Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) január-június • 10-52. szám

1908-04-12 / 30. szám

Békéscsaba, 1008 április 19. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 125 Ujabb teher a Gyulavidéki Vasút büdzséjében. Százezer, vagy 12.000 korona Tanácskozás a minisztériumban. Újból súlyos pénzügyi kérdés előtt áll a Gyulavidéki Helyiérdekű Yasut. Ennek a jobb sorsra érdemesült vasut­vállalatnak évkönyvéből alig olvasha­tunk ki mást, mint eredménytelen kí­sérletezéseket, amelyek bár a biztató siker reményében tétettek meg — mégse elégítették ki a várakozásokat. Olyan ez vállalat, mintha egyszerre sok balkezes ember intézné az ügyeit. Kiépülnek az eléggé forgalmas vonalak anélkül, hogy forgalmuk hasznot bizto­sitana. Rendelnek egy csomó waggont anélkül, hogy azok hoznának s ne szál­lítanának el pénzt a vállalattól. Minden kisérlet, minden fáradozás hiábavalónak bizonyul, amit e kis vasút érdekében helyénvalónak látnak kifejteni. A ku­darc és deficit egyenes arányban nőnek minden lépésnél, bár elvitathatlan, hogy ez a vasút külömb jövendő elé is néz. Most újból egy „előre nem látott kiadás" okoz horribilis veszteséget ennél a vál­lalatnál. Ez a kiadás pedig a tüztársaság megállapításával függ össze. A törvény előirja ugyanis, hogy a vasutvágányoktól milyen távolságokra kell feküdniök az épületeknek. Ez a rendelkezés tűzbiztonsági szempontból szükséges és betartása felett kiválóan őrködnek A vasutvonalak építésénél különös figyelemmel kell lenni e ren­delkezésre s vagy ugy épitik a síneket, hogy a kellő távolság mindenütt betar­tassék, vagy pedig köteles a vasutválla­lat a saját költségén befödetni azokat a zsindely és nádfedelü épületeket, melyek e tűztávolságon be.ül esnek. Bizonyos esetekben le is szállíthat­ják illetékes forumok ezt a távolságot, de ez sok bajjal s terepszemlével jár. A gyulavidéki vasút mentén most tar­lották meg a tárgyalást és a szemlét. Ez alkalommal rendkívül sok kérelem és kívánság lett előterjesztve. A vasutat nem lehetett ugy építeni, hogy a tűz­távolság mindenütt betartott legyen s ezért sok épületet kellene cseréptetővel befedetni a vasútnak. Igen ám, de a vállalat ma is fede­zetlen hiánynyal küzd. Ez a kérdés pedig nem jelent kevesebb, mint 100 000 korona kiadást. Honnan vegye ezt a vállalat? A részvényesek máris elége­A kegyelmes uron indulat vett erőt ekkora szemtelenség láttára és utána kiáltott: — Hátra arc ! Vissza! Erre a kommandóra visszafordult Stiglincz Gábor és szemével kíváncsian kereste, hol van az, aki utána kiáltott. Ugy tekintgetett jobbra, balra, mint ahogyan a rövidlátók szoktak. Nagy­sokára mégis észrevette a hadtest­parancsnokot Odaállott elébe és kato­násan tisztelgett: — Kegyelmes ur, jelentem alásan, rövidlátó vagyok és ezért bocsánatot kérek, hogy nem vettem észre. A hadtestparancsnok erre kifakadt: — Ennyire rövidlátó ? Hallatlan, mit mívelnek ezek a doktorok, hogy még ilyen vakot bevesznek katonának. Reggel jelentkezzék nálam rapportra! — Igenis, kegyelmes ur. Kapitány ur Komorovcsák magán­kívül volt, mikor meghallotta, mi tör­tént megint az önkéntessel. Megátkozta még azt is, aki az önkéntességet