Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-11-17 / 91. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. nov. 14 rendelkezésére bocsájtják az orvosoknak. Mi alig hisszük, hogy az orvosszövetség megmásítaná álláspontját s a harcnak vége mégis csak az lesz, hogy az orvosok kívánsága teljesülésbe megy. A megyei függetlenségi párt Értekezés a politikai helyzet és a megyebizottsági választások tárgyában. A békésmegyei függetlenségi és 48-as párt központi választmánya ülésezni fog. Ez az ülés bevezetése lesz annak a mozgalomnak, amelynek megindítását a politikai helyzet és a megyebizottsági tagválasztások tárgyában látott a párt szükségesnek megindítani. Mindkét kérdés eléggé fontos ahhoz, hogy a megyei függetlenségi párt a maga erkölcsi sulyávai irányt jelezzen az azokat érintő állásfoglalásban s tagjait is, akik ma habozók és ingadozók, vagy pedig idegen befolyások alatt állván, egyenesen a pártvezetők nézeteivel ellentétes álláspontot vallanak, a párthüségre és pártfegyelemre figyelmeztesse. Nincs okunk abban kételkedni, hogy a békésmegyei függetlenségi és 48-as pártnak választmányában nem lesz olyan ember, aki ne látná be a mai helyzet kényszerűségét s ne támogatná helyes felfogásával azt az általános véleményt, hogy a kormányban helyet foglaló függetlenségi és 48-as vezetőférfiak nem cselekedhettek másképpen a kiegyezés megkötését és a kvóta megállapítását illetőleg, mint ahogy cselekedtek. A függetlenségi program fokozatos megvalósítását célozó törekvést kell kiolvasnunk ebből a magatartásból, amely szerte az országban a politikával foglalkozók többségének helyeslésével találkozik. Bákésmegyében is ezt vallhatjuk a hangulat általános jellemzőjéül, jóllehet, hogy személyi célok után csörtető embertársainknak egyik-másika mindenképpen megszeretné zavarni az egyhangú nézetben osztozkodó párttagokat. Ámde ez a törekvés Békésmegyében nem ér- : vényesülhet. S ha Orosházán mégis érvényesülni látszott, ne tekintsük ezt ko- | moly fordulatnak, mert akik a konkolyhintők irányjelzését tartják helyesnek, azok elenyészően kis számban vannak s a közhangulatot egyáltalában nem zavarja állásfoglalásuk. Gyulán hamar letörték ezt az irányzatot. A derék és saját lábaikon járó gazdák a békétlenkedő „vezetőket" keserű kioktatásban fogják részesíteni, amely kioktatás nem lesz kisebb jelentőségű a megyebizottsági tagságból való kibuktatásnál A másik fontos kérdés, amelyben szintén határozni fog az ülés, a meg.yei ós községi választások kérdése lesz. Vár- . megyénk függetlenségi ós 48-as pártja j nagy energiával fog résztvenni ezekben a választásokban. Minden kerületben ós községben felállítja s részint fel is állította már a jelöltjeit, akiknek győzelmét bizonyosra vehetjük. Csak Csabán kell nagyobn erőfeszítést kifejteniük, de itt sem a megyei, csupán a községi választásoknál! A községi választásokra ugyanis az úgynevezett „paraszt-párt" nagy előkészületeket tesz s különösen a tanyák népe tömörül e zászló alá. Mindazonáltal hisszük, hogy meglepetések itt sem történnek s az arravaló ele mek mind be fognak kerülni a város parlamentjébe. Botrányos iskolaszéki ülés. Küldöttség a tanfelügyelőhöz. Leszidott iskolaszéki tagok A dobozi iskolaszéknek legutóbb megtartott ülésén botrányos jelenetek történte Égy tanitó, aki már régebben ellenséges viszonyban él az iskolaszék tagjaival ós a községi;elöljárósággal, meg nem engedett módon kifakadt az iskolaszéki tagok ellen s őket személyeikben is gorombán megsértatte. E botrányos és visszatetsző jelenetnek következménye az lett, hogy az iskolaszék részéről egy küldöttség kereste fel dr. Mikler Sándor kir. tanfelügyelöt és azt kérték tőle, hogy ezeknek az állapotoknak erélyes intézkedéssel