Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-08-11 / 63. szám

BEKESMEGYET KOZLONT Békéscsaba, 1907. aug. 11. s addig ne ejtsük el jónak bizonyult intézményeinket, mig azok helyébe jobbakat állitani nem tudunk. Azt is kifogásolja nt. Jeszenszky Károly lelkész ur, hogy a szarvasi főgimnázium különböző mérték szerint terheli meg tanulóit tandíjjal s iskolai illetményekkel. E tárgyban azt indítványozta, hogy a főgimnázium minden tanulója egyforma tandijat s iskolai illetéket fizessen, amint az az állami, vagy közelben a békéscsabai Rudolf-főgimnáziumnál történik. Ugy látszik, elmosódott a történeti fejlődés azok emlékezetében, akik a szarvasi főgimnáziumban a tandíj különböző fokozatai ellen szót emelnek. Több mint száz éve gyűjtötte a békési ág. hitv. ev. egyházmegye azon alapítványokat s jövedelmi forrásokat, melyekből a szarvasi főgimnázium évi jövedelme származott. Ezen alapok- és alapítványokhoz csekély, sőt mondhatni semmi hozzájárulást nem mutattak a távoli vidék protestáns hívei és még csekélyebbet a más keresztény felekezetűek, vagy más vallásúak. Amikor pedig aztán 1834-ben Mezőberényből Szarvasra tétetett át a békési ág. hitv. ev. egyházmegye főgimnáziuma, inneniül évtizedeken a szarvasi ág. hitv. ev. egyház, a község, az itt élő protestáns családok hozták meg azon figyelemreméltó áldozatokat, melyek nélkül a szarvasi főgimnázium fönn sem állhatott volna. A csekélyebb, vagy időnként nagyobb áldozatok napjainkig is főleg Szarvas közönségére hárulnak. A szarvasi egyház a békési egyházmegye gyülekezetei között legnagyobb áldozatokat hozott, mióta a főgimnázium Szarvason folytatja működését. ÁUdta 6003 váltóforintért a Tessadik Sámuel által központi népiskolai célra kiépített egyemeletes ó-épületet, melynek mai becslés szerinti értéke 60000 korona; a Bachkorszakban 25.000 forintos kötelezvényt adott magáról s fizeti a főgimnázium évi segélye cimén ennek kamatait; Szarvas községe egy tanári állás évi javadalmához 2800 koronával járul; a szarvasi tanszékalapitvány ugyanilyen összeggel segíti a főgimnáziumot; a szarvasi földesuraság 300 magyar hold alapítványi földet bocsátott tulajdonjogilag a gimnázium rendelkezésére, hogy ennek, valamint két száraz-malomnak és kilenc belső teleknek évi jövedelmével könynyitsen az iskola terhén. És ma sincs semmi oly vállalata, kérelme, felhívása a főgimnázinmnak, melyet első helyen I Szarvas közönsége áldozatkészséggel ne ! támogatna. Ennek elismerése gyanánt a szarvasi illetőségű tanulóktól 8 koronával kevesebb tandijat szed az intézet, mint a fentartó egyházmegyék ág. halv. evang. családjainak gyermekeitől, ismét ezektől 8 koronával kevesebbet, mint az egyházmegyék kötelékéba nem tartozó bármely keresztény felekezetű családok gyermekeitől. Legnagyobb tandij terheli az izr. vallású tannlókat; de nem azért, mert más vallásúak, hanem azért, mert a szarvasi főgimnázium fenntartásához eddig semmivel sem járultak s még azon viszontszolgálatot sem gyakorolhatják, hogy más vidéken élő protestáns hitfeleink gyermekei az ő iskoláikba járhatnának, mert hazánk területén egyetlenegy középiskolát sem tartanak fenn. Rosszakaratú félreértés lenne tehát e tandij-különbséget ugy értelmezni, mintha annak inditó oka felekezeti szűkkeblűség lett volna a múltban, vagy lenne még a jelenben