Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-11-10 / 89. szám

2 Békéscsaba, 1907. nov. 10 orvosok törekvése sokkal rokonszenvesebbé válik előttünk minden más törekvésnél, mert a hivatásukkal járó nemesség pótolhatatlan fontosságú és működésűknek értékét nem méltányolják mégse. Azt azonban kétségtelennek tartjuk, hogy az orvosok követelésének csorbítatlan teljesítése óriási terhet jelentene a betegsegélyező pénztárnak. Nálunk az volna például a helyzet, hogy minden átmenet nélkül tízszeresére emelkednének a pénztár kiadásai s igy — közvetett uton — súlyosbodna az iparosok helyzete is. A gyulai kerületi betegsegélyző pénztár akképpen akar megszabadulni az orvoskövetelések nyomása alól, hogy hatósági orvosoknak kirendelését kéri. Ez a megkeresés tegnapelőtt meg is érkezett már Lukács Endre főszolgabíróhoz, aki még nem intézkedett. Mi alig hiszszük célravezetőnek a ezt a formulát. Aradon is igy tett a pénztár s a polgármester ki is rendelte a hatósági orvosokat. Ámde azonnal visszavonta rendeletét, amikor megtudta, hogy az orvosi kar nem tagadta meg működését és segélynyújtását a pénztár betegeitől. A pénztár aztán, amely igy elvesztette a hatósági orvosok támogatását elfogadta az orvosi kar föltételeit. — Egy orvosnak nem juthat több 500 tagnál Minden tag után pedig 6 koronát fizet a pénztár s külön dijjazza a julius elseje óta végzett munkatöbbletet. Az aradi orvosi kar az utóbbi összeget a munkásjóléti intézményeknek ajándékozta, eízal is megmutatván, hogy akciójában nem vezette a kapzsiság. Mi azt hisszük, hogy vármegyénkben is ez lesz vége az orvos-sztrájknak, de különösen annak a megkeresésnek, melyet a hatósági orvosok kirendelése iránt Lukács főszolgabíróhoz intézett a pénztár. Mert valótlan az, hogy a volt orvosok megtagadták volna a betegek gyógyítását. Ezt magyar orvos nem tette meg soha és nem is fogja megtenni. Fogadalmával ós törvényeinkkel ellenkeznék ez a barbár eljárás. Ipartestületi ülés. Tagforgalmi jelentés. — A betegpénztár kezelése. — Szociálista tanoncok. — Iparosok a tanfolyamokon. — Mit akarnak a szociálisták ? Népesen látogatott ülést tartott csütörtökön délután 4 órakor, Wagner József elnöklése mellett a csabai ipartestület elöljárósága. Ez az ülés valóban egyike volt azoknak, melyek az iparosok ébredni kezdő érdeklődését igazolják és remélni engedik azt, hogy a sok feddő újságcikk végre-valahára elérte a kivánt eredményt. Az ülés megnyitása után ifj. Horváth Mihály jegyző felolvasta a tagforgalmi jelentést, mely szerint szeptember ós október hónapokban 778 rendes tagja volt a testületnek. Ugyanezen idő alatt 40 tanonc kötött szerződést és 17 tanonc szabadult fel. E jelentéssel kapcsolatosan előterjeszti a jegyző, hogy F i 1 i p p i n y i Ferenc cipész, aki már nem tagja többé a testületnek, fiának felszabadítását kéri. Fia nála tanulta ki a mesterséget, de nem volt elszerződve. Az elöljáróság aképpen határozott, hogy egy bejegyzett mester igazoló irása néikül a kérésnek eleget nem tehet. Érdekesebb pont volt az, mely a tárgysorozat következő helyén szerepelt. Ismeretes ugyanis, hogy az elöljáróság ezelőtt két hónappal megbízta az elnökséget, lépjen érintkezésbe a gyulai kerületi betegsegélyző-pénztárral s állapítsa meg azt a dijat, amelynek ellenében hajlandó lesz az ipartestület a pénztár csabai betegeinek kezelését elvállalni. A pénztár azonban, mielőtt e határozatnak az elnökség eleget tett volna, átírt a testülethez, hogy a kezelésért 400 koronát hajlandó fizetni. A testület ugyanezen a címen 1300 koronát fizetett tisztviselőinek s erra való tekintettel az határoztatott el, hogy a pénztártól 1000 koronát fognak kérni. Mesterfogásai közé tartozik a szocialistáknak az, hogy már az inasgyerekeket is szakszervezeti tagokká avat iák. Ennek pedig az lett sajnálatos következménye, hogy ezek az apróságok is meg kezdik tagadni az engedelmességet A nagyváradi ipartestület határozatot hozott e tárgyban, amely határozat szerint minden olyan tanonc, aki szociálista mozgalmakban vesz részt ós szakszervezetekbe iratkozik, nyomban elbocsájtandó. Ezt a határozatot megküldte a csabai ipartestületnek is, amely tudomásul vette azt. