Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-11-10 / 89. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 89-ik sz. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP i elefon-szám : 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElrOFIZBTÉSt DI.1 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedcnbelQl is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Idegen nyelv a parlamentben. Békéscsaba, november 9. Jogtultengésnél nem más az, amit a horvátok a magyar parlamentben cselekszenek. Ledér elvüek, külföldi szemét s perverzitás a politikában lüktető ereje annak a vitának, melylyel a horvát képviselők megakadályozzák azt, hogy a nemzeti kormány s maga a képviselőház is az ország érdekében cselekedhessék Mig más nemzeteknél lépést tartott a nemzetiségek megfékezése a nemzeti Géniusz térfoglalásával, addig minálunk szerbek, tótok, oláhok és horvátok állják útját a magyar faj szupremátiájának s vitatják a jogot, amelylyel ezer esztendős országunk ügyeinek intézésére illetékeseknek merjük magunkat tekinteni. Egy-egy fiókHlinka, egy-egy fiok-Janku, egy-egy fiok-Jelasics betyárkodik a magyar parlament padsoraiban s mint az egerek, ugy cincognak és rágicsálnak az alkotmányos élet hajójában. A Björnson-féle világpolgárok szálló mosolylyal mérik végig azt, akinek pupillája Magyarország „néptipró" munkájának bámulatában legalább egy jó ujjnyira szét nem tágul. Hiszen Magyarországon sok a megcsodálni való. A népjogokat annyira nem respektáljuk, hogy hitvány lelkű izgatók a parlamentben merészkednek immár a magyar fajról, nyelvről és törekvésekről elitélőleg beszélni. Pedig az igazi nagy nemzetek, az angol, német, francia, sőt legújabban a népes konglomeratumu: Amerika is, mindjobban felismerik a nemzeti érzés államalkotó és fentartó erejét. Az ők példája legyen a mi példánk. Szivósan ragaszkodjunk nemzeti törekvéseinkhez, vasszigorral és vas következetességgel munkáljuk azt a nagy épületet, amelynek homlokán ez a felirat ékeskedik: Erős nemzeti állam! Nem szabad tűrni azt, hogy az idegen nyelv jogával a parlamentben betyárkodók tüntető vakmerőséggel vigyorogjanak a magyar nemzet arcába s megakadályozzák az ország jólétének érdekében megkezdett munkánkat. Éppen ezért örömmel kell üdvözölnünk minden olyan törekvést, amely azt óhajtja, hogy a parlamentben a nemzetiségiek és a horvátok részéről folyó aknamunkát megsemmisítsék az arra illetékes faktorok. Egyik fővárosi laptársunk csütörtöki számában föl is vetette ezt a kérdést az obstrukció szabályozásának formájában, melyet a házszabályok revíziójával lehetne e

!érni. Elismerjük, hogy ez a kérdés kényes volt a múltban. De nem lehet kényes és nolli me tangere ma, amikor egy idegen náció beküldöttjeinek szószátyárkodása elrabolja a hasznos munka idejét. Nincs ma olyan politikusa Magyarországnak, aki ne tartaná helyesnek ezt a gondolatot. Barabás Béla szerint is tenni kell már valamit. Ő ugy véli megoldhatónak a kérdést, hogy különbséget kell tenni a Ház ama tagjai között, akik elismert és el nem ismert pártokhoz tartoznak. Vagy az ügyek szerint ugy kell a szólásjogot szabályozni, hogy bizonyos ügyek, melyek a bizottságban egyhangú elfogadásra találtak, részleteikben a plánum előtt csak korlátozottan legyenek megvitathatok. Zboray Miklós szerint a leghelyesebb megoldás az lenne, ha j az elnökök kérlelhetetlen szigoruság| gal alkalmaznák a házszabályokat. | Vagy pedig a törvény magyarázatával kell megakadályozni az obstrukciót. Követelni kell, hogy magyarul beszéljenek, mert a törvény határozottan kimondja, hogy a tanácskozás nyelve a magyar. Lehet horvátul is beszélni, de akkor nem lehet tanácskozni. Kelemen Samu szerint az obstrukció csak akkor jogosult, ha a parlament többségét nem fedi a nemzeti akaratnak többsége. A házszabályreviziónak idejét elérkezve látja már ő is. És igy tovább. Őszinte csodálkozással kell viseltetnünk ezenközben ama politikai erkölcsi erők iránt, amelyeknek ilyenkor