is. Éppen a tandijak egyenlősítése volna oly méltatlan elbánás, melynél fogva a főgimnáziumra száz óv óta legtöbbet adózó hitfeleinket ugy kellene megadóztatnunk tandíjban, mint azokat, kik az iskolára keveset, vagy semmit sem áldoztak Mondhatná valaki: de hiszen ma az állam segíti a szarvasi főgimnáziumot ós a segélyösszeget az adózók filléreiből szolgáltatja ki! Nem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy ez adózók tömegében a fenntartó protestánsok fillérei is benn vannak s ezzel tehát sem az előbb szerzett előnyök, sem a most reánk nehezedő terhek nem változtak. Azt is indítványozza Jeszenszky Károly, hogy több és hosszú időre biztosított jövedelmet szerezne a főgimnázium azzal, ha a 300 holdnyi alapítványi földjét 20 holdas tagozatban évtizedekre bérbe adná. Ezzel is próbálkozott a szarvasi főgimnázium kormányzósága a messze múltban, de a kísérlet nem vezetett a kívánt eredményre. Éppen a sokféle kísérletezés vezette az intéző köröket az alapítványi földnek most gyakorlatban levő házi kezeléséhez. Ezen házi kezelés behozatalakor a szükséges épületekre, gazdasági fölszerelésekre, igavonó állatokra mintegy 30.000 koronányi befektetést tett a főgimnázium. Most mindezen tul kellene adnunk, hogy talán egy rövid időre terjedő kísérletezés tapasztalatai újra arra oktassanak ki: mégis csak legjobb lesz visszatérnünk a házi kezeléshez. E ismerem, hogy Jeszenszky Károly lelkész urat a főgimnázium iránt nemes érdeklődés és jóakarat vezette, midőn az arad-békési egyházmegye közgyűlésén indítványát elfogadásra ajánlotta. Nem szabad azt sem kétségbe vonnom, hogy az arad-békési ág. hitv. ev. egyházmegyét nem nemes szándék vezette volna, midőn Jeszenszky Károly indítványát magáévá tette s a bányai egyházkerülethez oly kéréssel utasította, hogy ez mint fölöttes hatóság sürgesse meg a főgimnázium intéző köreit ezen irányadó indítványok elfogadására. — Egyet azonban igénytelen nézetem szerint nem tudok helyeselni. Nem helyeselhetem azt, hogy amig a főgimnázium kormányzó-testületében tekintélyes tagjaival képviselve van az arad-békési egyházmegye s minden életrevaló indítványának kellő megokolás melletti elfogadására megvan az alkalom és lehetőség adva; mig az arad-békési egyházmegye, mint a főgimnázium egyik fenntartója, hivatalos érintkezés utján megnyerheti indítványainak a vele egyforma hatáskörrel biró békési és csanád-csongrádi egyházmegyéket: miért kellene indítványainak elfogadásához a kerületi elnökséget, vagy a közgyűlést fölösleges módon terhelve, megnyernie. Ezen eljárásnak rosszul leplezett inditó okát csak abban találhatom, hogy a nt. lelkész ur s bizonyosan lelkésztársai közül többen is nyomasztónak találják a gyülekezeteikre nehezedő azon évi terhet, melyet 1856 ban vállaltak magukra a szarvasi főgimnáziummal szemben, hogy azt a gimnázium megsem misitésével fenyegető Bach-korszak támadásai ellen megvédhessék. Ezen kötelezettségek alól már osak az állammal kötött segélyezési szerződés kikötéseinél fogva sem menthetők fel a gyülekezetek hamarosan. De egy-egy szépen virágzó, lélekszámban megnövekedett, vagyonban meggazdagodott gyülekezetnek a szarvasi főgimnáziummal szemben fennálló terhe nem oly elviselhetetlenül nagy, hogy a kultur-adó ezen fajtája miatt alaposan panaszkodni kellene. És ha az