Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-16 / 31. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY S c h m i d t Ivánnal tölthetik be, mert a pályázók között nálánál alkalmasabb ember nem akad. Schmidt szintén régi tisztviselője az árvaszéknek s föltétlenül elsőbbség biztosítandó neki azokkal szemben, akik közigazgatási pályafutá­sukat nyomban az ülnöki állásnál akar­ják megkezdeni. Schmidt Iván legmél­tóbb utóda dr. K i s s László közigaz­gatási gyakornok lenne, aki szintén több éve már, hogy előléptetésre vár a me­gyei szolgálathan s jelenleg S o mo g y i Ákos árvaszéki ülnök ügykörét látja el. Ambrus Sándor alispán a pályázati iratok benyújtásának határidejéül május 17 ót jelölte meg. A választás május havi közgyűlésünkön folyik le. Ezt a köz­gyűlést pedig valószínűleg május 25-re hivja össze az alispán. Közigazgatási bizottsági ülés. Az uj közgazdasági előadó. — Kivételes nősülési engedélyek. — A kultúrmérnöki hivatal ügyei. — Tanügyi kérdések. Vármegyénk közigazgatási bizott­sága hétfőn délelőtt ülést tartott. Az ülésen Ambrus Sándor elnökölt, mert D ő r y Pál főispán még a dél­vidéken tartózkodik. Á választott tagok közül megjelentek H a r a s z t y Sán­dor, M o r v a y Mihály, Veres Jó­zsef, B e 1 i c z e y Géza, dr. Török Gábor és D o m b y Lajos. Ambrus alispán üdvözölte a meg­jelenteket s elsősorban P f e i f f e r Istvánt, az uj gazdasági előadót, akinek a bizottság üdvözletét is tolmácsolja és akit arra kért, hogy gondozza lelkiisme­retesen a reá bizott érdekeket. Felhasz­nálja ezt az alkalmat arra is, hogy az állásáról lemondott közgazdasági elő­adónak érdemeiről megemlékezzék, a mely kérdést különben S z e K é r Gyula búcsúlevelével kapcsolatosan is tár­gyalni fogja'a bizottság. Majd Daimel Sándor dr. fő­jegyző terjesztette elő az ülésen kivül elintézett ügyeket. Ezek közé tartozik az a miniszteri redelkezés, melylyel megengedtetett, hogy Csabán, Gyulán ós Szeghalmon a munkás-szerződéseket csak bemutassák a felek az elöljárósá­goknak. Az ülésen kivüli ügyek elinté­zéséhez a bizottság megadta utólagos hozzájárulását. A m. kir. honvédelmi miniszter megküldötte a kivételes nősülési enge­délyt módosító rendeletét a bizottság­nak. E rendelet szerint az állítási laj­strom, mely az engedély irataihoz csa­| toltatik, aláírandó a jegyzővel. A bizott­ság tudomásul vette e rendelkezést. J a n u r i k Mátyás szarvasi lakos, akinek Békésszentandrás község hatá­rában van a birtoka, befolyamodott, hogy mentsék fel őt a közmunka-köte­lezettség alól Békésszentandráson, mert ő nem használja az utait A számvevő­ség törlést javasol, de ezzel ellentétes az alispáni javaslat. Az alispán ugyanis felhívta a községet, nyilatkozzon, meny­nyiben felel meg Janurik azon állítása, hogy nem használja a szentandrási uta­kat? A község megcáfolta Janurik Má­tyás állítását. Igy aztán a bizottság is hozzájárult az alispáni javaslathoz, mely­lyel a közmunka-kötelezettség fenmara­dását mondották ki. Az Alföldi Első Gazdasági Vasút ókigyósi állomásán kutat fúrattak, amely­nek fölösleges vizét a közút és a vas­úti töltés közé vezették el Ezt kifogá­solta a kultúrmérnöki hivatal. Igy aztán engedélyezési tárgyalásra került az ügy s a vizvezetésnek ezen módját engedé­lyezték is. Ezt a határozatot újból meg­apellálta a mérnöki hivatal, mert a viz kimosni kezdte az utat. Most azonban arról szerzett a hivatal meggyőződést, hogy a viz nem nagy mennyiségű s a levezetést engedélyezni javasolja, de a csatorna mélyítésével és az ut mellé dobandó földgáttal. A bizottság magáévá tette a javaslatot. M i k 1 e r Sándor kir. tanfelügyelő előadmányai következtek ezután. Min­denekelőtt az elmúlt hónap tanügyi vi­szonyairól tett jelentést. A kétegyházai állami elemi népiskola szervezése folya­matban van. Az elmúlt hó