Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-27 / 85. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1907. okt. 27. grófokkal, amennyiben gróf Széchenyi Sándor tolnamegyei főispán sógora Dőry Pálnak. Dőry régi nemesi családnak a sarja s a családi tradíciók kétségtelenül megedzették benne azt az erényt, amely pályáját és munkálkodását tekintve, sokban hasonlatossá teszik öt vármegyénk egykori főispánjához, az érdemekben, munkaszeretetben s az alkotások körül elért sikerekben gazdag Fábry Sándorhoz. Dőry kineveztetésével elég van téve annak a kívánalomnak is, melyet vármegyénk többségben levő politikai pártja, a függetlenségi és 48-as párt füz a főispán kinevezésének kérdéséhez. Tudott dolog ugyanis, hogy ez a párt függetlenségi és 48-as elvű főispánnak kinevezését óhajtja. Dőry Pál 67-es politikai alapon állott ugyan, de az uj politikai alakulatok őt is a 48-as párt keretébe vonták, amely értékes erővel gazdagodott az ő egyéniségével és személyével. A kinevezendő főispán teljesen a gyakorlat embere. Pályáját ott kezdte ő is, ahol Fábry Sándor s tudása, szorgalma és vasakarata a főispáni méltóságig segíti most őt. Dőry kineveztetésének hírét annyival is nagyobb örömmel regisztráljuk, mert egyik harcosa ő is annak a mozgalomnak, mely a társadalmi békét ós rendet veszélyeztető szociálista-tulkapá sokat célozza korlátok közé szorítani. Az ő erélye és pártatlan szigora biztosítékot nyújt tehát az iránt, hogy vármegyénkben hamarosan véget érnek az izgaiások és lázitások. Szorosan a főispáni állás betöltésének kérdéséhez tartozik az az értesülésünk, mely szerint báró D r e c h s e 1 Gyula neve is kombinációba került a főispáni szék betöltésének ügyével kap csolatosan. Ez a kombináció azonban most elesett. Az uj főispánt november hó eluő napjaiban nevezik ki. Egyetemes egyházi gyűlés. Békésvármegyeiek felszólalása. A katholicizmus ellen. Ezen a héten kezdte meg és fejezte be a magyar honi evangelikus egyház egyetemes gyűlését. A gyűlést Budapesten a Deák-téri polgári iskola dísztermében tartották. Budapestről érkező tudósítások szerint ez a közgyűlés nagyon is viharos volt s hevesen tiltakoztak ez alkalommal az uj népoktatásügyi tö vény „katholikus" szakaszai és a protestáns egyházat ért sérelmek ellen. Az evangelikus egyház egyetemének gyűlését P r ó n a y Dezső elnök nyitotta meg s bevezető szavaiban a papi javak szekularizációja ellen beszólt. Prónay a leghatározottabban tiltakozott a szekularizáció kérdése ellen, amely szerinte sem magánjogilag, sem vallási, sem közjogi szempontból nem helyeselhető. Vallási szempontból — mondta Prónay — Krisztus tanításának alapján is szembe kell szállanunk azzal Ezután több kisebb ügyet intézett el a közgyűlés. Majd Szeberényi Zs. Lajos csabai lelkész, S z t e h 1 o Kornél egyetemes ügyészszel együtt felsorolta azokat a sérelmeket, melyek a kormány részéről az evangelikus és egyáltalán a protestáns egyházakat érik a népoktatásügyi törvényből kifolyólag. Sztehlo egy felirat tervezetet mutatott be, mely a kormányhoz volna fölterjesztendő s amely igen mély érvekkel sorolja föl az egyház és iskola sérelmeit. Előadja a felirat az ecclesia militans kezében levő iskolák privilégiumait, szemben a protestáns iskolák jogcsorbitásával s e sérelmek megszüntetését kéri. Szeberényi Zs. Lajos teljes mértékben helyeselte Sztehlo Kornél álláspontját és indítványát Mindez azonban nem elégíti ki őt — mondta — s még tovább szeretne menni. Különben az államsegélyek tekintetében kell megmondania véleményét. Azt óhajtaná, hogy a protestáns iskolák teljesen ádamosittassanak. így aztán megszűnnének a folytonos sérelmek is. Szarvas község országgyűlési képviselője, H a v i á r Dániel, szintén tiltakozott a bözoktat'tsügyi kormány