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter megbízta a technológiai muzeumot, hogy az iparos-mesterek és segédek továbbképzésére szolgáló oktatást szervezze. A technológiai iparmúzeum különösen a cipész- és szabóipart sorozza az ország legnénesebb iparágai közé s ezek fejlesztését tűzte ki céljául. Most oda törekszik a niuzeum, hogy minden nagyobb városban legyen egyelőre egy, később legalább két olyan szakmabeli intelligens iparos, akik iparostársaikat iparuk különleges szakismereteiben okszerűen tanitsák. A vándortanitói intézmény amellett még mindig fennmaradna, részben oktatás és részben ellenőrzés szempontjából. A muzeum, budapesti helyiségeiben, mestertanfolyamot rendez. Ezen a tanfolyamon intelligens, előadóképességgel bíró és már megfelelően előkópzett iparosmesterek és kivételesen 24 évnél idősebb segédek vehetnek részt s részükre megfelelő napidijat ós utazási költséget ad a muzeum, amely felkérte most a csabai ipartestületet is, hogy hasson oda, miszerint ilyen iparosok jelentkezzenek a testületnél, amely aztán közvetíti a jelentkezést. Az elöljáróság lapunk utján intéz ilyen értelmű felhívást iparos polgártársainkhoz. A cipészipari tanfolyam folyó hó 4-én kezdődött meg s 18-ikáig tart. A szabóipari tanfolyam január 6-ikán veszi kezdetét s 25 íg tartana. 1 Békéscsaba szociálistái között okos emberek is találtatnak. Ezek közé tartozik Balázs István is, aki már az Ausztriával kötött kiegyezéssel is tud ! foglalkozni. Balázs István mozgalmat | indított e politikai vonatkozású kórdés' ben. Álláspontja természetesen — mint | minden okos szociálistáé — kormányellenes. Ennek az álláspontnak akarja megnyerni az ipartestületet is, amelytől azt kérdi, hogy hajlandó-e az ő táborához csatlakozni ? Az elöljáróság azonban, fontosabb feladataira való hivatkozással kijelentette, hogy a nehéz napi munkában politizálni rá nem ér. Alapítsunk baromfi-tenyésztő szövetkezetet. Ha valahol, ugy Békéscsabán van a legnagyobb jóvője egy baromfi tenyésztő szövetkezetnek, mert itt tenyésztik a kiterjedt tanya-udvarokon a legnagyobb mértékben az aprójószágot. Ha a szövetkezés hasznos a tagokra nézve, ugy elmondhatjuk, hogy a csabai baromfitenyésztők szövetkezete igazán áldásos mőködóst fejthet ki ugy a tenyésztőkre, valamint a fogyasztókra egyaránt. Aprójószágot tenyészt minden gazda, minden háztulajdonos, akinek csak egy parányi kis udvara van. Hát még mennyi érték futkos a tanya udvarokon : csirke, ruca, liba, pulyka alakjában még igy is, minden tenyészcél, minden szervezetlen értékesítési módozat nélkül! Mennyivel többet képviselne ez az érték, ha a tenyésztést és értékesítést egy öntudatos szervezet, a tenyésztők szövetkezete irányítaná ! ? Mennyivel értékesebb szaporulat kerülne eladásra a nemesebb ós a külföld által keresettebb cikk előálli1 tása alakjában! A költő-gépek révén í pedig, amelyek egy szövetkezet, vagy egyesület tagjainak rendelkezésére állanak, mennyivel korábban lehetne a I baromfiakkal a piacot elárasztani! Még igy is, ezzel a minden rendszer nélküli tenyésztéssel mennyi érték jön be a külföldről hazánkba: a tojás, csirke, liba, ruca pulyka, a toll stb. alakjában. Ezek kiviteli értéke jóval meghaladja azt az összeget, amit hires búzánk értékeért behozunk! Pedig az igazi drága értékesítés lehetőségét elmulasztjuk azzal, hogy jószágunk a piacra elkésve érkezik, csak akkor, a midőn mások a külföldön már megelőztek bennünket. Volt az idén is eset reá, hogy márciusban a kéthónapos csirkék párját 4 koronával, áprilisban annak a libának, amelyik csak kezdte hányni a tollát, darabját 6 koronával fizették; míg későbben, amikor a piacokat már elárasztották a szaporulattal, egy pár csirke 2 korona, egy hízóba