Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-09-26 / 76. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 76-ik szám Csütörtök, szeptember 26. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedcnbelül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKT JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Téli konyha a szegényeknek. Békéscsaba, szeptember 24. Csaba község állami elemi iskolájában még ez év folyamán felállítják azt a konyhát, mely a szegénysorsu iskolás gyermekek számára a tél folyamán meleg ételt tálal ki egy e célra szolgáló teremben. Magyarország nagyobb városaiban már régóta ismerik ezt az intézményt, amely legelsője az emberszeretet jegyében dolgozó egyesületeknek. Amikor erről az örvendetes tényről hirt adunk, eszünkbe jut, hogy a téli idő nyomorultjainak körében még mindig sok olyan ember járja a megpróbáltatás kálváriáját, aki bedűlt oldalú fabódékban húzza meg magát a csontfagyasztó hideg ellen és aki étlen, szomjan éli keresztül a napjait. Községeink elöljáróságai vármegyeszéltében dicséretes intentioval karolták föl a szegényügyet. Ingyen fa- és ingyen kenyér-bizottságok alakultak, melyek a község gondoskodó jóvoltából nem hagyják fázni és könyörtelenül éhezni segélyre szorult embertársainkat. A humánus egyesületek pedig — különösen a nőegyletek — meleg ruhákkal látják el a szegény iskolásokat, akik e nemes szivek nélkül elpusztulnának abban az évszakban, amely a maga rémeit máris előre küldi. De mintha ez a segélyezési aktio mégse volna minden tekintetben teljes. Mintha az a hangyaszorgalom, amely jótékony hölgyeink működését jellemzi, nem használtatna föl ugy, hogy kincseket érő kamataiból minden kis rész értékesítve legyen. Mintha azt vennők észre, hogy e nemes szivek fényét nem éreznék minden körnek nyomorultjai. És amidőn ezeket tesszük föl, eszünkbe jut, hogy minden városban és községben a szegényebb néposztályok tagjai nemcsak tűzifában és kenyérben, hanem meleg ételben is részesülnek. A társadalmi adónak guruló filléreiből egy téli konyhát tartanak fen a nőegyletek, amely téli konyhából 5—10 krajcár ellenében a legszegényebb család is beszerezheti a maga meleg főztjét. Elismerjük, hogy a mi társadalmunk, különösen manap túlon-túl j igénybe van véve a segélyezés terén. ! Nem is kívánjuk azt, hogy az áldozatkészségnek amúgy is gyöngén folydogáló forrásaiból még többet merítsünk. De ezt a téli konyhát már a rendelkezésünkre álló segélyforrások kai is meglehetne valósítani oly formán, hogy fillérek helyett nyers terményt kérjünk a polgároktól s pénzadományok érdekében csak a községhez, pénzintszetekhez és egyesületekhez j forduljunk. i Nagy feladat vár itt első sorban azokra, akik esztendőről esztendőre teletüdővel fújják a szocializmus kürtjét és szidják a mai társadalmat. Azokra, akik sem a jótékonyság, sem az áldozatkészség munkájának értékét nem akarják elismerni. Azokra, akiknek támadását még a humánitárius egyesületek sem kerülik ki, de akik soha egy fillérrel sem járultak ahhoz, hogy a még náluknál is szegényebb polgártársainknak szenvedésén könynyitsenek. Hangosan kiabáló jelszavaik kenyeret követelnek a népnek. Hát most itt az alkalom, hogy ők járjanak elől jó példával s juttassanak dúsan teritett asztalukról egy elhullajtott morzsát a valóban nyomorgó kisembereknek is, akiknek szenvedését még elviselhetetlenebbé teszi a tél szigorúsága. j Békéscsaba község szociálistái kö- j zött nem egy olyan kisgazdát ismerünk, aki a szegények részére felhasználandó egy-két véka búzát, veteményt, egy-két hasáb tűzifát stb. nem nehezen nélkülöz. Meg kell keresni I ezeket a kisgazdákat. Hadd mutassák meg tettel is, hogy nemcsak beszélnek, de cselekszenek. S ha már ez a gyűjtés kellőképpen biztosítja a téli konyha nyers szükségleteit, akkor az egyesületek, a község és a pénzintézetek garasaiból kell fedezni a hiányzó dolgokat. A község