életképes gyülekezetek ezen évi tehertől szabadulni óhajtanak, ma annyi a helyi ós vidéki pénzintézet, hogy méltányos számítás alapján aggodalom nélkül belemehetnének a gyülekezetek oly törlesztéses kölcsönbe, mely őket a szarvasi főgimnázium évi segélyezésének terhótől 1—2 évtized múlva teljesen felmentené. Tudom, hogy egyházmegyéink több gyülekezete benne van már az ilyen törlesztéses kölcsön kötelezettségében és ezen ujabb alakú teher miatt panaszokat senki sem hangoztat. Hátha ez is Ariadne-fonal volna, mely a tömkelegből kivezethetne bennünket ? ! Benka Gyula. Ontözött-rét Pósteleken. Völgyelzáró-gátakkal fogják föl a vizet. A modeín mezőgazdaság dicsőségére ujabban mind gyakoribb híreket veszünk a használhatatlan szikes talaj megmiveléséről és azokról a kísérletezésekről. amelyek termő földhöz akarják juttatni a gazdákat. Békésvármegyében volt az első kísérlet a szikes talaj megjavítására és használhatóvá tételére. A békéscsabai öntözött-rét szolgáljon példával, hogy ezek a kísérletek fényesen beváltak. Évről-évre növekedik a termés-eredmény s a talaj mindig használatképesnek bizonyul. Most arról veszünk hirt, hogy gróf Széchenyi Antal egy 140 holdnyi szikes-területet vesz müvelés alá. Az öntöző-müveket csabai minta után fogják készíteni s az előmunkálatok teljesítésével megbízott mérnök már jórészt el is készült a tervekkel. Ezzel kapcsolatosan említést kell tennünk arról is, hogy ezek után már csak rövid idők kérdését képezheti a Körös-folyók völgygátzáró készülékeinek elkészítése. A minisztériumban ugyanis régóta foglalkoznak azzal az eszmével, hogy ezeknek a folyóknak mentén völgygátzáró-müveket létesítsenek. E völgygátzáró-müvek azt a célt szolgálnák, hogy a forrásból eredő vizet közel a fakadás helyéhez felfognák s időnként a partok mentén létesített agrikulturális létesítmények művelésére használnák föl. Hogy az eszmét nem valósította még meg a minisztérium, ez csak annak tulajdonítható, hogy a Körösök partján nem voltak még olyan müvek, amelyek ezt a nagy befektetést kívánó munkálatot indokoltnak mondták volna. Most azonban már három öntözött rétje lesz a Körös folyók partjainak. Ezek egyike a csabai, azután a dobozi s végül a pósteleki öntözött-rétHa Széchenyi Antal gróf kiépítteti a tervbe vett rétnek öntöző-müvét, akkor bizonyosak lehetünk affelől is, hogy a kormány legközelebb szintén elrendeli a Körös-folyók völgygátzáró-kószülékeinek kiépítését is, ami rendkívül nagyhorderejű eseményt jelent mezőgazdasági viszonyainkra. A szarvasi ág. hitv. ev— Presbiteri ülés. — Tanitók képviselője, — Felügyelői tiltakozás. — Sirásói önkény. — Templomtakaritás. — Egyházi segély. — Püspöki beszéd. — Alispáni rendelet. — Uj lelkészi állások. — Esperességi közgyűlés. — Egyházi adóhátrálék törlése. — A szarvasi ág. hitv. ev. egyházközség presbitériuma hó augusztus 6-án ülést tartott S c h o 11 z Gyula igazgatólelkész és H a v i á r Dániel egyházfelügyelő elnöklete mellett. Rendes tárgyalás előtt az igazgató-lelkész beterjesztette a tanítótestületnek junius 17-én tartott ülése jegyzőkönyvének kivonatát, mely szerint az egyházközségi tanácsban való kópviseltetéssel 3 évre újból C s e r n á k János tanitó lett megbízva. E bejelentés kapcsán H a v i á r Dániel felügyelő tudomásul venni kérte azon bejelentését, hogy neki, mint