnek arca nagy akaraterőt árul el. Zabbainé a germán szépség tipikus vonásait viseli arcán. Az utasok kíséretében van M ü n s z t e r Leó is a bécsi földrajzi társaság egyik alelnöke, aki Bécsben csatlakozott a társasághoz. A gép, amelyen Zabbelék utaznak, »Vala" gyártmány. Motora 52 lóerős. ugy aludt a falhoz dőlve ... Bögöz András egész testében megremegett, mikor az a két tüzes szem az ablakon keresztül oda­lopta sugarait a fejkötőcskére is ... Aztán összeszorította mindkét kezét s megrázta azokat a nem messze pöfögő vonat felé : — Verje meg az Isten azt a gőz­masinát !... A Rókus-kórhásban. (Diagnózis.) ,,Hány éves vagy, kis fiam1" ,, Tizenhárom multam''. ,,Mi bajod van?" — ,Köhögök. Nedves lakásunk van. Esténkint az arcomon Olyan nagy a rózsa, Édesanyám reggelre Lecsókolja róla . ..' „Hol születtél, kis fiam?" ,Zala vármegyébe'. Megakad a diagnózis. S ajkán megered a szó is : ,Gyermekszivem oly kíváncsi, Mi baja lett, doktor bácsi? Piros lett a képe! . . .' {Prognózis.) Napfény. Séta. Tejdiéta. Eredj haza szépen ! Ha valahol: meggyógyulsz majd.., . . . Zala vármegyében. Kiss Ferenc. Az ibolyát, melyik a gomblyukamba van tűzve, nem kaptam mosolygó szemű fiatal hölgytől, hanem a csabai L i s k a Lipót kertésztől. Természetesen 20 fillér letizetése mellett. Mert ez a derék üzlet­ember a poézist, az illatot, a szint, a ta­vaszt ilyen potom áron szállítja, ellentét­ben a mosolygó szemű, ifjú uzsorásokkal. Ne méltóztassék hát öregséggel vádolni . .. Nem azok a legelvénültebb emberek, akik ingyen, azaz — hitelbe, súlyos uzsora­kamatra nem kapnak virágot asszonyi kézből, a virágforgalom amatőrjeitől . . . Ugy vélem, hogy fiatalos felpezsdü­lésre vall az a töménteleu energia, mely a sétában való tunyaság megszakítására késztet egy szál fázékony, romlásra, sőt rothadásra szánt ibolyáért. A csabai utcán — s főleg a ligetek­ben — szokatlan ambícióval ömlik végig a tavaszt markírozó napsugár. Vele höm­pölyög az emberek áradata. Mindenki kap egy kicsit a korai ragyogásból. Es az ifjak, az ifjabbak a teljes energiátlanság édes állapotát hajlandók megszakítani hihetet­lenül súlyos akciókkal. Ilyen a megállás, L i s k á h o z, vagy Horvát kertészek­hez való betórés, a virágfeltüzes és a fize­tés ; hogy a keztyühuzogatás komplikált ténykedéséről ne is beszéljünk . . . Egy­szóval a nép, amely április szélhámoskodó sugárpatakjával végig gördül a déli, vagy esti korzón, nemcsak könnyelmű, hanem könnyen hivő is, ami jelentékenyen vesze­delmesebb. Mint a börze: jó, naiv. A prémes kabátok nyugszanak már s a felöltök és tavaszi gallérok alatt egy­szerre emelkedni kezdenek az érzelmek Felderülnek az arcok és barátságosabbá válnak a pillantások. Egyszóval felültünk a napnak. Az öreg, notórius és közismert szélhámos bőrzestiklijének s nagy, indo­kolatlan tavas z-hausset rendeztünk... Az ilyen kora-érett, tavasz-déli óra izelitőt nyújt nekünk abból, amit mi sze­gények és tudatlanok csak pukkadásra szánt, gőgös plutokrata Írásokból isme­rünk. Á miénkkel nagyjában megegyező viszonyok, éghajlat ós földrajzilag szólva, ugyanolyan szélességi fok, vagyis az északi sarktól való egyforma távolság mellett miért élünk mi fagyban, hóban s miért enyhe gyógyhely Abbázia? A tenger nem magyaráz mindent, sőt a papir-masé pálmák sem. Mert a tenger nemcsak enyhe szellőt küld, hanem neveletlen bórát is. Talán az a baj, hogy mi nem adunk helyet a napnak. Van térségünk, ahol vé­gig hömpölyöghet sugara, de nincsenek fáink, amelyeknek lombján megfüröszthesse melegét. Igy aztán nyár idején tropikus hely az Alföld, de tavasszal csak a déli napsugár lopja el ridegségét. Ugye, a déli nappazarlás hatása alatt jó volna helyet, csapdát, gyújtót csinálni a ragyogó élet számára ? A hideg böjti szelek még fel és alá szaladgálnak a város utcáin. Ezek kiölik lelkünkből estente ós reggelente a tavaszi melancholiát. S mert ezek a sorok is reg­gel íródnak — fejezzük be tehát a baran­golást. De azért megmarad a jókedvünk. S lehet, hogy csak mi maradunk frissek, a mi virágunkkal: fiatalos energiánkkal, amit nem hitelezett szerelmi-uzsora, vagy tavaszi könnyenhivés . . . Két tavasz. i. Tavaszi álom, csapongó szárnyon Szivünkbe szállott, boldog rabbá tett. Kéz kézbe téve, üdvöt remélve Ügy el-elnéztük a kéklő eget. Tavaszi álom . . . Hiába várom!!. . Hitemmel együtt régen elveszett. .. Májusok napján, akácok árnyán — Kéz kézbe téve, üdvöt remélve Nem nézzük többé a kéklő eget. . . II. Tavasz volt, enyhe, napsugáros; A