Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-27 / 85. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 85-ik sz. Vasárnap, október 27. POLITIKÁT LAP Telefon-szám : 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenk!nt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltöFIZBTÉSI DI.1 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. SAILER VILMOS SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos : SZIHELS2KY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Békésmegyei sajtópörök. Békáaocaba, október 26. Herceg Ferenc kiváló irónk „sakáloknak" nevezte azokat a pennalovagokat, akik soronként fizetett díjazással rosszindulatú közvéleményeket gyártanak, vagy akik zsaroló szándékkal támadó cikkeket „szerkesztenek." Ezek az urak Békésmegyében is teret akartak hódítani s ezeknek a sakáloknak köszönheti a tisztességes sajtó azt, hogy ma már szembehelyezkedik a közvélemény az újságokkal. Azok a sajtópörök, melyeknek békésmegyei esetek adják meg az anyagát, szintén e sakálok működésére vezethető vissza. Urak, akik sokat tartanak önmagukról, összeköttetésben állottak egy-két ilyen sakállal, akiket váltókkal, pénzzel láttak el s mikor a tisztességes sajtó lehetetlenné tette a pennakalózok garázdálkodását, a velük szövetkezett és sajtótámogatás nélkül maradt gavallérok sajtóügyi feljelentésekkel akarták és akarják visszafizetni a komoly és tisztességes újságoknak a kölcsönt. Igy szeretnék terrorizálni a hivatását becsülettel teljesítő sajtót, amely még sokszor a körmükre fog kappantani a sakáloknak és szövetségeseiknek. Ezek a sakálok szenzációvá fújnak tol intim dolgokat, senkit nem érdelő ügyeket, rágalmaznak, ferdítenek és gyanúsítanak vagy egyéni célok szolgálatában. vagy anyagi haszonért. Csak minap is megesett, hogy országunknak egyik igen neves mathematikusa jobblétre szenderült és az irodalmi kalózok családi botrányt sütöttek ki ebből az esetből. Talán egy kissé furán is hangzik, hogy mi, a sajtó emberei, mutatunk rá a sajtó visszaéléseire. Igen ám, de a sajtó tisztességes munkásaiban nincs zsiványbecsület, fa mely megkövetelné, hogy egyesek bűneiért mindannyian síkra szálljunk. Csak e kötelességünket teljesítjük mi is, amikor ostorozzuk a sajtó fekélyeít és ki akartuk irtani ezt a múltban, még sajtópörök árán is. Igen fontos és meggondolandó kérdés már mostan az, milyen utonmódon akadályozzuk meg az ilyen visszaéléseket. Rendkívül kényes kérdés ez, mert bizony minden rendszabályt csak keskeny mesgye választ el attól a területtől, melyen már a reakció, a maradiság virágai nyilnak. A sajtószabadság bármilyen kis méretű korlátozásáról szó sem lehet. Oly sarkalatos tétele ez az alkotmányos állami életnek, hogy minden indítvány, mely csak a legparányibb mértékben is érintené a sajtó korlátlan szabadságát, már előzetesen is elvetendő és még megfontolás alá sem kerülhet. Nem is az a fontos, hogy erőszakkal, preventív intézkedésekkel akadályozzunk meg valakit abban, hogy ki ne mondja, papirra ne vesse azt, amit akar, hanem igenis az a lényeges, hogy módunkban legyen azután felelősségre vonni, ha a kimondott szó a valóságnak meg nem felel, vagy egyéni érdekeket sért anélkül, hogy a közérdeknek javára válnék. Ilyen eset pedig számtalan van. A rágalmazás, a becsület megsértése jelenlegi törvényeink szerint is megtorolható. De teljesen tehetetlenek vagyunk a sajtóval szemben akkor, amikor felületességből, könnyelműségből, vagy rosszakaratból okozott kár megtérítése forog szóban. Hiszen kártérítési kereset a mai viszonyok között még akkor is keserves dolog, amikor anyagi és nem