Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-09-15 / 73. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. szept. 15 zatot vettük, amelynek minden megjegyzés nélkül adunk teret: A „Békósmegyei Közlöny" rövid idő alatt másodszor részesíti éles kritikában hivatalos eljárásomat. Minden vezető-állásban levő tisztviselő s igy a főszolgabíró is mindenkor ki van téve annak, hogy hivatalos eljárásáért a sajtó rószóről kritikában, megtámadtatásban részesül. Én — s velem együtt bizonyára minden jó izlósü tisztviselő is — inkább vállalom a megtámadtatást, mint az émelyítő dicshimnuszokat s feltétlenül elismerem és helyeslem a sajtónak a mi működésűnk feletti kritikai jogát. Csakhogy ez a jog teljesen tárgyilagosan s igazságosan gyakorlandó. Ámde azt tapasztaljuk, hogy a kritizáló hirlapcikkek legnagyobb része egyoldalú információk, sokszor a hatósági intézkedés által magukat sértve érzettek rosszakaratú sugalmazása alapján készül s igy azok tartalma legtöbbször a valóságnak meg nem felelő, sőt azzal homlokegyenest ellenkező Ezt minden intelligens ember tudja s ezért szükségtelennek tartom, hogy a hírlapilag megkritizált tisztviselő minden legcsekélyebb megtámadtatásórt hírlapi polémiába bocsátkozzék. Ezért hagytam válasz nélkül a szeghalmi orvosválasztás alkalmával megjelent kritizáló cikkeket s még azért is, mert e cikkekben csupán én támadtattam s nem egyúttal az én jelöltjeim is. A körösladányi főjegyzőválasztásra nézve a „Békésmegyei Közlöny" szept. 8-iki számában megjelent két cikket is válasz nélkül hagytam volna, ha csak én támadtatom meg. Válasz nélkül annál is inkább, mert akik engem közelebbről ismernek, ugy sem hiszik el rólam a cikkekben foglaltakat s tudják, hogy hivatali működésemben mindig egyedül a közérdek vezet ós mert a válaszban nem kerülhető el, hogy az egyes pályázókai, ami pedig — lévén nomína sunt odiosa — mindig kellemetlen. Ámde a jelzett cikkekben a főjegyzői állásra általam kijelölt jegyzők is megkritizáltatnak s különösen Tardy Lajos vésztői főjegyző is. Már pedig jelöltjeim megvédelmezése kötelességem s igy kénytelen vagyok az emiitett cikkekre válaszolni s a nagyközönséggel a való tényállá t megismertetni. A körösladányi főjegyzői állás a szeghalmi járás legjobban javadalmazott, sőt az egész vármegye egyik legjobb jegyzői állása. Természetes tehát, hogy Kovács Albert volt főjegyző halála után nyomban megindultak a korteskedósek. Ugy alakult ki a helyzet, hogy E

ártót szereztek: Sebők Ferenc helyeli másodjegyző, Kató Lajos segédjegyző, Tóth László volt számvevő, dr. T ö r ö k Ödön helybeli ügyvéd és Tardy Lajos vésztői főjegyző. Feltétlen többsége volt Sebőknek, ami igen te-imészetes, ha figyelembe vesszük, hogy helyben levén, legjobban módjában van a szavazatok megszerzése s ha tudjuk, hogy különösen két egyén: Kalandra Gyula körösladányi és Kató Lajos gyomai segódjegyzők — körülbelül egyenlő erős pártokkal a hátuk megett — tulajdonképpen a Sebők főjegyzővé választása esetén megürülő második jegyzői állásra reflektáltak s igy mindkét segédjegyző érdeke a Sebők föjegyzősége volt, vagyis Sebőköt saját hivein kivül még a Kató s Kalandra hívei is támogatták. Viszont a Tardy megválasztáaa ugy Kalandrára, mint Katóra és a többi pályázókra is a legrosszabb esély volt, mert Vésztőn egyik sem számithatott megválasztásra. Ez magyarázza meg, hogy Sebők mellett erős párt alakult. Mindenről volt szó a választás során, csak a pályázók arravalóságáról nem. Sebők