Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-09-15 / 73. szám

Békéscsaba, 1907. szept. 12. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 bizottság azon feltevésre következtetett, hogy vagy a tanítás nem elég sikeres, vagy az osztályzás nem megfelelő, azért felhívta a mennyiségtan tanárát, hogy tantárgya tanításánál s az abból való osztályozásnál a helyes középmértékhez alkalmazkodjék. Megengedte a bizottság, hogy a tanítóképző növendékei használják a gimnázium tornacsarnokát, könyvtárát. A tanítóképző intézeti rajz és torna tanitására vonatkozó kérdés elintézésével Haviár elnök és Papszász igazgató bizatott meg. Utasitotta a főgimnáziumi tanári kart, hogy a tantárgyelosztást jövőben akként intézze el, hogy az alsóbb osztályokban minél kevesebb tanár tanitsou. Tudomásul vette a bizottság Mocskónyi József pénztáros és Kepenyes Mihály gazda jelentéseit. Benka Gyula igazgatónak, hogy szemét gyógyíthassa, félévi szabadságot adott s helyettes igazgatónak a tanárikar javaslatára Mocskonyi Józsefet kérte fel 200 kor. tiszteletdíj és a működés tartamára eső mellékjövedelem mellett. Tudomásul vette a bizottság az államsegélyre vonatkozó szerződés és a főgimnázium ingatlanok telekkönyvi meghatározására vonatkozó elnöki előterjesztéseket. Veres József esperes indítványára elhatároztatott, hogy a felügyelő-bízottság jegyzőkönyvei ezentúl nyomatni fognak annyi példányban, hogy abból a fenntartó egyházak, azok lelkészei, felügyelői s az egyházmegyei kiküldöttek is kaphassanak A főgimnázium felügyelőjének megbízatása az 1907 év végével lejárván, a felügyelő-bizottság Mocskónyi József helyettes-igazgató elnöklete alatt Zvarinyi János és dr. Haviár Gyula tagokból álló bizottságot küldött ki, hogy szólítsák fel az egyházközségeket a főgimnázium felügyelőre vonatkozó szavazataik beadására október 31-ig. A bizottság azután tudomásul vette s jóváhagyta a kis-bizottság intézkedéseit ; helytelenítette Oláh Miklós tornatanár házvételére vonatkozó cáfolóiratát, a főgimn. szolgaszemélyzetének fizetétését 10%-kal emelte, Garai Soma tanitóképző-pedelust szolgálatából elbocsájtotta A 700.000 koronás kölcsön. Most csak 463.000 koronára van szükség. Nyilatkozott az államépitészeti hivatal. A beruházási törvény keretén belül történő építkezések keresztülvitelére vármegyénk törvényhatósági bizottsága egy 700.000 koronás kölcsön felvételét határozta el. E határozat következtében Ambrus Sándor alispán megkereste a megye és a főváros pénzintézeteit a szükséges kölcsön folyósítása iránt s kérte őket egyben arra is, hogy a kölcsön folyósításának feltételeit közöljék a vármegyével Nemsokára a megkeresés után beérkeztek a pénzintézetek ajánlatai,de ezek az ajánlatok oly horribilis feltételekről j szólottak, hogy a vármegye közgyűlése tanácsosabbnak látta a kölcsön felvétel elhalasztását kimondani arra az időre, mikor a pénzpiacon kedvezőbbek lesznek a kölcsönszerzés módozatai. A következő kögyülésen azonban Ambrus Sándor alispán a pénzszükség elódázhatatlan voltára való figyelemmel azt a propozitiot tette, hogy a beruházásokra szükséges 700.000 koronát a vármegye különböző alapjaiból vegyék kölcsön azzal a feltétellel, hogy mihelyst a pénzpiac viszonyai konszolidálódnak a kölcsönt nyomban pénzintézeteknél veszik fel s az alapoknak a pénzt visszafizetik. Ezt a propozitiót a közgyűlés j magáévá tette s az erről szóló határo- ; zatot felküldte a törvényhatóság a bel- | ügyminiszterhez, aki azt j ó v á h a g y ó i záradékkal látta el. E miniszteri jóváhagyás következtében most misem áll útjában annak, hogy a 700.000 