fogható liba 3—4 korona volt. Pedig az ilyen hallatlanul magas árakhoz nem is kell semmi boszorkányság, csak egy kis gondozott hely az aprójószág-törzseknek, azok rendszeres etetése és egy költő-gép, amelyek segítségével — különösen ha nemesitett baromfiakat tenyésztünk — az eddigi jövedelem megkétszerezhető. Hát még akkor, ha az általunk ala. pitani szándékolt egyesület annyi tagot számlál, hogy a felnevelt állatok hizlalását és órtókesitósét is maga eszközölheti egy szövetkezeti alapon létesített hizlaló-teleppel? A felelet igen könnyű és világos. Nézze meg< a kételkedő a kivitelre dolgozó hizlaló-telepeket Csabán, Szalontán, Orosházán, Szabadkán stb., igen könnyen megláthatja azok óriási forgalmából a nagy hasznot, a mit ezen élelmesen vezetett vállalatok gazdáiknak hajtanak. Miért ne tudnánk mi is ezen hasznokat magunknak megtartani ? Csak akarnunk és szövetkeznünk kell. Mert az egyes ember ezt nem teheti, de ha többen összeállunk s egy hozzáértő embert állítunk vállalatuk élére, megvagyok győződve a fényes eredmény lehetőségéről. Ilyen cél vezeti a Békésvármegyei Gazdasági Egyesületet, amidőn az aláírási iveket kibocsájtja egy baromfitenyésztő egyesületnek Békéscsabán leendő létesítése céljából; kérve az érdeklődőket, hogy azokat mielőbb és mentül nagyobb számban írják alá, hogy az egyesületet még az óv folya mán megalakítani s annak áldásos működését mielőbb megkezdeni lehessen. Pfeiffer István. merőseinek^soportját. Mindezt a legmegtisztelőbb hangon intézte hozzá, de ezenközben megfigyelte a főhadnagy Lalára tapadó különös tekintetét, kesergő illemderüjót és a fölindulástól rekedt hangot, ami világot vetett ama homályos, titkolódzó magaviseletre, amit mindeddig nem volt képes arájában megérteni s a leány tűnődése, hosszas habozása végre meg volt fejtve. — Megcsaltak! — gondolta fájdalommal ós szörnyen nevetségesnek találta helyzetét. Észébe jutott az a sok vígjátéki jelenet, amelyekben hasonló fordulatokat könnyedén végigkacagott ós amelyekben főképp annak a színésznek szerepe volt mulatságos, amit most neki osztott a tréfás végzet. A főhadnagy pedig csodálatos könynyüséggel olvasott társa borús arcában és nem érzett semmi diadalmas önelégültséget. Határozottan imponált neki Preznay előkelő megjelenése, nyugodt hanglejtése, elegánciája, ami nemcsak öltözetében, de uri modorában is megnyilvánult ós ahelyett, hogy gyűlölet ébredt volna szivében a szerencsés vetélytárs iránt, meleg rokonszenvvel nézte, hogy mily utánozhatatlan gyöngédséggel nyújtja kai ját Lalának, noha szerelem helyett a gyilkolás vágya tüzelt szemében. Hisz a jövő szépséges képe, ami rózsás ábrándokba ringatta, íme egy pillanat alatt megsemmisült és nem maradt belőle más, mint egy csalfa leány, aki hazug érzelmekkel csalfa hitvessé lesz. A vőlegényt pedig, amint igy kiábrándulva, megfosztva bizalmától, hitétől, lélektelenül állt az ünnepeltetós közepette, két gyöngéd kar fonta át, amelyeknek ö elése annyi bánatát oszlatta már. — Bátyám! — csengett fülébe zeneszerü kedves leányhang és a rózsaszinruhás gyermek hízelkedve hozzásimult — fogadj még egyszer igaz szerencsekivánatokat a te árva húgodtól! — A szavak elfulladtak ós a bíborrá pirult arc belótemetkezett Preznay simogató kezébe. Amig igy, szótlan elfogultsággal nézte őt, a tekintete megszelídülve pihent az aranyszőke fejecskén, aztán ideges rebbenéssel átsiklott a főhadnagy csodásan meghatott arcára és onnan Lala büszke szép vonásaira. — Ön megígérte nekem, hogy hűséges társam lesz jóban-rosszban, — szólt arájához fordulva és ahogyan előtte állt, olyan alázatosnak látszott, mintha kiváltságos kegynek tartaná, hogy meghallgatják, ámbár keserű guny árnyalta minden szavát. Én pedig megígértem a húgomnak, hogy önben őszinte barátnőt nyer, kit példányképül kell tekintenie a jövőben. Kérem újra, legyen elnéző vele szemben, akit sohasem beeózet anyai szeretet, pótolja néki mindazt a gyöngédséget, akitől mostoha sorsa