vessen véget. Ennyi a száraz tény, amelyet megjegyzés nélkül hagynunk nem lehet. Nem lehet pedig azon egyszerű ok miatt, mert Békésmegyében bizonyos idő óta napirenden vannak azok a súrlódások, melyek a tanitók ós az iskolaszéki tagok között az egyetértést megbontják s az együttmunkálkodást lehetetlenné teszik. Pedig ha valahol, ugy bizonyára épp a tanitók és az iskolaszék között indokolt a békés egyetértés, hogy közös munkálkodással és törekvéssel teljes és buzgó szolgálatot nyerjenek a tanügyi érdekek. Vármegyénk tiszteletre méltó tanítóinak karában sohasem rakoncátlankodott ez az irányzat. Csak amióta egykét tanítót megkótyagositott a szociális érzelmeknek nemzetközi nuszlaga, fajultak el ennyire a viszonyok. Azon a területen, melyet a hazafiasság, kötelességtudás és a felsőbbek iránti tiszteletérzésnek magjaival vetettek be a régi népoktatók, most apró vitózkék is fóktelenkednek, akik megtévelyedett bölcsességgel bújnak a tudalókosok köntösébe s hirdetvén a hazátlanok igéit, irányt szabtak a engedetlenségnek, tiszteletlenségnek és a rosszak legrosszabbjainak is. Mikler Sándor dr. kir. tanfelügyelőt azzal a figyelmeztetéssel nevezték ki Bókésvármegyébe, hogy ott kell kifejtenie energikus működést, nhol tanfelügyelő még nem volt. Szinte aláírni vagyunk hajlandók ezt a mindenesetre jellemző figyelmeztetést, mert ha tényleg lett volna ezelőtt tanfelügyelőnk, nem történhetett volna meg az, hogy a magyar állam gondoskodásának árnyékában hüsiilők a nemzetközi szociálizmusnak maszlagjaival mótyelyezték meg környezetüket s ezen alapon állván — tagadják a felsőbbek iránti köteles tiszteletérzésnek jogosságát. Hogy Mikler Sándor dr hivatásának és kötelességeinek — amelyek bizony-bizony nem könynyük - teljes tudatával bír, erre már tobb ízben nyújtott tanúsító példát. De mi azt tarjjuk, hogy vasszigorát még , mindig fokoznia kell s irgalmatlanul ' pusztítsa azokat a tüneteket, melyek a mai állapotok alapjait meg vetették s Békósmegye területén nem egy helyütt tapasztalhatók. De feladat vár e tekintetben a mi derék, hazafias és komoly tanítóinknak tiszteletreméltó egyeneire is, akiknek az a kötelességük, hogy erkölcsi súlyúkkal megfékezzék eltévelyedett társaikat s ha a szelid szó nem használ, energikusabb formában is igyekezzenek megvédeni a tanitók testületének komolyságát is sértő fóktelenkedést. Amit itt elmondottunk, nem a dobozi esetre vonatkozik csupán Dobozon tényleg olyan a helyzet, hogy a tanítóknak — különösen a dobozmegyerieknek — és az iskolaszéki tagoknak van okuk egymásiránt nem a legbarátságosabb érzelmekkel viseltetni, Áz azonban még nem jogosít föl arra, hogy megfelejtkezzék az iskolaszék komolyságáról s olyan fórum előtt inscenáljon botrányos jeleneteket, amely fórumnak tiszteletét kötelességéül kellene ismernie. Vésztőnek nem kell hagyaték. Örökség, amelynek értéke nincs Százezrek jótékony csira. Érdekes örökösödési ügygyei van most alkalmuk foglalkozni vésztői polgártársainknak. Az ügy lényege egy 10 000 koronás hagyatékban alapozódik, melyet egy székesfehérvári illetőségű és ugyanottani volt polgár hágyott Vésztő községre A hagyatékot a község nem fogadta els kijelentette,hogy olyan jótétemény ez, amelyből semmi haszna sincs. Az érdekes örökösödési ügyről ezeket jelentjük olvasóinknak : R e i n i t z Mihály székesfehérvári kereskedő még gyermekkorában került el szülőfalujából, Vésztőről s az ország sok részében próbált vállalkozásaival szerencsét, míglen Székesfehérváron telepedett le. Reinitz fáradozásait siker is kisérte, mert amint végrendeletéből kitűnik, a vállalkozó egész vagyont takarított össze A Vésztőről elkerült székesfehérvári vállalkozó augusztus hó folyamán elhalálozott s végrendeletet