koronát a vármegye különböző alapjaiból vegyék föl. S hogy a kölcsönt már a legközelebbi napokban föl is veszik, ezt abból az alispáni megkeresésből lehet következtetni, a melylyel Ambrus Sándor nyilatkozattételre hívta föl az államépitészeti hivatalt, hogy egyelőre mennyi szükséges a 700.000 koronából? P e r s z i n a Alfréd főmérnök, a békésmegyei államépitészeti hivatalnak főnöke, most készítette el azt a kimutatást, amelynek alapján a 700.000 koronás kölcsönnek egy részét fölveszik. E kimutatás szerint a gyomai hidra 50000, a gyulai Pálinkaház-utca kikövezésére 28.000, a gyulavidéki vasút hozzájárulására 48.000, a Géza-megálló— Tótkomlós Hódmezővásárhely közötii vasút hozzájárulására 23000, az orosháza—szentesi v? sutra 60.000, a Vida-féle kölcsönügy visszatérítésére 98.000, az állam által előlegezett összegnek részleges törlesztésére 150.000 és a felveendő kölcsön kamatainak egynegyed évi fedezésére 6000, összesen tehát 463.000 korona szükséges. Ezt az összeget a közüli alap terhére veszik föl s a 700.000 koronának hátralevő részét csak a jövő évi útépítések folyamán veszik igénybe. Békésvármegye és a selyemtenyésztés. Miniszteri leirat a vármegyéhez. Panaszkodnak a tenyésztők. A békésmegyei népnek igen tekintélyes része foglalkozik selyemtenyésztéssel. A selyemtenyésztők száma mindezideig napról-napra emelkedett, ami abban találja magyarázatát, hogy az aránylag kevés fáradtsággal járó tenyésztés, mint mellékfoglalkozás, elég jól jövedelmez. Vármegyénk tenyésztői közül többen vannak már olyanok, kik az egész ország tenyésztői közül a gubók minősége ós mennyisége tekintetében egyaránt a legnagyobb összeget kapták á beváltás idején, ami lelkesítőleg és buzditólag hatott a többi tenyésztőkre is. Bizonyos idő óta azonban nagy a visszaesés a selyemtenyésztéssel foglalkozó néprétegeink számarányában. Ez a visszaesés minden átmenet nélkül történt s igy méltán kelthette föl az országos selyemtenyésztési felügyelő figyelmét, aki különös gonddal kezdett kutatni a baj oka iránt. Ugyanekkor nem kerülte el figyelmét az sem, hogy Magyarország egyes vidékein a békésmegyeihez hasonló szimptomák jelentkeznek. Mindezekből kifolyólag az országos selyemtenyésztési felügyelő előterjesztést intézett Darányi Ignác földmivelésügyi miniszterhez, aki most ez előterjesztés alapján leirattal kereste meg vármegyénk alispánját, Ambrus Sándort. A földmivelésügyi miniszter sajnálattal tapasztalja, hogy az országban, de különösképpen Békésmegye területén a selyemtenyésztés hanyatlik. E hanyatlás okát — mondja a miniszter — a selyemtenyésztési felügyelő részletesen felsorolja. Épp ezért megküldi a felügyelő észrevételét s azon óhajának ad kifejezést, hogy az alispán különös gondot fordítana ennek a szegény népre jó ke leseti forrást jelentő foglalkozási ágnak felkarolására. A selyemtenyésztési felügyelő észrevételeit pedig azzal küldi meg, hogy az abban foglaltakat megfontolás tárgyává tegye s intézkedéseiről jelentést küldjön mielőbb. A selyemtenyésztési felügyelőnek észrevételei szerint Magyarországon a tenyésztők száma húsz százalékkal csökkent. Igaz, ez a jelenség más országokban is észlelhető, de nem oly nagy mértékben, mint minálunk. Ennek a kedvezőtlen tünetnek főokát abban látja, hogy a gubót rosszul fizetik Magyarországon. Oda kell hatni tehát, hogy lehetővé tegyük a tenyésztőnek, miszerint aránylag kevesebb fáradsággal több gubót termelhessen és hogy a termelt mennyiségért nagyobb összeget kaphasson. A gubóárak megállapítása azonban nem egyedül a beváltó-hivataltól függ. Nagy befolyással vannak erre a