megválasztatása tehát csakis kijelölésétől függött. Ha jelölöm, bárkikkel szemben megválasztják. Midőn a jelölés, a főszolgabíró joga, a kötelességtudó főszolgabíró helyzete — erkölcsi felelőssége tudatában — mindig igen nehéz, mert jelölésétől függ, hogy alkalmas, vagy alkalmatlan egyennel töltessék be áz állás. Kétszeresen nehéz a főszolgabíró helyzete akkor, ha tudja, hogy az, aki mellett nagy párt van s igy kijelölése esetén okvetlenül megválasztatik, nem megfelelő egyén Az a főszolgabíró, aki — félve a meghurcoltatástól, kényelemszeretetből — valamely alkalmatlan egyént tudva kijelöl, készakarva tesz kárt a községnek, tehát hivatalos kötelezettségét szegi meg. De a jelölési jogot nemcsak az alkalmatlanok mellőzése, hanem a legérdemesebb, legkiválóbb megválasztatásának előmozdítása végett is adta meg a főszolgabírónak a törvényhozás. Az 1886. évi XXII. t.-c.' 77 §-a ugyanis — a miniszteri indok otás szerint — a jegyzői állásra jelölési jogot két okból adta meg a főszolgabírónak: a magasabb állami érdekek megvédése céljából s hogy a községeknél hosszabb időn át kifogástalanul működő, rátermett, példás magaviseletű, megbízható, szakképzett segédjegyzők és jegyzők jogos ós igazságos előmenetele biztosittassók akkor is, ha a választást teljesítő helyi nagyságoknak az illető érdemes egyénnel szemben volna is más pártfogoltjuk, aki azonban a jelzett kívánalmaknak nem felel meg. A törvénynek ily irányú végrehajtása is állami ós közérdek, inert közérdek szempontjából nem közömbös, hogy az annyira fontos községi jegyzői — de kivált vezető-jegyzői — állásokat megfelelő gyakorlattal s szaktudással biró, kiváló tisztviselők töltik e be ? A kifejtettek értelmében — egyedül csak a község érdekeit nézve s fólretévén minden más tekintetet — a legkomolyabb mérlegelés alá vettem a pályázók képességeit s arra az eredményre jutottam, hogy Tardy Lajos vésztői főjegyző minden tekintetben messze kiválik a pályázók közül. Hogy Tardy Lajos a vármegye általában véve kitűnő községi főjegyzői karának ugy tehetségre, mint tudásra s jellemszilárdságra nézve egyik kiválóbb tagja, ez köztudomású, de én, aki mint főszolgabírója immár tiz év ót figyelem az ő kitűnő, páratlan, Vésztő községre annyira áldásdus főjegyzői működését s aki - hasztalan beszól bármit is a Békósmegyei Közlöny mégis csak jobban tudhatom a hatóságom alatt álló jegyzők működését értékelni, mint a többségében kevósssó értelmes elemekből álló képviselőtestület : abban a meggyőződésben vagyok, hogy Tardy Lajos az egész ország legkiválóbb tiz jegyzője között mindenesetre ott van. Ily körülmények között kötelességem volt nemcsak Tardy Lajos 13 évi kitűnő jegyzői szolgálatának megjutalmazása céljából, de Körösladány község érdekében is oda törekednem, hogy e község jegyzőjévé Tardy választassák meg. A Tardy mellett jelölt két vésztői jegyző: S u c h István ós Horváth Gyula szintén hosszabb jegyzői szolgálattal rendelkeznek s ha Tardvnál kisebb kaliberű jegyzők is, de mindenesetre a főjegyzői állásra teljesen méltó ós megfelelő egyének. Sebők Ferencet ki kellett hagynom a jelöltek sorából, mert csak rövid két óv óta jegyző s legalább is annyit kell mondanom róla, hogy ez idő alatt fellebbvalóinak megelégedését éppen nem érdemelte ki, de különben sem rendelkezik egy nagyközség vezetésére szükséges tehetséggel. Egyébként több igen tekintélyes választó ugy szóval, mint írásban a közérdekre hivatkozva, kérve-kértek engem, hogy Sebőköt hagyjam