Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-09-19 / 74. szám

Békéscsaba, 1907. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY XXXIV-ik évfolyam. 74-ik szám. Csütörtök, szeptember 19. Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElfOFIZBTÉSI DI.1 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegvedenbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILEE VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKEL? BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Megint válsághírek. Békéscsaba, szeptember-18. A kiegyezési tárgyalások során tegnapelőtt érdekes ponthoz jutottak el államférfiaink. Most már kétségtelenül nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzeti törekvések sikere nem a politikai pártok jelszavainak erősségétől, csengésük nagyságától és a következetesen egy cél felé törekvőjfcfraktiók kitartásától, hanem Bécstől, az uralkodótól és az uralkodót környékező osztrák tanácsadóktól függ. Mindezt Kossuth Ferencnek Thaly Kálmánhoz intézett leveléből tudja meg a nép. Ennek a levélnek egyetlen, de a legtöbbet mondó része ez : . — Százezer szurony ellen, mit ér százezer frázis ? . . . Nehéz, vaskos igazság ez, mely államférfiúi bölcsességgel és rövidséggel karakterizálja a helyzetet. Azok, akik eddig függetlenségi politika sikerébert híztak, csak elvétetten vallották, hogy a radikális követelések teljesülése egy kitartó és elszánt többség munkálkodásától függ. Ami még más vélemény is volt, ezt csak titokban lehetett hangoztatni. A forradalom hirei s a forradalmat igazoló előzmények fontolgatói azonban tudták, hogy Magyarország gazdasági és politikai önállóságát csak a szurony biztosithatná. Hogy Kossuth Ferenc ilyen későre lyukadt erre a tapasztalatra, miért csodálkozunk ezen ? Hisz mindannyian reménykedtünk, bizakodtunk s csak a nemzeti kormány munkálkodásának idején kerültek elénk a tények, melyek halomra döntöttek minden reménykedést. Esztelenség és rosszindulat volna azonban, ha a Wekerle-kormányt mindezekre való figyelemmel egy sorba állitanók azokkal, akik évtizedeken keresztül birták a kormányhatalmat. Ezektől nem tudtuk meg, hogy miért „nonpossomuss". Kossuth Ferenc kellett, hogy nyiltan, őszintén küldje közénk a jelszót: — Százezer szuronynyal szemben, mit ér százezer frázis? . . . A Thaly Kálmánhoz intézett levélnek másik főérdekessége az a rész, amelyben Kossuth Ferenc a pártprogramm „megvalósítható" részének erélyes sürgetését óhajtja. A függetlenségi párt gazdag programmjából egymásután dobja ki a legértékesebb gyöngyöket az a százezer szurony, amelynek hatalmával Ausztriát és a Császárt ruháztuk föl. Nyilvánvaló, hogy ez a százezer szurony erősebb a lelki erőknél s fizikai nyersességében imponálóbb a frázisok sokaságánál. Szinte halljuk ezek után ellenfeleinknek és a csak azért is ellenzékieknek gúnyolódását. Mire való volt hát az egész nemzeti ellenállás, mire való volt a függetlenségi programm ? — kiáltják felénk. Hát megmondjuk ezt is. A függetlenségi pártot egy kitartó harc győzelemre juttatta. A parlament legnagyobb pártja lett és mint ilyen, magára vállalta az alkotmány-biztositékok megteremtését. A függetlenségi párt — jól és bölcsen irja Kossuth — használja föl uralmi helyzetét, tartsa meg a hatalmat s a most megnyíló ülésszakon követelje is e biztosítékoknak törvénybe iktatását. Ha pedig itt a király megint szuronyaira támaszkodva fogja a frázisok letörését megkísérelni, akkor szemben találja magát egy hatalmas országgyűléssel. | A kiegyezési tárgyalások uj szen- ; zációjához fűzött kormányválság-hirek j egyébként időelőttiek még s mi in- ! kább hisszük, hogy az uralkodó békét j és nyugalmat óhajt. Képviselőtestületi közgyűlés. Gyula város ügyeiből. A gyulai képviselőtestület hétfőn közgyűlést tartott dr. L o v i c h Ödön polgármester elnöklésével. A