világpiaci árak, amelyek itt is csak ugy, mint más országokbán, leszoríthatják, vagy fölemelhetik a nyers selyemnek árait. Azonban mindenesetre lehetővé kell tenni azt, hogy a tenyésztő fáradozásain könnyitsünk. S ezt első sorban a lombszerzés körül kell fontolóra venni. A békéscsabai tenyésztők 26 kilométer, a szénásiak pedig 6 kilométer távolságról szerzik a lombot, ami a mellett bizonyít, hogy nincs elegendő eperfánk. Békésmegyében 1906-ban 4727 eperfát ültettek. De ugyanekkor az előző évek ültetéseivel együtt 740 eperfa pusztult ki. Ez idő szerint pedig csak 2540 fa használható. A felügyelőségnek Békésvármegye í területén csak két faiskolája van. Ezek| bői máig 15.426 fát osztottak ki. A te j nyésztők érdekeinek szem előtt tartásával azonban ez a famennyiség kevés s még többet kellene kiültetni. Ez pedig ugy volna elérhető, ha a községi faI iskolákban különös súlyt helyeznének az eperfákra s a faiskolákat járási felügyelőkkel ellenőriztetnék. Ezek a selyemtenyésztési felügyelő észrevételei, amelyekre csak az a megjegyzésünk, hogy a vármegyének van már fásítási szabályrendelete. Ki ellenőrzi azt nálunk, hogy e szabályrendelet — amelynek intenciója egyezik a felügyelő észrevételeivel — végrehajtassák ? Aki a királyi palotában esküdött. Az elmegyógyintézet uj lakója. Ribillió az utcán. Egy befödött, barna kocsi robogott végig .tegnapelőtt Gyula város utcáin. Benne két rendőr között egy sápadt, torzonborz ember ült, ki idegesen magyarázott, vékony száraz ujjaival a rendőröknek s nagy, lázban égő szemeivel jobbra-balra nézegetett s néha lekiabált az utca népére is. Tompái János gazdálkodó volt a szerencsétlen ember, akit közveszélyes volta miatt Hódmezővásárhelyről most már Gyulára kellett szállítani, hogy az élőhalottak nagy házába: az elmegyógyintézetbe helyezzék. Tompaira hajdanában jobb világ járt. Háza, pénze, szőlője és földje volt, amely megtermett mindent ugy, hogy sohasem kellett küzdenie az élet nehézségeivel. De a szerencsétlen embert nehéz betegség támadta meg: az elmebaj. Hozzátartozói előbb otthon ápolták. Vigyáztak minden lépésére, ámde mégse kerülhették el, hogy a szerencsétlen ember ne csinálja az egyik bajt a másik után. Legutóbb fölkereste az idősebb ügyvédeket, kiknél valami milliós hagyatékot keresett s a királylyal való rokonságát emlegette. Mikor a szerencsétlen ember leszállott a vonatról, sehogy sem akart a rendőrökkel menni s azzal csalták a kocsiba, hogy a király egy nagy hivatalba nevezte ki s most azt köszönik meg. Igy indult el a kocsi, amely Tompáit alkalmasint utolsó útjára vitte. Mikor bevitték a szerencsétlen gazdálkodót a felvételi irodába, azt kérdezte tőle a gondnok : — Nős-e, vagy nőtlen ? — Hogyne volnék nős, felelte Tompái. Már három feleségem volt. Mind a hárommal a királyi várpalotában esküdtem meg s az esküvőt a király is végignézte és személyesen gratulált. A szerencsétlen embert a kísérők átadták és eltávoztak. Tompái is menni akart, de előtte bezáródott a kórház kapuja, amely majd valószínűleg csak a koporsója előtt fog megnyílni. Nagy szerencsétlenség Gádoroson Lelőtte a testvérét és a cselédleányt. Tragédia egy uri családnál. Az Orosházától nem messze fekvő Gádoros községben nagy szerencsetlenség történt csütörtök reggel. Egy kilenc esztendős fiúcska apjának vadászfegyverével agyonlőtte az egyik cselédleányt és súlyosan megsebezte négy hetes testvérét, aki e szerencsétlenség következtében elveszti a kezét is. A gádorosi tragédiáról ezt a tudósítást vettük : L a c s n y i István gádorosi gyógyszerész családjában történt a megrendítő