Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-08-11 / 63. szám

3 tiltakozott az ellen, hogy állásával járó jogainak gyakorlásában bárki által gátoltasse'k. A senki által nem. várt bejelentés különös hatást keltett, mire aztán az igazgató-lelkész kijelentette, hogy a felügyelőt egyáltalán nem akarta mellőzni s feledékenységből történt, különben is a tanítókat csak azért hivra volt egybe, hogy a kerületi tanító-képviselőre egyöntetűen adják be szavazataikat ós ők a bejelentett képviselőjüket is megválasztották. Az egyháztanács aztán tudomásul vette mind a két bejelentést azzal, hogy máskor az elnökség együttesen eszközölje az ilyen ügyeket. Szintén nem várt bejelentést tett C s i c s e 1 y János gondnok a sírásók ellen, hogy temetések alkalmával a sírásáson kivül teljesített szolgálatért nagyon megsarcolják a gyászoló családokat. A presbitérium e tekintetben megbízta a gazdasági bizottságot, hogy állapítsa meg az olyan munkák dijait, melyeket a sirásók a sírnál az ásáson kivül vállalhatnak ós teljesíteni képesek, nehogy az egyháztagok azok önkényének legyenek kiszolgáltatva. A presbiteri ülés tudomásul vette azután a gazdasági bizottságnak azt az intézkedését, hogy a nagy költséggel levő ó-templom tatarozásának ellenőrzésére Ponyiczky Kálmán községi mérnök, Bányász János, F a b r i c z i György és S o n k o 1 y György tagokból álló bizottságot küldött ki, akik egyúttal javaslatot adnak mindig arra nézve, hogy a munka előrehaladása arányában mily összeg folyósítandó Holub István vállalkozónak. Z v a r i n y i .János lelkész bejelentette, hogy Jeszenszky János szarvasi végzett theölogust, aki junius 24-én leit fölszentelve, julius 1-től magához vette segédlelkészül. A bejelentést a presbitérium tudomásul véve, a segédlelkészt megválasztottnak jelentette ki. Tudomásul \ette a presbitérium s helyben hagyta a gazdasági bizottságnak az egyházi épületek javítására és takarítására vonatkozó intézkedését. Az egyházközség tulajdonát képező földek bérlőinek kérelmét, hogy a mostoha búzatermésre való tekintettel, bérösszegük egy része elengedtessék s a bérösszeg kifizetésére jövő évi augusztus hó 1 ig halasztás adassék, a presbitérium nem teljesítette, annyit azonban megígért, hogy ha az állami földadóból és a községi adóból aszály folytán a bérelt föld után az egyházközségnek elengedés történnék, az elengedendő összeget kárpótlásul nekik adja. A közigazgatási bíróságnak azt az Ítéletét, hogy Békésszentandrás községe köteles a szarvasi ág. hitv. ev. egyházközség pénztárába híveinek arányában évenkint 226 kor. 5 fill. egyházi segé yt adni, a presbitérium szintén tudomásul vette s megbízta az igazgató-lelkészt, hogy az illető községet hivja föl az 1905—1907. évekre esedékes összegek beküldésére. Tudomásul vette a presbitérium, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1907. évi 27. t.-c értelmében folyósította B r a c h n a Gábor évötödös korpótlékát. B r ó z i k Károly tanítónak az egyháztanács az uj iskolai törvény kötelező intézkedése alapján lakbérét 860 koronában állapította meg. S c h o 11 z Gusztáv bányakerületi püspöknek a presbitérium jegyzőkönyvileg köszönetét és háláját fejezte ki, hogy az egyházközséget már másodízben tüntette ki látogatásával s a káplánszentelést is az egyházközség kebelében végezte. Megkereste aziránt, hogy a szentelés alkalmával elhangzott épületes főpásztori beszédét engedje át az egyházközségi jegyzőkönyvben való megörökítés céljából, nemkülönben hogy azt az egyházközség az egyházhivek közt való szétosztás céljából kinyomathassa. Több kisebb ügy elintézése után élénk eszmecserére szolgáltatott alkalmat Veres József esperesnek átirata, melyben az egyházközséget negyedik ós ötödik lelkészi állás szervezésére hivja föl a kerületi ülés határozata alapján. A presbitérium, tekintettel az egyházközségnek fejlődő viszonyaira, azon körülményre, hogy az egyházközség tagjainak több mint fele a községen kivül a tanyákon, továbbá Szentandrás, Mezőtúr, Endrőd, Gyoma