Békésmegyei közlöny, 1907 (34. évfolyam) július-december • 52-101. szám

1907-10-10 / 80. szám

Békéscsaba, 1907. XXXIV-ik évfolyam. 80-ik sz. Csütörtök, október 10. mm BEKESME6TEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EIíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő : SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHEX.SZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYtLTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Népek versenye. Békéscsaba, október 9. Az ország szomorú gazdasági helyzete megkívánja, hogy minden hazafi teljes munkaerejének felhasználásával a gazdasági bajok orvoslásán fáradozzék. Az országos elintézésre váró feladatok mellett megszámlálhatatlan teendő van, melyek magukban véve ugyan csekély jelentőségüeknek látszanak, mert nem is igényelnek törvényhozási, vagy hatósági beavatkozást, de összességükben mégis végtelen befolyással lehetnek gazdasági állapotaink javítására. Reformra van szükség a gazdálkodás minden ágában és újjá kell teremteni az ország egész ipari organizációját, amely utóbbihoz az uj ipartörvény, ha olyan lesz, aminőnek várják, is hozzá fog járulni. Arra kell törekedni, hogy a belföldi termelés emeltessék és a magyar árak jobb értékesítése lehetővé tétessék. Egészséges üzleti szellemnek kell áthatni e nemzetet, hogy boldogulhasson. Kimondhatlan nagy vesztesége volt hazánknak abból, hogy a jobb módú középosztály nem tudta idejét jól felhasználni, vagyis, mint az angol mondja, pénzzé tenni: „Time is moneyl" (Az idő pé iz!), ezt tartják a világ leghatalmasabb nemzetének milliói. És csakugyan azt látjuk, hogy mig a magyar közbirtokosság lába alól kilicitálják a földet, mert idejét nem tudja jól felhasználni ; addig a nagy északamerikai köztársaságban az egyszerű zsellérmunkásból lett farmer (gazda) és businessman (iparos vagy üzletember) gyárakat épittet és terményekkel megrakott hajókat küld Európába, melyek valóságos aranyözönt indítottak Eurór>áKi Amerikába. A hatalmas északamerikai köztársaság a legerősebb versenytársa Magyarországnak a nyugateurópai piacon. Az oceánon tul, annak partjaitól száz meg száz mértföldnyi távolba eső nyugati államok olcsóbban elszállítják Európába tízszer oly hosszú uton terményeiket, mint a magyar gazdák. De éppen mivel Északamerika ennyire felettünk áll, tőle tanulhatunk és kell is tanulnunk legtöbbet. Északamerika hatalmas versenye csak az esetben lesz végzetes reánk, ha azt hasznunkra nem fordítjuk. De ha eltanuljuk Amerikától azt, amiben előnyben van felettünk, akkor a versenyből baj nem fog reánk hárulni. Ellenkezőleg, az még hasznunkra is lesz, mert a haladás utján gyorsan előre fog ragadni és elvesztett piacainkat is visszahódítjuk, mivel a földrajzi és más természeti előnyök a mi részünkön lesznek. Nem lehet most egyenkint kifejteni mindama tényezőket, melyeknek Északamerika nagy gazdaságát köszönheti. Csak egyre szorítkozunk, mely úgyszólván éltető eleme a többieknek: és ez az amerikai ,;business"-szellem. Északamerikában egészen más üzletvilág van, mint Európában; ott oly pezsgő élet, örökös nyüzsgés, lázas tevékenység uralkodik, mint egy méhkasban; aminőről- itt az egyszerű magyar falusi embernek, vagy kisvárosi polgárnak fogalma sincs. Puszta térségeken, gyakran pár hónap lefolyása alatt, városok keletkeznek, melyek rövid idő alatt jelentékeny ipari és kereskedelmi pontokká növik ki magukat. S mindezt az amerikai busínessszellem alkotja. Ezt a szellemet kell átplántálni Magyarországba, vagyis inkább csak fel kell azt ébreszteni, mert a tapasztalás megmutatta, hogy a magyar emberből is lehet épp oly jó businessman, mint aminő az amerikai, csak be kell vezetni az üzletvilágba, vagyis módot és alkalmat adni neki arra, hogy üzletember váljék belőle. Főispáni kinevezés előtt Akció Justh János ellen. Nem kell a gazdáknak. Ma megkezdi ülését a magyar országgyűlés képviselőháza s ez a körülmény újból aktualitást kölcsönöz annak, hogy vármegyénk illetékes köreiben szót ejtsenek az uj főispán kineveztetésének kérdéséről. Azok, akiknek alkalmuk volt e tárgyban a kormányhoz közel álló egyénekkel beszélni, ugy tudják, hogy ez a kinevezés még e hónap folyamán, esetleg november hó első napjaiban megtörténik, de mindenesetre oly időben, hogy 6-7 héten belül megtarthassuk az installáló közgyűlést. Békésvármegye uj főispánjának személyét illetőleg ma már megbízhatóbb információkkal rendelkezünk. Teljesen hiteles forrásból értesülünk ugyanis, hogy békésvármegyei főispánul Justh János országgyűlési képviselő, Justh Gyula házelnöknek fia van kiszemelve, aki már akkor is kombinációban völt, amidőn Fábry Sándor dr.