hagyott, a melyben vagyonának felosztásáról gondoskodik. Ebben a végrendeletben egyik örökösül Vésztő községet jelöli meg Reinitz és a községre 10.000 koronát hagyott. A végrendelkező akarata szerint azonban csak akkor jutnának ez összeg birtokába a vésztőiek, ha a Reinitz-család tagjai száz éven belül elhaláloznának. Ennek az összegnek kamataiból a vésztői szegényeknek minden év őszén 300 koronát kívánt kiosztatni a hagyatékozó. Irén leányának a fekvővagyon felét hagyta Réinitz Mihály, a készpénz felét pedig édesanyjának hagyományozta. Házvezetőnőjének, Blau Reginának, 40000 koronát, a zsidó hitközségnek 10.000 koronát hagyott, de ennek az összegnek kamataiból is évente 100 koronát kell juttatni a szegényeknek. A végrendeletet szeptember 3 án hirdette ki a székesfehérvári járásbíróság s megküldötte azt Vésztő községnek is. A vésztői képviselőtestület legutóbb tartott közgyűlésén azonban kijelentette, hogy a 10.000 koronát nem fogadja el, mert olyan feltótelekhez köti azt az örökhagyó, amely feltótelek illuzóriussá teszik azt. Hogy Reinitz rokonsága 100 éven belül elhalálozzon, erre alig lehet kiiátás, mert az elhunytnak négy leánya ós több unokája van. De alakilag is kifogásolható a végrendelet, mert tauuk nem írták azt alá s igy érvénytelenítheti is azt a bíróság. Másrészt pedig biztos tudomása van a községnek arról is, hogy a végrendeletet a törvényes örökösök pörrel fogják megtámadni, sőt az örökösödési pört meg is indították már. A különös ós meglehetős zavartsággal irott végrendeletnél is érdekesebb képviselőtestületi határozat mosta vármegyei közgyűlés elé kerül, amely vagy megmásítja, vagy jóváhagyó záradókkal látja el azt Kristóííyék Békésmegyében Ez a legerősebb tászkük. A „Nemzeti Állam" írja A rég s remélhetőleg örökre letűnt darabont-korszakkal való vonatkozásban tesz említést a H ó d y Gyula országgyűlési képviselő szerkesztésében megjelenő „Nemzeti Állam" cimü hetilap Bókósvármegyóről. Akkor, amidőn még szemérmetlen bátorsággal gurult a Judás-arany, amidőn nem csináltak titkot abból, hogy valaki fizetést huz a törvénytelen kormánytól azért, hogy az alkotmányos rend ellenségeinek csapa1 tát gazdagítsa, szintén nagy szerepe volt van sajgó sebekre ír, vigasz és megnyugvás. De a derűs, szerelmes, édes kis história elmaradt Hideg van és megfagyna az én kezemben a pihés, gyenge kis madár — a szerelem. Erről hát nem irok. Derűs, napos időben mint délibáb csillagszőtte hímes fátyolával, forró, bódító tekintettel tündérként hajolna felém, de ködben, a sürü, fojtó, szürke ködben a himes fátyol széjjel foszlanók és egy vigyorgó, rút arcú, kegyetlen boszorkány állana előttem, kinek ruhája nem himes, könnyű, lenge fátyol, hanem sötét, sürü, fekete rongy, olyan, mint a köd . . . Szerelmes történetet tehát nem irok. Szerelemhez nem való a sötét, szürke szin. És én egyebet nem látok, csak ezt a rút szint. Nem is keresek már semmit, csak néha-néha, ködös november estéjén szököm majd el egy néma országba, hátha egy bús síron ismét találok egy virágot, illatos, hamvas, szép fehér virágot, mert másutt nincs virág, csak köd, sürü, fojtó, szürke köd . .. Audiencián. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Fehér Jenő. A miniszter várótermében mintegy harmincan lesték a percet, hogy ő excellenciája legmagasb színe elé kerülhessenek. Többnyire tanárok, tanítónők, akik személyes bemutatkozás révén gyorsabb előmenetelt, legrosszabb esetben áthelye ést reméltek, itt-ott egy pap, aki lila színű cingulusán babrát és leghőbb vágya az volt, hogy olvasó, vagy éneklő kanonokká lehessen. Az egyik közülük most felkelt a puhára párnázott bőrpamlagról ós kissé táncoló léptekkel odalejtett a titkár asztalához — Sokáig késik