Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-12 / 30. szám

6 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY ket megszemlélje. A miniszteri kiküldött legalkalmasabbnak a Petőfi-téri gazdasági egyesületi telket találta s a tanács is ezt véleményezte átengedni az iskolaépítés céljaira. Az anyagi támogatást azonban csak 50.C90 koronában javasolta megszabni. Kocziszky Mihály szerint nagy súlyt kell fektetni az uj iskolaépület elhelyezésére. Csodálkozásának ad kifejezést, hogy a miniszteri kiküldött oly helyet jelölt ki, amelyhez közel esik a katonai kórház. Ezt ő erkölcsi szempontból sem tartja megfelelőnek. A polgáriiskolát a központban kell elhelyezni. Szeberónyi Zs. Lajos Kocziszky álláspontját osztja s az iskola uj helyéül az egyház-utcai üres telket javasolná. A polgári iskola fejlesztéséig különben nem barátja semmilyen nagylelkű anyagi hozzájárulásnak, mert ez az iskola' oly intézmény, amely semmire nem képesít. De ha már fennáll, akkor legalább a német nyelvet kellene abban intenzivebben tanítani, mert ha a tanulók ezt sem tanuliák, akkor elmaradnak a kulturában. (Megjegyezni kívánjuk, hogy nem fedi teljesen a valóságot az az állítás, mintha a csabai polgári iskolában németül eredményesen nem tanítanának. Volt alkalmunk meggyőzőoni arról, hogy a csabai polgári iskola jeles német-nyelv és ritka szorgalmú tanára oly eredményt ért el a maga módszerével e tanszéken, amilyen eredményt még a középiskolák nyolcadik osztályában se mindenütt tudnak felmutatni. A német nyelv intenzív tanítására vonatkozó észrevétel tehát nem épp megdöntheílen értékű. A szerk.) F á y Samu dr. a tanács javaslatát ajánlja elfogadásra, mint amely leginkááb megközelíti az általános érdekeket. Áchim L. András mindenben hozzájárul Szeberónyi Z Lajos indítványához. A német nyelvet igenis tanitani ós pedig intenzivebben kell tanítani a polgári iskolákban. Ezután szavazásra került a kérdés és eredményként 22 szóval 18 ellenében a tanács javaslata fogadtatott el ós utasítva lett az elöljáróság, hogy a szükséges telek megszerzése érdekében írjon át a Gazdasági Egyesülethez. A felsőbb leány-iskola kibővítése tárgyában — amint ezt mi is irtuk már — a felsőbb leányiskolák felügyeletére kiküldött Kormánybiztosból megkeresés érkezeit a községhez, hogy az intézetnél szükséges két tantermet építtesse ki. A képviselőtestület tudomásul vette ezt a megkeresést ós kimondotta, hogy a munkálatokat haladéktalanul elrendelteti ugy, hogy a két tanterem már a jövő iskolai évben átadathassák a használatnak. A kereskedők és a kormány. Szterényi József államtitkár azon a lakomán, melyet a tavaszi vásár alkalmával a fővárosban rendeztek, azt mondotta, hogy olyan kormány, amely a kereskedelem ellensége — Magyarországon még csak elképzelni is lehetetlen. Mondotta pedig ezt a magyar kereskedők előtt, meri: a tavaszi vásár — ez az uj intézmény — alkalmat adott a kereskedőknek arra, hogy a fővárosban összegyűljenek s az államtitkár megragadta ezt az alkalmat, hogy hangsúlyozottan rámutasson ama körülményre, amelynek tanúsítása szerint a \ mai kormány igenis a legmelegebben szivén viseli a kereskedelem érdekeit, aminthogy valósággal öngyilkos, hazaellenes politikát folytatna, ha ezt nem cselekedné, Teljesen fölöslegesnek