ki­eszelte, másrészt azonban reménykedett, hogy valahára megszabadul tőle, mert olyan bizonyos, mini a kétszer kettő, hogy garnizon-áristomba kerül. Nem került oda. A kegyelmes ur másnap reggel rapporton lehordotta a főtörzs­orvost, amiért vak embert is bevesznek katonának, hogy önkéntes Stiglinczet azonnal kergessék haza, hiszen egészen vak az istenadta! A főtörzsorvos erre megállapította a diagnózist. Kimondotta, hogy önkéntes Stiglinc annyira rövidlátó, hogy katonai szolgá­lattételre alkalmat'an. Igy szabadult meg a katonaságtól Stiglincz Gábor. Mikor elbúcsúzott kapi­tány ur Komorovcsák imára kulcsolta kezét és ugy mondotta : — Hála az Istennek, hogy ettől az j embertől valahára megszabadultam 1 detlenkednek az üzleti „eredmény" ke­csegtető adatai miatt. Ha még ez a 100.000 korona is szaporítja a kiadást, akkor veszedelmesen közeledni fog e vállalat a csőd örvényéhez. Éppez ezért kötelezte magát a vasút, hogy mozdo­nj'eit nyersolaj-motorokká fogja átalakít­tatni, ami aránylag sokkal olcsóbb s csak 12.000 koronába kerülne, S z é c h y Károly miniszteri kiküldött tudomásul vette ezt a bejelentést, de meghagyta, a mozdonyoknak átalakításáig is csak kokszszal szabad füteniök. Amíg itt ujabb pénzügyi nehézsé­gek veszélyeztetik a Gyulavidéki Helyi­érdekű Vasút fennállását, addig a mi­nisztériumban a vasút állami kezelésbe való vételének kérdésén tanácskoznak. E tanácskozások pénteken 'kezdődtek meg s tegnap is tartottak. Vármegyén­ket Ambrus Sándor alispán, József főherceg érdekeit pedig K o k a s jószág­felügyelő képviselte a tanácskozásokon, amelyeken nem nyert még teljes be­fejezést a kérdés, de az már is bizo­nyosra vehető, hogy az állam átveszi a kis helyiérdeküt, mert József főherceg is — érdekelve van ez ügyben . . . A csabai képviselőtestületből. Esküdtválasztás. — A nép elégedett. — A villamos-telep bevétele. — Nem alakítják j át a »Fiumét*. — A tűzrendészet reformá­lása. — Apróbb ügyek. Amit régen nem irhattunk, azt most örömmel rögzítjük ide. A békéscsabai képviselőteslülnek legutóbbi közgyűlé­sén a személyeskedésnek és durvaság­nak legkisebb megnyilvánulását sem figyeltük meg. Minden felszólalás szo­rosan az ügy lényegére vonatkozott s meggyőződhettek ezúttal a szélsőségek kedvelői is, hogy sokkal simábban, gyorsabban, mélyrehatóbban és üdvö­sebben intézhetik a közügyeket, mint a személyeskedő oktalankodással, amely csak ellenszenvet és visszatetszést szül s a köz rovására megy. Jól esett hallanunk a tárgyilagos felszólalásokat s jól esett konstatálnunk, hogy íme párt és személyre tekintet nélkül a városatyák egyet érthetnek mindig oly kérdésekben, melyek a pol­gárság összeségének érdekeit érintik. Utóbb vajmi ritka jelenség volt ez eleddig a csabai képviselőtestületben. A közgyűlés békés hangulatára következ­tetni lehetett az előjelekből. Áchim L. Andrásék kedélyesen elbeszélgettek a folyosón az ellenpárt híveivel anélkül, hogy a régi gyűlölködésre emlékezte­tett volna ez a párbeszéd. Aztán mikor megválasztotta a „nép" a két uj esküdtet s a közgyűlést az elnöklő főszolgabíró berekesztette, a legszélsőbb elvek hir­detőinek széksoraiból fölhangzott a ki­áltás : — Éljen az elnök ! Nagyobb s hevesebb vita csak a „Fiume" átalakításának kérdésénél tette zajossá a közgyűlési termet. Ennél az ügynél Fáy Samu dr. csinálta a hangu­latot és pedig oly sikerülten, hogy meg­nyerte a többséget saját álláspontjának támogatására. Hamar áthaladtak ezen az ügyön is minden baj nélkül s az apróbb kér­déseket gőzerővel tárgyalták le. A közgyűlés lefolyásának tükrét ebben a tudósításban találja meg az olvasó: Békéscsaba község képviselőtestü lete csütörtökön délelőtt választó- s ezt követőleg rendkívüli közgyűlést tartott. A választás elrendelését két, lemondás folytán megüresedett esküdti állás be­töltése te'.te szükségessé. A két lemon­dott esküdt: Botyánszky Mihály és L a c z ó János még január 9-én be­adta lomondását s S e i 1 e r főszolgabíró megtette nyomban a szükséges intézke­déseket. A két esküdti állás betöltésére mintegy 200, jobbára Achim-párti vá­lasztópolgár gyűlt a községháza udva­rára, akiket Seiler főbíró üdvözölt s felhívta őket, hogy a jelöltek közül vá­lasszanak. Az I. kerület II. tizedében jelölve voltak ; Cser vénák György, GriecsF Pál és V a n d 1 i k K. Má­tyás. Esküdtté Vandlik választatott meg. A II. tized I. kerületében jelölve vol­tak : M a c z á k János, C s i c s e 1 y Pál és A n d ó Mihály, kik közül Andót vá­lasztotta esküdtté a polgárság. Andó a folytatólagos közgyűlésen letette az esküdt. Vandlik nem volt je­len. Ezután a Aálasztási eljárást bezárta a főbíró s átadta az elnöki széket Ko­vács Sz. Ádám bírónak, aki megnyi­totta a rendkívüli közgyűlést. A tárgysorozat első pontjai lényeg­telenek voltak s ezekről referádánk vé­gén teszünk említést. Ehelyütt a villa­mos-telep mérlegének főbb adatait kö­zöljük csupán. E mérleg szerint az el­múlt évi összes bevétele 87.270 koronát tett ki, melyből a haszon 7900 koronára rug. Ezt az összeget átírták a következő évre, értékcsökkenéseket és pótlások költségeit fedezendő. Egy rég vajúdó kérdés tárgyalása j következett ezután. Ez a kérdés a „Fiume" I átalakításának ügye volt s az e tárgy­j ban megindult vita olyannyira szétta­golta a lényeget s szedett részeire min­den szedhetőt, hogy 5 perces szünetet is el kellelt rendelni. A „Fiume" vendéglő átalakítását elvben már kimondotta egy korábbi közgyűlés s a tervek elkészítésével Wagner József építészt meg is bízta. A tervek elkészültek s azokat be is ter­jesztette Wagner. Ezek szerint az átalakítás 90 000 koronába kerülne, de ebből 30.000 ko­rona átalakitas nélkül is múlhatatlanul Szükséges javításokra fordíttatnék s igy dz eddigi bérlő csupán 60.000 korona után fizetne 3000 koronával nagyobb bérösszeget, amelyre különben is haj­landónak nyilatkozott. Ez a bértöbblet megfelel az épitési tőke 5 százalékának. AZ átalakítás folytán teljesen megvál toznék a homlokzat is. Az udvaron pedig egy téli kert és egy uj istálló építtetnék. Maga a kávéház is bővülne két kártyaszobával. A téli kertbe egy, a mostani éttermet átszelő, folyosó ve­zetne. Mindezzel az átalakítással teljesen modern vendéglő-helyisége volna Bé­késcsabának s a tanács belátván ezt a szükséget, azt proponálta, hogy a köz­gyűlés a bemutatott tervek alapján ren­delje el az építkezést s adja bérbe