ki a j e 1 ö t e k sorából, jelezvén, hogy igen sokan csak kényszerhelyzetből Ígérték meg neki szavazatukat, de nem jelölése esetén örömmel szavaznak ők és a többség Tardyra. A többi párttű birók közül Tóth Lászlónak, dr Török ügyvédnek jegyzői gyakorlatuk semmi sincs, Kató Lajos csak segédjegvző s igy ezek egy jól javadalmazott jegyzői állást joggal nem igényelhetnek. Világos tehát, hogy én eljárásomban egyedül Körösladány község érdekeit néztem s éppen nem személyi momentumok vezettek, mert ha azok vezetnek, akkor saját sógoromat —' bár teljesen megfelelő a jegyzői állásra — nem hagyom ki a jelöltek sorából a velem semmiféle rokoni viszonyban nem álló Tardy érdekében. Hogy a kijelöltekre senki sem szavazott s Tardynak adott szavát senki sem váltotta be, ennek nem az én erőszakoskodásom volt tehát az oka, hanem az a mérhetetlen terrorizmus, melyet némelyek önös érdekből kifejtettek és amely engem is a közeli tisztujitáskor állásomból való kidobással fenyegetett, de amely fenyegetés engem — eljárásom helyességének tudatában — megfélemlíteni nem volt képes. Ezekben kívántam megismertetni a való tényállást. A támadó cikkeknek a választógyülés lefolyását célzatosan elferdítve ismertető részleteire — miután azok csak engem érintenek — reflektálni nem kívánok. Eljárásom helyességének tudatában tiszta és nyugodt lelkiismerettel nézek az ügy további fejleményei elé. Szeghalom, 1907 szept. 12. Kiváló tisztelettel: Csánki Jenő, főszolgabíró. Csánky Jenő főszolgabíró egyébként uj pályázati hirdetményt tett közzé a körösladányi jegyzői állásra azon az alapon, hoga a már egy izben megtartott választási eljárás eredményre nem vezetett (!). Az uj pályázi hirdetménynek lejárati idejéül szeptember hó 25-ét jelölte ki. A szarvasi főgimnázium köréből. A szarvasi főgimnázium felügyelő bizottsága szerdán Haviár Dániel felügyelő elnöklete alatt rendes ülést tartott. Az ülés megnyitása után az elnök jelentette, hogy a tanítóképzőbe megválasztott két helyettes tanár állását elfoglalta, megválasztásukat a bányakerületi elnökség a kerületi közgyűlés jóváhagyásának fenntartásával jóváhagyta. Tudomásul vette az ülés az elnök azon jelentésót is, hogy az arad-békési egyházmegye fellebbezést adott be a bányakerületi közgyűléshez a felügyelő-bizottság junius 18. ülésének 9. sz. határozata ellen. Érdekes a dologban, hogy az arad-békési esperesség olyan határozatot fellebbezett meg, amit sem a kis-, sem a felügyelő-bizottság meg nem hozott. A körülmény meg lett állapítva az ülések jegyzőkönyveiből. Tudomásul vette a bizottság az igazgató jelentését a főgimnázium állapotáról e tanév elején. Ezen tanév a főgimnázium működésében 105-ik. Beiratkozott 399 növendék. Kik közül újonnan jött 104. A beirottak közül szarvasi 204, vidéki 195. Ág. hitv. ev. 218, ev ref. 41, igy a protestánsok száma 259, a tanulóságnak 64'75%-ka. A katholikusok és az izraeliták száma kissé megapadt, a gör. keletiek száma 16 ra emelkedett. A tanítóképző állapotáról Papszász Gyula igazgató számolt be, kinek jelentése szerint 42 tanuló iratkozott be, 12-vel kevesebb mint tavaly. A beirottak közül 36 ág. ev., 5 ev. ref., 1 róm. kath. A gyakorló iskola növendékeinek száma huszonöt. Tudomásul vette a felügyelő-bizottság, hogy a mult tanévben hazafiatlan törekvéseik miatt az ország összes tanintézeteiből kizárásra ítélt tanítóképző ! intézeti tanulókra vonatkozó ítéletet a 1 vallás- és közoktatásügyi miniszter jój váhagyta. Éínök abbeli