tartjuk fejtegetni, hogy egy haladni vágyó nemzetet éppen kereskedelme juttathat a világversenyben arra a polcra, amelyet elfoglalni akar s főleg kereskedelme emelheti jólétét és gyarapíthatja az anyagiakban annyira, hogy ezen a szilárd alapon aztán a szellemi és erkölcsi kincsekben való gyarapodás se hangyjon maga után kívánni valót. Minden elfogulatlan ember meg is van győződve arról, hogy a kormányzat szellemét kereskedelemellenes irányzat nem töltheti el. Szterényi államtitkár nem is ezeknek az elfogulatlan elméknek beszélt. Hanem főleg azon gonosz célzatú törekvést akarta letörni, amelynek koi iesfogásai közt az a rágalom is szerepel, hogy Kossuth Ferenc megtűri az antimerkantilista irányzatot. De mást is mondott még Szterényi József államtitkár ezen a lakomán. Rámutatott arra, hogy ha a kereskedelemnek panaszai, sérelmei vannak: terjesszék azokat konkrét formában elő s azok barátságos fogadtatásra, meghallgatásra találnak. Ha vannak tervezetek vagy törvényhozási előkészületek, úgymond az államtitkár, ott vannak az illetékes érdekképviseletek: emeljék föl azok a. szavukat, Valóban, a néma gyereknek anyja sem érti a szavát; kereskedőink hogy kívánhatják, hogy bajaikon segítsenek, ha azokat a kormány elé megfelelő módon nem terjesztik ? Viszont az általános vádaskodás sem vezet célhoz. Sőt ellenkezőleg. Ennek olyan színezete van, mintha csak hangulatkeltés volna a mai kormány ellen. Nos: a magyar kereskedelemnek igenis van elég panaszkodni valója. Van elég óhaja, sérelme, melynek teljesítését, gyógyítását a kormánytól jogosan elvárhatja. Elég, ha rövidesen rámutatunk azokra a sérelmes intézkedésekre, amelyek a törvényhozás elavult alkotásai, minőt például a váltótörvény, a cselédtörvény magukban foglalnak, amelyek revidiálását a kereskedők rég hiába sürgetik. A pereskedési eljárás hibái is eléggé ismeretesek; ennek a törvénycikknek intézkedései különösen sok kárral járnak kereskedőinkre nézve, akik e hiányok miatt, kiváltapróbb követeléseiket, nagyrészt elvesztik. De különösen az Omke minapi gyűlésén százával sorolták föl a panaszokat, amik közt elég konkrét tény található. Az államtitkár ur szavaiból a teljes, becsületes jóindulat cseng, az a jóindulat, melyet a nemzeti munka nagyérdemű bajnokai : a kereskedők, meg is érdemelnek, el is várhatnak. Ezt a jóindulatot meg kell ragadniok. Az államtitkár beszéde felhívás keringőre. Zörgessenek a kereskedők és megnyittatik! Ezt mondta Szterényi József is s föl is tételezzük a kereskedelmi kormány vezetéséről, hogy igy is gondolkozik és igy fog cselekedni. Mert most, kivált most, amikor a gazdasági önállóság alapjaira akarunk rátérni : az ország kereskedelme főleg rászorult a hathatós, buzgó támogatásra és megszilárdításra, Mi erős meggyőződéssel valljuk, hogy a mai kereskedelmi kormány tárcájákan leghathatósabb védelmet találnak a kereskedelem érdekei. Csak ne vádaskodjunk, hanem bizalommal terjesszük kívánságainkat a miniszter elé, akinek érzéke és akarata is van ahhoz, hogy bajainkon segítsen. Uj járásbirósági épület Csabán. Monumentális építkezések. Az állam építteti fel. Alighanem a momentális építkezések idejét jelentik Békéscsabán a legközelebbi esztendők. A középületeknek egész sorát fogják ezekben az esztendőkben