őméltósága, — mondotta panaszos hangon — már félegyre jár az idő, holott az audiencia tizenkét órára van kitűzve. — A kegyelmes ur valószínűleg a parlamentben van elfoglalva, — felelte a titkár, miközben átfutott a kihallga tásra jelentkezettek névsorán. E pillanatban megszólalt a villamos csengő, melynek hangjára a titkár felugrott a székéről. — Pardon, — mondá — az államtitkár ur hivat. Pár perc múlva újra megjelent a teremben és fenhangon mondá : — A kegyelmes ur, parlamenti elfoglaltsága miatt, ma nem tarthatja meg személyesen az audienciát. Helyette az államtitkár ur fogja önöket fogadni. A kijelentésre sokan ajkbigygyesztéssel feleltek. — Akik a kegyelmes ur személyéhez bármi okból ragaszkodnának, — folytatta a titkár — szíveskedjenek a legközelebbi audienciához jelentkezni és a mai listáról magukat töröltetni. A listáról több mint a fele a jelentkezetteknek töröltette a nevét és távozott. Alig hogy elmentek, megnyílt az egyik ajtó és az államtitkár lépett be rajta. A nélkül, hogy ügyet vetett volna a hajlongásokra, keresztül sietett a várótermen és benyit a fogadószobába, melynek ajtaját behúzta maga után. A titkár még egyet-mást javítgatott a listán, azután fölkelt, hogy bevigye az írást az államtitkárnak. — Bocsánat, titkár ur, egy szóra Egy fiatal nő ajkáról hangzottak e szavak. A titkár megállt és szemügyre vette a nőt. Körülbelül harminc éves lehetett. Kissé elpirult, de még mindig szép volt. Valamivel magasabb a közepesnél. Karcsú termetón egyszerű fekete ruha feszült meg A kalapjáról áttetsző lila fátyol hullott az arcára, amely zavarodottnak látszott amiatt, hogy a figyelmet magára irányította. A titkár kérdőleg nézett rá. A nő közelebb lépett hozzá ós halkabb hangon mondá: — Szeretnék utolsónak maradni! — Amint parancsolja! Szabad kérnem a nevét ? — Kardos Bólánó Megkezdődött a kihallgatás. Alig egy-két percig tartott mindenik. Egyik a másik kezébe adta a kilincset. Fólkéttö tájban a titkár végre Kardos Bólánó nevét hivta fel. Kardosnó fölkelt, a nagy tükörben még igazgatott valamit a kalapján, aztán benyitott a fogadószobába. Az államtitkár a nagy íróasztal mellett állott és a belépőnek könnyed meghajlását fáradt fejbiccentéssel visszonozta. — Mivel lehetek szolgálatára, asszonyom ? — A férjem dolgában bátorkodtam méltóságod elé járulni . . . — A férje tanár? — Az alsó szomolnoki gimnáziumban a magyar nyelv tanára ós a legfőbb óhajtásom az, hogy a fővárosba kerüljön. — Bajos, nagyon bajos ... — mormogta az államtitkár. Kardosnó visszahajtotta a fátyolát. Az államtitkár arcán a megdöbbenés árnyéka suhant át. Fürkésző tekintettel nézte a szép vonásokat, amelyek mintha régi emlékeket ébresztettek volna fel benne. -•- Régóta van férjnél? — Tizenkét éve. — A leányneve ? — Az vagyok, akinek méltósá gondol: Vermes Ilona. — Lám, lám ... — mondá . hangon az államtitkár, — nem akart leségül jönni hozzám. Igaz, hogy akko egészen kis hivatalnok voltam a tanfel ügyelősógnél . . — Nagyon sokszor gondoltam azóta méltóságodra. De a jóságát nem akartam igénybe venni . . . Ma is abban a hiszemben voltam, hogy a miniszter ur elé kerülök és csak a véletle.i . . . — A véletlen huncutkodott, ugyebár" Kardosnó mosolygott. Ez a mosol, éles

t vonalban kirajzolta azi a ráncot, amaly a szeme szögletében eddig rejtve maradt. Az államtitkár észrevette. — A mi a kérését illeti, biztos ígéretet nem tehetek. Két-három óv múlva . . . talán. A kérvényét mindenesetre hagyja itt . . . 'Azzal biccentett a fejével. Kardosnó meghajtotta magát. Zavarában alig találta meg a kilincset. Mikor a lépcsőházba ért, a karmantyújából kivette a kis tükrét és belenézett. A szeme könnybelábadt és az egyik könnycsepp ráhullott a kis 'likőrre . • •