-nak lemondása ténynyé vált, A politikai helyzetnek akkori bizonytalansága azonban elodázta ennek a kérdésnek megoldását s a főispáni állás betöltését a parlament őszi ülésszakának megkezdésére halasztották. Az időben, mikor Justh János kineveztetésének hirét regisztrálták a lapok is, fővárosi laptársainknak egyikmásikában azt olvashattuk, hogy Justh kineveztetésének hirét örömmel fogadják a békésmegyeiek, mert az uj főispánjelölt ismerettségi köre teljes sikert biztosit annak a programmnak, melyJyel Justh a békésmegyei főispáni széket elfoglalja majd. Ezzel e híreszteléssel teljesen ellentmond az az akció, melyről a napokban vettünk hirt s mely a békésmegyei birtokosok körében keletkezett Justh János ellen. Békésvármegye birtokosai és gazdái ugyanis nem fogadnák szívesen a házelnök fiának kinevezését, mert azt állítják, hogy Justh Jánosnak szélsőségekbe hajló s inkább a szociálizmus érdekeit szolgáló politikai álláspontja nagy veszedelmet jelent az alföldi munkásviszonyokra. Ezt az állítást pedig azért hangoztatják a békésmegyei gazdák, mert Justh János volt az, aki azt a rakoncátlan küldöttséget a miniszter elé vezette s ezzel a tényével alkalmat adott a polgároknak, hogy szereplését tévesen Ítéljék meg. Viszont Justh János ismerői azt vallják, hogy az uj főispán-jelölt tántoríthatatlan híve a függetlenségi és 48-as eszméknek, lelkes harcosa azoknak az elveknek, melyek a politikai és gazdasági önállóságot hirdetik, de egyben kérlelhetetlen üldözője is azoknak az erőszakoskodásoknak, melylyel a nemzetközi szociálisták készítették elő az egyenetlenkedés harcmezejét. Nem áll módunkban, hogy Justh János bírálóinak ellentétes és egymásnak ellentmondó nyilatkozataiból a valóság megállapítását kíséreljük meg. De regisztrálnunk kell azt, hogy a békésmegyei gazdák Justh János kinevezése ellen akciót indítanak, amely akciónak inditó rugói gazdasági érdekekben keresendők. Mi képtelenségnek tartjuk azt, hogy a mai kormánynak egyik lelkes hive rászolgált volna, vagy rászolgálna arra a vádra, amelylyel jóhiszemű készségének félremagyarázása nyomán illetik s egyáltalán nem tartjuk indokoltnak beleavatkozni a főispáni kineBékesmegyei Kjzlonj tarcaja. Lélekvesztőn. . Viharverte madár vagyok. Gubbasztok egy bárka szélin. Alattam a tenger tükre Háborogó, sötétkék szín. Távol egy ragyogó szirten Világító-torony fénylik. Tüzet szóró, hosszú sávban Reám veti sárga fényit . . . . . Megborzadok. Ha most a víz Hideg kebelére zárna . Ki borúina koporsómra Könnyes szemmel öreg bárka ? Kiss Ferenc. A vén harangozó. Irta : Lampértli Géza. - A nékésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Ejnye, ejnye, Török Gerő bátyám uram, mit nem kell kelmedről hallanom ? Hogy kiadta kezéből a döbrösi öregharang kötelét, azt, amit olyan nagyhiába kértem a vásott diákpajtásaimmal, — de gondoiom, hogy tíz év óta, mióta az eklézsia bizalmából állandóan a kegyelmed gondozása alatt áll, hiába kérte azt minden kósza, semmirekellő iskolásgyerek — ugy a vasárnap délelőtti beharangozáskor; hát még ha valakinek az utolsót csönditette! — No. no, gyerekek, mindjárt hátul kötöm a sarkatokat! Kongassátok csak azt a kisebbiket; ide ember köll, ehhől nem értetek, — mondta ki mindig a szentenciát, ami ellen, tudtuk' nincs apelláció. És nem elég, hogy most egyszerre olyan könnyen kiadta, hanem egyenest azért adta ki, hogy mindjárt először is saját maga fölött kongassanak vele hármat ... Na már, Gergő bácsi, tisztelet, becsület, de ez nem volt okos cselekedet kogyelmtdtől! Ebadla! aki Isaszegnél majdhogy elfogott két német gyenerálist, Májland és Pádova mellett meg sajátkezüleg három taliánt akasztott fel egy