és más községek határában tartózkodik s ezekről a hitbelieket illetőleg az egyházközség által fenntartott 12 külső tanyai iskolában alkalmazott tanító segédkezóse mellett a 3 rendes lelkész és segédlelkészek által gondoskodva van, a községben pedig az egyház a tagok arányában a zsinati törvény ide vonatkozó intézkedésének megfelelően, az egyházközségi szabályrendelet értelmében már régen három lelkészi körre van osztva, újból fönntartotta azt a határozatát, hogy az egyházközségnek uj lelkészi fizetésekre alapja nincs, s azon állások szükségét nem érzi. Nem a legkedvesebb hatással volt Békésvármegye alispánjának a D a n k óféle iskola egészségi hiányaira vonatkozó rendelete azzal, hogy ha a rendeletben foglalt intézkedések nem foganatositattnának szeptember l-ig, a tantermet kénytelen lesz bezáratni. A presbitérium a rendelettel szemben előterjesztést tett s arra kérte az alispáni hivatalt, hogy a szakértői vélemény alapján eszközlendő javítások mellett engedje meg az iskolának jövő tanévi használatát. A presbitérium ezután az egyetemes gyámintézetre 40 koronát, a nagybányai ev. egyháznak templomépitésre 10 koronát utalványozott ki a közpénztárból. Augusztus 13-án Orosházán tartandó esperességi ülésre a felügyelón s három lelkészen kivül Csicsely János, Molnár János, Danko Soma, Piliszky János, Kovács János ós Veles György egyháztagok küldettek ki. Utolsó tárgyát képezte a presbitérium ülésnek 119 egyháztag 80 mázsa 61 kgr. buza és 601 kor. 80 fill. egyházadóhátrálókának törlése, miután igazolták, hogy járandóságaikat más egyházakban, vagy egyesek helyben más házszámok alatt fizetik. de mikor Kossuth Lajos Tódor is bele nézett a nagy könyvbe ós látta, hogy ott Albrecht főherceg és sok osztrák generális neve is meg van örökítve, kijelentette, hogy ő ezek közzé az urak közé nem akarja nevét bele irni, a kíséret tagjaiis hasonlóképpen csetekedtek. Kossuth Lajos Tódor Orsováról csütörtökön reggel 6 órakor Báziásra ment hajóval, ahonnan a délután 4 óra 15 perckor induló vonattal a fővárosba utazott. — Innen a déli vasúton majd Olaszországba utazik. Kossuth Lajos Tódor a Vaskapunál. A gyomai képviselő kirándulása. Megcáfolt történelmi hazugság. Dél mag.yarorsz ágnak, a Vaskapunak és Adakaló szigetnek nevezetes vendége volt augusztus 6-án: KossuthLajos Tódor, ad azokat a történelmi nevezetességű helyeket járta be, ahol édes apja, Kossuth Lajos utoljára látta Megyarország földjét és ahol 1848—49-ik szabadságharca utolsó akkordjai játszottak le. Kossuth Lajos Tódor kirándulásáról eddig még egyetlen magyarországi lap sem tett említést, de éppen azért, mert ez a kirándulás a szabadságharc egyes mozzanatait tisztázza, szükségesnek tartjuk a kirándulás részleteiről beszámolni. Kossuth Lajos Tódor augusztus 5-ón indult el Budapestről Nagy Győző tábornok kíséretében Orsovára. Ez a tábornok arról nevezetes, hogy a Kristóffy-kormány uralma alatt, amikor a debreceni polgárok Kovács Gusztáv kormánybiztost kiverték a város határából, a katonai segítséggel megkésett és ezért nyugdíjazták is. A kísérethez csatlakoztak még: Mu zsa György dunapataji képviselő, F á b r y Károly gyomai képviselő ós Kolozsvári László, a földmivelésügyi minisztérium fürdőtanácsosa is. A kirándulók az orsovai állomásfőnököt előre értesítették, hogy Kossuth Lajos Tódor és kísérői külön vonattal érkeznek meg az orsovai állomásra. A különvonat azután a kirándulókat egészen a Vaskapu csatornáig vitte le, ahol a szolgálattevő hajó várta a kirándulókat és ahol W a 1 1 a n d Károly miniszteri tanácsos is csatlakózott Kossuth Lajos Tódor kísérőihez. A szolgálattevő hajó azután Kossuth Lajos Tódor társaságát a Vaskapu nevü vontatóhajóra szállította, amely Adakaló szigete között bonyolítja le a forgalmat. A szigeten Fábri Károly országgyűlési képviselő figyelmeztette Kossuth Lajos Tódort, hogy itt még most is ól az a bizonyos B e g o Musztafa nevezetű török ladikos, aki a menekülő kormányzót 49-ben török földre vitte. Kossuth Lajos Tódor