kiépíteni s igy város rendészeti szempontból is ezek az évek fölötte fontos jelentőségűek lesznek. A felépítésre i váró uj épületek között lesz a járásbi- I róság uj hajléka is. Békósmegyében nincs több olyai járásbirósági székhely, amelynek a csabaihoz hasonló, célszerűtlen, szük hivatalos helyisége volna. Ennek a járásbíróságnak hosszú évek óta a vasututcai községi bérház nyújt hajlókot az évente fizetett rendkívül csekély bérösszegért. Az állam régen önálló épületet szeretne emeltetni a járásbíróságnak, de ugy, hogy ne érezze meg ezt a nagyobb kiadást. Nemrég megkeresést is intézett a községhez a gyulai kir. törvényszék elnöke, hogy nem volna-e hajlandó felépíteni az uj járásbirósági épületet, amelyért bizonyos „méltányosan" megszabandó bórt fizetne aztán a biróság ? A község természetesen nem ment bele ilyen megoldásba s igy az államnak kellett gondoskodnia e kérdés gyökeres megoldásáról annyival is inkább, mert a község pénzviszonyai ilyennemű építkezésekre fedezetet nem nyújtanak. Nóvák Kamill kúriai biró, törvényszéki elnök most megint megkereste a községet, azt kérdezvén, hogy az esetben, ha az uj épület az állam terhére emeltetnék föl, adna-e ingyen telket a község s ha igen : küldjön be helyrajzokat is válaszával egyidejűleg. A tanács két telket javasolt kijelölni a közgyűlésnek. Egyik a Szappanosutcai, amely közvetlenül a Plesch-ház mellett van,' másik Simay-fóle teleknek Körös felöli része. Elsőnek A c h i m L. András szólott a csütörtöki képviselőtestületi közgyűlésen e kérdéshez. Csodálkozik, hogy az állam a községtől ingyen telket kér. Ő és pártja nem szavazza meg a javaslatot, annál kevésbbó, mert a csabai járásbíróságról van szó, amelyet a néppel szemben elfogultnak tart. Ha kell ennek a bíróságnak telek, akkor fizesse ism3g azt az állam. F á y Samu dr. azt jegyezte meg, hogy a telekadományozás kérdésénél egyáltalán nincs helye azt vitatni, vájjon a csabai járásbíróság elfogult-e, vagy nem. Ez az érvelés nem állja meg helyét s mert a tanács javaslata közérdekeket istápol, azt fogadja el. Szondi Lajos dr. inkább a szappanos-utcai telket kéri ajánlani, mert ez csendes hely. K o r o s y László főjegyző szerint ez a hely felel meg legkevésbbé a kívánt célnak Maga az utca szük s építkezni alig lehetne abban. Ha pedig ide építenék a járásbíróságot, járdát se lehetne eléje készíttetni, mert akkor nem közlekedhetnének a kocsik. Kocziszky Mihály : Érdemben elfogadja a tanács előterjesztését. Nem helyesli azonban azt, hogy a Körös melletti telket is javaslatba hozzák, mert a járásbíróságnak a központban s igy a Szappanos-utcában van a helye. Kifogásolta a tanács, hogy ez az utca rendezve nincs. Hát ez nem ok, mert lehet rendeztetni. A polgárság érdeke kívánja, hogy ez a hely jelöltessék ki. Szeberónyi Zs. Lajos : Ha már azt tekintjük, hogy a járásbíróság minél hozzáférhetőbb utcába helyeztessék, akkor tekintettel kell lenni az erzsébethelyi polgárokra is Ezeknek érdeke pedig azt kívánja, hogy a járásbíróságot a kaszárnya melletti üres telekre építsük. Szeberónyi felszólalását követőleg a közgyűlés 26 szavazattal 13 ellenében a tanács javaslatát fogadta el. doktorokat is, akik az ármádia csufitására mindenféle embert bevesznek katonának. Végül pedig lelkére