eljárása ellen s egyes pontok simításával ő is a manifesztdtiv hívének mondotta magát. Indítványozta, hogy az egyetemes egyház előbb a közoktatásügyi miniszterhez forduljon s csak azután a kormányhoz. Veres József esperes-lelkész, az orosházaiak országgyűlési képviselője kárhoztatja azt, hogy a képviselőház a katholikus egyházi ünnepségeken megjelenik. Egyébként csatlakozik Sztehlo indítványához, de ő is szükségesnek tartotta,' hogy az élesebb kifejezések enyhittessenek. A közgyűlés ilyen értelemben határozott. A lelkész-értekezleten Veres József elnökölt. Szeberényi Zs. Lajos az elnöki jelentós kapcsán hivatkozott arra, hogy az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásának, az egyháznak államosítását jelenti Gondolni kellene az időre, mikor az egyházat szétválasztják az á Iámtól s gondolni kellene arra, hogy i ekkor az ev. egyház ne legyen támasz j nélkül, mert a katholikus egyházzal | szemben ez az egyház teljesen elvész. Indítványára napirendre tűzték az összes iskolák államosításának kérdését, j-ainelyet le is tárgyaltak később. A kiegyezés ügye egy népgyűlés előtt. Csabán megint politizálnak. Nagy napja lesz ma a békésmegyei elégedetlen néprétegeknek. Bokányi Dezső, a magyarországi szociáldemokrata pártnak vezére látogat ma mihozzánk, hogy a politikai kérdések iránt érdeklődő csabai nép előtt kifejtse az Ausztriával kötött kiegyezés hátrányait. Szinte kétségtelen bizonyossággal leközölhetnők már most is Bokányi Dezső beszédét, amely a kormányellenes támadásoknak láncolata lesz. Hozzászoktunk már, hogy azok, akik Kristóffy Józsefnek előszobáiban otthon érezték magukat, a kíméletlen támadások, ráfogások ós vakmerő rágalmak sokaságába temessék a mai, alkotmányos rendszer igazait s ilyen uton biztosítsák maguknak az olcsó népszenvedély elismerő nyilatkozatát. Hát éppen ezért meg is jósolhatjuk előre, hogy Bokányi Dezsőnek nagy sikere lesz. A csabai Csirkepiac-téren tartott népgyűlések tagjai nem szoktak hálátlanok lenni a gyalázkodóan mennydörgő szónoklatok iránt s ha még mindehhez Bokányinak hívják azt, aki argumentumok hiányában a kíméletlen és durva támadások sörös-hordóján beszél a néphez, akkor a hatás hatványozott lesz. Az utcasarkokra kiaggatott hivogatóplakát pontjai között azonban sokkal értékesebb pontokat is látunk a kiegyezés kérdésénél. E pontok egyike a népmészárszék, másika podig a n^psütőde kérdése. De hogy e kérdések jogosságáról és helyénvalóságáról meggyőződjünk, erre nem kell éppen Bokányi Dezső népgyülésén résztvenni. Az ő ékeshangu szónoklata nélkül is tudja mindenki, hogy a már végnélkülinek látszó drágaságot csak korszerű intézményeknek felállításával akadalyozhatjuk meg Amit Bokányi mond majd e tekintetben, az nem lesz uj dolog és amit nem fog mondani, az is közkeletű üresség. Mindent összevéve, a népgyűlés erkölcsi nívója még az átlagos kívánalmakat sem fogja megütni s az egész „hecc" csak arra szolgál, hogy uj alkalmat találjanak a kormány támadására. Ez az igyekezet pedig igazán nem függ össze a népnek érdekeivel Avagy talán Bokányiék más véleményen vannak Kristóffyval együtt ? . . . kóstolni a sós könny izét, az jöjjön velem, megríkatom még ha pogány is! j Megmutatom neki az agyag-partokba vájt üregekben kuporgó, sápadt, beesett szemű, éhes és ijedt állat-tekintetű magyart, akinek ernyedt inu, vézna karjából már kifordul a kasza meg a kapa. Nincs rá szüksége. Nincs is mit kaszál niakapálni. Apái földje már nem az övé, Házaiból barlangokba menekült. Az ártatlan, lenge kis papír-szelet, meg annak a keritője, a lelket-tcstet gyilkoló pálinka húzta ki alóluk. Nem bir Magyarország annyi szanatóriumot építeni, amennyi áldozatot a gondviselője, az „Állam" neki a „jövedelmező" pálinka révén szolgáltat! Ez olyanforma