szerepük van és amelyek arra hivatottak, hogy a közvélemény erkölcsi súlyával a parlament bizonytalanságát irányítsák. Békésmegyében például egy hatalmas függetlenségi pártnak kellene életjelt adnia magáról e kérdésben. Hibás állásponton vannak azok, akik azt hiszik, hogy a politikai pártoknak csak választások idéjén van funkciójuk. Ha igy állana a dolog, akkor nem volna más a politikai párt, mint egy öntudatlanul működő szavazógép, amelynek, mint organikus egésznek, létjogosultsága nincs. Mi igenis azt valljuk, hogy mindenekelőtt ilyen kérdésekben kell hangot adnia egy politikai pártnak. A közvélemény tolmácsolásával a határozatlanság álláspontján segitse keresztül a parlament tagjait. S ha nem cselekedtek még igy az országban, — mutasson példát már egyszer a békésmegyei függetlenségi párt is. Cselekedni kell itt annyival is inkább, mert a mai helyzet tarthatatlanságát be kell látnia mindenkinek már. A magyar faj uralmának biztosítása érdekében nem szabad visszariadni semmitől. Még a házszabályreviziótól sem. Le kell küzdeni a lethargiát és erőt kell gyűjteni ahhoz a nagy harchoz, amely nemzetmentő lesz, amely kivezet minket a mai kátyúból. Kishitű az, aki e nagy, igazságos harcnak győzelmében nem bízik. A nemzet erejét és akaratát meg kell mutatnunk, különösen most, amikor gúnyolódva kétségbevonja ezt egy erkölcsileg és számbelileg egyaránt gyönge kisebbség. A békésmegyei orvos-sztrájk. Nincs közeledés. A pénztár köztégi orvosokat kér. A békésmegyei munkásbetegsegélyező pénztárak orvosai még nem akceptálták s az országos megállapodásra való figyelemmel nem is fogják akceptálni azokat a feltételeket, melyekkel a pénztárak igazgatósága oldaná meg az ápolási dijak fogas kérdését. Az orvosok álláspontja kétségtelenül indokolt. Spe| ciel a vidék orvosait pedig szigorúan kötik a megállapodások s aligha akad közöttük olyan, aki az orvosszövetség pontczatait megszegni lenne hajlandó. Minden törekvés, mely az anyagi helyzet javítását tűzi ki céljául, jogosnak tekinthető. Csupán azok a formák eshetnek kifogás alá, amelyekkel ezt a célt bizonyos rétegek elérni kívánják. S ha a szociálista törekvések minden eszközt szentnek tartanak, mert azokat — szerintük — a cél szentesíti, ugy az Békésmegyei Közlöny tarcaja. Irta: Zalay Masa.*) — Hát csakugyan férjhez megy ? — tört ki vádoló szemrehányással a főhadnagy olyan hangosan, hogy azonnal ijedten körül tekintett a nászvendégek hullámzó tömegén, mintegy mérlegelve a távolságot. Senki sem hallotta szavait, csak a menyasszony, aki végre megszabadulván az érdeklődők sértően kíváncsi szemlélésétől — bemenekült az ablakfülke rejtekébe és meglepetten állt a férfi mellett, hószinü selyemben, lenge fátyollal borítva, mozdulatlanul, csupán kezében reszketett a csokor és a szép szemek csillogtak ki lázasan a halavány arcból, melynek színe harmóniáit ruhájáéval. A kérdésre elfordult, mintha vissza akarna lépni, sóhajtott és pillantása átrepült a fényes társaságon, hogy néhány tolakodóan kérdő szemparnak diadalmas, büszke tekintettel válaszoljon, aztán a férfihez hajolt és hangos, tüntető kacagással mondta: — Bevégeztetett! s mig keztyüs kezét lassan fölemelte a menyasszonyi bokrétáról, melynek illatos rózsáit simogatta, elcsöndesedve szólt: Elvégre *) Mutatvány szerzőnek legújabb : „Szerelmes Métédiák" cimü kötetéből. sokáig haboztam a közvélemény szerint és illő, hogy Preznay kitartása meg legyen jutalmazva! Nem mintha kezemet ilyen fölötte magas ajándékul becsülném . . - fűzte hozzá enyelegve, — csak azt adom, amit kért és hiszem, hogy elégedett Jesz általa .. . Mélyen elpirult, mialatt átható szemét könnyek fátyolozták ; ez a nedves tekintet ellenállhatatlanul bájossá tette, amint zavartan folytatta : — Maga azt hiszi, hogy egy sötét tragédiában dileltánskodík, amikor elvállalta az első vőfélyem szerepét, de biztosítom, hogy nagyon csalódik ! — én szeretem a vőlegényemet! . . . A férfi hitetlenül, alig észrevehetően megrázta szép