közgyűlés három pontból álló tárgysorozatánál nagyobb érdeklődést keltettek a napirend előtti ügyek, melyeknek egyike az öngyilkossá lett Hoffmann Ferenc jegyző állásának betöltésére vonatkozott. Lovich Ödön polgármester ugyanis bejesentette Hoffman Ferenc elhalálozását s bejelentette azt is, hogy az elsőjegyző teendőinek egyrészét Szikes György jegyző, másrészt pedig dr. B u c s k ó Koriolán látja el. A közgyűlés felhívta a polgármestert, hogy a megüresedett jegyzői állás betöltése érdekében sürgős előterjesztést tegyen. Ugyanekkor a jegyzői fizetésben is módosított a közgyűlés. A város azonban túlad most minden ingatlanán s igy az eiső jegyzői fizetést 500 korona lakpénzel toldja meg Az uj pályázati hirdetmény már ilyen alapon lesz közzé téve. A képviselőtestület ezután Pikó Ferenc faiskolai kertész ügyében határozott. Pikót azzal vádolja a faiskolai felügyelő-bizottság, hogy illetlenül viselkedik a bizottság tagjaival, sőt egyiket tettleges bántalmazással is megfenyegette A közgyűlés felfüggesztette Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. állásától a kertészt s elrendelte ellene a fegyelmit A fogyasztási adók megváltása tárgyában egy bizottságot küldött ki a képviselőtestület, amelynek azt tette feladatául, hogy a pénzügyigazgatósággal lépjen érintkezésbe s készítse elő a megváltás ügyét. Egyben felhatalmazták a polgármestert és a főjegyzőt, hogy az esetben, ha a megváltás árát méltányos összegben szabja meg a kincstár, ugy a megváltási jegyzőkönyvet a város nevében vegyék fel. Ebbe a bizottságba a következő képviselőtestületi tagokat küldte ki a közgyűlés : dr. L o v i c h Ödön, dr. B u c s k ó Koriolán, J a nc s o v i t s Emil dr., Márkus Mihály, K. S c h r i f f e r t József, ifj V é v e r y Albert, M i s k u c z a Illés, Neumann György és P e t n e r József. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan azt az indítványt tette W e i s z Mór, kérje meg a város a földmivelésügyi minisztert, hogy az italadónak megváltási árából évi 2000 koronát adjon a városnak. Ezt az összeget a kipusztult szőlők ujraültetésére fordítanák. Weisz indítványát magáévá tette a közgyűlés. A gimnázium építési-leszámolások kérdésénél azt adta elő a városi mérnök, hogy az előirányzott összegnél 17-000 koronával többet kell fizetniök a vállalkozóknak. Ennek a többletnek fedezésére a közoktatásügyi kormánytól kér a város támogatást. Megyei választásokKik lesznek választási elnökök. Szerte a vármegyében észlelhető már az az előkészület, melylyel a megyebizottság resturálásána idejét szokta megBékésmegyei Közlöny tárcája. A félke&tyii. A járda szélén kis keztyü hever, Megvetett kincs, senki sem veszi fel, Ki elvesztette, megsóhajtja tán, Más föl se venné, annak lom csupán. Siet a nép, egymásba ütközik, Az utcák délibábját üldözik Mint farkas-nyáj a puszták lovasát, Futó szerencsét űz a sokaság. A páratlan keztyüt ki mentse meg? Nem látják a haszonleső szemek. Kincs volt, szemét lőn. Sorsa köznapi Mi vár reá? A szemetes kocsi. Mint azok a hű, eldobott szivek, Kik nem kellenek többé senkinek. Egyszer szerettek, egyet, azután Nem lesznek senkié már igazán. Kit özvegygyé tesz egy nagy szerelem, Újból szeretni többé képtelen. Hiába minden! Küzdés, akarat, Félkeztyü, félsziv, félasszony marad. Elhagyta, kinek termett párjául, Mint egy virág, e keztyü, sárba hull. Mi sorsban él most ? Gyászruhás ledér. Mi vár reá? A halottas szekér. Zempléni Árpád. Sose halunk meg! Irta : Géczy István. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Szombat éjjel volt. Természetes tehát, hogy a füstös alacsony lebuj tömve van emberekkel. Kérges kezű munkások isszák el egy heti keresményüket, hogy aztán a következő héten legyen okuk átkozni a munkaadók kizsákmányolását. Az egyik asztalnál, 3zemben az ajtóval, különösen hangos volt a társaság. Az asztal tele van boros és pálinkás üvegekkel ; olyik egészen üres — olyik pedig még meg sincs kezdve. Egy elázott ember kidüllett szemekkel, borgőzös szájjal ordítozva magyaráz a társainak. — Én mondom néktek, hogy legnagyobb nyűg a nyakunkon az asszony, meg a sok gyerek, ha asszony nem volna, vigan élhetnők a világunkat, az is huncut, aki az asszonyt kitanálta!... — Mér vettél hát magad mellé aszszonyt, ha ugy nem kívánod látni a fajtáját se? — kérdezi a mellette ülő, akinek a szemein még látszik, hogy némiképpen ura az eszének. — Mér ? Hát azér, hogy legyen valaki, aki mossa az ingemet, ha piszkos lesz, megfőzze az ebédemet, ha megéhezek. — Igyunk, cimborák! E percben kinyílt az utca-ajtó és a küszöbön megjelent egy csapat fázó-asz • szony. A szobából kitóduló meleg pára megfagyva, mint millió gyémántcsepp röpködött a levegőben, glóriát képezve az asszony feje fölött, aki mintául szolgálhatot volna a szenvedő Madonna szobrához. Lassú, vontatott lépésekkel> mint a ki nehezen birja cipelni az élet terhét, közeledett az asztalhoz. Fázós, félős hangon szólt oda a mulatóhoz, aki épp e pillanatban emelte magasra a teli boros üveget. — János, elmúlt éjfél, gyere haza, várnak a gyerekek, fáznak is, éheznek is, várják az apjukat. — Erigy haza, no János, — kiált az egyik vad röhejjel. — Érted jött az aszszony, haza muszáj menni, mert különben borsóra térdepelsz. — Csak azért sem megyek, — ordított János, — nekem bizony nem parancsol egy asszony ! — Nem akarok én neked parancsolni, — válaszolt szelíden az asszony.— Csak éppen kérlek igen szépen kérlek, gyere velem haza félnek a gyerekek, ha nincs otthon az apjuk. — Az már más ha szépen kérnek, velem lehet beszélni. Szervusz aszszony, azt a kutyafáját ennek a huncut világnak. Igyál nó 1 Huzz egy nagyot. — Azzal már az asszony szájához nyomta a boros üveg száját. — Nem kell, nem ihatnék, — szabódott a szegény asszony. — Iszol asszony, juszt is iszol, különben nem látsz holnap reggelig. A szegény meggyötrött lélek undorodva ivott az ura borából, jól ismerte, tudta, bogy két napig nem látja, ha ellenkezik vele, pedig hát odahaza két kis poronty rítt a kenyér után. — Ezt mán szeretem, — röhögött a részeg ember, — ugy szép az asszony, ha engedelmes. Látjátok-e, cimborák, igy kell a fehérnépet dressirozni Nagynehezen felállt az asztaltól és tántorgó léptekkel követte az asszonyt, aki tekintetre sem méltatva az ura társait, kilépett az ajtón a fehér, hideg, havas éjszakába. Azután kézen fogta és vezette haza, abba a nyomorúságos kis pincelakásba. De hát ez nem ment olyan könnyen, mint a szegény asszony gondolta. Az ura minden pálinkamérés előtt nagy hajlandóságot mutatott a pihenésre, utóljára pedig a járdaszélén nagy halmazban összekapart hótömegbe feküdt beleégre-földre esküdözve, hogy ő most odahaza fekszik az ágyában és szörnyen megharagudott az asszonyra, aki őt ebből a jó pelyhes ágyból kiráncigálta. Vége lett ennek a kálvária-eljárásnak is, hogy nehezen hazaértek, ahol két éhes gyermek összebújva, dideregve várta az anyját. — János, — szólt könyörgő hangon az asszony, — add ide a pénzedet, kenyeret kell venni a gyerekeknek, egy kis hust is akarok sütni. Az ember bután bámult az aszszonyra. — Add ide no, — ismétli az asszony — ha nálad marad, holnap estére egy krajcárunk se lesz. — Nem kell ahhoz a holnap este, mivel hogy már most sincs egy megveszekedett fityingem sem. — Azzal, mint aki egy jó viccet mondott, röhögött. — Teremtő Istenem ! — tört ki az asszonyból a kétségbeesés, — hová tetted ember az egész heti bért ? — Elvitte a kártya meg a bor, — dadogta a részeg s tántorgó léptekkel ment az ágyához, ahol végignyúlva, hortyogó álomba esett. Az asszony nem akart hinni füleinek. Odament az urához, kikutatta minden zsebét s csak amikor egy krajcárt sem talált banne, akkor lett előtte bi-