előterjesztéséből, hogy az 1906—7. tanév végén a tanitóképző1 beli 34 tanuló közül 15 kapott elégtelen osztályzatot a mennyiségtanból, a lép előtérbe. Nagyon kevesen ismerik, csakis azok, akiket a nyomorúság ismertet meg velük. A tárgy maga sem a legrokonszenvesebb, mégis ezt választottam jelen elbeszélésem tárgyául, de remélem, hogy legérzékenyebb olvasóm sem fog rajta semmi kivetni valót találni. Vannak nagyon „előkelő" zálogházak, mert magának az elzálogolásnak is meg vannak a maga fokozatai, valamint a szegénységnek is. Az aristokratikus selyemruha és a plebejus munkászubbony, az ezüst villa és a vasaló, a finom nyakravaló ós a durva nyakkendő nem nagyon harmonizálnának egymással. Az előkelő zálogháztulajdonos tehát ötvösnek, vagy ékszerésznek hivatja magát, boltját ékszerekkel és drágaságokkal ékesíti fel, mig az alsóbb néposztály kölcsönzője nevén nevezi a gyermekét s kiáltó betűkkel irja ki boltja elé ; „Zálogház",hogy minél többen észrevegyék. Ezzel a fajtával akarok most foglalkozi, egyet kiválasztottam közülük ós azt akarom kellő módon jellemezni. Boltja közel van a Drüry-Lane-hoz, egy zsákutca sarkán, udvari bejárata is van azok részére, kik észrevétlenül akarnak hozzá besiklani. A bolt alacsony, piszkos, poros j az ajtó állandóan félig nyitva van, félig hívogatóan, félig ijesztően fest. A habozó látogató — ki még nem ismerős a boltban — félénken áll meg a kirakat előtt, egy ócska gránátkarperecet vizsgál, mintha meg akarná vásárolni, azután óvatosan körülnéz és egy észrevétlen pillanatban bent terem a boltban. A faalkatrés ek valaha bizonytalan színűre voltak festve, de hogy mikor törtónt ez a festés, arra a mai kor gyermeke már nem tud felelni. A nagy ajtó előtt álló transparens, melyen estónkint kék mezőben három vörös golyó tűnik elő, homályosan megvilágítva, valamikor ezt a felírást viselte : „Itt pénzt kölcsönöznek ezüstnemüre, ékkövekre, ruhákra és mindennemű tárgyakra'', de pár olvashatlan betű látszik csupán az egykori felírásból, a többit elmosta az eső ós elfedte a por és piszok. Ugy látszik, a felírással egyetemben tűntek el az ékkövek és ezüstnemüek is, mert ilyet hiába keres az emben a boltban. Néhány ócska porcellántáll, pár divatos váza, összetákolt festmények, három spanyol guitare, két kép, melyeknek egyike három mulató spanyol lovagot, másika dőzsölő parasztokat ábrázol, kiknek mindegyike lábát a levegőbe dugja, mintegy ezzel mutatva, hogy milyen kiválóan jó ós derült hangulatban vannak, egy játszma sakk, kéthárom flóta és hegedű, egy a sötétből mélán előtűnő családi kép, néhány szépen bekötött imakönyv ós biblia; egy sor öreg, kövórhasú zsebóra; számos evő- és teáskanál, korall nyakláncok, otromba aranyozott csattok, gyűrűk, tubákos szelencék, ágynemű, takaró, ruhadarabok, ezek képezik nagyjában az eladás tárgyát. Kiegészíti á képet egy csomó elzálogosított, de ki nem váltott ácsszerszám, a piszkos szomszéd épületek, melyekbe lompos emberek laknak és járnak ki-be, a tisztesség teljes hiánya, a kapubejáratokban álldogáló lármázó férfiak, a pálinkás lebujok és a kofák. Ha a zálogház külseje felkelti az ember figyelmét, a belseje határozottan leköti azt Az ajtó abba a szobába nyílik, hová azok a felek járnak, kiknek már nem uj a zálogház s kiket nem bánt az, hogy esetleg ilyen helyen látja meg őket valaki. Az oldalajtó egy keskeny folyosóra nyilik, melyből megint egy féltucat ajtó ugyanannyi szük és belülről elzárható rekeszbe torkollik. Ide szoktak jönni a