kötötte, hogy igyekezzék levetni az uniformist, menjen oda, ahonnan jött. Ne hozzon csúfságot az ő századára. Menekült is volna, de most már nem eresztették. Hiába járt hetenkint kétszer az orvosok nyakára, azok azt állították, hogy kibirja az egy esztendőt. Azt konstatálták, hogy egy kicsit rövidlátó, de hiszen nem okvetlen szükséges, hogy minden katona céllövő legyen. És tán jobb is, ha nem látja meg mindjárt az ellenséget, legalább nem ijed meg tőle, Ezt az embert dicsérte agyba-főbe az ezredes ur. Ezért csodálkoztak tisztek, önkéntesek egyaránt. Csak egy önkéntes nem csodálkozott, az, aki második esztendejét szolgálta. Örökké jókedvű gézengúz, mindig kész tréfára, mulatságra. Neki is kijutott az ezredes ur dicséretéből, mikor hozzászólott, kifeszítette mellét és büszkén tekintett végig a többieken. Este a vendéglőben aztán megtudták a többiek is, mivel érdemelték ki a nagy^ dicséretet. A gézengaz maga mesélte'el a fényesen sikerült hadi tényt. A dolog ugy történt, hogy két zászlóalj indult el csatába egymás ellen. Mindakettő küldött ki hírszerző patronillokat. Egyiknek ő volt a parancsnoka, a másiknak Stiglincz Gábor. Parancsa pedig mindkettőjüknek az volt, hogy az ellenség erejéről, terveiről idejében jelentést küldjenek az ezredes urnák. Napkelte előtt jóval elindult mindakét patronille. Egyik erre, a másik arra vette útját. Egy órányira azonban a várostól összetalálkoztak és összebarátkoztak, ellenségek voltak ugyan, de egy cseppet sem szomjúhoztak egymás vérére. Betértek az utmenti csárdába ós ott elárulták egymásnak, mi terve és célja van a két hadakozó zászlóaljnak, aztán parancsukhoz híven megküldötték a jelentést az ezredes urnák. A jelentós kitűnő volt, jobbat, fontosabbat ő maga se tudott volna készíteni. Ebben a dologban Stiglincz Gábor szegény feje egészen ártatlan volt. Sohase jutott volna eszébe, ha az a gézengúz rá nem beszéli. De ez nem változtat a dolgon. A vége mégis csak az, hogy ezzel szolgált rá az ezredes ur nagy elismerésére és dicséretére. A nap ünnepelt hőse a vendéglőben természetesen Stiglincz Gábor volt. Mindenki ráüritette a poharát. A bor és a dicsőség hamarosan a fejébe szál-j lott. Éjfél után már nagyon goromba volt, szentül hitte, hogy ő a hadtestparancsnok. A nap már felkelt, mikor a kaszárnyába értek. Egyszerre eloszlott Stiglincz Gábor mámora. Százada ott állt már az udvaron, indulásra készen. Vitorlavászon nadrágban, borjusan fegyvesem Mintha puskából lőtték volna ki, rohant az emeletre Stiglincz Gábor. Feszes kék nadrágot viselt, a század meg csupa vitorlavászon nadrágban állt az udvaron. Ebből az következik, hogy neki is ilyet kell felvennie, különben semmiféle hatalom meg nem menti a harminc napos kaszárnya-áristomtól. Keresi a kukorica-nadrágot a fogason, a polcon, de nem találja sehol. Valamelyik öreg katona vagy eldugta, vagy felhúzta. Stiglincz Gábor mérgelődik, káromkodik, szobáról-szobára futkos, de sehol nem talál egy heverő fehér nadrágot. Az idő múlik, az önkéntes kétségbeesése mindjobban fokozódik. Végre benyit a suszter-műhelybe, ott találja a susztert, kicugja alóla a háromlábú széket, lehúzz i róla a kukorica-nadrágot s egy pillanat alatt a kék nadrág fölé húzza, magára hány borjut, fegyvert ós rohan le az udvarra. Óvatosan