folyamán ki­szállott Kétegyházára és Tótkomlósra, hogy az állami iskolák helyeinek meg­határozásánál jelen legyen. Tótkomló­son meglátogatta a magyar leányisko­lát s az eredmény kielégítette. Békés­csabán az állami polgári fiúiskolának elhelyezése tárgyában szintén helyszíni tanácskozáson volt. Jelenti végül, hogy a tanfelügyelőséghez egy tollnoki; ál­lást szervez a miniszter. s. Békés község beterjesztett népokta­tásügyi kimutatását ismertette ezután Mikler. Ebből a kimutatásból evidenssé lett, hogy Békésen mintegy 700 tan­köteles gyermek nem nyerhet iskolai oktatást, mert elégtelenek az iskolák. A község ez idő szerint azt kéri, hogy államosítsák az összes iskoláit. E tárgy­ban véleményt kért a miniszter Mikler­től s igy a kimutatás is nála maradt. Farkas Ferencné adójának le ­irását kérte. A bizottság elutasította a kérelmét, mert Farkasné nem igazolta állításának igazait. Böszörményi Rózának Gyo­mán magánjellegű polgári leányiskolája volt. A tanintézetnek azonban csak egy­néhány tanulója volt s igy be kellett zárnia azt. Böszörményi most egy Csa­bán megnyitandó polgári leányiskolára kér engedélyt a minisztertől. Kérelmét pártolólag terjeszti föl a bizottság. Két érdekes, tanítókat érintő „ügy került ezután az ülés elé. Ezekről la­punk más helyén adunk értesítést. A kir. pénzügyigazgató terjesztette elő a tanfelügyelő után előadmányait. 1908. év március havában egyenes adó­ban 219.589 koronával, hadmentességi dijban pedig 422 koronával folyt be kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. — B a g i Sándor békési lakosnak adóügyi felebbezését elutasí­totta a bizottság. Domokos József vadászati birságát három napi elzárásra változtatta az ülés. Kondoros község részére töröltek 386 korona I-ső és II­osztályú, 183 korona III. osztályú, be­hajthatatlan kereseti és 210 korona út­adót. Schwar tz Bella csabai varrónő adóügyi felebbezését szintén elutasítot­ták. Ellenben törölte a bizottság S e­b e s t y é n Jánosné adóhátralékát. A pénzügyigazgató nyugalomba vonul. Negyven évi közszolgálat. Juniusban távozik. A gyulai királyi pénzügyigazgató­ság vezetője, Csák György kir. pénz­ügyigazgató, nyugalomba készül vonulni s elhatározásához képest nyugdíjaztatá­sára vonatkozó kérelmét még e hónap folyamán be is nyújtja. Csák György köztudomás szerint régóta betegeske­dik. Állapotában ugyan tartós javulás állott be, de épp a munkával járó fára­dalmaktól megkímélendő a szervezetét, szükségesnek érzi megszívlelni: orvosai­nak tanácsát s ezért, bár munkájának teljesítésében egyáltalán nem érzi ez idő szerint akadályozottnak magát, állá­sától megválni készül. Csák György visszavonulásával az állami tisztviselők díszes kara a szív­jóságnak és szorgalomnak legméltóbb képviselőjét vesziti el. Akik ismerték a gyulai pénzügyigazgatót úgyis mint ma­gánembert, ugy is, mint hivatalnokot, arról kellett meggyőződést szerezniök, hogy Csák mintaképe a hivatalnoknak, és tetőtől talpig uri embernek. Alan­tosaival szemben pedáns, de a véglete­kig jóindulatu volt. Hivatalfőnököskö­désének idejéhez nem egy olyan epizód fűződik, amely arra vonatkozólag nyújt bizonyító példát, hogy Csák György szivjósága úgyszólván páratlan volt. A nyugalomba vonulni készülő pénzügyigazgató közel tizennégy esz­tendeje áll már a gyulai pénzügyigaz­gatóság élén. Miskolcról helyezték át saját kérelmére Gyulára, miután már ott is több évig vezette a miskolci pénzügyigazgatóság ügyeit. Csák külön­ben az állami tisztviselők legtöbb szol­gálati időt kimutatni képesek közé tarto­zik s közhasznú tevékenységének már negyvenkettedik évi határkövét is át­lépte. Csák György még a jövő hét folya­mán megteszi nyugdíjaztatására vonat­kozólag a kellő lépéseket. Kérvényét május hónapban elintézik s jjunius hó elején már végleg eltávozik körünkből a