az egyházközség felügyelőjének, a jelzett tanitótestületi ülésről nincs tudomása, amennyiben a meghívásnál mellőztetett; a mellőzést saját személyére nem vette sérelmesnek, de mint egyházközségi felügyelő, tisztességesen a szentek palástja se. A katonán azonban minden mundérnak jól kell állania. Azért katona, hogy jól álljon rajta a ruha. Az, ha nagy egy kicsit a sapka, a nadrág, a bluz vagy a bakkancs, nem tesz semmit. — Majd belé nősz fiam! — igy vigasztalja a regrutát. De azért az se tesz semmit, ha kicsi a sapka, feszes a nadrág vagy szük a bluz, meg a bakancs, mert akkor meg igy vigasztalja: — Nem tesz semmit fiam, pár hét alatt úgyis lesoványodol! Csákót is ad a" regrutának. Nehezet, mint a kő, keményet, mint a vas. Rózsája alatt ott berzenkedik a kétfejű sas. — Jó-e a csákó ücsém ? — kérdi a regrutát. — Kicsi, őrmester ur. — Hát most jó-e öcsém ? — kérdi tőle újra, miközben megforgatja a regruta fején a csákót ugy, hogy az eleje hátra, a hátulja meg előre néz. — Most is csak kicsi, őrmester ur. — No majd mindjárt jó lesz fiam! Ezzel feláll egy székre, nagyot üt öklével a csákóra, hogy szikrákat hány a regruta szeme, a csákó pedig mint valami vaspánt, rászorul a fejére. — Hát most jó-e, fiam ? De erre már ész nélkül felel a regruta: — Igenis jó, őrmester ur. Puskát, borjut, meg a többit csak eztán kapnak. Két óra alatt már mundérban állnak valamennyien. Édesapjuk, édesanyjuk már most se ismerne rájuk. Nem csoda, hiszen ők maguk is alig ismernek egymásra. Egyformák valamennyien, mint a ma született gyerek. Kék sapka, kék nadrág, patkós sarkú, szeges talpú bakkancs van mindegyiken. Rengeteg módon kopog, félelmesen csattog a lépése mindnyájuknak. Őrmester ur Sólyom tetőtől-talpig újra végigvizsgálja a regrutákat. Mindeniken talál valami hibát, valami igazítani valót, a miért kegyetlenül összeteremti szegényeket. Aztán újra kioktatja őket, hogy ha megérkezik a kapitány ur s ő haptákot kiállt, mint a sóbálvány olyan mereven álljanak a glédában. A száját ki ne nyissa köszöntésre egy se, mert egy pofonnal ugy betapasztja, hogy valamennyi fogát lenyeli ebédre. Ha pedig valamelyikhez szóllana a kapitány ur, az keményen szalutáljon s okosan feleljen a kérdésekre. Komorovcsák kapitány nemsoká váratott magára. Nagy kardcsörtetve megérkezett. Sapkáját mélyen a szemére húzta, bajuszának egyik' fele felfelé, másik fele lefelé ágaskodott. Meghallgatta az őrmester jelentését s megszólította a gléda végén álló nagy legényt. Keményen recsegett a hangja, mint a trombita : — No tudod e már, mi a katona első kötelessége ? A nagy tahó tanácstalanul állt, s kétségbeesett pillantást vetett őrmester ur Sólyomra, aki a kapitány ur háta mögött állott. Az őrmester integetett neki, hogy szalutáljon s hogy feleljen. Vári Szabó János, igy hívták a nagy tahót, azonban nem értette, mit integet neki az őrmester ur. Zavarában levette sapkáját, végig törölte vele verejtéktől gyöngyöző homlokát s mély, öblös hangon válaszolt a kapitány urnák: — Igenis tudom. Az a katona legelső kötelessége, hogy ne köszönjön a kapitány urnák. Komorovcsák kapitány urat egyszerre elöntötte az epe. Jebb kezével mérgesen sodorintott egyet bajuszán,, balkezével kardját verte á padlóhoz, miközben kegyetlen káromkodásra fakadt. — Micsoda bagázs ez ? Micsoda ostoba