kertben száz virág nyitott. . . Akkor fakadtak fel szivemből Az első selymes dallamok . . . Tavasz van. Csattog a madárdal És öröm ég az arcokon . . . Az emlék feltámad szivemben, S az elmúlásról zeng dalom. B. Bag'09gy Kálmán. Békéscsaba, 1908. április lg Az egész gép erre az útra készült s minden eshetőségre figyelemmel voltak a gyártásánál. Épp ezért a kocsi alattkót motor van elhelyezve. Egyik az első kerekek előtti rekeszben, másik e kocsi derekán s ennek csak akkor kezdődik funkciója, ha az első gépnek baja tör­ténik. Mindez azonban nem jelenti még a teljes fölszerelést. Az automobilt egy szerkocsi követte. Nagy, ládaszerü épít­mény volt ez, melyen a gépvezetőn kivül egy szolga ült, aki szintén megteszi az indiai utat. Ebben a szerkocsiban vitték a szükséges felszereléseket s ebben raktározzák el az élelmi cikkeket. A fel­szereléshez egy óriási benzintartány is tartozik, amelyben egyszerre 320 liter benzint helyezhetnek el. A világjárók Kétegyháza felé indul­tak Békéscsaból. Kígyóson azonban oly sáros volt az ut, hogy vissza kellett térniök s meg kellett változtatniok az útirányt. Visszajövet Békéscsabán élelmi­szereket vásároltak be, aztán 11 óra tájban elindnltak, hogy most már Gyu­lán keresztült Erdőhegy felé érjék el Temesvárt. Innen Romániába, Orosz­országba, majd Perzsiába mennek s ez irányban közelitik meg utjuk célját: Indiát. Zabbelék csütörtökön délután 2 óra­kor érkeztek Aradra, ahol egy ujságiró előtt igy nyilatkozott a világjáró iró utjuk irányáról: — Először Orsovára megyünk, onnan megállás nélkül Bukarestbe, majd Odessába. Odessából Bakuba utazunk, majd a Kaukázuson át Tiflisbe megyünk és az iráni fensikon keresztül haladva, Teheránban állapodunk meg. Előrelát­hatólag Perzsiából Afghanisztánon vagy Beludzisztánon keresztül Kalkuttába, esetleg Bombayba utazunk. Utunknak több célja van. Az első az, hogy a kü­lönböző országok etnográfiáját ós föld­rajzi fekvését tanulmányozzuk, főképpen pedig Perzsiának ós indiának néprajzi és földrajzi viszonyait megismerjük. Az utazásunknak legfőbb célja pedig az, hogy az Indiába vezető, már rég elve­szett országutat felfedezzük. Erre kap­tunk megbízást a berlini etnográfiái muzeumtól és ha ez a kísérletünk siker­rel jár, akkor Indiában eladjuk esetleg az automobiljainkat és visszafelé hajón ós vasúton jövünk. A Berlinbe való visszautazást ez óv október elejére ter­veztük. Közben elhozták a pincérek a meleg halászlét és a németek nem győzték eléggé dicsérni ezt a jó magyar ételt. Valami hatféle sültet kebeleztek be jó étvágygyal és nagyon dicsérték a ma­gyar konyhát. Nemzeti lélek az irodalomban. Irta : Beöthy Zsolt. Harc, az eszmék és érdekeknek harca folyik körülöttünk és zúgja át viharzó hangjaival az irodalom berkeit is. A ma­gyar közéletnek az a nagy forrongása, mely politikai, társadalmi, gazdasági és tudomá­nyos életünket heviti s uj alakulások csi­ráit érleli: utat talált költészetünkben is. Hiszen a mi külön magyar múzsánk soha sem hallgatott a harcban. A forrongás és küzdelem képében, mely előttünk feltárul és magunkban is izzik, aggodalmat keltő vonások muhtkoznak. Itt a réginek és új­nak, a hagyományos és áhított rendnek meg nem tisztult, egymást át nem ható, zavaros keveredése; ott meg áthatni nem is akaró, éles, értetlen és mindent kockáz­tatni kész ellentétbe szegeződése. Széchenyi lelke, mely egyenlő világossággal értette meg a mult és a jövő, a nemzet és az emberiség szavát, bölcsessége, mely össz­hangba tudta foglalni motívumaikat, ener­giája, mely egy célra irányozta őket: hiányzik belőlünk és harcainkból. Az irodalomban is megjelent és nap­ról napra élesedik ez a vészes ellentét. Élesedik, igen sajátságosan, nem annyira a régibb nemzedék konzervativizmusa, mint egy újnak türelmetlen kizárólagossága által. Jól tudjuk, hogy egy uj világfelfogás­nak állítólag kérlelhetetlen energiára hivat­koznak, de ép oly jól tudjuk azt is, hogy minden világfelfogásban, ennek eredeti alakjában és változataiban természeti szük­ségszerűséggel érvényesülnek azok a pszi­chikai tényezők, melyek az egy gondolko­dású és egy érzésű nemzetek összefoglaló sajátosságai. Nem is irodalmi és költői formákról kívánunk szólani, nem a költői hatás eszközeinek uj megválogatásól, ala­kításáról és csiszolásáról, nem is a termé­szet és művészet viszonyának ilyen vagy amolyan felfogásáról, hanem csak lelkéről. Arról, hogy abban a lélekben, mely az életet festve, magát nyilatkoztatja meg,

Next

/
Thumbnails
Contents