pénzügyigazgató. Csák György — ér­tesüléseink szerint — Kassán fog lete­lepedni. Az uj pénzügyigazgató szemé­lyét illetőleg még nem tudunk bizo­nyosat, de beavatott tényezők ugy in­formálják lapunkat, hogy vagy a temes­vári, vagy a szegedi pénzügyigazgató­helyettest nevezik ki utódául. Tanítók ügye a közigazgatási bizottság előtt. Két érdekes ügy. Üzenet Békésre. Két érdekes ügy került a hétfői közigazgatási bizottsági ülésen a meg­beszélés plénumára. Mindkét ügyben tanitóemberek az érdekeltek. Az egyik békési vonatkozású. Ez nagy vitát is váltott ki s az egész ülésnek egyik leg­érdekesebb tárgya is volt. Békés község az elmúlt esztendő­ben az iránt folyamodott az illetékes fórumokhoz, hogy ne terheljék meg a tankötelesek összeírásának költségeivel; de engedjék meg, hogy a tanköteleseket az adóösszeirással egy időben vegyék lajstromba. Ez meg is engedtetett és ennek az lett a következménye, hogy az iskolák nem a rendes időben, hanem december 1-én nyittattak meg. Közben egy tanitó meg is betegedett s ugy ez, mint az előbbi körülmény visszahatás­sal volt a tanításra is. Az iskolaszék erre való tekintettel elrendelte, hogy az ismétlő-iskolában tovább ós több órán keresztül taníttassanak a közisme­reti tantárgyak. Az iskolaszéknek ezen határozata ellen Szabó Antal községi tanitó fel­Mintha azt mondaná titkos, néma szóval : „Miért költötök fel a tárogatóval! ? Mig a pártoskodás úr lesz fölöttetek, Rmig egy áruló akad közöttetek, Ki ad szabadságot, ki ad békességet ? fiz én csillagom is csak hiába égett I — Temessétek el a kuruc dicsőséget! . Tűz Irta; Lengyel Géza. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — A kis harang megkondult élesen, bántóan. A hangja átszállt az üres, po­ros utcán, két parasztasszony megállt és kérdezte: — Ki halt meg ? Kinek csendítenek ? A harang tovább szólt egyhangúan, rekedtesen. Ez nem csendités volt, most már kinyíltak a kapuk és emberek, asz­szonyok tágra nyílt szemmel közölték egymással, amit úgyis tudott mind­egyikük : — Tüz van! Tikkadt, meleg levegő, sárguló le­velek mozdulatlanok, augusztus vége. A harang azonban fölveri tétlensé­géből, nyüzsgésbe hozza a nagy, széles utcát. Gyerekek futkároznak és az ut­cán keresztül kiáltoznak át egymáshoz : — Tüz van! Tüz van! A kiáltásban, az igazat megvallva, nem annyira rémület van, mint inkább érdeklődéssel, kíváncsisággal teli izga­tottság. Komédiások jöttek, medvét tán­coltatnak, vagy tűz van, mindez a gye­rekeknek egyformán látványosság és a gyerekek rohannak. Az apjuk, az öreg apjuk komolyság alá rejti a szenzáció­okozta lázat, amelyből hasonlóképpen hiányzik az ijedtség. Botot, dorongot, vasvillát szednek elő és sietnek. Vége az álmos délutánnak, az utca szinte fel­villanyozva éled, ha nem maradna még egy picike aggodalom affelől, hogy hátha mégis van némi veszedelem, hát azt lehetne mondani: jól eső izgalom vesz erőt a népen. Jön egy mesterlegény, hosszukat lépked és a kezében tűzoltó-csákót ló­bál. Egy csapat gyerek hozzászegődik, valamelyik ajtóból felvilágositják: — Eg az Nagyandrás János háza, a hidvégen. Nagyandrás Jánosnak az apja volt Nagy András, ő tehát igazság szerint Nagy János. Valóban az ő háza ég. Apró, nádfödeles ház, bent áll a kis puszta udvarban. A fél tető már láng­ban van, de olyan kevéssé félelmesen, mondhatni olyan szelíden ég, ahogyan csak a lusta, tökéletesen szélmentes le­vegőtől telik. Néhány tűzoltó marcona ábrázattal fecskendez, kiáltoz, dolgozik a csákánynyal. Az udvaron ide-oda sza­ladgál egy fiatal parasztasszony. János­nak a felesége. Sir, tördeli a kezeit, de a helyzet, ahogyan a nép, a tűzoltó, a hatóság érdeklődésének központjává vál­tak, határozottan tetszik neki. A ház fehér falán egy kis sötétkék tábla azt mutatja, hogy a biztosítás rendben van. A nádtető csak a