megfosztotta ós tegye lehetővé, hogy önhöz hasonlítson. Lala nagyon nyomorultnak érezte magát ebben a pillanatban, szólni nem tudott, csak a fejével intett ós olyan gyáván, megszégyenüléssel szorította Preznay kezét, mintha joga sem volna hozzá. Aztán megkönnyebbülve fordult a köréjük sereglett vendégekhez, hogy hálás arccal fogadja a gratulációkat ós mint a boldogság symbolumu járult az oltár elé. Az „igen" kiejtése alatt kissé megborzongott és félve kerülte azt a delejes szempárt, amibe akaratlanul mégis belótóvedt. A főhadnagy biztatóan intett és vidáman mosolygott, mialatt vigasztalóan szorongatta siró koszorúsleánya kezét, egy rózsaszín keztyübe bujtatott apró kezecskét. Lala elsápadt, ! lezárta pilláit és ugy hitte, hogy valami megnerezhetlen, misztikus szédület a felhők közé emeli, miközben megtisztult minden földi szenvedélytől, amilyen : a szerelem, a csalódás, boszu és bánat. — Mintha ujraszülettem volna! ez volt első gondolata, érzése, mikor férje karján a pap áldó keze alatt meghajolt és szeme átnedvesedett a szokatlan megindulástól. Mihelyt azonban eléje került a főhadnagy, bá os kis sógornőjével és látta a leány izgatott, szerelmes arcát, kedvesen odaadó mozdulatát, melylyel hozzásimult rózsaszín karja az atilla kékjéhez, idegesen elfordította fejét ós hangos zokogással ráborult a férje vállára. A kocsik előállottak és a nászvendégek zajos jókedvvel jöttek le a lépcsőcsarnok díszes virágsorfala között, hogy a fiatal házaspárt a vasúthoz kisérjék. Preznay szinte brutálisan emelte maga mellé remegő feleségét, idegesen becsapta a kocsi ajtaját ós durván rákiáltott kocsisára. Lala még egy önkéntelen mozdulatot tett, mintha szökni akarna, aztán fáradtan visszahanyatlott a bársonypárnák közé az ülés sarkába és addig nézte a leányotthon kivilágított ablaksorát, amig csak omló könynyeitől láthatta. Részegítő jázminillat lengett a holdfényes éjben és hangos madárdaltól zengett a táj. A társaság elnémulva gyönyörködött a természet bájában és olyan ünnepélyes szótlanság ülte meg a kedélyeket, mintha gyászmenetot kisérnének. Preznaynak is ez jutott eszébe, amint kegyetlen mosolylyal nézte a felesége fehérbe burkolt alakját és sajnálta, hogy nem temetni viszi inkább. Akkor volna egy sírdomb, ahová imádkozni járna, egy szellemalak, akit gondolata körülfonna, egy emlék, amit megi siratna és egy halót szív, amiben nem ; kellene megcsalódnia soha! Mégis, ha '; ez a fehér asszony e percben bűnbánóan hozzásimul és a kezét belelopja az övébe, megbocsájt minden vétket, aminek hűtlenség az indító oka és el nem engedi azt a gyönge kezet egész életében. De Lala nem tett engesztelő kísérletet, a lélegzetét is visszafojtva, belefigyelt az éjszakába, vájjon nem hall-e vidám leánykacajt a következő kocsiból, melyből rózsaszín ruha világított elő? De ott is csendben voltak, hisz az egymásba fonódó kezek ékesszólóbban beszéltek, mint bármely elsuttogott vallomás ! És mig Lala arcjátéka elárulta minden rejtett gondolatát, Preznay csaknem gyönyörködött szenvedésében, sőt leküzdhetlen vágyat érzett fokozni ós ezért szólalt meg, de közönyös hangon, mintha csupán az időjárásról beszélne: — Lala! egy órával ezelőtt a főhadnagy megkérte húgom kezét ós én odaígértem neki azzal a föltétellel, hogy egyelőre titokban tartsa. Az asszony nem felelt, csak a szemét nyitotta tágra csodálkozón és a kezeit önkéntelenül imára kulcsolta, talán föl is fohászkodott, mert az ajka hangtalanul mozgott és sóhajszerü lehellet érintette a férfi arcát, aki ettől megadóan lehajtotta fejét és nyugodtan igy folytatta: — De e házasság nem fog meg történni ! Amit egy boldogság

1 jazó ember örömében megígér, %á nem kötelező a józanság idején hisz olyankor |a szivünk annyira túlárad nagylelkű I érzelmektől, hogy minden kincsünket ! elajándékoznánk. A húgom talán elfelejt I nevetni ezután, de ön, asszonyom, bizonyára visszanyeri csengő kacagását. I Jogommal sem élek, nem kérem számon