megkereste az öreg törököt és hosszas ideig beszélgetett vele, végül azután kísérőinek oda nyilatkozott, hogy lehet, hogy ez az öreg török ugy hiszi," hogy atyámat ő mentette meg az osztrák hóhéroktól, de atyám elbeszélése szerint őt nem török, hanem bolgár ember szállította át a Dunán, ennek az embernek fiait pedig Szterényi csak a napokban nevezte ki a magyar államvasutakhoz valami hivatalba. Kossuth Lajos Tódornak ez a nyilatkozata az öreg Bego Musztafának ugy hisszük sok kárt okozott, mert a vén török már eddig meglehetős nagy vagyonra tett szert azáltal, hogy a magyar kirándulóknak ugy mutatkozott be, mint a halhatatlan kormányzó megmentője. Fotográfiáját jó pénzzel fizette meg mindenki. A fényes jövedelem ezentúl semmivé lett. A kirándulók ezután a korona-kápolnát tekintették meg, ahol a szent korona 1855-ig volt elrejtve. A kápolna-őr ekkor egy nagy könyvvel közeledett a kirándulókhoz ós felkérte őket, hogy nevüket írják bele a vendégkönyvbe. A kisérő képviselők, Nagy Győző tábornok ós többiek is szívesen eleget tettek volna a szokásnak, Ahol „elvben" fizetnek . . . Adjanak a jegyzők a segédszemélyzetnek. Békésvármegye egyik-másik községében különös fogalmak vannak, a hivatalokban raboskodó emberek fölött. Tótkomlós is o községek közé tartozik. Tótkomlóson is vereshagymát étetnek a kis fizetés miatt nyomorgó irnokemberekkel s legazemberezik azt, aki évi 400 forint fizetésből nem tud megélni. A tótkomlósi községi kezelő- és segédszemélyzet évek óta kéri már a 800 koronás évi fizetésnek képzettségükhöz, munkakörükhöz ós társadalmi állásukhoz mérten való felemelését. Nemcsak erkölcsi, de anyagi okok is támogatják ezt a kérelmet s ezért szavazták meg a többi községek is a kezelő- és segédszemélyzetnek vagy a fizetósjavitást, vagy a drágasági pótlékot. Tótkomlós község képviselőtestülete azonban csak elvben szokott fizetni. A közelmúltban megtartott képviselőtestületi közgyűlésen ugyanis kimondta, hogy az alkalmazottak elvben (! ?) megérdemlik a fizetósjavitást, de a kérelem teljesítése még nem időszerű . . . Nem időszerű pedig azért, mert a községi pótadó 17%-ról 19%-ra szökne fel s ez bizony-bizony tökre tenné ezt a dúsgazdag községet menten. Jellemzi a képviselőtestület nagylelkűségét ez a határozat, melylyel ugy akarta a kérdést megoldani, hogy a kecske is jól lakjék, a káposzta is megmaradjon. De ki akarta mondani ez a jeles képviselőtestület azt is, hogy a jegyzők törvény- és szabályrendeletbiztositotta mellékjövedelmükből adjanak a segédszemélyzetnek annyit, hogy a kért fizetésjavitás ily módon biztosittassók (!?). Az önzetlen jóindulat kifejezésének ily pihent észre valló módja igazán megkapó. Csak a jegyzők ellenállásán mult, hogy az erre vonatkozó indítványt határozaterőre nem emelték. A nemes képviselőtestület magas színvonalát legélénkebben jellemzi két előljáró tagjának a gyűlésen kivül tett nyilatkozata, mely szerint „ha kevés a fizetés, egyenek az alkalmazottak vereshagymát" s egy harmadiknak kijelentése, hogy „felebbezzenek az Úristenhez". Szomorúbb világítást vet elénk az a kiszólás is, melyet egy képviselőtestületi tag mondott ilyképpen: — Gazember az, aki 400 forintból nem tud megélni... így intézik el a derék tisztviselők ügyeit Tótkomlóson, ahol ezekután ítélve, kevés lehet az iskola nagyon .. . Megyei szabályrendelet a fegyvertartásról. Kiskorúaknak nem szabad fegyvert eladni. Békósvármegye tisztviselői karának egyik agilis tagja: dr. Konkoly Tihamér aljegyző érdekes szabályrendeleti tervezeten dolgozik most. Ez a szabályrendelet a fegyvertartás és fegyvervásárlás jogát akarja korlátok közé szorítani s kihatásában nagy jelentőséggel bir az általános közbiztonsági viszonyokra. Eleintén nem tűnik föl a szemlélő előtt teljes egószsben az az érték, amely ezt a most készülő szabályrendeletet kiválóan figyelemre móltóvá teszi. Ám ha a szavakba szedett paragrafusok értelmének a mélyére hatolunk, lehetetlen észre nem venni azt a pótolt hiányt, amelyet ez a szabályrendelet