pomeráncsfára . . . annak mégsem kellett volna az előtt a zörgős csontú főmarsall előtt ilyen hirtelen kapitu^lnia! Hát nem érezte, hogy megest puskaporszag van a levegőben ? ... De hiszen leckéztethetem én jó Török Gergőt, ha már hármat kondítottak ősz feje fölött, ha elbúcsúztatta a tiszteletes, amint hogy tegnapelőtt délután négy órakor meg is cselekedte és ha már elsiratta . . . no, ezt legfeljebb a csípős északi szél tette meg, amely a Bakonyból jövet, éppen akkor vette útját a döbrösi temetőn keresztül . . . Pedig valakinek de meg kellett volna siratnia a vén harangozót. . . Török Erzsi kisasszony, te vagy az a valaki! Neked kellett volna megsiratni a vén harangozót. Ott kellett volna keserveden zokognod a döbrösi kis temetőben tegnapelőtt délután négy órakor, mikcr a fagyos, nehéz göröngyök dübörögve szakadtak a koporsójára. Mert tudod-e ki fekszik abban a koporsóban ? Az édesapád fekszik ott, Erzsi, a jó édesapád, aki - emlékszel ? — mikor a libaterelgetésből kinőttél, hogy az orcád szép fehér bőrét meg ne pirítsa a nyári nap heve s a gyönge kis kacsóidat föl ne törje a kapa meg a sarló nyele : eljáratott a kis púpos Kégli szabó feleségéhez, hogy ott megtanulj varrni s amikor megtanultál, akkor a keserves verejtékkel összekuporgatott pénzéből masinát is vett neked. Az édesapádat temették tegnapelőtt, Erzsi kisassszony, a szegény, becsületes édesapádat, aki, mikor Kégliék felköltöztek Budapestre és váltig biztattak, hogy ott lehet ám még csak tenger pénzt keresni: hát akkor téged is felküldött velük, meg a varrómasinádat is. Még ugy vitte el szegény öreg a hátán az állomásig a fene nehéz gépet és csak arra kért szépen, hogy azután jól viseld magad és meg ne felejtkezzél őróla. Mig a masinádra szükséged volt, addig engedelmeskedtél is kérésének, csakhogy arra nem sokáig volt szükséged. Az ilyen fitosorru, babaarcú kisleányoknak itt Pesten nem kell éppen reggeltől-estig a varrógép előtt görnyedniük, ha nem akarnak és neked nagyon gyönge volt az akaratod. Igen jókor is jöttél: tavaly májusban különösen nagy volt a kelete itt az élővirágnak. S te Erzsi, mi tagadás, gyönyörű virágszál voltál tizenhat éved érintetlen üdeségével. Ha ugy alkonyatkor meglátom a körúton sudár termetedet, most is azt tartom — ami a külsődet illeti — külömb vagy akárhány ünnepelt nagyságánál és méltóságánál s becsületére válsz a virágos Balaton-partnak, amely termett És ha nem ösmernélek, bizony én sem mondanám soha, hogy a döbrösi vén harangozó volt az édesapád. Szegény, vén harangozó ! Elnéztem sokszor, milyen türelmesen robotolt odahaza egész nyáron át, mig te itt ugyancsak vig napokat éltél. Reggeltől délig künn dolgozott napszámban a mezőn, akkor, mig a többiek elpihentek, beszaladt, elhúzta a delet, estharangszóig megint túrta a rögöt. Ha biztatták, még bele is melegedett néha-néha : hogy mint is volt negyvennyolcban, meg Taliánországban Póclova ós Májland között, abban a bizonyos pomaráncsfa-erdőben . . . Csak akkor borult el, amikor valaki rólad ejtett szót, Erzsi — Hallom, Gergő bácsi, nagy módba van az Orzse ott fönn Pestön. — Segitse az Isten még nagyobbra, megérdemli a lelkem. — Az ám, hanem a Gyergye Pál pallér fia, a Gyuri, azt irta, hogy afféle... — No, no, no, hm !... — köhintett ilyenkor közbe az édesapád és még egy történet jutott eszébe a ihájlandi templomtorony aranygombjáról, vagy miről ... De azt még sem hitte ám el az ő becsületes, tiszta lelke, amit Gergye Gyuri irt rólad. Mikor az 'estvéli három verset is elj húzta, amint dukált, Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek, hát akkor szépen hazaballagott, kiült a nagy körtefa-tuskóra, mig enyhék voltak az esték, rágyújtott ós ott várta, rossz leány, a leveledet, amelyben szinte látta, az lesz megirva: Bocsásson meg, édesapám, nagyon beteg voltam, azért késett ily sokáig az irásom. Ahogy az idő télre fordult, akkor meg már egy kis pénzt is várt, mert nagyon hideg volt a szobája ós jót tett volna a hektikás mellének egy-egy darabka friss szalonna reggel a sült krumpli mellé . , . A minap aztán megunta a várakozást. Tudom a szándékodat, Töiök Erzsi. Ugy tervezed, hogy majd amikor ki-