ApoUó fejét. — Lala! — esdekelt halkan — ne harcoljon olyan halálos sebesülttel, mint aminő szegény, gyötrődő szive ! A győJ zelem úgyse boldogíthatná, mert érzem, I hogy minden szava hazug ámítás — avagy a „mult" volt az '? . . . És ráemlékezett a hűségeskükre, iníket szerelmesen rebegett hajdan a lány, amikor a bájos szőke fő, mely most narancsvirággal van koszorúzva, önfeledt mámorral a váltán pihent. — A múltnak fényes temetése volt az eljegyzésemen, hangzott a válasz valami ismeretlen, hideg hangon, ami csak a női büszkeségükben sériett asszonyok sajátja. Fölébredtem Ja gyünyörü álomlátásokból, ennyi az,-{egész. Most lehajtotta fejét az üde virágokra oly hosszan, hogy elkábult a bódító illatártól és igy, lezárt pillákkal, elrejtett arccal beszélt tovább : j — Az élet utján véletlenül összetaj lálkozik két koldus, egy pillanatra megállanak, kezet nyújtanak és földobogó szívvel elhatározzák, hogy segíteni fogják egymást a sebző göröngyökön keresztül. De mert az élet utja szűk gyalogösvény — „ölelkezve" kellene j'árniok, ha egymás mellett akarnak haladni. Látott ön már ölelkező koldusor kat, főhadnagy ur ? Én még soha! De igenis láttam, hogy a hulladék kenyérmorzsához, amelyet egyikük élvez, a másiknak sóvár, irigy piltantása tapad ! Ilyen szánalmas tableaut nyujtottunk volna mi is . . . A főhadnagy hirtelen, indulatosan megragadta a menyasszony kezeit és ezzel a durva mozdulattal' kényszeritette, hogy szembenézzen vele. Lala mintegy védelmet keresve, ijedten meghátrált, ekkor a férfi megvetően eltaszította a fehérkeztyüs ujjakat és gúnyosan belemosolygott a megriadt arcba. — Hallgasson meg ! - és a Jiangja, ellentétben az egész mult gyöngéd suttogásával, most parancsolóan, kellemetlenül csengett. On nem akart éhezni a jövőben és ezért egy dúsgazdag férj fejedelmi assztalánál keres menedéket. Hódolattal hajlok meg előrelátó, józan esze előtt, mert megnyugtat, hogy az ön emlékében nem rezg már egyetlen halk accordja sem annak a bűbájos dalnak, mely valamikor régen sziveinkből fakadt és olyan szép összhangban olvadt. De ezekután tartozom önnek az•- "fi . 1 • A zal a büszke kijelentéssel, hogy én sem fogok nyomorult koldus módjára éhenhalni. Nagybátyám, kinek halálát vétkes önzéssel vártuk hajdan, a mult héten elköltözött az élők sorából és a mesés vagyonnak egyedüli örököse én lettem. Ez volt a magyarázata annak, hogy eddig késtem, de még mindig elég korán jöttem volna ahhoz, hogy szülőinek kényszerhatalmától megmentsem önt és a kínos tüzpróba után az oltár elől elvigyem magammal! Hitem azonban naiv képzelődés volt, mert amint csalódottan tapasztalom, kegyed szabao akaratból nyújtja kezét másnak, igy nékem az önbecsülés marad vigaszul, ami kitérést parancsol. E pillanatban örömujjongás zaja váltotta fel a szoba csöndjét ós üdvözlő kiáltások repültek egy elegáns, előkelő megjelenésű férfi felé, aki karján vezetve egy rózsaszinruhás gyermekleányt, tekintetével keresni látszott valakit. — Ez ő ! — súgta a lesújtott menyasszony és egy futó pillanatra áruló zavarba jött. De rögtön visszanyerte nyugalmát, amint kezet szorított jegyesével, aztán a ragyogó fiatal leányhoz fordult, hogy szeretetteljes rokoni indulattal magához ölelje, mig a két férfi a bemutatkozás banalitásán túlesik. Preznay hiddg, gyanús mosolylyal nézte végig az uj ismerőst, udvarias egykedvűséggel mondott köszönetet azért a fáradságért, amit a főhadnagy áldoz, hogy oly távolról is kész volt ide sietni, jelenlétével emelni a fényt ós kiegészíteni a menyasszony régi jó isSirolin tmell az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a —— köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza J-jl ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. J Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roohe" eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Boche & Cie. Basel (Svájc.) Roehe" 99 Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakba*. Ára üvegenként 4 — korona, i