teljesen megszüntet majd s ezzel egyidőben lehetetlenné teszi azt, hogy e hiány védőszárnyainak jóvoltából ezelőtt oly sokszor tapasztalt visszaélés ezután is veszélyeztesse a közbiztonságot ós a polgárok testi épségét. Tagadhatatlan, hogy e szabályrendelet jogosultsága ellen is lehet érvelni. Ám ezek az érvek jórészt mind megdönthetők a józan ész logikájával s megdönthetők különösen akkor, ha ismerjük már a szabályzatnak első szakaszát, amely szószerint ezeket mondja: „Mindazok, akik a hatóság, vagy magánosok elleni erőszak (btkv. 163., 165., 168., 175-177. §-ai), gyilkosság (btkv. 278. §.), rablás (btkv. 344., 345. §.), zsarolás (btkv. 350., 353. §.), lopás (btkv. 333., 337. §.), vagy orvvadászat (1883 : XX. t.-c.) miatt megbüntettettek, és büntetésüket kiállották, továbbá a csavargók, koldusok ós kóbor cigányok, valamint a közbiztonság veszélyeztetésére nézve alaposan gyanús egyének a fegyverbirhatástól ezennel hatóságilag eltiltatnak." Nyilvánvalóvá válik ebből s szakaszból, hog^ dr. Konkoly Tihamér helyes nyomokat követ, mikor a korlátok közé nem szorított fegyvervásárlás és fegyvertartás jogát megröviditeni akarja. Hiszen ha a rendőrségi bünkrónikák fejezeteit figyelemmel kisérjük, meg kell állapitanunk azt a tényt, hogy épp ezzel a joggal nyujtunk legtöbb ós legmegfelelőbb alkalmat a gaztettek elkövetésére oly egyének részéről, akik a gyilkolást, rablást, lopást s más főbenjáró bűncselekményt hivatásszerűen követnek el. A fegyver veszedelmes eszköz ezeknek a kezében. A kóborcigányok kezeiben pedig kétszeresen veszedelmes eszköz, mert az a cél, amelyre ezek használják fegyvert, mindannyiszor a büntetőtörvénykönyv paragrafusait sérti. Az élet és vagyon elleni támadások, az ölésre alkalmas lőfegyverek igénybevételével vitetnek keresztül mindannyi izben. Példa reá az az öcsödi eset, amikor alvó polgárok házait ostromolták meg pusztító tüzelés kíséretében a vándorcigányok. Ám ha tovább figyeljük a szabályrendelet tervezetének paragrafusait, feltétlenül helyeselnünk kell a kiskorúak fegyvervásárlási jogának elkobzásáról szólót is. Ez a szakasz 200 koronáig terjedhető pénzbírság terhe mellett eltiltja a kereskedőt attól, hogy kiskorúaknak fegyvert eladjon. A kiskorúaknak fegyvervásárlási jogát engedélyhez köti. Ezt az engedélyt a szülőnek vagy gyámnak kell kérnie a rendőrhatóságtól. Az első paragrafusban megjelölt személyektől a fegyver bármikor elkobozható. Konkoly Tihamér dr. szabályrendelet-tervezetét az őszi közgyűlésen fogja tárgyalni törvényhatósági bizottságunk, amely — igy véljük — határozatával bizonyára meg fogja erősíteni azt. Sorok a gyulavidéki vasútról. Igazgató-válság lesz ? A gyulavidéki helyiérdekű vasutat nagy veszedelem fenyegeti. Azt a hírt vesszük ugyanis, hogy e vasútnak agilis igazgatóját, Zerkowitz Rudolfot, egy aradvármegyei vasut-társaság akarja megnyerni a vállalat vezetőjéül. E hír annyira konkrét formában foglalkoztatja már a közvéleményt, hogy szót kell ejtenünk arról nekünk is és tudomást kellett vennünk arról már napokkal ezelőtt, mikor nem a puszta találgatások esetével állottunk szemközt, hanem egy olyan tónynyel, amely a legnagyobb mértékbeu alkalmas arra, hogy megvalósulása esetén a gyulavidéki helyiérdekű vasut-társaságnak szép és kecsegtető kilátásokkal megindult üzemét aggasztóan veszélyeztesse. Zerkowitz Rudolf kiválóan nagy képessége s szakértelme hatalmas próbaköve volt ennek a kis, fejlődő vasú jövendőjének. Ez a szakértelem helyezte le azokat a biztos alapokat, melyek majdan e vasút hatalmas fejlődésének szilárdságát biztositani fogják. Zerkowitz a gyakorlati életben szerzett tapasztalatait előnyösen tudta értékesíteni ennél a vállalatnál, amely máris oly szép kamatot hajt a befektetett tóke után, mint egyik kezdő vállalat sem. Ezeket az értékes tulajdonokat fedezte föl Zerkowitz Rudolfban az az aradmegyei vasúttársaság, amely most el akarja az ő munkásságát vonni a gyulavidéki helyiérdekű vasút részvényeseitől. Volt alkalmunk beszélni e tárgyban