szerencsétlenség. Lacsnyiék aznap reggel mindannyian 'rendes foglalatosságuk után néztek. A családfő a gyógyszertárba ment, felesége pedig a konyhában készítette a reggelit. Amikor Lacsnyiék kijöttek a hálószobából, ott meradt még 9 esztendős Béla fiuk, a 19 esztendős Török Róza és a 16 esztendős Kovács Róza cselédleányokkal, akik Lacsnyiéknak 4 hetes kis gyermekével foglalkoztak. Török Róza a csecsemőt fölvette a bölcsőből. A kis Béla ezalatt más szórakozás hiányában összekutatta a szobát s ezenközben ráakadt édesapjának vadászfegyverére is, mely az egyik éjjeli szekrényhez volt támasztva. A gyermek hirtelen hóna alá kapta a fegyvert. Ebben a pillanatban adta át a 4 hetes csecsemőt Török Róza a cselédtársának. A fegyver ugyan:kkor eldördült s Török Róza arcra esett és nyomban meghalt. Lacsny'ék a dördülésre és a sikoltásra berohantak. A leány ekkor már fájdalmasan nyöszörgött s orrából, szájából, meg a szemüregeiből hatalmas vérsugarak törtek ki. Csak ezután vették észre, hogy a siró csecsemőnek is jobb kézfeje csupa vér. Lacsnyiné ijedten kapott gyermeke után. A kisdednek kezéről darabokban lógott a hus. Kézfeje pedig, mintha csak egynehány cérnaszál fűzné a karhoz, ugy függött. A másik cselédleánynak a fülét fúrták át a serétek, de komotyabb baja nem történt. A nagy szerencsétlenség hire gyorsan elterjedt a faluban. Tudomást szerzett arról a csendőrség is, amely nyomban telefonértesítést küldött az orosházai szolgabírósághoz. Orosházáról még a délelőtt folyamán kiszállott a helyszínére S a r k a d i járásbiró, Jesz enszky Elek szolgabíró és S t e i n e r Zsigmond járásorvos, aki az agyonlőtt cselédleányt fölboncolta és megállapította, hogy a szerencsétlen cselédet több serét ölte meg. A serétek egyrésze a szemüregeken keresztül a nagy agyba fúródott. Másik része pedig a gerincvelőt sértette meg. A hatós.'g emberei a megdöbbentő szerencsétlenségről jegyzőkönyvet vettek fel s a szülők ellen bűnös gondatlanság címén megindították az eljárást. A osecsemő jobb kezét valószínűleg amputálni kell. Gádoroson nagy a részvét a köztiszteletben álló szülők iránt. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Björnson és Apponyi. Az egész müveit világot mély megbotránkozással töltötte be az a durva nyilatkozat, amelylyel Björnson norvég iró Apponyi Albert grófnak nemzetiségi politikáját aposztrofálta. Erre az ügyre vonatkozóan Apponyi Albert kijelentette most egy bécsi újságíró előtt, hogy Björnson tájékozatlansága valló támadására nem reflektál, mert ha Björnson nagy is mint iró, ez még nem akadályozza meg azt, hogy olyan dolgokról beszéljen, amelyekhez nem ért . . . Münchenből jelentik: A békekongresszus ülésének elnöke sajnálkozását fejezte ki azon, hogy Björnson levzlével kapcsolatosan Apponyi Albert neve a jegyzőkönyvbe került. Elégtételt azzal nyújt Apponyinak, hogy ugy őt, nrnt az olasz közoktatásügyi minisztert üdvözölni jávasolja azért, mert a februári békenapot megünnepeltették az iskolákban. Oláh agitáció Bécsben. Vajda (Vojvoda) Sándor, a hírhedt nemzetiségi képviselő néhány nap óta Bécsben tartózkodik. Vajda kijelentette egy német újságírónak, hogy a magyar parlamentnek összes nemzetiségi képviselőjét most a saját „vezérlete" alá akarja összpontosítani. Elhunyt herceg. Wareshadi távirat adja hirül, hogy Ágost, szász-koburg gothai herceg ott tegnap délben meghalt. Tifusz-jarvány Szolnokon. Szolnokon a tífusz járványszerüleg lépett föl. A városi hatóság minden intézkedést megtett a betegség terjedésének megakadályozására. Azt hiszik, hogy e betegséget a Boszniából hazatért katonák hurcolták be.