erkölcsi károsodásról van szó. Mostani jogszokásunk még a számszerű adatokkal kimutatható kár megítélésénél is annyira óvatos, hogy a felek rendesen megunják a végtelen pörlekedést és ha mindjárt tetemes veszteség és áldozatok árán, de inkább békés uton egyezkednek ki. Könyörtelen szigorúsággal, drákói törvényekkel és főleg gyorsan kellene ítélkezni az ilyen ügyekben, aki valamit állit, aki bármilyen dolgot hirlapilag szellőztet, az álljon is helyt szaváért, de még ha igazat mond is, akkor is bűnhődjék, ha ez az igazság nem közérdekű. Ahogy van magánlaksértés, melyet az követ el, ki hívatlanul betolakszik valamely családi körbe, ugy legyen eszmei laksértés is, azoknak, akik hívatlanul markolnak bele idegenek családi életének jelenségeibe. — Leányszöktetés, válópör, öngyilkosság, őrültség, mind olyan ügyek, melyek csak akkor tartoznak a nyilvánosság elé, ha a közt érintik, ha akár a szereplő személyek társadalmi súlyánál, akár valami megrázó drámai körülmény folytán arra alkalmasak, hogy okulárul szolgáljanak, hogy belőlük tanulságot lehessen meríteni. De ahol ez az eset nem áll fenn, ahol tisztán csak azért lebbentik félre a családi életet takarói fátyolt, hogy a szenzációra való éhséget lakassák jól, ahol csak azért állítják pőrén pellengére valakinek legintivebb ügyeit, hogy a hozott sorok száma szaporodjék, ott igazán csak sakálokról beszélhetünk, akik csaholva ássák ki még a halottakat is.. Békésvármegye uj föispánla. Egy ujabb név. — JusthJJánost nem nevezik ki. A sok találgatás és többé-kevósbbé hiteles iníormációk alapján megirt s vármegyénk főispáni állására vonatkozó közlemények után ma végre ab| ban a helyzetben vagyunk, hogy az uj 1 békésmegyei főispán személyét ületőleg oly körökből adjunk információt, j amely körök a politika szekerét is irányítják. Szinte kétségtelen bizonyossággal Írhatjuk immár, hogy Békésvármegye a legközelebbi időkben főispánt kap s . erre a méltóságra Dőry Pált, Tolnavár• megye alispánját nevezi ki a kormány. Tudósítónknak és egy békésmegyei országgyűlési képviselőnek is alkalma volt e tárgyban kérdést intézni Andrássy Gyula gróf belügyminiszterhez, akinek válasza mindkét érdeklődőnél ugyanaz volt. Budapesti tudósítónk megkérdezte a minisztertől azt is, vájjon befejezettnek lehet-e már tekinteni ezt a tényt s meg lehet-e irni a nyilvánosság számára is, amire Andrássy belügyminiszter igennel felelt. Békésvármegyének újonnan kinevezendő főispánja 53 esztendős és rokoni összeköttetésben áll a Széchenyi Békésmegyei Közlöny tarcaja. A s első vizsgálat. Sürgés-forgás, hű, hó Van most a kis házban, Kis leányunk sápadt, Izgatott, nagy lázban. Édesanyja félti, De biztatja nagyon ; Leánykáknak első Vizsgálata vagyon ! . . • Talpon az egész ház . .. Mozgósítva vagyunk, A nagy ijedtségre Csillapítót adunk. Bátorítjuk szegényt, Biztatjuk : ne féljen ! Csak az: „Á-B-Cének Szavaival éljen!. . ." Hogyha a betűket Jól „szillabizálja", A puska az útját Bonbonnal elállja. Szem-szájnak ingere A kezében lészen Csak a szekundákkal Állj ón mindig résen. Megtörtént a nagy nap, A vizsgának vége, Korholó szavaktól Meg van a lány védve. S édes szülőinek Az a kiváltsága : Hogy jól sikerüljön - Víg menyegzőt üljön — Utolsó vizsgája !... Halmy Gyula. Ember. Irta: Jászai Mari. A leánya nálam szolgált és meglá; togattam őket egyszer Baracskán; on1 nan ismertem. Évek múlva ujult meg j barátságunk, mikor meghallottam, hogy idefenn, Budapesten, egy istállóban fek! szik betegen. Kocsis volt egy mészárosnál ; egypár nappal azelőtt á vásárcsarnok jeges járdáján, amint egy borjut ! vitt be a vállán, elcsúszott, elesett