becsület kedvéért lán­gol még egyet-egyet. .. Sehol semmi ijedtség, csak János áll az udvaron halálraváltan, sápadtan fehéren, az ajka mozog, János gondol­kodik, számol: — A házat újra kell felfedeleztetni, de már náddal nem szabad, azt csak a régi házakon tűrik meg, cseréppel kell. Ez száz pengő, hetvenet kapok a bizto­sitótól, harminc forint a kár. Nagy csa­pás ez. Azután szétnéz az udvaron és még fehérebbre válik, szinte azt lehet várni, hogy elsírja magát rögtön. A tetőnek már csak az üszke füstöl, a tüz elmúlt, az udvar azonban rettenetes pusztulás képét mutatja. Fekete gerendák hever­nek, a palánkot csákánynyal kibontot­ták a tűzoltók, a kút deszkáját elszed­ték, a házból ágyat, konyhaedényt ki­hordták szana-szét, hogy el ne égjen. A nép lassankint hazaszéled, hango­san tárgyalja az eset részleteit. Jánosék maguk maradnak. Az asszony még min­dig sir. Hangosan, meggyőződés nélkül, de rögtön elhallgat, ahogy Jánosra tekint. János az udvart emlegeti, a rette­netes rombolást, a tatárjárást. Az igazi, baj azonban egészen más. A házat el­adták még a tavasszal hatszáz forintért. A ház már nem is az övé, de az uj gazda csak ősszel jön be a tanyáról. János még nem tudja, de már érzi, hogy súlyos jogi komplikációk következnek. Törvényre, ügyvédekre gondol és bizony megint csak sirni, sirni szeretne. A tűznek elterjed a hire és a ház uj gazdája másnap bejön a tanyáról. Bevonulnak a házba, beszélnek, számol­nak egy óra hosszat, azután felkereked­nek, mennek a jegyző úrhoz. Itt is soká tart a tanácskozás, de a jegyző ur végre is kibogozza, kiszedi belőlük, hogy a különös probléma igy áll: — Az uj gazda követeli a házat ugy, ahogy megvette, régi, de hibátlan, ép nádtetővel. János szivesen megcsinál­tatná olyanra, amilyen volt, ez telik a biztosításból, de nem lehet, nem szabad, mert kihirdette a vármegye, mikor há­rom falu leégett, hogy uj fedést csak cserépből lehet csinálni. Á cserép pedig drága. Rá kellene fizetni a biztosításra harminc pengőt. Az aj gazda erre vál- i lát vonja, neki nem kell cserép. Neki • jó a zsupp is. Ha a vármegye parancsol, ' arról ő nem tehet. János végső elkese- | redéséden felajánlja a hetven pengőt, amit a biztositótól kap. A vevő makacsul int, neki a tető kell. A jegyző urnák emberszerető napja van, azt ajánlja, menjenek az ügyvédhez, mert az egész ház rámehet. Egyezzenek meg. János ismeri az ügyvédeket. A házat örökölte, akkor volt velük dolga. Igazat ád tehát a jegyző urnák, de ret­tenetes keserűséggel gondolja át, hogy ő a gyengébb, nehi ketl engednie, ellene van a másik igazsága, noha ő semmit sem tehet arról, ami történt. Haza mennek. János két jéjjel nem alszik. Aztán elhatározza magát. Mun­kához kezd. Egy hót múlva vidáman, pirosan nevet az uj kicsi cseréptető. Jánosék kiköltöznek, az uj gazda elfog­lalja a cserepes hózat. János megkapja a pénzt. Beköltözik az utca végén abba a házba, amelyik a feleségére maradt. Kifizeti az adósságát. Jó dolga van. De egyre olyan sápadt, mint akkor délután. Ez igy tart egészen karácsony tájáig. Akkor egy csúnya, sötét, szeles estén kigyulladt az uj cseréptető. Az emberek összeszaladtak fázva, félve. Az asszonyok imádkoznak. A pattogó, sikoltozó tüz most igazi, fenyegető veszedelem. Nagy nehezen szét szedik a tetőt. Nagyobb baj nem történik. A csendőrök a tűztől egyenesen Jánosért mennek. Nem lehe­tett egészen rábizonyítani, de három hónapot mégis kapott valahogy. A telet a városban töltötte János. Az asszony előbb sírt, de az ember hangosan, hety­kén rákiáltott. Újra a régi volt. Kiegye­nesedett, bort ivott. Nekipirosodott, jól érezte magát. Lerázta magáról a régi terhet. Elkergette a fojtogató érzést. Es vasárnap a templom előtt vidáman, jó barátsággal fog kezet a cseréptetés, kár­vallott szomszéddal.

Next

/
Thumbnails
Contents