adjon ingyen helyiséget a téli konyha céljaira s ha lehet — tüzelőanyagot is. Mindezt elvégezni nehéz, fáradtságos munkát jelent s csak megosztott erővel vihető keresztül. Éppen ezért alakulnia kell egy társadalmi bizottságnak, amely vállvetett szorgalommal buzgólkodjék a még rendelkezésünkre álló napok folyamán. S mi hisszük, hogy munkálkodásuk fényes eredménnyel zárul le. Törvényhatósági közgyűlés. Pontok a tárgysorozatbői. Vármegyénk törvényhatóságának őszi közgyűlésére most állítják össze a tárgysorozatot. Ez a közgyűlés rendkívül sok kérdés fölött fog határozatot hozni s már eddig is több mint százharminc ügy áll előkészítés alatt. A referensek irodáiban még egész csomója az aktáknak várja a feldolgozást és az előkészítést. Az akták sokasága jórészt községi érdekeket véd s csak itt-ott találunk olyan tárgyakat, amelyek általános érdeküek. Ezek közé kell számitanunk első sorban a társtörvényhatóságok átiratait és körleveleit. Az ország népessége kö tudomás szerint régen sürgeti azt, hogy március 15-ikét törvénybe iktassa az országgyűlés. A sürgetésnek azonban mindezideig semmi eredménye sem mutatkozott s Győr törvényhatósági bizottsága végül akciót indított március 15-ikének, mint nemzeti ünnepnek törvénybeiktatása érdekében. Elhatározta feliratot intézni az országa képviselőházához és a kormányhoz e tárgyban s egyúttal kimondotta azt is, hogy hasonló szellemű állásfoglalásra felhívja a társtörvényhatóságokat is. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága elé most kerül ez az átirat s hisszük, hogy ez a törvényhatóság teljes egészében magáévá teszi a győriek határozatát. Említést tettünk már arról a megkeresésről, amelyet Nagyvárad város törvényhatósági bizottsága intézett vármegyénkhöz a játékszenvedély korlátozása tárgyában. Nagyvárad törvényhatósága törvényhozási uton kíván véget vetni a tőzsde, lóversenyek és a kártyajátékok körül tapasztalt visszaéléseknek. Fölöslegesnek tartjuk külön is kiemelni a nagyváradi átirat fontosságát, mert közismertek immár azok a példák, melyek a játékszenvedély pusztítása mellett bizonyítanak. Békésvármegye törvényhatósága sohsem vonta meg támogatását a nemes törekvések sikerre juttatásától s bizonyára most is Nagyvárad mellé áll. Hosszú évtizedek óta vitatkoznak már a jogállamok bölcsei a halálbüntetés jogos-, vagy jogtalansága fölött. Békésmegyei Közlöny tárcája. Szaporodik Kossuth szobra. Irta és a szeghalmi szoborleleplezésen szavalta: Gyökössy Endre. Sárrét magyar népe, áldom ezt az órát, Hogy viharos dalban hajolhatok hozzád ! Szivem a sziveddel forrón összedobban, Helyetted is hívom Kossuthot dalomban. Én is a templomban tanultam a zsoltárt, Én is idejártam istentiszteletre. Itt, e templom előtt építettünk oltárt, Itt esküszünk meg a hazaszeretetre. Dicséret, dicsőség ! Eskünket meghallja A magyar nép apja ! Kossuth Lajos szobra szaporodik egyre, Vakító fényt vet az oszló fellegekre. S én rajongó hitte! már előre erzem : Az ég nemsokára kiderül egészen. Az lesz a jövendő! Minden magyar ember Szive gyökeréig Kossuth katonája ! Esküt tesz mélységes istenfélelemmel A magyar Messiás lelke vallására ! Dicséret, dicsőség! Szivünk érte dobban, Jó és rossz napokban ! Oh, mert ma még sokan árulják az elvet ! Ma még sok ember csak ingadozó gyermek. Ragyogó ég alatt — Kossuth követője, Viharos ég alatt — Kossuth üldözője! Oh, de ránk szakadt az Idők teljessége. Bételik az írás! Löveli a fényt ránk ! Sok hamis apostol menekül előre. Kossuth Lajos marad egyetlen Prófétánk ( Dicséret, dicsőség, hálaadás, ének, Az ő nagy nevének ! Egy akol, egy pásztor! Édes magyar népem, Ne bizz senkiben, csak a Kossuth nevében. Álnok, aki mást mond ! Tiporj a fejére! Vesd, méltó haraggal poklok fenekére ! Oh, ha szivemet kőzzetek vethetném, Megéreznétek, hogy nagy időket látunk. Végignéz még Kossuth megnőtt regimentjén. O lesz a: Kenyerünk, ő a: Miatyánkunk. Dicséret, dicsőség! Szivünk érte dobban, Jó és rossz napokban ! . . . Apróságok a szeghalmi nagy napról. A vasárnapi órák örökké felejthetetlenek lesznek Sárrét derék magyarjai előtt. A nép lelkes gyermekei csoportokban vették körül a nagy halott fiát s boldog volt, aki megérinthette ruhája szegélyét. Egy-egy nagyhangú szociálista-apostol ügyefogyottsága miatt azonban ez a nap sem múlhatott el perpatvar nélkül. A jog. Mikor ugyanis Kossuthot riadó éljenzés fogadta a szeghalmi pályaudvaron, egyszer csak Kossuth közvetlen közelében belesivít az ünneplők zajába egy torok: — Hol az általános, titkos választói jog? A Kossuth Ferencet környékező magyaroknak egyike előtt nagyon is ismerős lehetett ez a hang, mert se szó, se beszéd, rávetette magát a sivító nadrágos úrra s ugy eldögönyözte társainak segítségével, hogy alig tudott odébb menekülni. A jóképű atyafi pedig nem állhatta meg, hogy utána ne kiáltson: — Ne szaladják már, hiszen most akarom csak megmondani, hogy hol az az a jog, amit maga kéván ! . . . Az árnyék Mikor a gyomai üdvözlők elvégezték már szerepüket, Kossuth Ferenc beszélgetésbe elegyedett a nép gyermekeivel is. Közben meleget sugározott a nap s B u z a Barna, az ökölnyi képviselő, aki nyomon követte mindenütt Kossuthot, odaszólt a miniszterhez : — Nincs meleged, kegyelmes uram ? A hatalmas termetű Kossuth lenéz a kis Búzára s flegmatikusán adja meg a választ: — Nincs, mert a te árnyékodba húzódtam 1 . . . A hátsó ajtó. A koszorúk elhelyezése alatt Kossuth Ferenc és környezete a kiegyezésről beszélgettek. A képviselőháznak fiatalabb tagjai annyira belemelegedtek a vitába, hogy vége-hossza nem akart lenni a szóbeszédnek. Kossuth Ferenc türelmetlennek látszott s távozni akart. A koszorúzás azonban még nem ért véget. A sátor előtt pedig ott hullámzott a rengeteg nép, ellenben a sátor mögött szabad volt a tér. Kossuth fölállott s odaszólt képviselőtársainak, hogy távozni akar. Azután elindult a sátor hátulsó része felé. Ugyanebben a pillanatban eléje toppant Markos Gyula, aki részt vett a kiegyezés körüli szóbeszédben s a leg; ártatlanabb arccal szólott Kossuthoz: — Kegyelmes uram, hátsó ajtókon \ ne távozzál! . . . i Kossuth szót fogadott s a koszorúzás ós a beszélgetés befejezéséig a helyén is maradt. .. A Ház portása. Az sem hétköznapi dolog, amit most mondunk el. A nagy nap furcsaságaiba jól beleillik ez is. Mahler György, a szentannai követ, jól megtermett legény. Öles lábaira pompásan rásimul a díszmagyar nadrág. De a mente, az már egy kicsit lóg rajta, mert nincs olyan kicsi mérték a szabój mesterségben, amelylyel Mahler György testéhez illő szük;mentét szabni tudnának Amikor leszállott ő is a csabai vendégeket szállító vonatról, általános feltűnést keltett a gyomai pályaudvaron. Kérdezték is menten, ki lehet, mi lehet? A főszolgabiróság derék képviselője és rendfentartó parancsnoka: a szolgabíró, végezetül odafordul egy csabai újságíróhoz : — Mondd csak, kérlek, ki ez a magas legény ? Az újságíró nagyot néz és jó ötlete támad : — Tudod, pajtikám, ez egy olyan „h e r o 1 d", aki most Gyomától Szeghalomig a nagy nap dicsőítésére szakadatlanul egy harsonát fog fújni a gőzmozdonyon. A szolgabíró áhítatos tekintettel nézett Mahler után, de még ki sem csodálhatta magát, mikor eléje állott S e i 1 er Elek, az örökifjú békéscsabai főszolgabíró s előbb az újságíróhoz szólott a méghatásig komoly ábrázattal: — Ugyan szerkesztő, ne tessék a hivatalos közegekkel — viccelni!... Majd bizalmasan odébb húzta tb. kollégáját s épp olyan komolysággal súgta a fülébe: — Ez a diszmagyaros legény a képviselőház — •portása ... A szolgabíró arca földerült: — Mindjárt gondoltam ! .. . — szólott a legártatlanabb meggyőződéssel. Mikor aztán megérkezett Kossuth, ! szegény Mahler György nem tudta meg! érteni, hogy miért bökdösi őt folyton j az útból s a miniszter közeléből a szolgai biró . ..