gazdálkodás, mintha én az egyik kezemmel a Dunába hajigálnám a tulajdon gyerekeimet, akik nekem a kenyeret keresik; a másikkal pedig — nagy költséggel — minden ezrediket kihalásznám. — Mert a pálinka vérrel él! Elégeti annak a vérét, aki megissza. Bizony „megesszük mi a gabonánkat füvében". Megisszuk a testvéreink vérét a pálinkáért befolyó adó alakjában ; azután minden ezrediket nagy költséggel fölápoljuk ! Én ugy érzem, hogy nekem városról-városra, faluról-falura és ott házrólházra kellene száguldanom és szegéy megmérgezett testvéreim fülébe sikoltanom : „Térjetek észre, mig nem késő ! Félje^'k, irtózzatok a pálinkától, mely kiszív,a testetekből az eiől, lelketekből a becsületet! Hát nem látjátok szerencsétlenek, hogy aki nektek azt a pokoli tüzet árulja, aki már tanyáról-tanyára szekereken utánnatok hordja és a" gabonátokért becseréli! — az maga azt a mérget meg nem issza. Az az okos kereskedő maga miért nem issza a pálinkát, ha az — a te szerencsétlen, oktalan fölfogásod szerint — erőt át ! ? Miért nem tanulsz a „boltos" példáján ? Láttál már pálinkás zsidót részegen ? Halálos küzdelem ez, a melyben mi veszünk el, magyar véreim. De még csak nem is ugy, hogy megsajnáljon valak

1, mert a pálinka előbb lealjasit bennünket. Az aljasat pedig ki óhajtja, ki becsüli ? . . . Nem nallottátok, hogy a külföldi újságok már világgá híresztelték, hogy a magyar baka azért nem bir más nemzet fiaival versenyt gyalogolni, azért rogyik össze husz, harmincával, mert „bepálinkázott"! (Bilek.) A pálinka már kikezdte a magyar becsületet a világ előtt! Itthon pedig az életerejét. Ami rombolást a váltó megkezdett, azt a pálinka bevégzi rajtunk. De a szegény ember még lehet erős, büszke és becsületes, csak a pálinka bírja hitvánnyá tenni, mert megöli az egészségét. Barsi János még nem ivott pálinkát. Neki még piros volt a vére, — amit a pálinka fehérré pörköl! — egyenes volt a hátgerince, büszke volt a lelke ! Nem ivott pálinkát, azért bírta 65 esztendős korában az egész borjút a vállán Nem ivott pálinkát, azért birta azt a feleletet adni, amelynél büszkébben és fényesebbet soha még egy császár sem adott. Azt felelte, mikor a mások váltói fejében házát, szőlőjét, szántóföldjeit, büszkeségeit, szép lovait is dobraütötték és igy szóltak hozzá a „hitelező urak": — No János bácsi, fönn van ugyan még az adósságából négyszáz pengő forint, de kieresztjük a váltókból, elmehet, mert már ugy sincs semmije. — Hát a becsületem ? ! — emeli föl ősz fejét és erős szavát Barsi János. — Hát a becsületem, az semmi! De lefizetem én a tartozásomat az uraknak, ha Isten éltet! Kezet fogott öreg élete-párjával; a falu határán két nehéz könnyet törült ki a szeméből és jött, jött az öreg gazda ide a városba cselédnek. A leányai péí| dájára ő is jött szolgálni. Elszegődött egy mészároshoz kocsisnak, havonként 18'forintért. És ő ebből a 13 forintból havonként hazaküldött az adósságára az „uraknak" nyolc forintot. Nyolc forintot haza küldött; ötből ólt — — — Mire törött bordán ál a kórházba került Barsi János, akkorra a 400 frt „tartozásból" 200 már ilyen módon, le volt fizetve. Ne emeljünk u emléke előtt kalapot ? Mert ezek a Barsi Jánosok azok, akik az .,örökigazságot" időről-időre víssza-visszahoz-ák magukkal a földre. Mert a finom, , modern" urak okos tömege már rég elsikkasztotta volna közülünk. Az egészséges hátgerincükben hozzák ezek az egész, emberek a földre újra meg újra vissza az Igazságot és hirdetik, ha kell, életük árán, bizonyságul, hogy az mint kérlelhetetlen következetesség, a Mindenség egyensúlya. A világok föntartója. * Szégyenleném, ha most ide nem írhatnám, hogy ennek a~, i. embernek a kívánsága teljesedett. A kórházból hazam ehetett öreg felesége petrezselemleveseihe:, miket még egypár esztendeig békében k; n.