félénkebbek, hogy elrejtsék magukat a többiek kíváncsi tekintete elől, s türelmesen várnak, mig az a fekete, | göndör hajú, dupla ezüst lánccal ellátott ! ur leereszkedik hozzájuk. Jelen pillanatban épp a nagy könyvbe jegyez be valamit, miközben egy másik ugyancsak ott foglalatoskodó fiatalemberrel vált néhány szót, a minap együtt eltöltött kellemes estéről. A feleket ez som nagyon érdekelheti, mert egy örag sápadt asszony, ki előtt kis batyu állt s r r egy fóiórája várakozott az elzárt iek>«, előtt, félbeszakította a párbeszédet s igy szólt: „Ah mr. Henry, csinálja valamivel gyorsabban, unokáim otthon vannak a lakásban elzárva s nagyon félek, hogy még valami bajuk esik". —• Az alkalmazott szórakoztattan tekint fel a megszólításra, majd hidegvérrel folytatja dolgát, mintha semmi köze sem volna az asszonyhoz s pár perc múlva közönyösen kérdi: — Olyan sürgős a dolga mrs Tatham? A szobi sötét sarkában'fiatal lányka áll, mellette egy öregebb asszony — nyilván anya ós lánya. A szoba sötét sarkába hazodnak, hogy el legyenek takarva a kíváncsi tekintetek elől. Nem először fordultak már meg a zálogházban, mert minden előzetes gondolkodás nélkül felelnek a hozzájuk intézett szokásos kérdésekre : „Milyen nevet Írjunk be asszonyom ? ' Természetesen a tárgyak tulajdonát képezik ? Lakása ? Tulajdonosnő, vagy albérlő? Magasabb összeget kérnek annál, melyet az alkalmazott felajánlott és az öreg asszony alig hallható suttogással készteti lányát, hogy minden rábeszélő tehetségével oda hasson, hogy az általuk kói't összeget megkapják. A tárgyak: egy kis arany lánc és gyűrű — valószínűleg emlékek — és a lány tulajdonát képezik, mert hogy sokkal kisebb, semhogy az anyának tulajdonát képezhetnék. Talán valamikor jobb napokban kapta, édes emlék gyanánt őrizte mostanáig, de a nyomor, a nélkülözés elnyomja a nemesebb érzéseket s most minden nagyobb lelki felindulás nélkül zálogosítja el. A legközelebbi látogató egy höl^y, kinek elegáns, — de ebbe a környezetbe illő — ruhái élénk tanúságot tesznek a mellett, hogy tulajdonképpen micsoda. A vi'ágos selyemruha, a kopott disz, a kilapo ott vékony cipők, rózsaszínű selyemharisnya, nyári kalap télen, a beesett orcák, a sápadság, mit csak hiányosan t .kar el a festék és rizspor, igazolják, hogy helyesen Ítéltem meg kilétét. A mellette álló fiatal lány, osztályos társa a nyomorúságban és mégis milyen óriási a különbség közöttük, látása régi emlékeket ébreszt fel benne s keserves könnyekre fakad. Az emberi szívnek vannak olyan csodálatos húrjai, melyek évek hosszú során keresztül, az elvetemültsóg vagy konok rosszaság idejében, semmi életjelt nem adnak magukról, azt sem tudják, hogy léteznek, de egy váratlan pillanatban, csekély, alig észrevehető érintésnél megpendülnek s olyan emlékeket idéznek elő az emberi lélekben, hogy még a legelvetemültebb gonosztevő sem tudná felindulását, meghatottságát elrejteni s ezen emlékek váltják ki a jótékony könnyáradatot. A teremben még egy nő van jelen A legalsóbb neposztályból való. Piszkos rendetlen. Mindaz ami szemei előtt it lejátszódott, felébresztette kiváncsiságá s azután figyelmét. A félig részeg, üres semmit mondó tekintet, rószvétteljessí változott, keble elszorult és szintén kö zel volt a síráshoz. Isten tudja milyen gyors egymás utánban cserélik meg helyeiket ezek J nők ! Az utolsónak már csak két foko zata van hátra, a kórház és a sir. S ta Ián fokról-fokra követi őt a két másili Hányan kezdték igy — ós vógezté így!