belopózik a glódába. Ezúttal határozott szerencséje volt, késését nem vette észre Komorovcsák kapitány. Mikor egy kicsit kifújta magát, tekintete ráesett a suszter nadrágjára. Majdnem a föld alá sülyedt meglepetésében. Mindenféle szinü volt az a nadrág, csak fehér nem. Tele csirizzel, szurokkal, subickkal, néhol foltos, másutt rongyos. És átkozottul rövid a hosszú önkéntesnek, majdnem térdig ért neki, ugy hogy egész szépen kikókellett alóla a parádés nadrág. Önkénytelenül is arra gondolt e pillanatban, ugyan mi történik vele, ha ebben a kosztümben meglátja Komorovcsák kapitány. Rábízta magát a jószerencsére. A kapitány szemei elől a mennyire csak lehetett, bujkált. És ugy látszott, baj nélkül múlik el a nap. Már csak a diszfelvonulás volt még hátra. Századonként két sorban egymás mögé állott az ezred. Az ezredes ur elfoglalta helyét, a katonabanda megszólalt. A századparancsnokok harsány hangon indulást kommandiroztak. Egyik század a másik után lépett el peckesen az ezredes ur előtt. Kapitány ur Komorovcsák százada következett. A legények verték a parádés marsot, hogy szinte döngött a lábuk alatt a föld, A század diszfelvonulása pompásan sikerült, az ezredes ur megelégedetten bólongatott fejével. Síiglinc Gábor szivéről malomkő esett le, azt hitte, vége a veszedelemnek. Keserűen csalódott a jó legény. Alig haladt el a század az ezredes ur előtt, már hallatszott hangjának dörgése. j — Kapitány ur! Az Isten szerel\ raéórt, nézze meg azt a hosszú önkéntest ! Piszkos, rongyos nadrág van rajta, | mintha nem is önkéntes, hanem suszterlegény volna! Vezesse holnap rapportra elébem, majd ón megtanítom rendre, becsületre! A kapitány csak akkor vette szemügyre Stiglincz Gábort. Elszörnyülködött, mikor a csirizes, szurkos nadrágot meglátta rajta. A kék nadrág felfedezésekor pedig nagy indulat tört ki belőle. Arca vérvörösre változott, szeme haragos villámokat szórt az önkéntesre. Kiállította a front elé, bemutatta a századnak, mint a világ legpiszkosabb önkéntesét, aztán kegyetlenül leszidta. Meg nem büntette, mert ezt a jogot az ezredes ur tartotta fenn magánaK. Stiglincz Gábor jól tudta, mi várakozik rá. Az ezredes ur nem adja két heti egyes áristomon alul. Ennyi ideig vasban ülni, vizén, kenyéren élni pedig minden tizedik katona szeret. Hogy kívánkozott volna hát oda Stiglincz Gábor? Elkeseredésében eszébe jutott, hogy milyen jó volna a katonaélettől megszabadulni. Ezen sokáig elgondolkozott. Ugy látszott, nagyra és merészre határozta el magát, de elhatározását titokban tartotta. Csak annyit mondott kíváncsiskodó társainak : — Majd meghalljátok, mit csinálok. Nekem már mindegy, egy esetért zárnak-e be, vagy kettőért, de nyugodtabban viselem a büntetést, ha tudom, hogy több van a rovásomon. Estefelé feltette pápaszemét ós kisétált a városba. — Ki tudja, mikor sétálhatok megint? — mondotta a többieknek. A korzón ődöngött fel és alá, mintha várakoznék valakire. A sarkon egyszerre feltűnt a hadtestparancsnok daliásalakja. Stiglincz Gábor észrevette, de nem fordult vissza, hanem egyenesen feléje tartott. Mikor közelébe ért, meggyorsította lépteit ós beleütközött. A had testparancsnok megállott, Stiglinc Gábor azonban, mintha semmisem történt volna, köszöntés nélkül tovább haladt.