>iázhatott . . . * És ez a fényes pé'da nou\ veszett kárba. Az a fiatal orvos, tki :ípoita, ugy kívánt az öreg paraszt irán! való tiszteletének kifejezést adni, hogy személyesen utazott le hozzá falujaba, a már végképp kifizetett váltóját nek; kózbesiteni. „Ki tudja — mondta szorí hatok-e még életem lefolyása alatt olyaa tiszta kezet, mint az öreg Barsió Felszámol a mübutorgyár. Porjesz Mihály fizetésképtelen. A „zsenialitás" csődje. Mikor Porjesz Mihály, a Reisz és Porjesz bútorkészítő-cégnek egyik beltagja összetoborozott egy részvénytársaságot, hogy Magyar Mübutorgyár címen egy olyan iparvállalatot létesítsenek Békéscsabán, mely a készített árúk csinossága és jósága szempontjából versenyképes legyen, szerte a vármegyében nem győzték eléggé magasztalni azt a pompás „zsenit", aki megteremtette e részvénytársaságot és aki később megtétette magát a vállalat ügyvezető igazgatójául. A közönség nem látott semmi különöset abban, hogy Perjusz, a „zseniális" ügyvezető-igazgató kevés szaktudással a vállalat élére került s azt sem tartotta érdemesnek kifogásolni, hogy egy kezdő vállalat nagyzásban szenvedő igazgatója évi tizezer korona fizetést és busás jutalékot kapjon. Később azonban mindinkább élesebb lett a gyanú, hogy ez az egész gründolás csupán Porjesznek, a „zseniális" igazgatónak érdekében létesült, aki rendkívül jól érezte magát magas fizetéssel dotált állásában s pazarul berendezett irodájából intézgette azokat a dolgokat, amelyek végül csődjét jelentették Porjesz Mihály „zsenialitásának", anyagi romlását a gyárnak és nagy veszteséget sok-sok részvényesnek. Hogy a „zseniális" Porjesz Mihály miképpen biztosított piacot, ezt tudja mindenki. Nevetséges összegekkel licitálta le egy-egy nagy szálloda vagy kávéház berendezésénél az árakat, csakhogy a csabai gyár kapja meg a munkát ; ily vállalkozásnál azonban csak n:igyon kis összegű asztalos-munka volt, hanem annál több más szakmabeli Mikor aztán szállításra keriilt a dolog, azt kellett tapasztalni, hogy a vállalkozás balul járt s a telep kudarcait gazdagította csupán, mert ritkán lett betartva a határidő. A számitásnélküli és könynyeltnü vezetés és az a makacsság, melylyel a „zseniális" igazgató a tönk felé rohant, rohamosan siettette a véget s ez mintegy másfél esztendővel ezelőtt be is következett már. A különben egészséges alapokra fektetett iparvállalat megmentése érdekében nagyarányú akció indult meg ez időben s ezt az akciót Fábry Sándor akkori főispánnak közbelépésére figyelemre méltatta a kormány is. Pénzes emberek jöttek és tárgyaltak a részvénytársasággal, amely ekkor már abban a kellemes helyzetben volt, hogy nem vallhatta többé igazgatójának Porjesz Mihályt, aki egy keményhangú nyílttéri. nyilatkozatnak s egy csomó kárvallott részvényesnek hátrahagyásával, Budapestre költözött. A buzgólkodás a gyár megmentésére hiábavaló volt. Porjesz Mihály, a „zseniális" igazgató, sokkal alaposabban elvezette ennek az ipartelepnek ügyeit, mint ezt megelőzően a Reisz ós Porjesz cégét, a melyet a társas-cégből kilépett Reisz Miksa SZÍVÓS, szakavatott munkának árán újból életképessé tett. A Magyar Mübutorgyárat azonban lábraállitani nem lehetett többé. így következett be az a fordulat, melyről az igazgatóság lapunk mai számának hirdetési oldalán ad értesítést a részvényeseknek ós melynek lényege az, hogy a társaság tagjait november 13-ára közgyűlésre hivják, mikor is a felszámolást fogják kimondani. Nem volna teljes tudósításunk, ha nem emlékeznénk meg arról, hogy a részvénytársaságnak egykori „zseniális" igazgatója legújabb iparvállalatával is csődöt vallott. Porjesz ugyanis bútort raktárt rendezett be Budapesten a mosilyen minőségben is — fizetésképtelenséget jelentett be...