az uj vendéglőt mai bérlőjének 3 esztendei bérmeghosszabbitással. Igen sokan voltak a közgyűlés tagjai között, akik már csak azért sem tartották elfogadh ttónak a javaslatot, mert véleményük szerint még nagyobb bérösszeget is kapna a község azon esetben, ha az átalakítás terveinek is­mertetésével nyilvános pályázatot hir­detnek a vendéglőre. De voltak, akik azt is hangoztatták, hogy az ez idő szerinti bérlő valamilyen ürügygyei át­adná a vendéglőt egy más bérlőnek, akit nem ismer a község s talán a pol­gárság sem kedvelne. Mindez a sok észrevétel nem jelentett volna fordula­tot az ügyben, ha fel nem szólal Fáy Samu dr., s kifejezést nem ad aggá­lyainak. Fáy Samu dr. kijelentette, hogy nem lehet egy véleményen a tanács­csal. Maga a tanács indokolta aképpen álláspontját a járásbirósági épület kér­désénél, hogy pénzügyi helyzetünk nem engedi meg az ilyen építkezést. Ha tehát ez az ok alapos, akkor legkevésbé bocsájtkozzunk a „Fiume" átalakításá­hoz hasonló építkezésekbe. De más szempontból sem lehet helyeselni a tanács javaslatát. Meg akar szavaztatni egy 90.0C3 koronás építkezést, anélkül, hogy a képviselőtestület minden egyes tagja ismerné a terveket. Furcsa az is, hogy már most, a jelenlegi bérlővel akarják megköttetni a szerződést. Az ilyen szállodáknak minden városban emelkedik a bére. Miért lenne éppen Csaba kivétel e tekintetben ? A polgár­ság érdekeit ott is szem előtt kell tar­tani, ahol anyagi károsodásról, vagy anyagi előnyökről van szó. Ájánlja, hogy adassanak ki a tervek egy bizott­ságnak, vagy pedig vétessék le ez a kérdés ez idő szerint a napirendről. Áchim L. András : Amit ő fillérei­vel megfizet, azt látni is akarja. Véle­ménye szerint ez a vendéglő megma­radhat még mai állapotában. Ugy tudja, hogy a tervek elkészítéséért külön díja­zást adnak. Hát akkor miért van a köz­ségnek mérnöke? Hozzájárul Fáy Samu dr. javaslatához. Áchim Gusztáv: Személyes tapasz­talatai alapján állítja, hogy a „Fiume"­szálló egyes helyiségeinek mai állapo­tán segíteni kell és pedig nemcsak re­parálással, mert annyiszor szétomlaná­nak, akányszor tataroznák őket. A bérlőnek joga van követelni, hogy a nyári kerthelyiséget fölépítsék, újjá­alakítsák, mert a mostani életveszélyes. 1 Ma még nem drága az átalakítás, de később mindenesetre drágább lesz. R e i s z Hermán : Szó sem lehet arról, hogy a képviselőtestület bérmeg­hosszabbitást adjon. Az építkezést min­denesetre ajánlja, mert mérvadó előtte a községi főmérnök véleménye. Hanem ő 6%-ot kérne a bérlőtől a "befektetett tőke után, béremelés cimén. Az átalakí­tott épület bérbeadására pedig uj pá­lyázat hirdetendő meg. W a 11 f i s c h Ferenc dr. és *S z e­b e r é n y i Zs. Lajos oly értelemben szólottak, hogy várjanak még ezzel a kérdéssel a mai bérlet lejártáig (3 évig) és akkor uj pályázatot hirdessenek az átalakítandó épületre. Szeberényi annyi percentnek megállapítását javasolta bér­emelés fejében, amennyi kamatot a község a felveendő összeg után fizet majd. Fáy Samu dr. indítványára K o­v á c s Sz. Ádám öt percre felfüggesz­tette a közgyűlést a tervek megtekin­tése céljából A gyűlés újbóli megnyi­tása után Kovács Sz. Ádám biró szólalt fel s