nép ?! És ón ezekből neveljek jó katonákat ? Ilyen emberekkel menjek én az ellenség ellen ? Őrmester, próbálja meg, vegye munkába őket. Dolgozzon velük éjjel nappal, hátha tud belőlük valamit faragni. Nektek pedig csak annyit mondok, hogy négy hét múlva újra visszajövök és ha még akkor is ily szamarak lesztek, valamennyiteket kiköttetlek. Ezzel otthagyta a regrutákat. Szavát megtartotta, feléjük se nézett négy hétig. Őrmester ur Sólyom egész komolyan hozzáfogott a regruták kiképzéséhez. Munkájában az altisztek s az öreg katonák segédkeztek. Kora reggeltől késő estig állni meg járni tanultak. Mert a katona állni is, járni is újra tanul. Olyan állással és járással, a milyen a közönséges emberé, nem lehet megverni az ellenséget. Ahhoz parádé-mars szükséges. Mi a parádé-mars? Ezt nem lehet csak ugy könnyen megmagyarázni. Felemeled a lábad a földről, olyan magasra, mintha kádba akarnál lépni, aztán kinyújtva, lecsapod a földre olyan erővel, hogy a kavicsok felrepüljenek talpad alól a kaszárnya tetejére. Ezt cselekedj minden lépésnél, mert ez a parádé-mars. Vigyázz azonban, hogy a föld megremegjen lábad alatt, a kavicsok ropogjanak a kaszárnya tetején, mert ha nem, ugy rossz a parádé-mars s őrmester Sólyom leszedi rólad a keresztvizet is Azzal, hogy lábad feltörik, vagy eltörik, ne törődj semmit. Ott van az ezredorvos ur, helyrehozza az, ha bajod történik. Mint ahogy helyrehozta a két első beteget is. Az egyik beteg egy kereskedőlegény, a másik Vári Szabó János volt. Azt láz gyötörte, ennek lábát törte fel a bakancs. Egy reggel mindkettő az ezredorvos elé ment. Kevés szavú, goromba beszédű, öreg ember az ezredorvos. Nagyon tudományos lehet, mert egészen kopasz a koponyája. A két legényt először cudarul összeszidta, hogy milyen nyomorult, satnya népség, aztán megkérdezte a kereskedő-legényt ? — Mi bajod? — Alássan jelentem, lázam van. — No az nem nagy baj! Most rögtön takarodj a századhoz, huzz a lábadra könnyű bakkancsot s egy álló hétig le ne vesd ! — Hát neked mi bajod ? — kérdezte Vári Szabó Jánost. — Regemenc árc orvos urnák jelentem alássan, a lábam fáj. Feltörte a bakkancs, valami flajstrom kéne rá. — No ez se nagy baj. Ne félj, nem halsz bele. Itt van két khininpor. Az egyiket itt mindjárt vedd be, a másikat meg éhomra, lefekvés előtt. A két legény csodálkozva összenézett. Ezt észrevette az orvos ur s Vári Szabó Jánosnak rögtön be kellett vennie a khininport. Átkozott keserű lehetett, mert egészen el torzult az arca tőle. Nem volt pedig min csodálkozniok. Mindenki tudja az ezredben, hogy az öreg doktornak csak két orvossága van: a khinin, meg a könnyű bakkancs. S azt is tudta mindenki, hogy ezt a kettőt rendesen elszokta cserélni. Szándékosan tóvesztette-e össze, vagy sem, annak csak ő volna a megmondhatója. Az azonban bizonyos, hogy rendkívül nagyra volt tudományával. Hogy azonban az ezrednél egészen más vólemónynyel voltak felőle, azt legjobban bizonyítja az, hogy egészen természetesnek találta mindenki, mikor két óv múlva megbukott a törzsorvosi vizs- • gán. Az öreg ur pedig ezen végképp ! elkeseredett. Először leszamarazta a vizsgáló-bizottság tagjait, aztán ledobta magáról az uniformist, kardját a földhöz csapta s beadta lemondását. Feléje se nézett többet az ezrednek, nem búcsúzott el még a kupafólfától se.