és j azóta esténkint „nyög" — mondta a ' leánya. Orvost küldtem hozzá ; három bordaI csontja volt betörve. Kórházba vitték; ott látogattam meg és állithatom, hogy ' soha, sem azelőtt, sem azóta életemben, olyan boldog embert nem láttam, mint az öreg Barsi Jánost abban a tiszta ágyban, abban a napsugaras szobában. Alig mert hinni a boldogságában! „Mi; vei szolgált 6 rá, hogy ötét igy kénvez| tessék". Egy-kéf narancsot hámoztam ott neki, meg a tőle jobbra-balra fekvő szomszédjainak, miközben csöndesen 1 beszélgettünk Aztán volna-e még valami kívánsága, e mellé a nagy boldogság mellé, János bácsi ? — faggattam tréfásan és játsztam, hivatásomhoz képest, egy kicsit, a jó tündér nénit. Persze csak afféle ütött-kopott fakó tündért, nem ifjú, sugárból szőtt, fátyolban lebegő mindenható tündér-kiráiynőt, aki szerelmes ifjú párokat örök tavasszal ajándékoz meg, csak szegény, prózai, öregecske tündért, aki igaz, hogy villámon, de csak 6--6 krajcárért röpitteti magát kívánsága szerinti távolságokra és öreg védencét legfölebb egy jótékony konflison szállíttatja a tündér-palotába, a Szent István-kórházba; miután előbb a jó orvos uraknál illendően bekönyörögte. — Az én kívánságom, — gyönyörködött a kérdésben az öreg, ugy ám! Jó is volna! Mintha azt mondta volna: Nem olyan kicsi dolog az, amit csak ugy egy szuszra teljesíteni lehet. — Az én kívánságom az volna, hogy amint itt meggyógyulok, hazamehetnék Baracskára,azián kanalazhatnám az öregemfőzte rántott leveseket! — és ugy nézett rám, mint aki érzi, hogy ő most akkorát kivánt, amit senki sem bir teljesíteni! — Hiszen az adósságom, amiért bejöttem szolgálni, még nem fogyott le! Nos, ennek az „adósságnak" történetét akarom én itt elmondani. Nagy gazda volt Barsi János Baracskán, Fehér negyében. Szép kőháza, gyönyörűen müveit szőlői, szántóföldjei és olyan szép lovai voltak, amelyekre nemcsak ő, de az egéíz falu büszke volt. Boldogan élt több milliónyi testvérevei együtt szép hazánkban Barcsi János gazda, — amikor a balvégzet rábocsátott a mi gyanútlan népünkre két akkora veszedelmet, melyeknek egyike is untig elég lett volna, hogy öngyilkosságba sodorja. A kezébe adta a rettenetes „váltót" és az undorító pálinkát! A paraszt kérges kezébe a subtilis gyilkot, a váltót! Nagy távolságok legyőzésére szolgáló. éles elmével dolgozó, éles elmével kiélesitett szörnyű fegyvert adtak, az ekeszarvához szokott egyszerű tenyérbe! Olyan ártatlan, olyan behízelgő formában jött ez a csapás — ki ijedt volna meg tőle! — Egy szelet papirosnak aláír kend és kapja a parázs-pénzt a takarókból. Jött is a gyanútlan Barsi Jánosra a sógora, a bátyja, a komája — meg aki érte — ós irta az együgyű nép a váltót szorgalmatosan. De mert a csapás sohasem iön egyedül, tehát jött vele a még veszedelmesebb átok, a pálinka! A váltó csak koldussá teszi népünket, a pálinka lealacsonyítja és megfosztja az emberségétől. Az emberségétől ós az egészségétől! Ez a két újdonatúj döghalál pusztítja a magyart, ami elől nincs menekvés, mert ahol ez pusztít, ott nem születik többé egészséges ember! Tudok egy falut: igen nagy falu volt gyermekkoromban, a legszebb nép lakta a föld kerekségén. Ma? — Aki még sohasem sirt életében és meg akarja Siroliit jtMcli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti .i köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza » elten számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche* eredtrtl csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Sasai (Srájo.) 99 Roche a Kapható orvosi rendeielre a gyógyszertárakba*. " Ára üvegenként 4 — borona, i ™