jelentette ki, hogy a napokban négy esküdttel meglátogatták a „Fiume" udvarát s azt tapasztalták ők is, hogy valóban szükség van az építésre. Ezután névszerinti szavazással dön­töttek a kérdésben. A szavazásban le­adta voksát a biró is, mert az arány egyenlő volt. Igy aztán 21 szóval 20 szavazat ellenében kimondotta a képvi­selőtestület, hogy a kérdést ezidőszerint leveszi a napirendről, de utasította a tanácsot, hogy 1910. évben megint köz­gyűlés elé terjessze azt. A tűzrendészet ügye foglalkoztatta ezt követőleg a közgyűlést W i 1 i m István tűzoltó-főparancsnok ugyanis ja­vaslatot tett a közgyűlés elé a tűzren­dészet reformálása kérdésében. Ez a javaslat egyelőre csak a tűzoltók lét­számára vonatkozott s igy ezt a nagy és fontos kérdést teljesen meg nem oldotta, de el kell ismernünk, hogy egy lépéssel előbbre jutottunk most is. Wi­lim a külső tűzoltók megszüntetését s helyettük a belső tűzoltók létszámá­nak 21 főre való szaporítását inditvá nyozta. Ezzel szemben R e i s z Her­mann amellett érvelt, hogy az önkén­tes tűzoltói intézményt kellene fejlesz­teni és anyagilag is támogatni. Töb­beknek hozzászólása után a közgyűlés W i 1 i m javaslatát tette magáévá. R a j k y István ós társai panasszal támadták meg a képviselőtestületnek és törvényhatóságnak azon határozatait, melyekkel nem teljesítették abbeli ké­relmüket, hogy a vadászati jövedelem­ből részesítsék őket is. A panasznak részben helyet adott a közigazgatási bíróság, amit a közgyűlés tudomásul vett. — Medovarszky Mátyás se­gélyért folyamodott a községhez, de a közgyűlés elutasította kérelmével. — Ki­mondotta végül a közgyűlés, hogy a segéd- és kezelőszemélyzetnek lakbért fog adni. Hogyan hirdetnek Tótkomlóson ? A főszolgabíró előterjesztése. Előbb tót, aztán magyar. Tótkomlóson nincs pánszlávizmus. Nem is volt soha. Azok szerint, akik „szeretik" a tót népet, nem az a pán­szlávizmus, ha az állam érdekeinél előbbre helyezzük egy nemzetiségnek érdekeit, vagy az állam nyelvét háttérbe szorítjuk egy nemzetiség nyelve miatt. Csak egyszerű és érthető szeretete a faj­nak, a vérnek. De azért Tótkomlóson most mégis történt valami, amit figyelemre kell méltatnunk. És pedig másodsorban kell figyelemre méltatnia a sajtónak ezt a valamit, mert előbb igy cselekedett már az orosházai járás derék főszolgabírója, dr. B e r t h o t y István, akit szintén oly impressziók foglalkoztathatnak most, mint minő impressziók jómagunkat fog­lalkoztattak a bevezetésben. Az Alföld s igy Békésmegye köz­ségeiben is eleven világát éli még a „publikáció". Vasárnaponként kiáll va­lamelyik kisebbrangu községi alkalma­zott a községháza elé s ott jól ápolt torokhangon kikiáltja mindazt, amit 20 krajcár ellenében beiktatnak a köz­ségi hirdető könyvbe. A tót községek­ben magyarul és tótul publikálnak ez időszerint. Volt idő, amikor csak tót nyelven hirdették a meghirdetni való­kat Legtovább Békéscsabán tartotta ma­gát ez a rossz szokás. De most két nyelven hirdetnek, ámbár egy is ele­gendő volna : a magyar. Ha vasár­naponként megfigyeli az ember a pu­blikációt, észreveheti ezt. A sorrendben elől álló magyar kikiáltáshoz ezer számra

Next

/
Thumbnails
Contents